„Pillanatok alatt köthetsz életre szóló barátságot. Pillanatok alatt le is tudod rombolni. Működésben tartani, az a nehéz.”
Ílgaszaumi, Sinettin Szierg mondásai,
68. sómir
68. sómir
43 658. szahut lilgamíszan
373
Döbbenetes élmény volt, mondhatom. Nem is a színház pincéjében voltunk, hanem még az alatt. Larenka magyarázott valamit arról, hogy mire szolgált az a szint, de őszintén bevallva elfelejtettem.
Több százan voltak, Ninda. Gyerekek is, akkorák, mint mi, meg még fiatalabbak. Larenka azt mondta, az éjszakát várják, hogy előmerészkedjenek és megpróbáljanak lopni valami ennivalót. Semmijük sincs, csak amit lopnak. Larenka emlékeztetett minket, hogy két éve még Te is így éltél… mintha el tudnánk felejteni.
Én akkor szereztem tudomást az ÃNÙ létezéséről, amikor találkoztam velük. Azt jelenti, Ãlavẙ Nìïndà Ùnîs. Te tudtál róla, hogy léteznek ilyen emberek? Fognak egy zseblámpát meg egy MÙRỸN-jelvényes porálarcot, lemennek az ilyen föld alatti búvóhelyekre, és elkezdenek beszélni az emberekhez. Tanítják őket. Ketten voltak, két fiatal férfi, egyik se tanár vagy ilyesmi, az egyik egyetemista, a másik légültetvényi munkás. Egy ũḩot sem kapnak ezért, de csinálják. Olyasmikre tanítják őket, hogy hol férnek hozzá mindenfélékhez, hol oszt élelmiszert az ÀLAN – mert már ezt is megszervezték –, hol érhetnek el nyilvános információs hálózatokat, hogy kell őket használni… és olvasni is tanítják őket!
Eĩdì teljesen kiborult, amikor ezt a nyomort meglátta. Azt mondta, egész életében hazudtak neki, és nem megy haza ilyen emberekhez. Egy órát beszéltünk a lelkére, s végül azért volt hajlandó hazamenni, mert különben Larenka kerül bajba az eltűnése miatt. De eltett egy porálarcot. Én is. El fogunk menni ezekhez az emberekhez, nem is muszáj Lũakẽàńba utazni, vannak szép számmal Ḱaŷndïmban is. Segíteni fogunk nekik, amit tudunk. Jól tanulunk mindketten, tovább tudunk valamit tanítani nekik.
Ninda fölnézett az olvasásból, mert odatoppant elébe Szurgauni.
– Hé, ne üldögélj már itt, szükség van még egy emberre az inkruhoz.
Ninda eltette a suagot és fölállt.
– Hol?
– A nagy dzsilaunban. Hargí és Éhinu már dolgozik, de ketten sose végeznek.
A következő derkiben Ninda semmi mást nem csinált, csak töltögette és hajtogatta az inkrut. Nem először csinálta, értett hozzá, de Hargí ugyancsak megdolgoztatta, mert rengeteg lepényt tudott készíteni rövid idő alatt, és Nindának némi időbe telt a töltelék eligazítása meg a tészta összehajtása úgy, hogy szép legyen és egészen körbefogja a tölteléket. Szurgauni is ezen dolgozott, Éhinu pedig, miután a lányok átvették a töltögetést, a sütéssel foglalkozott. S közben persze beszélgettek. A mondás szerint ha két szúni főz és csendben vannak, orvost kell hívni.
– Igen, én is hallottam a te Szindoriádról – bólogatott Hargí. – Sőt éltem is egy olyan világon, ahol szintén egy zsarnok uralkodott, Szuguhi volt a neve. A világnak is meg a zsarnoknak is.
– Melyiket nevezték el a másikról? – kérdezte Ninda.
– Egyiket sem. Gyakori családnév őnáluk a világuk neve, és a zsarnokot is pont így hívták. Bár ők kicsit máshogy ejtik, de arra én már nem emlékszem. Csak öt évet dolgoztam a képviseleten, aztán elegem lett Szuguhiból, mind a kettőből, és eljöttem. No, ott minden a Szuguhi arcával volt tele. Mentél az utcán, és ott volt egy házfalon az ő arcképe hatalmas nagyban. A következő sarkon megint. Hol csak vigyorgott nagy magabiztosan, hol csinált is valamit, az asztalosmunka volt a nagy kedvence, folyton valami szekrényeket, székeket vagy játékokat csinált.
– És ezt tették ki a házfalra? – pillantott föl Szurgauni.
– Ezt bizony. Az elnök úr az esztergapadnál. Az elnök úr új alkotásával. Az elnök úr fafaragás közben. Ami azt illeti, nekem fogalmam sincs, hogy tényleg ő csinálta-e azt a sok faholmit, vagy csak odaállt melléjük, mert valami reklámszakember azt találta ki, hogy ezt jelöljék meg az elnök úr kedvtelésének.
– Érdekes – morfondírozott Ninda. – Amennyire tudom, Szindorián sehol nincsenek kint Kíreán képei a házakon. Amíg ott éltem, nem láttam egyet sem, de amikor a szindorokkal beszélek, gyakran látok utcai képeket, ott sincsenek.
– Hát, tudod, minden madárnak más a fészke – mondta Hargí. – Szuguhin rengeteget láttad az elnököt, de alig láttad a nemzeti színeket, már nem is emlékszem, mik voltak. Eldzsilen meg minden azzal volt kidíszítve, piros-sárga-zöld-kék-lila, a szivárvány öt színe, elég dekoratív is, ami azt illeti.
– Szindorián kint van a zászló a középületeken – mondta Ninda. – Fehér-narancs-citromsárga. De Kíreánról én azt sem tudom, hogy néz ki.
– Hát nem láttad a tévében?
Ninda elmosolyodott.
– Amikor ott éltem, csak hallottam arról, hogy létezik tévé. Most pedig ha a szindor tévét nézem, azért teszem, mert én vagyok benne.
– Te a tévében? – pillantott rá Éhinu.
– Én.
Éhinu hitetlenkedve megcsóválta a fejét.
– Tényleg, nagypapa – mondta Szurgauni, ámbár egyáltalán nem voltak rokonok. – Folyton benne van a szindor tévében. Beszél az emberekhez. Az ottaniak egyszerűen bolondulnak érte. Láttam a statisztikát, ő a legnépszerűbb ember abban az országban.
– Hing-hing – mondta Éhinu, és töltött még olajat a sütőbe. – Különös hely lett a Galaxis, amióta emberek vannak benne.
– Sáhi – felelte Ninda.
– Olvastad?
Ninda bólintott, aztán szóval is felelt, mert Éhinu éppen hátat fordított neki, hogy lerakjon egy sütőtálcát az asztalra.
– Igen, olvastam. Fura ember volt. Úgy írt a Galaxisról, mint aki már benne élt, amikor az első csillagok kialakultak.
– Valóban. Egyébként Sáhi csakugyan elég fura ember, nemcsak volt, ma is él és új könyvön dolgozik. Szoktunk beszélgetni, mivelhogy az öcsém.
– Ó…
Nyílt az ajtó és belibbent Szinensi.
– Mit segítsek?
– Jó, hogy jössz – bólintott Hargí –, keverhetsz még tölteléket, a húsosból és a zöldségesből is kell még.
– Máris, nagymama – felelte Szinensi, ámbár ugyanúgy nem volt rokona Hargínak, mint Szurgauni Éhinunak. Kezet mosott és szemügyre vette az apróra kockázott nyersanyagokat. – Jöttök este uszodába, lányok? Hógait hívott, hétszázra beszéltük meg. Dzsalgil és Hérangi is ott lesz.
– És Rongami? – kérdezte Ninda helytelenítően.
Szinensi rápillantott.
– Mi van Rongamival? Ő nem lesz ott, a Sínisuál arany gyűrűje alatt hagytuk, nem emlékszel? Ez idő szerint Ászisszun-Hatarígú janníhaumában tartózkodik.
– Dehogynem emlékszem, sien, de akkor is ő a párod.
– Hát aztán, nem férjhez megyek, te sengiri, csak úszni!
– Te vagy a sengiri! A fiúk mindig csak azért hívnak minket az uszodába, hogy megnézhessenek meztelenül.
– Azért van a szemük, hogy nézzenek vele.
Az öregek jókat mosolyogtak.
– A te Szindoriádon hogyan szoktak fürödni a gyerekek? – kérdezte Éhinu.
– Nem az én Szindoriám – felelte Ninda. – Semmi közöm Szindoriához. Egyébként nem tudom, hogy mások hogyan szoktak, mi csavargók voltunk, a mi szokásaink semmire sem hasonlítanak más szindorok szokásaiból. De Hait mesélte, hogy ők fürdőruhában szoktak fürdeni.
– Ruhát vesznek föl a fürdéshez? – ütközött meg Szurgauni.
– Nem láttad még? – nézett rá Szinensi, miközben a keverőbe illesztette az első edényt. – Dzserang világok strandjain lehet látni, hogy ilyen kis valamiket vesznek az emberek magukra. Vannak helyek, ahol nem is szabad egészen csupaszon fürdeni, de oda én nemigen mennék. Ha már kisétálok egy dzserang világ tengerpartjára, hogy a szabad ég alatt napozzak és fürödjek, akkor érjen csak az ottani napfény rendesen. Hű, sukkuni-jukkuni, tettem én ebbe ilsiemlevelet?
– Tettél – felelte Ninda, aki alig látott oda a nagy asztal másik oldaláról, de akár beszélgettek, akár nem, folyamatos mentális kapcsolatban állt a barátnőjével, és emlékezett a gondolatra Szinensi elméjében, amikor beleszórta az edénybe az apróra vágott leveleket.
– De jó. Szóval eljössz az uszodába?
– Elmegyek, persze.
←ob-14 Luakeán [-22] Amióta létezik az emberi faj, mindig voltak szegények és gazdagok. Mindig voltak, akik jómódban éltek, és akik nyomorban. Azt szokták mondani, hogy ez természetes, ilyen az élet. Csak azt nem mondta még meg senki, hogy miért természetes. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 68. sómir, 40. singir)ob‑14 Luakeán ob-15 Eĩdì [83] Pillanatok alatt köthetsz életre szóló barátságot. Pillanatok alatt le is tudod rombolni. Működésben tartani, az a nehéz. (Ílgaszaumi, Sinettin Szierg mondásai, 68. sómir) :: Szíminnu, 43 658. szahut lilgamíszan, 373ob‑15 Eĩdì ob-16 rasszizmus [18] Egy igazán nagy szellemnek kicsi az a világ, ahol él, mert a Galaxis kisebb-nagyobb részében gondolkodik. Ninda az első és egyetlen, akinek még az egész Galaxis is túl kicsi. (Aini: Ninda mint köznapi ember, 11.) :: Javaran, Szíminnu, 43 658. nodzsat szisszadzsan, 770ob‑16 rasszizmus→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2265. nap, 324 szó/nap, 2264 betű/nap, 77:46/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:465, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |