„Mit kellett volna tenni? Ezt a kérdést fölteheted életed minden egyes lépéséről – utólag. De értelme ennek csak akkor van, ha elképzelhető, hogy hasonló helyzet máskor is előáll majd, és akkor esetleg másképpen cselekszel.”
Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz,
63. sómir
63. sómir
43 615. senut szammunan
550
A szállásukra igazán nem lehetett panasz.
A kabin kicsi volt, de azért elfértek. Az ágy lábánál a bőröndökben ott volt minden holmijuk, már úgy hozatták el a mŷnẽai szállodából, hogy nem léptek ki a hajóról. A suárban és a szísiben megtaláltak mindent, amire szükségük lehetett. Pénzük volt elegendő, Åmmaĩt még Mŷnẽán sũùnỹ pénzre váltotta az egész vagyonukat. Ez hasznos előrelátásnak bizonyult, mert otthonról aggasztó hírek érkeztek a hãỳ elértéktelenedéséről. Ők még majdnem négyezer pâàlãńt kaptak az összes sỳÿndoṙ pénzükért, de tartottak tőle, hogy az utolsó pillanatban: távozásuk után három nappal a híradó beszámolt róla, hogy megdrágultak a belföldi hajóutak, mert az állami űrforgalmi társaság, a Sỹèl eddig jól kiegészítette a Testvériség által lebonyolított belföldi forgalmat – az utasok ötven, az áru hetven százalékát a sũùnỹk szállították –, most viszont nincs elegendő kapacitásuk. Ez persze azt okozta, hogy már elkezdett emelkedni mindannak az ára, amit az űrön át szállítottak. Arról nem szólt a híradó, hogy bármely idegen állam elkezdte volna korrigálni a hãỳ árfolyamát, de Åmmaĩt tudta, hogy ez csak idő kérdése.
– Tudod, hogy a Testvériség milyen árfolyamot alkalmaz jelenleg? – kérdezte Åmmaĩt.
– Hát egy a százhoz – bólintott Ḩaỳŷt.
– Igen, de tudod, hogy hívjuk ezt a külpolitikában? Fölényárfolyam. Minden alkudozásunk kudarcba fulladt, hogy ezt megszüntessék. Van a közelben nyolc ország, ahol megcsinálhatod, hogy a hãỳt átváltod az ő pénzükre, aztán azt pâàlãńra – és akkor nagyjából hatvan hãỳért kaptál egy pâàlãńt. Ők viszont százért adják nekünk, mert megtehetik. Kénytelenek vagyunk elfogadni a feltételeiket. Húsz éve ez az árfolyam van érvényben. A Testvériség sokkal erősebb nálunk, ezért azt csinálnak, amit akarnak. A jelenlegi helyzet is ezt példázza.
– Mégis ide jöttél, az ő területükre.
– Persze. Mert a fölényüket csak a sỳÿndoṙ állami szervekkel érzékeltetik. Magánemberekkel nem. Gyakorlatilag biztos voltam benne, hogy nem fognak sem elutasítani, sem képtelen feltételeket szabni.
– Nem is szabhattak volna, a csillagközi jog tiltja.
– No, elég sok minden történik a Galaxisban, amit tilt a csillagközi jog. De a Testvériség részéről még nem tapasztaltam inkorrektséget. Máshol annál többet. A legtöbbet otthon. Ha a Szövetséget korrekt emberek vezetnék korrekt módon, akkor ez a mostani helyzet egyáltalán nem jött volna létre.
– Rendben, és vajon a Testvériség korrektsége odáig is terjed-e, hogy megadják nekünk a menedékjogot?
– Nehéz kérdés. Őket ismerve valószínűleg igen; ha nem ezt gondolnám, nem jöttünk volna ide. De gyakorlatilag nincsenek adataim arról, hogy ez ténylegesen milyen gyakran fordul elő. Szerintem mi vagyunk az első sỳÿndoṙok hosszú-hosszú ideje, akik ilyet kérnek tőlük. Nindát nem számítva, hiszen ő nem politikai menedékjogot kért, csak nem volt hová mennie.
– A mi jogunk szerint köztörvényes volt. Ha őt befogadták…
– Ez sajnos hibás összehasonlítás, mert őket nem érdekli, hogy a mi jogunk szerint Ninda mi volt. Náluk egyszerűen egy védtelen gyerek, aki segítségre szorult… és mondhatom, velük értek egyet.
– Igen, persze. Åmmaĩt, mit fogunk csinálni, ha nem kapjuk meg a menedékjogot?
– Hát akkor elmegyünk valahová jó messzire. A Testvériség hajói elképesztő távolságokat kalandoznak be, ezt is Nindától tudom, ő most már olyan messzeségben jár, hogy belegondolni is nehéz, és alig telt el pár hónap… És végig az Aulang Laipon utazik. Nyilván a Hilgari Fónird is galaktikus távolságokat tesz meg, úgyhogy amikor elég messze járunk már, egyszerűen lesétálunk valahol a fedélzetről. Ott már nem találnak ránk, mert nincsen arrafelé senki, aki ránk ismerhetne és jelenthetné a VŶLN-nek, hogy ott vagyunk. De én azért örülnék, ha megkapnánk a menedékjogot. Talán akkor megtudhatnánk valamit a sũùnỹk életéről.
– Meglepne – dörmögte Ḩaỳŷt. – Annyira elzárkóznak, hogy néha azt hiszem, ők maguk sem tudnak egymásról semmit.
Ilyen beszélgetésekkel töltötték az időt napokon át. Végül aztán a hajón töltött negyedik napjukon, itteni idő szerint déltájban egy férfi hívta őket, Entilu.
– Az az igazság, hogy kemény labdát dobtatok ezzel a kéréssel – kezdte szúni módra, köszönés nélkül, és a szúni nyelv tegező formáját használta. – A Testvériségtől nemegyszer kértek már politikai menedékjogot, sokféle ember sokféle okból, sokféle államból. Viszont diplomata még soha nem kért ilyesmit tőlünk. Nem nagyon tudjuk, mihez kezdjünk az egésszel. Hait menedékjoga ehhez képest nagyon egyszerű lenne, megadjuk és kész, csak hát mivel ti egy pár vagytok, ez megbonyolítja. Létrehoztunk egy bizottságot, ami erről az egészről dönteni hivatott. A megbeszéléseink során arra jutottunk, hogy szeretnénk mindannyian egyazon helyiségben tartózkodni, amikor ezt megtárgyaljuk – mi hatan és ti ketten. Jelenleg azonban a bizottság tagjai elég messze vannak egymástól. Megszervezünk egy találkozót, de időbe telik. Talán egy évbe is.
– Kivárjuk – felelte Åmmaĩt türelmesen.
– Igen, efelől nincs kétségem, hiszen úgyse tehettek mást. Egyvalamit szeretnék leszögezni, mert ebben az egyben azonnal megállapodásra tudtunk jutni. Ha megkapjátok a menedékjogot, elvárjuk, hogy a szindor állammal ne lépjetek kapcsolatba soha többé. Semmilyen szervezetével, tisztviselőjével, senkivel.
Åmmaĩt bólintott.
– Elfogadjuk.
– Egy pillanat – szólalt meg Ḩaỳŷt. – Szólhatok?
– Hát hogyne – lepődött meg Entilu a kérdésen.
– Nekem Sỳÿndoṙeìán van a családom.
– Gondolom, Åmmaĩtnak is van ott egy-két rokona, barátja – bólintott a szúni. – Velük tarthattok kapcsolatot. Még az ellen sincs kifogásunk, hogy Åmmaĩt beszéljen a korábbi minisztériumi munkatársaival, vagy hogy később hazatérjetek, ha otthon rendeződik a helyzet. Maga a szindor állam az, amivel nem beszélhettek. Kereken megmondva: nem szeretnénk jerszut találni a hitandában.
Ḩaỳŷt fölkapta a fejét.
– Elnézést, ezt nem értettem, a fordítógép egy gyümölcsben talált rovarról beszél…
– Jó a fordítás – bólintott Åmmaĩt. – A jerszu egy undok rovar, ami ha belebújik egy hitandagyümölcsbe, akkor azt a gyümölcsöt már nem akarod megenni. De kívülről ez nem látható. Entilu azt mondja, hogy nem szeretnének kémeket befogadni.
– Ezt megértem, de hogyan fogjátok ellenőrizni?
– Sehogy – felelte Entilu nyugodtan. – A kommunikációtokat ellenőrizni etikátlan és törvényellenes, tehát elképzelhetetlen. Annyit tehettem, hogy elmondtam, mi a kívánságunk. Nem tudom, milyen megoldást találunk ki az életetekre, igyekszünk valami elfogadhatót. De ha kémet találnánk a hajóinkon, annak tudom, milyen megoldást találnánk ki az életére – és annak nem örülne az illető. Néhány nap múlva jelentkezik valaki, hogy elkalauzoljon hozzánk. Valószínűleg átszálltok egy másik hajóra, ez esetben minden holmitokat vigyétek magatokkal.
S kikapcsolt, a szúnik szokásos hirtelen módján, köszönés nélkül.
– Vagyis… végül is megbíznak bennünk – mondta Ḩaỳŷt kissé hitetlenkedve.
– Igen. Ahogy ez az ember beszélt, az meglehetősen emlékeztet arra, ahogy a szúnik intézni szokták az ügyeiket. Nyíltak és egyenesek, és amíg te is az vagy, biztosan nem lesz bajotok egymással.
←ng-4 fengrá [22] Életünk tele van csillagászati szóképekkel, hasonlatokkal. Százszor inkább, mint a dzserangoké. Például a Nagy Kanyar. Ez a kifejezés nem létezhet dzserangok között, s a mi életünkben sem szerepelne, ha úgy élnénk, ahogyan a dzserangok hiszik. S hány szókép származik csak ebből az egyből… (Lí-Nindaran: Gondolatok, 326. sómir) :: Aulang Laip, 43 615. dzsirat angdzsagan, 780ng‑4 ng-5 várakozás [-24] Mit kellett volna tenni? Ezt a kérdést fölteheted életed minden egyes lépéséről – utólag. De értelme ennek csak akkor van, ha elképzelhető, hogy hasonló helyzet máskor is előáll majd, és akkor esetleg másképpen cselekszel. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 63. sómir) :: Hilgari Fónird, 43 615. senut szammunan, 550ng‑5 ng-6 tévéadás 1 [-24] Mi az az ellenzék? Ez a kérdés határozta meg Ninda egész megítélését Szindorián. Százféleképpen. (Sileni: Ninda élete, 445.) :: Aulang Laip, 43 615. muhat fínirrugan, 391ng‑6→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |