„Békétlen, kellemetlen, nyugtalan hely a Galaxis. Nem is lehet másmilyen, hiszen emberek élnek benne.”
Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből,
39. sómir, 47. singir
39. sómir, 47. singir
Sóraku
43 691. dzsirat dzsorehan
namindan-sirgakin
660
Sórakun Ninda nem szállt ki, nyilván egyetlen szúni sem, hiszen ez az utolsó kikötő volt, ahol csak azért állnak meg, hogy kitegyék az utasokat a „karbantartás” előtt. Aki akar, maradhat éppen a fedélzeten – csak nemigen számíthat semmilyen ellátásra, szolgáltatásra, amihez ember kell, és még a kabinárat is megemelik neki, arra való hivatkozással, hogy miatta kell üzemben tartani a szísit és a suárt. A kórház betegei és hozzátartozóik persze más eset.
De megnézte a kifelé tartó utasokat. Már nem voltak sokan, a többség kiszállt Hinnuldudon vagy még előbb, és eleve nem lehetett sok utas, hiszen ez a hajó most csak egy rövid kifutást csinált a namindan előtt. Feltűnt neki, hogy sok a gyerek.
– Tudtok valamit erről a világról? – nézett az asztal körül ülőkre. Persze a janníhaumban voltak éppen. – Sok gyerek van az utasok között, mit fognak itt csinálni?
– Rengeteg elfoglaltságot találnak – felelte egy öreg néni, Hanurgémi. – Nagyváros, turistaparadicsom. Egyszer gyere vissza, nézd meg. Hatalmas kertjeik vannak, sokemeletesek, óriási szállodák, bevásárló- és szórakozóközpontok. És nem is drága. Jól szituált világ, nagy a forgalmuk, megengedhetik maguknak, hogy ne legyen drága. Akik itt szállnak ki, azok nem kényszerűségből, hogy ne legyenek a mi hajónkon a namindan idején, azok ide jöttek.
Ugyanekkor a Galaxis egy távoli vidékén, a Hszanken Államhoz tartozó Ambun-Rédg világának kikötőjében horgonyzó Ommikihempu fedélzetén egy hajótiszt bekopogott Orker Szamtur kapitány irodájába.
– Van egy kis problémánk, Orker. Egy család politikai menedékjogot kér.
A kapitány fölkapta a fejét és rámeredt a tisztre.
– Komolyan beszél, Andlar?
– Hát persze hogy komolyan.
– Hszankeniek?
– Igen. Szülők és két gyerek. A nyolc per kettesben vannak.
A kapitány sóhajtva fölemelte terebélyes alakját és végigballagott a folyosón. Jelzett a nyolc per kettes kabin ajtaján, és belépett.
Az apró, kétágyas kabinban öt ember nézett rá, három felnőtt és két apró gyerek.
– Üdvözlöm – állt fel a férfi. – Talo Rammen Andvans vagyok, légmérnök innen a városból. Ő a feleségem, Ant Raullet Szvons…
– Igen, ők pedig a gyerekeik – szakította félbe a kapitány, és a másik nőre nézett. – És ön?
A másik nő sajtóigazolványt vett elő. Szinala Handrikaroszonarombvé, Belső-Galaktikus Hírügynökség, Szavansz. A kapitány morcosan nézett rá.
– Ez itt az én hajóm ám, asszonyom. Az Immild Köztársaságban van bejegyezve, és az én tulajdonom. Ön magánterületen tartózkodik.
A nő szó nélkül elővett még egy kártyát. Érvényes jegy volt az Ommikihempu fedélzetére, az ő nevére. A kapitány csak egy pillantást vetett rá, nem vette kézbe. Nagyot szusszantott.
– Ön is politikai menedékjogot kér?
– Nem, uram. Én tudósító vagyok.
– Értem. És most? Én nem adhatok maguknak politikai menedékjogot, nekem erre semmiféle jogosítványom nincsen. Erre csak az immildi kormánynak van joga. Van külképviseletük itt is, azt hiszem.
– De ön elvihet minket a hszankeni felségterületről.
– Arra elég lenne a jegy is.
Andvans is odanyújtotta a jegyét. Hszanken központi világára szólt – az immildiek adott útvonalra szóló jegyeket adtak ki, mint a legtöbb társaság.
– Ezt nem értem.
– Külföldre nekünk nem adtak volna jegyet, kapitány úr.
A kapitány kinyitotta a száját, kis karikát formált belőle, aztán visszacsukta.
– Sajnáljuk, hogy ilyen helyzetbe hoztuk. De nem volt más választásunk.
– Egen – dünnyögte Szamtur a tarkóját vakargatva. – És most mit csináljak? Ha kiderül, hogy én vittem el innen magukat, soha nem jöhetek ide vissza.
– Ez nekik nagyobb veszteség lenne, mint magának – szólt hozzá végre a riporter is.
– De nekem is éppen elég nagy. Mit érdekel engem, hogy őnekik mekkora?
– Van egy-két dolog, amit mondhat nekik, és még ők fogják kérlelni, hogy üzleteljen velük továbbra is.
– Igen? No halljuk.
– A csillagközi egyezmények szerint ön köteles elvinni ezeket az embereket immildi területre. Ha ezt a hszankeniek nem veszik tudomásul, ön perelhet és azonnal meg is nyeri. Nagyobb összeget kap, mint amennyit az itteni üzletein egy-két év alatt kereshet. Kérni fogják, hogy inkább folytassa a szállításokat…
– Egy pillanat – intett a kapitány, és előhalászta a készülékét a mellzsebéből. – Aha… fogadok, hogy maguk miatt hívnak. Tessék.
– Üdvözlöm – nézett rá egy barátságos arcú fiatalember, a felirat szerint Amro Kfanvan Dimalsz. – Képzelje, arról kaptam hírt, hogy ön illegális kivándorlókat próbál kijuttatni hszankeni területről. Hát nem különös?
Szamtur nem értékelte a könnyed hangnemet.
– Nem „próbálok”, hanem ki is viszem őket, Amro Kfanvan Dimalsz úr. Ugyanis nincs más választásom.
– Már hogyne lenne! Egyenesen bevonulhat a városi börtönbe, mert megsérti a törvényeinket. Küldjek önért rendőröket vagy önként jelentkezik?
– Ön megfeledkezik valamiről, Amro Kfanvan Dimalsz úr – felelte Szamtur fogcsikorgatva. – Én az Ommikihempu parancsnoka vagyok, ezért először is lesz szíves kapitány úrnak szólítani!
– Hm… értem. Igaza van. Elnézést kérek… kapitány úr. Másrészt azonban…
– Így már jobb! Másodszor ha a rendőrei beteszik a lábukat a zsilipkapumon, akkor már immildi felségterületen vannak, és én tartóztatom le őket! Ezen a hajón én vagyok a törvény! – bömbölte, bontotta a hívást és feltépte a kabinajtót. – Hoggor!
– Kapitány? – jött a válasz valahonnan a folyosóról.
– Harci készültség! Zsilipeket lezárni, felszállást megkezdeni! Felszállási szekvenciát az én egyenes parancsom nélkül megszakítani tilos! Végrehajtani!
– Értettem! – harsant a válasz, amit dobogó lábak robaja követett, és pillanatok múlva megszólalt a vészhelyzeti sziréna.
Szamtur visszacsukta az ajtót és végignézett a három felnőttön.
– No, hát most jól benne vagyok a himszehurpiban maguk miatt. Tisztában vannak vele, hogy ha engem most kitiltanak Hszankenből, az még a lehetséges legjobb eset?
A riporter is elővett egy hiperfont és néhány mozdulatot tett rajta.
– Azt hiszem, van egy olyan ütőkártyánk, amire ön nem gondolt, kapitány úr. Figyeljen.
A képernyő fölött a levegőben megjelent az előbb látott arc.
– Kikötői parancsnokság, tessék.
– Üdvözlöm, Amro Kfanvan Dimalsz úr. Szinala Handrikaroszonarombvé vagyok a Belső-Galaktikus Hírügynökség szavanszi központjától. A beszélgetést rögzítjük és jogunkban áll publikálni, ha ön hozzájárul ehhez.
– Kérem, parancsoljon. Miben lehetek segítségére?
– Önt milyen rangban van az ambun-rédgi kikötő parancsnokságánál, Dimalsz úr?
– Szotansz vagyok, vagyis egyike a kikötőparancsnok helyetteseinek.
– A rangján vagy a nevén szólíthatom?
– A nevemen legyen szíves. Nálunk a katonai rangokat csak katonák használják megszólításra.
– Értem, Dimalsz úr, köszönöm. Akkor hát a tárgyra térek. Lenne szíves a sajtó számára kommentálni azt az incidenst, amelybe az imént keveredett az immildi Ommikihempu kapitányával, Szamtur úrral?
– Honnan tud erről? – ráncolta a homlokát a katonatiszt.
– Történetesen egy helyiségben tartózkodom a kapitánnyal, valamint Andvans mérnökkel és családjával. Kommentálná azt a fenyegetését, hogy rendőröket küldene Szamtur úr letartóztatásának céljából az Ommikihempu fedélzetére, vagyis az Immild Köztársaság felségterületére, Dimalsz úr?
←pa-19 hazaindulás [-25] A tárgyak, amiket gépekkel gyártunk sorozatban, az egyedüli dolgok a Galaxisban, amikből mind egyforma. A csillagok, a bolygók, az élőlények, az emberi elmék – mind-mind egyedi. Nincs belőlük két egyforma. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 411. sómir)pa‑19 pa-20 menekültek [-18] Békétlen, kellemetlen, nyugtalan hely a Galaxis. Nem is lehet másmilyen, hiszen emberek élnek benne. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 39. sómir, 47. singir) :: Dzsúmun Auríhaum, Sóraku, 43 691. dzsirat dzsorehan, namindan-sirgakin, 660pa‑20 pa-21 szócsata 1 [3] Ne védelmezz olyan álláspontot, amiben nem hiszel – mondta Feddardin. Én hozzáteszem: de ha téves az az álláspont, hiába hiszel benne – végül elbuksz. (Ninda: Beszélgetések, 890.)pa‑21→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |