„Semmit sem csinált másképpen azon a dalversenyen, mint a többi zsűritag. Magvas művészeti értékeléseket adott a fellépésekről, jó poénokat mondott, együtt játszott velük, és hát énekelt is. Mint a többiek. De valahogy ez is csak öregbítette a hírnevét.”
Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok,
63.
63.
620. 84., kék nap
16
Amikor Antavi elkísérte a teremhez, Ninda besétált, szokásának megfelelően bólintással üdvözölte a jelenlevőket, és helyet foglalt a nagy nyolcszögletű asztal mellett. Már hárman ültek az asztalnál, természetesen mindannyian nagyon örültek neki, bár ezt igyekeztek csak visszafogottan juttatni kifejezésre.
– Pillanatokon belül itt lesznek a többiek is – közölte az egyik lány, Omanki, aki névtáblát viselt és az asszisztensek piros pólóját. – Ha bármi kívánságod van, csak tudasd.
– Nincs szükségem semmire – felelte Ninda barátságos mosollyal.
Mint mindenki, ő is kapott egy pohár gyümölcslét, egy olvasót a szükséges tudnivalókkal, és egy kis készüléket, amit érdeklődve tanulmányozott. Műanyagból készült, kör alakú táblácska volt nyélre erősítve. A nyélen volt egy kis tolóka, amit előre-hátra lehetett tologatni, és ettől a táblán egy egyszerű fogaskerék segítségével elfordult egy lyukacsos lap. Ezen különböző számú fekete korong vált láthatóvá, egytől kilencig, vagy ha egészen a nyél vége felé húzta a tolókát, akkor egy korong sem látszott. Sem a rendeltetése, sem a kezelése nem igényelt magyarázatot.
– Akkor hát mind együtt vagyunk – állt fel hamarosan egy kékesre színezett hajú férfi. – Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat a zsűri előzetes megbeszélésén, és máris bemutatok mindenkit, hiszen többen is először vannak köztünk. Ülésrend szerint fogok haladni. Én Engar Ramvoklon vagyok, zeneszerző, ezen a megbeszélésen én leszek az elnök. Mellettem ül Arinsz Omvirton asszony, énekesnő, az Andovir dalszínház alapítója és vezetője. Jalken nit-Szirankin úr, a hinnuldudi Rekkavan együttes énekese, zeneszerző. Án, szólóénekes. Imvijlun, magánénekes Sídifarun világáról. Ninda, magánénekesnő a Testvériségből. Karvon Antahimandroszinné úr Szavanszról, zeneszerző és énekes, a Rombo Holdjai Egyesített Színházának vezetője. Valamint Ēryna, a Laumēnis együttes énekesnője Hinnuldudról. Mi leszünk a tizenhatodik dalfesztivál zsűrije, és az a feladatunk, hogy kiválasszuk a jókat, a még jobbakat és a legjobbakat. Rosszak sosincsenek a versenyünkön. A négynapos versenyen nyolcvanan indultak, negyvenöt egyéni előadó, huszonhat együttes és kilenc páros. Mi meghallgatjuk őket – a sorrendet sorsolás döntötte el, az olvasótokon már eszerint szerepel a névsor – és véleményt mondunk a fellépésükről. Nem kell minden esetben mindenkinek megszólalnia, de szeretnénk, ha minden fellépő után legalább négyen mindig kifejtenék a gondolataikat pár mondatban. Ezt követően értékelünk a táblák felmutatásával. Nulla pont a legrosszabb, kilenc a legjobb, de azok kedvéért, akik először vannak közöttünk, el kell mondanom, hogy még soha nem adtunk hármasnál rosszabbat. A hármas és a négyes is nagyon ritka. A pontszámokat összeadjuk, és a selejtező legvégén derül ki, hogy ki lesz a húsz legjobb, akik bekerülnek az elődöntőbe. Ma és holnap tartjuk a selejtezőt, holnapután az elődöntőt, ami egyetlen nap lesz, onnan csak öten jutnak tovább, és a döntőben közöttük alakítunk ki sorrendet. Hát ennyit elöljáróban. Jó munkát kívánok magunknak.
Ramvoklon helyet foglalt. Pár pillanatig csend volt a teremben, az asztal körül ülők egymásra pillantgattak, a falnál helyet foglaló asszisztensek vártak, hogy kapnak-e valami feladatot.
– Akkor hát – szólalt meg Ninda – én elkezdem. Meghallgattam a fellépőket… no? Mi baj?
– Semmi – nyomta el a mosolyát Ramvoklon –, csak arra gondoltam, le mertem volna fogadni, hogy te leszel az első, aki rátér a konkrét munkára.
– Hát ezért vagyunk itt – mosolygott Ninda. – Tehát meghallgattam őket, és szeretnék néhány szót szólni azokról, akik ma állnak színpadra. Nagyon ígéretes tehetségek vannak közöttük. Az Arilanda együttes kísérletező zenéje engem a Fongvir-Hertunra emlékeztet, ha mond nektek valamit ez a név. – Bólogattak, persze. – Viszont tetszik a Nik-Nak-Nuk is, azt gondolom, hogy az az eleven, játékos gyerekzene, amit ők csinálnak, nagyon népszerű lehet gyerekek és szülők körében is. A lányomnak is tetszik. Maradva az együtteseknél, a Karrud számomra erősen kérdéses, fantáziájuk az van, de nem vagyok meggyőzve az énektudásukról. Az az érzésem, hogy ha nem tudnak többet, akkor nem fognak továbbjutni. Ha viszont igen, akkor mutassák meg. A Viccelők… hát nem mondom, tényleg mulatságosak, de ennél több kellene. Az Okkentorvi nagyon jó, remekül énekelnek és nagyon jó dalokat írnak, gyanítom, hogy az élbolyban fognak végezni. Akárcsak a Fleflu. Ez nagyon komoly, művészi filozófiájú zene. A Kalala Palaláról viszont az a véleményem, hogy minden jó, a tudásuk, a felkészültségük, a hangszerekkel is mesterien bánnak, egyetlen dolog nem jó: nem ebben a műfajban kellene zenélniük. Olyan zenét kellene csinálniuk, mint például a Fleflu vagy a Nakarvipi.
Sorban végigment az együtteseken, aztán a párosokon és végül az egyénieken, mindenkinek szentelt egy-két mondatot.
– Köszönjük, Ninda – bólintott Án, amikor Ninda az aznapi fellépők végére ért. – És ki fogja megnyerni a versenyt?
Ninda ráemelte nyugodt pillantását.
– Hát akinek a legtöbb pontja lesz, nem?
A fiú nevetett.
– De te előre meg tudod mondani, nem igaz?
Ninda szelíden elmosolyodott.
– Arbivaront kellene megkérdezned.
A helybeliek meglepődve nevettek, a külföldiek nem értették.
– Ő egy híres itteni mindentudó – tájékoztatta őket Ninda. – A „politikusok” szavait elemzi és következtetéseket von le belőlük. Bolondság, de ha vannak, akik fizetnek ezért…
– Bocsáss meg, kérlek – hajolt előre Imvijlun, a magas, kopasz sídi –, mikor is érkeztél te erre a világra?
– Tegnap – mosolygott rá Ninda.
– És már ilyeneket is tudsz?…
– Egy alkalmi beszélgetőpartnerem egyik félmondatából. Nos, én nem vagyok semmilyen mindentudó. Soha nem tudtam előre megmondani semmit, nem is jutna eszembe ilyesmivel kísérletezni. Nos, eleget szövegeltem, hogyan tovább?
Antahimandroszinné, a magas, idős szavanszi feltartott kisujjával jelezte, hogy figyelmet kér, és elmondta gondolatait ő is az egyes fellépőkről. Őt nit-Szirankin követte, aztán Ēryna, Án, és sorban a többiek.
– Akkor hát – kelt föl végül Ramvoklon – mehetünk öltözni és sminkelni. Jól állunk idővel, még két tized van tizenkilencig.
Ninda már délelőtt lefolytatott egy eszmecserét Rinnen Szanalpon jelmeztervezővel, aki – magától értetődően – a rajongója volt, minden nyilvános szereplését ismerte, és nagyon kérte őt, hogy a műsorban is maradjon olyan nindás, amilyennek megismerték és szeretik.
– Bárki másnak valami látványosat javasolnék – közölte. – Még ebbe a műsorba is, bár itt igyekszünk a külsőségekre nem sokat adni, és főleg a zsűritagok öltözékében kerüljük a kirívó dolgokat, itt a versenyzők a főszereplők, és nekik sem a ruhájuk, hanem a hangjuk, az előadói tehetségük. De azért egy-két látványelem mindenkinek kell hogy legyen a ruháján, ha más nem, hát a színe. De téged arra kérnélek, hogy abban legyél látványos, hogy nem vagy látványos.
Ninda bólintott. Esze ágában sem volt valamiféle pazar báli ruhába öltözni.
– Azt azért nem kérem, hogy vedd le a karperecedet – biccentett a bal keze felé a jelmeztervező, aki alig volt idősebb nála, de nagyon híres művész volt már. – Valamit nyilván jelképez, bár sosem fogom megtudni, hogy mit.
Ninda mosolygott és nem mondott sem igent, sem nemet.
– De mit szólnál egy honrakon hímzéses fehér köntöshöz?
←pd-19 városszél [-22] Így van, én nem hittem, hogy Ninda a gondolat ekkora óriása. Nem mertem elhinni. De az, amire még álmomban sem gondoltam volna, amikor Szúnahaumra érkeztünk és ide-oda mászkáltunk ezen a világon, hogy a házat betölti majd a gyerekzsivaj, és azok nem mind az én gyerekeim lesznek. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 47.)pd‑19 pd-20 megbeszélés [4] Semmit sem csinált másképpen azon a dalversenyen, mint a többi zsűritag. Magvas művészeti értékeléseket adott a fellépésekről, jó poénokat mondott, együtt játszott velük, és hát énekelt is. Mint a többiek. De valahogy ez is csak öregbítette a hírnevét. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 63.) :: Hinanarva, 620. 84., kék nap, 16pd‑20 pd-21 Nomboka [-18] Először csak csináltam egy interjút, ugye. Lehetett volna belőle egy kis színes is, ha Ninda nem az, aki. De egész pályám legfontosabb munkája lett, ami mindent megváltoztatott. Elsőként a szindorok életét. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 74.)pd‑21→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |