„Ha olyan tökéletes lennék, mint amilyennek hisznek, a hangirsupteszten is száz százalékot értem volna el, meg minden játékban én nyernék, és föl tudnék ugrani a Dzsomongir tetejére. De én csak egy ember vagyok.”
Ninda: Életem egy falevélen,
728. sómir
728. sómir
– Sajnos most egy ideig kevesebb időm lesz rátok, Galaxis – közölte Ninda könnyedén –, mert újabb kötelezettséget vállaltam az eddigiek mellé, belekezdtem az esszidzsinnakiképzésbe.
Néhány pillanatig döbbent csend volt a közvetítésben. Tíz ország volt kétirányú kapcsolattal bekapcsolva, és másfélezer világon közvetítették őket élőben; alighanem valamennyien meg voltak lepve. Bármilyen keveset tudtak is a dzserangok a szúnik életéről, azt nagyon is jól tudták csillagszerte, hogy mi az az esszidzsinna.
– Hogy… micsoda? – nyögte ki Larenka, tökéletesen szakmaiatlanul.
– Jól hallottad – mosolygott Ninda. – Esszidzsinna leszek.
– Te?! Hiszen… te vagy a Galaxisnak a béke jelképe…
Ninda valóban nagyon ritkán gurult méregbe, de most igen.
– Nem, Larenka, én egy ember vagyok! Én semminek sem vagyok a jelképe, és aki szerint mégis, az keressen más jelképet magának, mert én feleség vagyok, anyuka, egyetemi hallgató, esszidzsinnanövendék, nagyon sok minden vagyok, de jelkép nem, és legfőképp nem akarok az lenni! Ez leginkább nektek szól, Galaxis, mert ti hisztek ebben, és ha te, aki most a képernyőn bámulsz engem, azt állítod, hogy te nem, akkor a szomszédod igen! Úgyhogy erről most csak egyetlen mondatot. Mint minden épeszű emberek által létrehozott fegyveres szervezet, az esszidzsinna is arra való, hogy a békét védje.
Larenka halálra váltan ült a kamera előtt, de riporter volt, tudnia kellett uralkodni az érzelmein. Mielőtt engedte volna eljutni a tudatáig a riadalmat, hogy mi lesz, ha Ninda most megnyomja a kapcsolatot bontó gombot, gyorsan megszólalt.
– Ninda, kérlek, ne haragudj! Nem akartalak megbántani. Ügyetlen, illetlen megjegyzés volt, szeretnék bocsánatot kérni érte.
– Jól van, felejtsük el – bólintott Ninda már megint a jól ismert szenvtelenségével, és nyugodtan folytatta, mialatt a szindoriai tévéstúdióban még egy-két félhuszadon át nem mert levegőt venni senki. – Én tehát esszidzsinna leszek, mert fontosnak tartom, hogy tegyek az emberek megvédéséért, és még inkább azért, mert imádok tanulni. Az esszidzsinnakiképzésen nagyon sokat tanulunk. Igaz, ezt a tudást veletek nem oszthatom majd meg – mosolygott a titkaikat őrző szúnik hagyományos mosolyával –, de tudni magáért a tudásért is jó. És embereken segíteni, az is nagyon jó.
Larenka fellélegzett, nem lesz itt baj.
– Azt meg szabad kérdezni, hogy mennyi ideig tart a kiképzés?
– Jó néhány évig, Larenka. – Szúni nyelven beszéltek, nem mondta hát meg, hogy milyen naptár szerint. – Legalább tíz, persze attól is függ, hogy nem kell-e évet ismételnem…
Larenka most már kuncogni is mert.
– No igen, ez bizonyára komoly veszély. Te, amint évet ismételsz…
– Attól valóban nem tartok, hogy ne tudnám megjegyezni az anyagot, de azt nem tudom, hogy mik a fizikai követelmények és meg fogok-e felelni nekik. Kicsi vagyok, vékony is, nem tudom, hogy beválok-e.
– Szerintem ezt az esszidzsinna pillanatok alatt megmondja neked – Larenka most már mosolyogni is mert –, és nem úgy ismerlek, mint aki nem kérdezi meg, amint ez a kérdés először eszébe jut.
Ninda megajándékozta egy mosollyal.
– Igazad van. Tessék, Galaxis – mutatott a kamerába –, Larenkának is vág az esze, mi lenne, ha egy kicsit most már őérte rajonganátok? Igen, megkérdeztem, de még nem tudom a választ, mert azt felelték, hogy természetesen modern szervezet vagyunk, az erőkifejtést gépekre bízzuk – ez nem titok –, de bizonyos állóképességre szükség van. Meg fogjuk vizsgálni, hogy az enyém elegendő-e. Ha nem, akkor csak az elméleti tudást kaphatom meg, de nem dolgozhatok mint esszidzsinna.
Azt nem árulta el, hogy a tesztet másnap csinálják meg. Háromszázötvenkor szállt ki a légikocsiból egy kis falu, Ángannir-Hirdzsi főterén a Forró-peremvidéken, ahol pontosan vele egyszerre lépett ki az épületből egy nagydarab, egészen sötét bőrű esszidzsinna, Aurummi. Nem viselt semmilyen rangjelzést, mint az esszidzsinnák általában.
– Nehéz és hosszú napod lesz, ohangi – sétált oda hozzá. – Hacsak nem adod föl már az elején, persze.
– Itt vagyok, ohangi – felelte Ninda szenvtelenül.
– Látom – mosolygott a férfi, és intett az egyszintes, jókora kiterjedésű épület felé, amin az esszidzsinna jelzése állt. Beléptek.
– Azért vagyok itt, mert nem szoktam feladni semmit. Ha az a típus lennék, aki meghátrál, akkor egy sivatagi sírgödörben feküdnék Szindorián, már évtizedek óta.
– Úgy? Jól van. – Aurummi egy asztalhoz lépett, fölvett egy piros karkötőt és odanyújtotta, közben már nyitotta a következő ajtót. – A vizsga négyféleképpen végződhet. Mondhatod te, hogy elég volt, mondhatom én is, vagy jelezhet a karkötő. Az első két esetben kapsz egy erőnléti edzéstervet és pár év, mondjuk egy dzsúmi múlva újra megpróbálhatod. A harmadik esetben kórházba viszlek és kivizsgáltatlak. A negyedik eset pedig az, hogy minden rendben van és mehetsz a kiképzésre.
Ellenőrizte a karkötő jeleit a suagján.
– Jól van. Úgy látom, ruhát nem hoztál, ott találsz egy polcot.
Hatalmas teremben álltak, ahol különféle tornaeszközök és -gépek álltak elszórva, némelyiken már tornázott is valaki. Ninda féltucat embert számolt meg a közelben. A polchoz ment, kibújt a köntöséből és az alsóruhájából, és fölvett egy rövidnadrágot. Visszament Aurummihoz, aki bólintott.
– Kezdjük a bemelegítéssel. Sétálj végig ezen a sárga vonalon, egy kör száz rígin.
Ninda bólintott és elindult. Amikor körbeért, az orvost nem is látta, de a hangját hallotta a karkötőből.
– Jól van, most könnyű kocogással folytasd.
A második kör után már futnia kellett, tíz kört. Amikor megvolt, Aurummi szemügyre vette és bólintott.
– Úgy látom, ez a könnyű kis testgyakorlat nem ártott meg. Akkor válassz egyet a kék jelzésű tornaszerek közül, jó szórakozást.
Ninda a biciklit választotta. Aurummi egyes erősségre kapcsolta. Ninda a kapcsolóra nézett, de a férfi előbb szólalt meg.
– Az esszidzsinnában nem engedelmeskedünk szó nélkül, mint holmi dzserang hadseregben. Te viszont nem vagy még esszidzsinna. Tehát ha én azt mondom, hogy egyes, akkor egyes. Lesz az még följebb kapcsolva is, ne félj. Látnom kell, hogy mit bírsz, de fokozatosan.
– Hing-hing – bólintott Ninda, és tekerni kezdett. Aurummi elsétált, a többieket ellenőrizte, s csak egy limli elteltével szólt, hogy kettesre kapcsolja a gépet. Limlinként kapcsolta följebb, és amikor már hatosnál tartott, visszajött.
– Hogy érzed magad?
– Még bírom – felelte Ninda, és elszántan nyomta a már erősen megnehezült pedálokat.
– Azt látom. Mit szólnál, ha még följebb vennénk?
– Semmit, mert még nem vagyok esszidzsinna.
Az orvos nagyot nevetett. – Jó válasz! Kész, abbahagyhatod. Ötösig kell bírni, az a követelmény.
Odanyújtott egy frissítő törölközőt.
– Jól szárítkozz meg, mert ez csak a kezdet. A nadrágot dobd valamelyik mosójeles dobozba, vegyél másikat, pótold a folyadékot, egy limli a pihenő két játék között. Most én fogok gépet választani. Utána megint te, aztán megint én.
←pg-1 esszidzsinna [-17] A mondás szerint mindent lehet, csak akarni kell. Mennyire hazug mondás! Milliárd és milliárd embernek nem adatik meg, hogy megtehesse, amit akar, bármennyire akarja. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 388. sómir) :: Szúnahaum, Fauháran-Dzsisszáfóraringi, 43 707. dzsirat úsarrigan, 500pg‑1 pg-2 edzés [-20] Ha olyan tökéletes lennék, mint amilyennek hisznek, a hangirsupteszten is száz százalékot értem volna el, meg minden játékban én nyernék, és föl tudnék ugrani a Dzsomongir tetejére. De én csak egy ember vagyok. (Ninda: Életem egy falevélen, 728. sómir)pg‑2 pg-3 otthon [-25] Soha sehol nem éreztem olyan jól magam, mint a huhallupban, amikor összegyűlt a család és a barátaink, meg még mindenféle érdekes ember. Olyankor is, amikor Ninda kint volt a Galaxisban, de akkor nem csak az asztal mellett maradt üresen a helye. A huhallup az övé – a Nindaran-hombé is az övé. Mi is ott lakunk, de mi csak statiszták vagyunk egy csodálatos alkotásban. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 880.)pg‑3→
ph-27 id [-446] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -421 740 581 szó (712 187+24 251+4143) 5 132 327 betű (4 966 997+165 330) 5 670 657 jel (@538 330) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2268. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:52/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.31.:832, 3087 28. 13:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |