„Közhely, hogy az élet egy kaland. De azt hiszem, mindnyájan tartozunk önmagunknak azzal, hogy ezen belül is legalább egyszer egy igazi nagy kalandot megélünk – legyen az egy szerelem, a gyermekünk fölnevelése, vagy akár egy utazás, bármi, amit akként tudunk megélni. Nekem úgy adatott, hogy az egész életem egy kaland, attól a bizonyos hajnaltól kezdve.”
Ninda: Beszélgetések, 562.
Ildzsahup-Jaullígí
750
Hait az előző namindanok alkalmával is ott volt a vůskaỹn – ezt a napot így hívták a Testvériségben élő sỳÿndoṙok egy hazai ünnep elnevezésével, amit kevéssel újév után, vỹnt hónapban tartanak –, és megfigyelte, hogy az ünnep alkalmával a Testvériségben élő sỳÿndoṙokból teljesen kihuny az amúgy sem nagy érdeklődés az otthoni politika iránt. Dzsúmi közben is nemegyszer beszélt sỳÿndoṙ nemzetiségiekkel, és általában szóba került az otthoni helyzet, de csak nagyon érintőlegesen. Ilyenkor, algillíszan és nangrifan napján még annyira sem.
Az előző namindanok idején így volt. Most nem. Illetve végül is – de. Csak az emberek odajöttek Åmmaĩthoz gratulálni, sőt még őhozzá is. Először meg is kérdezte, hogy ugyan mihez gratulálnak.
– Téved, Kyrìs asszony – mondta Dôveṙsy professzor –, ha azt hiszi, hogy a sỳÿndoṙ nép csak Nìïndà iránt rajong, meg a professzor úr iránt, amiért kimondta Ḱïyṙeàn megfosztását a hatalomtól. Az ön érdemeit is számon tartjuk. Emlékszem annak a kedves fiatal hölgynek, Ìsynek a szavaira: az ön jelenléte nagyon sokat jelentett a népnek, még ha csak távközléssel is. Őszintén remélem, hogy hamarosan ismét alkalmam lesz önt a színpadon is megcsodálni, és ẅseśorẃr.
Ez az utolsó szó olyan jókívánság volt, amit más nyelvekre csak hosszú körmondattal lehetett lefordítani: tartalmazta annak kívánását, hogy a terhesség hátralevő ideje és a szülés alatt semmilyen komplikáció ne adódjon, mindketten makkegészségesek legyenek és maradjanak, Hait mielőbb zökkenőmentesen felépüljön és visszatérhessen munkájához, a kisbaba egészséges legyen és kitűnően fejlődjön, nagyszerű ember váljék belőle, és Haitéknak sok örömük legyen benne mindig.
Ennél több szó nem esett politikáról, de ehhez hasonlókat több jelenlevőtől is kapott.
A sỳÿndoṙ közösség sem volt nagy, ezeregyszáz ember, de abból közel háromszáz gyerek, ezért is jöttek ide Jaullígíbe, az ildzsahupi fürdőközpontba, hogy – amint ÂÅretiś doktor megállapította – az ilyen összejövetelek Sỳÿndoṙeìán szokásos szabályait sorra megsértsék. A fehér-narancssárga-citromsárga lobogót felvonták ugyan, de nem játszották vagy énekelték el a nemzeti himnuszt, pedig ez mindenképpen szükséges lett volna, ha otthon teszik. Sỳÿndoṙ nyelven beszélnek és a sỳÿndoṙ szokások szerint urazzák és családnéven szólítják egymást – de nem tartják be azt a sok-sok ceremóniát, amik nélkül elképzelhetetlen a társalgás jólnevelt sỳÿndoṙ emberek között, inkább a két nép szokásainak egyfajta keverékét használják. Köszönnek, de elhagyják a rangjelölő szavak nagy részét. Meztelenül fürdenek, egyébként nemigen hordanak sỳÿndoṙ divat szerinti ruhákat – Hait például évtizedek óta nem vett föl se nadrágot, se blúzt, se kỳopot vagy ŵlist, egyszerűen jobban érezte magát köntösben és saruban. Sỳÿndoṙeìán is abban járt. S persze amint a szúnik általában szokták ünnepélyes alkalommal, a jelenlevő felnőttek nagy része feltette a haundáját.
Gyerekcsapat száguldott el Hait mellett, kizökkentették elmélkedéséből. Az egyik csupasz apróság megállt, nem az övé, persze kislány. Áhítatosan szemlélte a pocakját.
– Mikor jön ki a kisbaba? – kérdezte. Szúniul. A kicsiket nemigen érdekli, hogy most a sỳÿndoṙ nemzetiség rendezvényén vannak, jobban tudnak szúniul, hát azt használják.
– Két év múlva – felelte, bár nemigen hitte, hogy a kicsi tudja, mennyi két év. Az övéi még nem igazán. Ez a gyerek egy kicsit idősebb, negyven-ötven éves lehet, éppolyan szőke és halványrózsaszín bőrű, tipikus szindor külseje van, mint az ikreknek és Nindának.
– Fáj, amikor kibújik?
– Nem. Adnak fájdalomcsillapítót.
A gyerek értőn bólintott.
– Nekem is lesz?
– Amikor felnősz, neked is, ha akarod.
A kicsi elégedetten bólintott és továbbiramodott. Hait is elégedetten bólintott. Ami azt illeti, fájdalomcsillapítást már most is kap, főleg a bokájára, a derekára… Kibújhatna már ez a gyerek csakugyan.
Ámmaít közeledett az egyik dzsomdzstűzhely felől, tálcával a kezében. Ez rávall. Több robot röpköd a közelben, mint lùŷlbogár a Mẃdoṙ-erdőben, de a kezében hozza a tálcát.
– Képzeld, drágám, Àvśuḩÿ úr még tud valódi òmeëst készíteni.
Hait érdeklődve nézett a tálcára, előbb fölfelé, aztán már lefelé, ahogy Ámmaít letette az asztalra. Az òmeës valóban eredetinek látszott.
– Hm. Lehet, hogy a fiad örülne némi édességnek.
– No, hát akkor láss hozzá. Azt mondja, a fahéj egyenesen Dỳmenṙõpból érkezett.
– Mást nem mond? – tudakolta Hait, és beleharapott a süteménybe.
– Á, namindan idején még Àvśuḩÿ sem politizál. Nyilván már dzsúmira itt fog keringeni körülöttem, mint egy kiskutya, és megpróbál rábeszélni, hogy térjek vissza a kormányba, mert nem ő lenne, ha nem tenné. De most inkább òmeëst készít.
– Mégpedig igazán jót – nyelt le Hait egy falatot. Önkéntelenül szúni nyelvre váltott. – De dzsúmira még nem lesz itt Áuszi.
– Persze, de amikor itt lesz, akkor se fogok visszamenni. A politikába sem, Szindoriára pedig végképp nem. De hát ezt meg is beszéltük már.
– Velem igen. De önmagaddal is? Ismerlek, Ámmaít. Addig nem nyugszol, amíg úgy érzed, hogy eleget tettél már, és most nem ezt érzed.
A férje elmosolyodott.
– Jól ismersz. De én ezt átgondoltam. A kormány tagja nem akarok lenni, mert… hiszen tudod, kitől vesszük az elveinket. Akkor még helyeselte, mert Szindoria szorult helyzetben volt, ma már nem. Igen, persze hogy többet akarok tenni. De nem a kormányban. Megmaradok külső tanácsadónak, és a fő profilom az egyetem marad. Azt szeretem csinálni, a tanácsadást is… bár kevésbé, de érzem, hogy szükség van rám. De kormányozni nem szeretek. És a legkevésbé sem vágyom vissza Szindoriára, rövid időre sem. Én itt érzem jól magam.
Elnézett Ildzsahup egyszerre sárga és kék égboltjára, amin a nap egymilliárd éve ugyanonnan sütött. Hait követte a tekintetét. Igen, ez az otthonuk, nem a zűrös, nyughatatlan Szindoria.
– Eszembe jutott Rígansut… ő írta, hogy a szúni társadalomnak olyannak kell lennie, mint az Abroncsvilág égboltjának, örökké változatlannak, attól kezdve, hogy eléri azt a pontot, amikor már nem kell változnia. Azt hiszem, nagyjából be is következett ez az állapot.
– Igen, a Testvériség stabil társadalom. Ninda szerint azért, mert megszüntették a kormányt és a politikusokat. Persze nem. A technikai és gazdasági stabilitása okozza.
– De Ámmaít! – méltatlankodott az asszony. – Ha Ninda megmondta, miért stabil ez a társadalom, hogy jut eszedbe ellentmondani neki?
A férje nevetett, de komoly volt a hangja és az arckifejezése is.
– No igen. Nindánál a fény. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle.
– Nem tudom, Ámmaít, de hiszek benne. Abban, hogy ő lenne a legnagyobb ember a Galaxis történetében, ahogy folyton mondogatják… abban azért nem annyira, de hogy rendkívül különleges ember, abban nem tudok nem hinni. Ha azt mondta, hogy a politikusok megszüntetése miatt stabil a szúni társadalom, akkor az márpedig úgy van, Ámmaít. Neki elhiheted. Ő tudja.
←oi-18 saunisiak [-21] Ha elpusztítod, nem uralkodsz fölötte – csak elpusztítod. (Ninda: A fény lúmái, 711.) :: Szúnahaum, Harginnur-Ászillaup, 43 668. namindan-algillíszan, 413oi‑18 oi-19 szindorok [-23] Közhely, hogy az élet egy kaland. De azt hiszem, mindnyájan tartozunk önmagunknak azzal, hogy ezen belül is legalább egyszer egy igazi nagy kalandot megélünk – legyen az egy szerelem, a gyermekünk fölnevelése, vagy akár egy utazás, bármi, amit akként tudunk megélni. Nekem úgy adatott, hogy az egész életem egy kaland, attól a bizonyos hajnaltól kezdve. (Ninda: Beszélgetések, 562.) :: Szúnahaum, Ildzsahup-Jaullígí, 750oi‑19 oi-20 saunisiak [9] A jóindulat volt az egyetlen pozitív érzelem, amit szindoriai gyermekévei alatt néha kapott. A Testvériségben nagyon hamar megismerte az igazi barátságot, majd a két legfontosabb érzelmet, a szerelmet és az anyaságot. Vannak, akik szerint ettől lett ilyen. Én nem ismertem korábban, de szerintem eszmélése óta ilyen volt. (Sileni: Ninda élete, 852.) :: Szúnahaum, Fíhennur-hilap, 43 668. namindan-nangrifan, 710oi‑20→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |