„Kettejük elmondása szerint Szinensi képessége folyamatosan változott és fejlődött attól kezdve, hogy a kirik a hajóra kerültek. Ennek meg is találjuk a nyomát az első szint rétegezettségében.”
Aini: Szinensi lélekrajza a csoport számára,
1. szint 1. kör, A3V rind, 36/6/90.
1. szint 1. kör, A3V rind, 36/6/90.
43 616. szahut angdzsagan
700
Hétszázkor kezdődött a Lakkuni parkban a Nikkiszt–Sómittir. A bajnokság utolsó meccse. A sorrend már valójában kialakult. A Jorritun nyeri a bajnokságot, második a Nekkaru, harmadik a Sómittir, aztán az Amtandzsi, a Nikkiszt, a Danda és a Muttudarin.A meccsnek nem volt tétje, egyik csapat helyezése sem fog már változni, de azért ugyanúgy játszottak, mint máskor. Sómangi 5780, s mire ezt elérték, a Nikkiszt kétszer is megkapta az ezreseknél járó pluszdobásokat, akkora volt a Sómittir előnye.
– Sose bánjátok, Nikkiszt – vigasztalta őket Ahundómi –, dzsésziben elvernétek minket.
A Nikkiszt ugyanezzel a tagsággal és ugyanezen a néven dzsészit is játszott, és tényleg jók voltak benne, a Sómittirben pedig csak Ahundómi és Séssinauri szokott dzsészit játszani. A többiek elvétve vagy még azt sem. Ninda semmit sem tudott erről a játékról.
– Milyen játék a dzsészi? – kérdezte, miközben Ilkirúni dobáshoz készülődött.
– Jó – felelte Herkszu. – Én szeretem.
– No igen, de ott mit csinálnak? Ott is dobálnak valamit?
– Ja, vagy úgy, értem már. A dzsésziben nem dobálnak, hanem löknek. Golyókat. Különböző akadályokat kell kikerülni, és úgy átlökni őket karikákon.
– Á, értem. Ilyet láttam még Szindorián a Hídain moziban. Egy bottal ütötték meg a golyót, és az elrepült a réten. A gazdagok játéka volt persze.
– Aha, csak itt nincs rét, hanem egy nagy üres szoba, abban vannak a golyók meg minden. A levegőben. És ha magasan vannak, akkor föl kell emelkedni a levegőbe és úgy megütni őket.
– Vetítve vannak?
– Igen. Minden vetítve van. Ha igaziak lennének, nem tudnál közöttük röpködni antigével. Egyszer gyere el, próbáld ki.
– Jó, lombisz, elmegyek. De most előbb csillagporrá verlek titeket, ha nem bánod.
– Ó, csak nyugodtan, halligí. Majd visszakapod a következő bajnokságban.
Ninda jaupit kért, kézbe vette, elfordult, hogy a dobogóra lépjen – és megdermedt. Értetlenül bámult két alakra a nézők között. Könnyű volt észrevenni őket: mindenki más ült, széken vagy a fűben, de ők ketten álltak. Két szőke, világos bőrű szindor a sok barna szúni között.
A dimmi sorban ütötte a tizedmatikat, de Ninda még nem ocsúdott fel a negyedik tizednél sem.
– Kúmlian! – állította meg az órát Hernahut, a Nikkiszt daurtája feltartott kézzel. – Ninda, menj oda hozzájuk, üdvözöld őket.
Ninda zavartan elindult, észre sem vette, hogy a fengirit változatlanul a kezében szorongatja. A közönség érdeklődve szemlélte őket. Látták a hasonlóságot Ninda és a két újonnan érkezett között, és jól ismerték Ninda idekerülésének történetét. Mostanra aligha akadt bárki az Aulang Laipon, aki ne tudta volna, ki Ninda, honnan jött, ki volt azelőtt.
Ninda gyors léptekkel átvágott a füvön és megállt a külvonalat jelző, földbe szúrt pálcák közé feszített szalag előtt.
– Åmmaĩt… Ḩaỳŷt? Hogy kerültök ti ide?
– Eljöttünk – mosolygott a férfi. – Megkaptuk az állampolgárságot, és átjöttünk erre a hajóra. De menj csak vissza nyugodtan, ne várasd a társaidat. Itt maradunk, megnézzük, hogyan játszol.
Ninda bólintott, és ekkor szakadt rá a felismerés. De hisz nem mehet vissza. Aki játék közben elhagyja a fentir-kalingit, azt kizárják a játék hátralevő részéből. Megfordult. A többiek nyugodtan álldogáltak vagy ültek, senki nem csinált semmit, őt várták. Mind a tizenöten, mindkét csapat.
– Jövök majd – mondta, és visszaindult a kalingihez. – De hát most…
– Gyere csak nyugodtan – mondta Hernahut.
– De a szabály…
– Ugyan már, ne törődj vele. Nem azért léptél ki a kalingiről, hogy csalj, hanem mert megjöttek a barátaid. Gyere már!
Ninda megilletődve szaladt vissza hozzájuk. Egy limlivel később, amikor rúmot dobott, rámosolygott a fiúra.
– Látod, daurta, ha visszaküldtél volna, most nem lenne rúmunk.
– Az lehet, halligí – nézett rá Hernahut komolyan –, de a játékot nem úgy kell megnyerni, hogy kiküldjük a pályáról az ellenfél játékosait, hanem hogy jobbak vagyunk. Mi most nem vagyunk jobbak, és ha ti mind kisétálnátok a kalingiről, ez akkor is így lenne.
Ninda ezen gondolkodott a játék hátralevő részében. A Vùrĩît–Sèẽlleẃn párharc jutott eszébe, benne volt a szindoriai hipnoanyagban. Sokáig tartott, három ottani évig. A két prominens párt egymásnak tizenöt-húsz politikusáról bizonyította be, hogy csalt a választásokon, sikkasztott, erkölcstelen életet él és hasonlókat. Ezek többsége visszavonult a politikától. Egy választást még csak kihúztak így, de két év múlva, a következő választáson már annyira meggyengült mindkét párt és annyira eljátszották a választók bizalmát, hogy nem jutottak be a parlamentbe, és hamarosan fel is oszlott mindkettő.
Hernahut egy százhuszonegynéhány éves kissrác. Ő honnan tudja azt, amit az a sok magasan képzett politikus nem tudott?
A meccset persze megnyerték. Vége a bajnokságnak. Két limli múlva eredményhirdetés a hombéban.
Ninda a többiekkel együtt átvette a Nikkiszt gratulációját, és visszaszaladt Ámmaítékhoz, akik közben széket kerítettek maguknak.
– Ügyesek voltatok – mondta Ḩaỳŷt. – Majd elmagyarázod a szabályokat? Nem sokat értettem abból, ami zajlik, csak azt, hogy a rudakra dobáltátok a karikákat.
Ninda bólintott.
– Szándékosan nem hívtalak jó néhány napja – mosolygott Åmmaĩt. – Meg akartunk lepni azzal, hogy egyszer csak felbukkanunk a hajódon.
– Sikerült – nevetett Ninda, és lehuppant a fűbe. – Most érkeztetek?
– Igen, épp csak bedokkoltunk egy ilyen kis futárhajóval és megkerestünk téged, még szállásunk sincsen.
– Meséljetek – mondta Ninda, elővette a suagját és megérintette rajta a zöld gombot. – Hogy tetszik a Testvériség?
Ḩaỳŷt fölállt, arrébb tette a székét és leült Ninda mellé a fűbe. Åmmaĩt észbe kapva követte példáját. Ugyanekkor odaröppent két kis pincérrobot, az egyik asztalkát helyezett eléjük, a másik egy tálcát tett rá gyümölccsel, süteménnyel, innivalóval.
– Így már jobb – folytatta Ninda most már szúniul. – Elvégre szúnik vagyunk.
Åmmaĩt megcsóválta a fejét.
– Ḩaỳŷt nem beszéli a nyelvet – felelte szindorul.
– Hogyhogy?
– Csináltak egy vizsgálatot – mondta a lány –, és az derült ki, hogy nincs elég szabad hely az agyamban a hipnopédiás kezeléshez. Néhány nap vagy talán néhány hónap múlva megnézik újra.
– Néhány év múlva – javította ki Ninda mosolyogva. – Az hogy lehet, hogy nincs elég hely?
– Úgy, hogy én az elutazásunkig keményen tanultam a főiskolán, és azóta is olvasom a könyveimet, művészettörténetet meg… – Hirtelen rájött, hogy akihez beszél, az nemrég még csavargó volt, és elharapta a mondatot. – Szóval már eléggé megterheltem az agyamat, most nem lehet hipnózni.
– Akkor jobb lesz, ha egy időre félreteszed a könyveidet – felelte Ninda. – Már az Aulang Laippal megismerkedni egész információhalmaz, aztán a szúni szokások, a kultúra… ehhez kell a szúni nyelv. És kevesebb mint négy év múlva már otthon leszünk.
– Hol „otthon”?
– Szúnahaumon.
– Mi az a Szúnahaum? – kérdezte a két felnőtt egyszerre.
←nh-7 saupu [11] Minden embernek megvan a maga végtelen története. (Ninda: A fény lúmái, 79.) :: Aulang Laip, 43 616. nodzsat fargiszíman, 630nh‑7 nh-8 bajnokság vége [-25] Kettejük elmondása szerint Szinensi képessége folyamatosan változott és fejlődött attól kezdve, hogy a kirik a hajóra kerültek. Ennek meg is találjuk a nyomát az első szint rétegezettségében. (Aini: Szinensi lélekrajza a csoport számára, 1. szint 1. kör, A3V rind, 36/6/90.) :: Aulang Laip, 43 616. szahut angdzsagan, 700nh‑8 nh-9 botrányok 1 [10] Ha valakit nem lehet rávenni, hogy beszéljen valamiről, ott titok lappang. Ez a régi mondás jutott eszembe, amikor megtudtam, mit jelent a Testvériség nevében az, hogy Szúnahaum. Egész sereg naprendszerük van! És hagyják, hogy a Galaxis lekicsinylően nézzen rájuk, mert az űrben vándorolnak és nincsen saját világuk. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 31.) :: Sỳÿndoṙeìa, 57. śyỳllu 13.nh‑9→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |