„Tökéletes szerelem nem létezik. Két ember vágyai, gondolatai, értelmi világa mindig különbözik, s ez apránként feloldja a szerelmet. Kivéve… ha nem különbözik, mert nem tud különbözni.”
Sileni: Nindaran-sóhipun, 1.
Kedves Dúnszi!
Újabban fölvettem azt a szokást, hogy megnézem, hogyan élnek egyik-másik világon a szegények. Salumaton is megnéztem, most An Múnon is. Azt kell mondanom, hogy sok a különbség és sok a hasonlóság.
A salumati Haiszinat faluban nagyjából abból élnek, amit halásznak és termesztenek, annak egy részét a falu eladja, és abból vásárolnak. Van egy kis bolt a faluban, ahol nemigen van semmi más, mint ami a halászathoz meg a gazdasághoz kell, meg konzervek és más apróság. Az An Mún-i Eip Krui bányászváros Hom Krui negyedében viszont egyáltalán nincsenek boltok, mert a negyedből akár gyalog is kényelmesen be lehet sétálni a belvárosba, ahol rengeteg üzlet van. De ritkán mennek oda, nem tudják megfizetni.
Haiszinatban kis házakban élnek az emberek, minden irányban az erdő veszi körül őket, és az egyik irányban néhány tucat rígin erdő mögött a tenger van. A házaik sihaptéglából épülnek, mindnek a faluközösség a tulajdonosa, mert csak együtt tudnak megvenni egy új házra valót. Kétszobás kis kunyhók, csak fürdőszoba van bennük, még konyha sincs, közös konyhán főznek. Hom Kruiban toronyházak vannak, amiket az állam épített, úgyhogy ezekért a lakók fizetnek, hogy ott lakhassanak, időszakonként egy kisebb összeget.
Hom Krui lakóinak sokkal magasabb a jövedelmük, mint a haiszinati falusiaknak, de azoknak mégiscsak mindig van mit enniük, mert meg tudják termelni, amire szükségük van. Eip Krui azonban nagyváros, ott csak az jut élelemhez, aki meg tudja vásárolni.
– Mit írsz? – szólalt meg Osszuni a háta mögött.
Ninda fölpillantott. – Levelet egy barátomnak Szindoriára.
A szúnik között magától értetődő volt, hogy mások beleolvasnak abba, amit valaki nyilvános helyen olvas vagy ír. Főleg a janníhaumban. Ha valaki úgy akar írni, hogy ne lássák, csinálhatja otthon, bemehet a janníhaum egyik pihenőfülkéjébe, kereshet bárhol egy nyugalmas zugot. A janníhaumban bele fognak olvasni a kezében tartott szövegbe.
– Arról leveleztek, hogyan élnek a szegények különféle világokon? – kérdezte Osszuni ennek megfelelően.
– Arról is. A barátom egy iskolás fiú, aki délutánonként eljár a szegényekhez és tanítja őket. Sokat megtud így az életükről. Neki ez újdonság, mert az ő családja gazdag. Nekem nem, mert én ugyanúgy éltem Szindorián, mint azok a szegények.
– Nahát. – A férfi leült Ninda mellé és letette a süteményes tálcáját is. – Sajátos érdeklődési körötök van.
– Érdekelnek az emberek – bólintott Ninda.
– S miért pont a szegények?
– Miért ne? Én is annak születtem.
– Értem. Csak mert a húgom, Sessifu szociológus, és éppen a szegényekkel foglalkozik. Nemrég tért haza Iksetről, ahol szegényekkel dolgozott, és itt van a hajón.
Ninda bólintott, elővette a suagját és beírta Sessifu nevét. Piros fényt kapott, Sessifu most hosszabb ideig nem zavarható. Eltette a suagot.
– Majd beszélek vele. Érdekelnek a szegények problémái.
Szociológusoknak (famisszan-rógauni, vẅminṙènsŷ) hívják azokat, akik a szegények problémáival foglalkoznak. El fogok beszélgetni az egyikkel. Most egyikük bátyjával beszélgettem, aki azt mondta, a szociológusok nem segíteni próbálnak a szegényeknek – vagyis akár azt is, de a munkájuk nem erről szól –, hanem azt kutatják, mik azok a társadalmi folyamatok, amiktől ők elszegényednek és amiktől szegények is maradnak. Meg hogy mit kellene tenni, hogy enyhítsünk a szegények problémáin. Szerintem ez fontos munka, ha eredménye is van annak, amit kitalálnak. Azt hiszem, Szindoria szegényeinek helyzete is rengeteg munkát tud adni a szociológusoknak.
Kicsit tűnődött, aztán eltette a suagot a félkész levéllel és kiballagott egy lifthez. Lement a suárba és kisétált a suarihun egyik ajtaján a Hilgrefun étterembe. Körülnézett.
A bordóval és arannyal díszített, előkelő külsejű étterem úgy nézett ki, mint a dzserang világok drága, gazdagoknak való helyei, de a hajó bármelyik utasa étkezhetett itt, és az árak semmivel sem voltak magasabbak, mint a suár többi éttermében. A Testvériség nem takarékoskodott a díszes étkészletekkel, mennyezeti világítással, fali képekkel. Sokan éppen azért jöttek ide, mert itt olyan környezetben fogyaszthatták el az ételüket, amilyent otthon, valamely dzserang világon nem tudtak volna megfizetni. Ninda jól tudta, hogy nem minden utas gazdag, bár a Testvériség hajóin igencsak sokba kerülnek a jegyek; de sokaknak a munkahelyük fizeti, és minden járaton vannak többen is, akik jótékonyságból kaptak helyet. Ninda most ez utóbbiakra volt kíváncsi, és tudta, hol keresse őket. A szigorúan titkos utaslista, amihez a dzserangoknál még a titkosszolgálatok sem férhettek hozzá – számára egyáltalán nem volt titok, Szúnahaum bármelyik hajójának utaslistáját teljes részletességgel megnézhette, akár a jelenlegit, akár a múltbelieket, vagy éppen a későbbi foglalásokat.
Már útközben megnézte: tíz utast, illetve családot talált, akik jótékonysági jeggyel utaznak. Amikor leért a suárba, megkereste, melyikük van legközelebb. Kiment a Hilgrefunból, átsétált az utca túloldalára és meg is találta a Hokkun ajándékbolt előtt. Hiszen az utaslista arcképeket is tartalmaz. Egy középkorú férfi, már őszülő szakállal. Íken szállt fel és Heruntára tartott. Andar Kalorginak hívták.
– Üdvözöllek, Andar – állt meg előtte Ninda. – Zavarhatlak?
A férfi meglepve pillantott le rá.
– Ninda vagyok – tette hozzá Ninda, alighanem teljesen fölöslegesen, mert a férfi arcán már megjelent a felismerés.
– Ninda… nahát…
– Igen, én. Volna kedved beszélgetni velem?
Miután a férfi túljutott az első megdöbbenésen, leültek egy asztalkához, amiből mindenfelé voltak a suárban. Egy érintés Ninda suagján, és a pincérrobotok hoztak nekik süteményt, gyümölcsöt, szendvicseket, üdítőket. A fordítógép szetsza nyelvre volt állítva, mert az utaslista azt is tartalmazta, hogy milyen nyelven értenek az utasok.
– Ezt… nem értem – pillantott a férfi az asztalra.
– A szúnik sosem beszélgetnek másként, csak falatozás közben – felelte Ninda, és föl is vett egy húfi süteményt.
– Miért én? – kérdezte Kalorgi.
– Egyszerűen olyasvalakivel akartam beszélni, aki jótékonyságból utazik a hajón, és te voltál a legközelebb.
– Értem. Elnézést, ha kicsit megilletődött képet vágok, de nem számítottam rá, hogy bárki megszólít itt a hajón… és a legkevésbé sem arra, hogy te leszel az.
– Engem érdekelnek az emberek, és főleg a szegények. Te jótékonyságból utazol a hajón, és én kíváncsi lettem erre.
– A családomhoz tartok Heruntára – sóhajtott Kalorgi. – A fiam ott van kórházban.
– Te pedig Íken dolgoztál?
– Nem, igazából Hóellin a bányában, de onnan el tudtam jönni egy teherhajóval. Hóellire nem járnak a Testvériség hajói.
– Mi baja a fiadnak?
– Megsérült… összedőlt a házunk Szevún egy földrengésben. Súlyos fejsérülést szenvedett, a csillagközi mentők vitték el Heruntára, mert csak ott tudnak segíteni rajta.
– Most hogy van?
– Már sokkal jobban. Újra beszél, a végtagjait is mozgatja már… nagyon aggódtunk miatta.
Ninda előkapta a suagján a csillagtérképet. Szevútól Herunta nem volt messze, de Hóelli és Ík igen.
– S hogy kerültél te Hóellire?
– Valakinek pénzt is kell keresnie a családban. A bányában mindig van munka.
Kalorgi rövid, tényszerű mondatait Ninda kevésnek találta, ezért inkább kiépítette a hullámot és hozzálátott, hogy lehallgassa. Egy derki múlva, amikor elköszöntek, már részletes rálátása volt egy szegény és még természeti katasztrófától is sújtott család életére, és volt még egy barátja.
←oc-11 bányaváros [-24] Százhatvanas éveiben aztán egyszer csak elkezdte érdekelni, hogyan élnek egy-egy világon a szegények. Voltak, akik egy jövendő szociológust láttak benne. Hogy is láthattak volna tovább az orruknál? (Aini: Ninda lélekrajza a csoport számára, 3. szint, bevezető) :: An Mún, Hallihuat Fónird, 43 659. senut nahangan, 727oc‑11 bányaváros oc-12 szegények [44] Tökéletes szerelem nem létezik. Két ember vágyai, gondolatai, értelmi világa mindig különbözik, s ez apránként feloldja a szerelmet. Kivéve… ha nem különbözik, mert nem tud különbözni. (Sileni: Nindaran-sóhipun, 1.)oc‑12 szegények oc-13 lebukás [107] Történészek, szociológusok, pszichológusok egész sora került kapcsolatba vele már gyerekkorától – de sokáig egymásról nem is tudva működtek együtt vele, semmilyen munkaközösséget nem alkottak még. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 236.) :: Herunta, Hallihuat Fónird, 43 659. famut szimsáhuran, 760oc‑13 lebukás→
ph-20 id [-408] () :: , , , ph‑20 id ·· -333 733 191 szó (704 976+24 072+4143) 5 079 102 betű (4 915 091+164 011) 5 616 726 jel (@537 624) | 692, 69,19%, 417 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2214. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.18.:555, 3088 5. 0:39 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 191 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 19 (2%) 673 |