„Én tanító vagyok? Akkor tanítok nektek valamit. Aki tanító, annak tanítványnak is kell maradnia. De akkor aki tanítvány, az tanító is. Vagyis nincsenek tanítók és tanítványok, hanem mindenki mindkettő. Testvérek vagyunk a tűz lángjainál.”
Sileni: Naplóm Nindával,
43 942. szílgaran
43 942. szílgaran
Az olvasó most azt gondolja, hogy a fekete kezeslábas és a fekete sapka miatt a csavargók maguk közül valónak hittek és egyenlőként kezeltek. Vagy esetleg ellenkezőleg, azt, hogy bizalmatlanok voltak, mert idegen voltam. Hát egyik sem a helyes válasz. Csakugyan maximális bizalmatlansággal fogadtak, és eleinte én is azt hittem, az okozza, hogy idegen vagyok. De nem. Egymást is ugyanezzel a bizalmatlansággal kezelik. Valójában nincs is értelme annak a megkülönböztetésnek, hogy valaki idegen vagy ismerős, mert semmit sem tudnak egymásról a gúnynevükön kívül (ami voltaképpen a valódi nevük, hiszen legalábbis egy részük mindenféle állami nyilvántartásból hiányzik). Gyakorlatilag semmiféle társadalmat nem alkotnak. A bandák, amikbe szerveződnek, teljesen alkalmiak, elindulnak mondjuk hatan, hogy együtt betörjenek valahová, de mire odaérnek, kettő szó nélkül odébbáll, egy ismeretlen viszont közéjük csapódik. Senki nem tudja, hogy akivel együtt eszik, az a következő órában nem fogja-e faképnél hagyni. Ha elkapják valamelyiket az ervések (ők így hívják a rendfenntartókat, bár azt aligha tudják, hogy ez az RV betűket jelenti), a többiektől semmiféle segítségre nem számíthat. Valójában egyetlen ervés letartóztathatna közülük százat, fegyvertelenül, mert eszükben sincs ellenállni, egymásért kiállni pedig végképp nem.
Így élhettek egykor őseink az emberiség mitikus szülőbolygóján, amikor még csak félig-meddig emelkedtek ki az állati sorból. De a mi csavargóink nem állatok. Kötelességünk, hogy változtassunk a helyzetükön.
Dolgozatában Åmmaĩt összefoglalta a csavargók között töltött napjának eseményeit, következtetéseket vont le tapasztalataiból, és kijelentette, hogy ezen változtatni kell. De nemcsak ezen. Egy fejezet szólt arról is, hogy rögtön megérkezésekor letartóztatták, mindenféle ok nélkül. Egyszerűen azért, mert feketébe volt öltözve és nem menekült el a járőr elől.
A cikket elküldte a belügyminisztérium közlönyének, és kisétált az épületből, volt egy megbeszélése a Kék Házban. Gyalog ment. Szép idő volt, mint a fővárosban szinte mindig. Közel is volt. De még oda sem ért, amikor már hívták, Sỹlkaũṙt a belügyi közlöny szerkesztőségéből.
– Jó napot. Olvastam a cikkét – kezdte, amin Åmmaĩt felvonta a szemöldökét, ez a röviden odavetett köszönés minden volt, csak udvarias nem.
– Jó napot – felelte.
– Mondja, ugye nem akarja ezt leközöltetni?
– De, pontosan ezt szeretném.
– Én pedig nagyon nem szeretném, ha megjelenne.
– Ne mondja.
– Ugye nem akar élni a rangjával és mindenáron lehozatni?
– Hm, most, hogy mondja, nem is rossz ötlet.
– Nézze… maga ugyebár külügyes.
– Az vagyok, és? Talán a belügy lapjában nem publikálhatnak külügyesek?
– Dehogynem, persze. Azt akartam mondani, hogy magának nincs meg a megfelelő szakértelme, hogy belügyekkel foglalkozzon.
– Honnan tudja, hogy nekem milyen szakértelmem van? Milyen szakértelem kell ahhoz, hogy valakiről meg tudjam állapítani, hogy éhezik, nem tud olvasni és folyamatos üldöztetésben él? És milyen jelentősége van ebben annak, hogy külföldön van vagy belföldön?
A szerkesztő bosszúsan fújt egyet.
– Nem könnyű magával vitatkozni.
– Miért akar velem vitatkozni egyáltalán? Nem akarja lehozni a cikket? Miért nem?
– Nézze, nincs kedvem belenyúlni a sẃmẁ fészkébe, csak hogy megtudjam, otthon van-e.
– Az én nevem lesz rajta. Ha otthon van a sẃmẁ, engem mar meg.
– Ahhoz sem szívesen asszisztálnék, már meg ne haragudjon.
– Rendben. Megnyugvás lenne magának, ha élnék a rangommal és utasítanám, hogy hozza le a cikket?
– Nem nagyon, de nem lenne más választásom.
– Jó. Kap egy hivatalos felkérést, lesz rajta holokép meg minden.
– Mondja… kérdezhetek valamit?
– Amit csak akar.
– Miért csinálja ezt?
– Mondja, kérdezhetek valamit?
– Ööö… kérem.
– Maga miért nem csinálja ezt?
– Hogy én?!
– Igen, Sỹlkaũṙt úr. Maga.
– Hát… de… mégis miért tenném?
– No látja. Ezért csinálom én.
A megbeszélés alatt természetesen nem fogadott hívásokat. De ahogy kijött a tanácsteremből, már megszólalt a készüléke. ŸÝloskań volt, a népszerű Házi Hírek szerkesztője.
– Mondja csak – kérdezte, miután üdvözölte és megtudakolta a hogylétét, amit jólnevelt sỳÿndoṙ soha nem mulasztana el –, mi indította arra, hogy a csavargók közé vegyüljön?
– Hát azt hiszem, három dolog. Van egy barátom, aki ott nőtt föl, azazhogy felnőttnek még nem mondható, de mostanáig ott élt. Meggyőződésem, hogy az Államszövetség biztonsága forog kockán az ilyen negyedekben. És mert más nem tette meg helyettem.
– Haladjunk sorjában. A barátja, akire céloz, gondolom, az a csavargólány, aki nemrég a Testvériséghez menekült.
– Már nem csavargó, de igen, Nindáról beszélek.
– Ő kérte meg, hogy menjen oda?
– Nem pontosan ezt kérte. Azt kérte az egyik beszélgetésünkben: „Menjetek és változtassatok rajta.” Tényszerűen kettőnkhöz szólt, az ügyvédjéhez, Hiragi úrhoz és hozzám, de valójában az egész sỳÿndoṙ társadalomnak címezte a felszólítást, hiszen erre két ember nem képes.
– Egy pillanat. Így mondta, parancsoló ragozásban?
– Sũùnỹul beszélt, a sũùnỹ nyelvben pedig nincs külön kérő és parancsoló mód. Ez az én fordításom.
– Értem. Miért érezte úgy, hogy ez utasítás?
– Nem éreztem úgy. Baráti beszélgetésben nem szoktak utasítások elhangzani.
– De megtette, amit a barátja mondott.
– Ön nem szokta teljesíteni a barátai kívánságait, feltéve, hogy nem kívánnak lehetetlent?
– Nos hát… de, nyilván. Akkor térjünk rá a második okra. Miért gondolja, hogy a csavargók veszélyt jelentenének az Államszövetségre?
– Egyáltalán nem gondolom ezt. Miért jelentenének? Egy maroknyi nincstelen ember, akik írni-olvasni sem tudnak, máról holnapra élnek, képtelenek bármiféle együttműködésre. Miféle veszélyt jelenthetnének?
– De hát éppen ügyvivő úr mondta az imént, hogy… idézem: „az Államszövetség biztonsága forog kockán az ilyen negyedekben”. Bizonyára tisztában van vele, hogy rögzítjük a beszélgetést, és engedélyt fogunk kérni annak közzétételére.
– Megkapja, ŸÝloskań úr, a legteljesebb lelkinyugalommal leközölhet mindent, amit mondok. De én egyetlen szóval sem mondtam olyasfélét, hogy a csavargók jelentenének veszélyt Sỳÿndoṙeìa biztonságára. Nem mintha a veszély akkor is fennállna, ha ők nem léteznének – akkor kétségkívül megszűnne a veszély is. De mivel egy jogállamban nyilván senki sem kívánja legyilkolni őket, a csavargók léteznek és létezni is fognak – de a veszélyt nem ők maguk jelentik, nem az ő személyükben van a veszély, ŸÝloskań úr.
– Hanem? Miféle veszedelmes szörnyeteg lapul még ezekben a negyedekben, amiről nem tudunk?
– Már hogyne tudnánk róla! Mindenki ismeri a szörnyeteget, amiről ön beszél. Úgy hívják, hogy feszültség. Rendkívül súlyos társadalmi feszültség, ami bizony igenis veszélyeztet minket. No nem mintha ezeken a negyedeken kívül minden rendben volna, korántsem. De ezek a területek olyanok, mint a mérőműszer. Őbennük leng ki legjobban a mutató.
– Tehát a nyomornegyedekben a legerősebb a társadalmi feszültség. Hadd kérdezzem meg, ügyvivő úr, hány csavargóval beszélt ön megközelítőleg?
– Nagyjából hússzal.
– S ebből le tudta vonni a következtetést a Dẅrm negyed egész társadalmi struktúrájáról?
– Dehogy. Az már megvolt, mielőtt a legelső csavargót megláttam volna. Elég volt hozzá, hogy amint elindultam az utcán a csavargók jellegzetes viseletében, azonnal letartóztassanak a rendfenntartók.
←ne-10 csavargás [82] Ha nem tudsz egyénekben gondolkodni, csak csoportokban, inkább ne gondolkodj. Csak ártasz vele. (Szinensi: Összegyűjtött lúmáim, 148.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. śùndë 24., a sárga órájane‑10 ne-11 dolgozat [0] Én tanító vagyok? Akkor tanítok nektek valamit. Aki tanító, annak tanítványnak is kell maradnia. De akkor aki tanítvány, az tanító is. Vagyis nincsenek tanítók és tanítványok, hanem mindenki mindkettő. Testvérek vagyunk a tűz lángjainál. (Sileni: Naplóm Nindával, 43 942. szílgaran)ne‑11 ne-12 fengrá [-25] Társadalmunk egyik legjobb tulajdonsága, amiről ritkán esik említés, az, hogy nálunk ki szabad mondani, ha hibát találunk, és nem fordul ellenünk a közvélemény, sőt a sajtó. Még meg is köszönik, hogy szóltunk. De ebben is mi vagyunk a ritkaság. Más társadalmak nem ilyenek. (Szinensi: Szúnahaum és a Galaxis, 44.)ne‑12→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |