Ninda

90 ← →

„Egyszerű körülményből adódott, hogy interjúkkal kezdődött mindaz, ami Szindorián lezajlott. Ahhoz, hogy nyíltan ki merjük mondani az igazságot, el kellett hagynunk az országot. Akkor pedig ez a kézenfekvő műfaj, amiben ezt megtehetjük. Csak a szúnik távozásától a velem készült első beszélgetés megjelenéséig eltelt időben állítólag milliók nézték meg otthon a Ninda-interjút – illegálisan.”

Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom,
7.

Taka
Aulang Laip
43 615. famut liktuharan
420
Szúni idő szerint délelőtt volt, iskolaidő, de az Aulang Laip egyetlen gyereke sem volt iskolában. A szúnik nagy része, az utasok közül talán mindenki, s Taka-Irdi város lakosainak többsége is kint volt a Nork nevű nagy síkságon. Több tízezer ember. Székeken ültek, álltak, járkáltak. A csenevész fűbe senki sem ült le, csupa jég volt minden. Az emberek mindenféle meleg ételt ettek, meleg italokat ittak, és be lehetett menni a rögtönözve felállított, fűtött csarnokokba, hogy az ember kicsit megmelegedjen.
  Nindát, noha Luakeán sivatagi forróságában töltötte eddigi élete kilencvenhat százalékát, nem zavarta a hideg. Nem köntös volt rajta, hanem dzsíruha, a szúnik hidegre való viselete, ami egy egybeszabott kabátból és nadrágból állt, csak a fejét, a kezét és a lábfejét hagyta szabadon. Tökéletes szigetelése volt. A cipőjének is. A kezére húzhatott volna kesztyűt, a fejére pedig fagyos időre való sapkát, akár csuklyát is, amiből csak a szeme látszik ki, de nem akart ilyesmit fölvenni, nem zavarta, hogy a kezét és az arcát akadálytalanul éri a hideg. A Szindoriáról hozott kék csavargósapka most is a fején volt, az persze semmit sem melegített, de nem is volt rá szüksége.
  Éjszaka volt, de nem volt sötét, a fejük fölött az égbolt háromnegyedét elborítva lebegett a Hau nevű gázóriás hatalmas fehér gömbje. Taka a Hau holdja volt.
  A tömegben mozgolódás, sustorgás támadt. A gömb színe kezdett megváltozni. A látóhatáron kezdődött, egyszer csak halvány rózsaszín árnyalat keveredett a fehérbe, de nem úgy, ahogy a legtöbb világon reggel és este vörösbe fordul a napkorong, ezt nem a fénytörés okozta, maga Hau kezdett rózsaszínbe fordulni, s a szín lassan végigömlött a gázóriás felszínén, a látható rész egynegyedét elborította, de közben a látóhatáron már megjelent a mélyvörös, és közvetlenül utána a sárga egész csomó árnyalata. Az emberek találgatták, melyik szín fog következni, mert nem lehetett tudni előre. Mindig másképpen zajlott le, más sorrendben és mennyiségben jöttek a színek, ahogy a Hau közeledett második, kisebb napjához, hatszáz szúni évenként egyszer, és az Ofu sugárzása mozgásba hozta előbb a felső, majd a mélyebb rétegeket a Hau gázóceánjában. Az Ofu még mélyen a látóhatár alatt volt, sokára fog felkelni, addigra ők az Aulang Laippal már nem lesznek itt; de azon az oldalon, ahol látható, már nyár van, az emberek lenge öltözékben sétálnak és nyílnak a virágok.
  A nyár ide is előbb jön, mint a napkelte. Bármelyik pillanatban elkezdődhet. Itt háromféle nyár van, egyet a nagyobbik nap, az Akki csinál, egyet az Ofu, és most az kezdődik, amit a Hau csinál. Ez a leghűvösebb, mert nem napsugárzástól ered.
  Ahogy a kék és a lila árnyalatai sorra kerültek, a színek szivárványosan keveredve már a felszín nagyobb részén szétterjedtek. Bármikor megkezdődhetett a vihar.
  Megint vörös és sárga színek jöttek, aztán egy hatalmas kék folt, ami kavarogva beleömlött a sárgába, és egy helyütt, a kettő találkozásánál szikra lobbant. A tömegen moraj futott végig. A kis villanás egy vihargóc volt, a valóságban akkora lehetett, mint egy kisbolygó, de még nem indította be a reakciót, magában enyészett el. Még néhány kipattant, aztán elhalt. A Haunak az Ofu felé forduló oldalán most sárga folt ömlött szét megint, és ahogy egy vörös gázfolttal találkozott, egész viharzóna alakult ki, vagy tíz helyen villogtak a vegyi reakciók óriási szikrái, és hirtelen éles fénypászma lobbant egy területen, ami már nagyobb volt, mint Taka. De a gázok nem gyulladtak be. Van, hogy csak a tizedikre jön össze, mondták az itteniek.
  Most azonban a másodikra bekövetkezett. A második belobbanás egy matival később történt, egy élénk narancsszínű és egy mélykék folt határán, egy sor csapkodó szikra után jelent meg a fehér, elnyújtott fény, s hirtelen végigfutott a kék folton, felemésztette, kavargó, kihüvelyezhetetlen színek sokaságává változtatta. Aztán egyszer csak továbbment a többi színre, a Hau felszínén gázrobbanások futottak végig, cikcakkos vonalakban gyújtották be egymást a szomszédos gázfelhők, s néhány pillanat múlva a felszín negyedrészén tombolt a tűz. Taka felszínén rohamosan kezdett növekedni a hőmérséklet, bár ahhoz még egy ideig nem lesz elég, hogy az emberek kibújhassanak a meleg ruhákból. De hamarosan elolvad a jég, és a növényzet villámgyorsan életre kel.
  Megjelent egy újabb színfolt, mélylila, gyorsan terjedt – a nézők szemszögéből balról –, s ahogy elérte a viharzónát, maga is lángra lobbant, a fénypászmák végigszáguldottak rajta, és a következő foltot már felgyújtotta, mielőtt az igazán beért volna Taka látószögébe. Ninda arcát langyos fuvallat érintette meg. Ez már a vihartól lehet, mondták, hogy nagyon sok hőt termel, s az ugyanolyan gyorsan ér ide, mint a látható fény. Taka vékony légkörét valósággal felborzolja ez a sugárzás, ezért élénkül meg a szél. Már állandósult, folyamatos, enyhe szelet lehetett érezni. Érdekes, hogy langyos, pedig a talaj menti légrétegek még hidegek, de az itteni légkör annyira vékony, hogy egyből keveredni kezd az egész.
  Szúni időszámítás szerint két évig tart ez a viharos időszak, aztán Taka átkerül a Haunak arra az oldalára, amit nem ér az Ofu fénye. Mire Taka visszatér a Haunak ugyanerre az oldalára, addigra csökken a viharok intenzitása, mert az éghető gázok nagyrészt elégtek, a Hau messzebb kerül az Ofutól, és csak harmincezer szúni év múlva kerül ismét elég közel. Akkor azonban kisebbek lesznek a gázfelhők, így a viharok is, mert még nem termelődött elég gáz a Hau mélyében – így kevesebb meleget is ad és nem is lesz olyan látványos. Ugyanekkora viharok majd öt-hat ciklus után, kétszázezer év múlva lesznek. Ezért gyűlt ide mindenki, aki csak tudott, hogy ezt megnézze.
  A Nork síkság fagyos, világos éjszakája öt limli alatt nappallá változott. Még mindig hideg volt, a környék levegője csak egytized amsit melegedett, a talaj és a tavak, folyók vize semmit. Napokig fog tartani, hogy a változás érezhető legyen, de azt az Aulang Laip nem várja meg, mennek tovább, Szinelk felé. Az lesz a zárópont.
   – Mi az a zárópont? – kérdezte Ninda, amikor Fendria bejelentette ezt az iskolában, és a gyerekek nagy örömmel fogadták.
  – Szinelk után jön a Nagy Kanyar – felelte Fendria. – Szahutkor szállunk le Szinelken, és egy hetes múlva, sziangdzsankor indulunk. De nem megyünk tovább, hanem visszafordulunk… nézd csak, megmutatom.
  Beszéd közben kivetítette a galaktikus környék térképét, amin piros vonallal megjelent az útjuk utolsó szakasza. Liendu, Jakamma, Sommesza, azazhogy So’meza, Taka, Szinelk… s itt a piros vonal éles kanyart vett, a térkép szerint jobbra, és továbbfutott egy Katto nevű hely felé.
  – Ez a Nagy Kanyar. Szinelk után is leszállunk az útba eső világokon, utasokat is veszünk fel, de aztán hamarosan már nem. A hajón egyetlen dzserang sem marad. Ők úgy tudják, hogy egy hajógyárba megyünk, karbantartásra.
  – És hová megyünk?
  – Haza! – ujjongtak a gyerekek. – Simnunná!
  – Szúnahaumra?!…
  – Igen. A jövő év a namindané.
  – Mi az a… namindan?
  – A Testvériség legnagyobb ünnepe. Tizenkét évenként az egész Galaxisból összegyűlnek a szúnik, hogy a namindant megünnepeljék. Egy egész éven át. S ezt csak otthon lehet igazán, Szúnahaumon.
  – Az a legszebb ünnep a Galaxisban – mondta Ángsauri áhítatosan. – Majd meglátod.

← →

ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 (2156 › 61:19) 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328)	699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2265. nap, 324 szó/nap, 2264 betű/nap, 77:46/sómir, 0,95 oldal/nap \| 2027.8.28.:465, 3084 25. 22:30

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (35%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (35%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	198 (28%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` A HOMBÉBAN	26 (3%) 673