„Ha valamit csinálok, igyekszem jól csinálni – nem mindig sikerül, de legalább megpróbálom. Nem értem azokat, akik legyintenek, hogy jó az félig-meddig összecsapva is. Akkor minek vesztegetik az idejüket?”
Ninda: Életem egy falevélen,
614. sómir
614. sómir
43 708. dzsirat szisszadzsan
482
Allinu kényelmesen ült a helyén, hátradőlve, kezét összekulcsolta a tarkóján, ő nem nyúl semmihez. A kis Janguri alacsonyan siklott a Fuéhat-vidék dombjai és falucskái fölött, átszelte az Úmon-tóvidéket, és kiért a tenger fölé.
– Ezen a környéken terem a legjobb sahonda – közölte Allinu, amikor az Úmongi-tóhoz értek. – Galaxis-szerte több ezer világon termesztik, de az itteni a legjobb. A dzserangoknak fogalmuk sincs róla, honnan szerezzük ezt a fantasztikusan finom sahondát, folyton faggatnak is miatta minket.
Korábban a külkereskedelemnél dolgozott, sokat tudott erről az ágazatról. Sötétbarna bőrű, nyurga férfi volt, nem látszott többnek háromszáznál, pedig már a hatszázat is átugrotta.
A Testvériség dzserang üzletfelei sokat kérdezősködtek, ezt Ninda is jól tudta. Az egyéni vásárlók és a nagykereskedők is. A szabály, mint mindenben, itt is a teljes titoktartás volt. Üzleti titok. Szépen is néznének ki, ha elárulnák az ilyen titkokat, aztán őket megkerülve vásárolnának az eredeti termelőtől – ez volt kommunikálva a dzserangok számára, azt pedig, hogy éppenséggel a sahondát ők maguk termesztik, nem is sejthette senki.
– Itt pedig – szólalt meg, amikor kiértek a tengerre – él egy aranyos halacska, a kalliri. Őslakos, tehát a dzserangok nem is hallottak róla, de…
– …nagyon finom silongip ómgival – fejezte be a mondatot Ninda.
A gauran elképedve nézett rá.
– Párolva? Hát van neked ízlésed?
– Nem, sütve – felelte Ninda nyugodtan, és mozdított egy kicsit a dzsiragiszon. A Janguri enyhe ívben délnek fordult. – Riangmaggal megszórva, megtöltve silongip ómgival, és hozzá falg módra készült szimmipüré.
– Ez a beszéd, máris kinevezlek nímuddá, hingifi-hongifi! – örült a gauran. – Van egy kis sziget, úgy hívják, Szinen-Kaurgími. Keresd meg a térképen.
– Tudom, hol van.
– Szissz! Vigyél oda minket.
– Most akarsz kallirit enni?
– Te vagy Ninda, a Galaxis bölcse, és nem tudod, hogy ha alkalmad van halat enni, egy matit se halogasd?
Ninda jót nevetett, de amikor feltűnt előttük Szinen-Kaurgími partja – ahol ő már járt egyszer és a Sáhumvit étteremben evett halat –, akkor Allinu bal felé mutatott.
– A délkeleti nyúlványt célozd meg, ott tedd le a gépet.
Ninda bólintott és megcsinálta. A kis Janguri kecses ívben fordult a félsziget fölé, kis forgást írt le vízszintesen, és leereszkedett.
– Kinti légköri viszonyok rendben, nyomás rendben, légkör összetétele rendben, nyomás rendben. Mivelhogy ez Auríhaum. De az éttermek legalább egy szirszire vannak innen.
– Jó a helyismereted – kelt föl Allinu –, de ezt a kisautót nem teheted le a Sáhumvit teraszán vagy a Muralli tetején.
– És a bozótoson át akarsz odagyalogolni?
– Tényleg jó a helyismereted.
Kiszálltak, előírás szerint nyitva hagyták a zsilipet és elindultak. Ninda visszapillantott a kis Jangurira, amely így kívülről már egyáltalán nem volt kicsi, a félsziget nagy részén elterpeszkedett. S mire újra előre nézett, már látta, hogy hova jöttek: egy műanyag henger állt ki a földből, nem nagyobb őnála – és sárga. Az esszidzsinna színe.
Allinu barátságosan biccentett, hogy átengedi neki a kezdeményezést. Ninda a hengerhez lépett, megérintette, amire a talaj egy kör alakú darabja lesüllyedt velük, több emelet mélységbe, az esszidzsinna szinen-kaurgími támaszpontjára.
Ninda persze itt is éppen olyan otthonosan mozgott, mint mindenütt a Testvériségben. Minden a szokásos módon elhelyezve, a szokásos jelzésekkel ellátva. Csakugyan evett kallirit éppen úgy elkészítve, ahogy megbeszélték, de csak jóval később, mert Allinu valójában gyakorlatra hozta ide. Két nímud beszélt fegyverekről, megmutatták a használatukat részletesen, és senki sem ülhetett és hallgathatta őket, ki kellett próbálni valamennyit.
– Jól van – dicsérte meg Akundzsi az első sorozat után, amit egy Hokundival adott le száz rígin távolságra –, nagyon jól lősz ahhoz képest, hogy először csinálod.
– Sportfegyverrel már lőttem – felelte Ninda.
– Akkor viszont nagyon rosszul lősz! De nem számít, mert a céltábla nem lő vissza. Csináld tovább.
Ninda fölemelte a Hokundit, és leadott egy újabb sorozatot. Ez fizikai lövedékes fegyver volt, mert az esszidzsinnában az volt a szabály, hogy rendes lézerfegyvert csak akkor kaphatnak, amikor a ballisztikus fegyverrel már megtanultak lőni.
A második sorozat se volt sokkal jobb. Negyvenhét gumilövedék ment egyáltalán a céltáblába, azok is a két külső körbe. Illetve négy közülük a belsőbe.
– Fog ez menni – jött oda most Ífalgip –, senki sem úgy születik, hogy egyből mesterlövész. Nézzünk egy harmadik sorozatot, aztán egyelőre elég lesz.
Harmadjára is négy ment a belső körbe, de egyszer eltalálta a céltábla közepét is.
– Szissz!
Háromszáz lövés után gondosan visszatette tartójába a kicsiny, sárga műanyag fegyvert és kisétált a célzófülkéből. Egyelőre nem kapott új feladatot, mehetett az étterembe. Persze itt voltak a somditársai is, ők is külön-külön űrhajóval jöttek. Összehasonlították a lőeredményeiket, és az derült ki, hogy tízük közül Ninda a hetedik.
– Hiába néztek így rám – felelte a csodálkozó arcokra. – Lehetek én törzsfőnök meg mondhatok bölcseket, ettől még a lövedékek úgy repülnek, ahogy repülnek.
– No, ez a rossz hozzáállás – lépett az asztalukhoz Akundzsi. – A lövedéknek úgy kell repülnie, ahogy te akarod. Addig kell gyakorolni, amíg ezt el nem éred.
– Rendben – sóhajtott Ninda.
– Ez rátok is vonatkozik. Mi az esszidzsinnában végtelenül keveset lövöldözünk, mármint igaziból, én sem lőttem még emberre, és nem is ismerek senkit, aki megtette volna. De tudni kell. Ha egyszer szükség lesz rá, nem érsz rá akkor megtanulni. De éppen azért, mert szinte soha nincs rá szükség, az nem elvárás, hogy mesterlövész legyél. Azért vannak a gépek, hogy azok lőjenek helyetted.
Minthogy a szigeten csak egy hajó tudott leszállni, mindegyikükét elvitték innen, mielőtt a következő megérkezett volna. Légikocsin mentek ki a szárazföldre, Ófaldarniba, ahol vagy ötven kishajó várakozott egy nagy réten, de nem ugyanazok: ezek Sindu űrvadászok voltak, még a Janguriknál is kisebbek, teljesen mattfeketék, hogy észrevétlenek maradjanak az űrben.
És nem is mehettek egyenesen haza Szúnahaumra. Két másik somdival és hat oktatóval űrcsatát kellett vívniuk Auríhaum naprendszerének külső részén, a nyílt űrben. Méghozzá tétre. Egymást eltalálni: öt pont. Oktatót eltalálni: tíz pont. Találatot kapni: mínusz egy pont. Az oktatók számára más pontrendszer volt érvényben, ők egy pontot kaptak, ha eltaláltak egy esinnát; ha egymást találták el, azért nem járt pont; és nekik is mínuszt jelentett, ha eltalálták őket. A csata pontosan két derkit tartott, aztán irány haza.
Ninda sokkal jobban repült és lőtt géppel, mint kézzel. Tizenegyedik lett, harminchat közül, és két oktatót meg is előzött.
Az Áringan-Szunendzsi falu melletti támaszponton szálltak le, ami jó bonyolult volt, mert a Sindukat be kellett vinni a hegy mélyébe vájt hangárba, és hajszálpontosan letenni egy-egy hajóállásba. Méghozzá nem is úgy, hogy amíg az egyik bemanőverezik, addig a többi kint vár – nem, mind a harminchatot egyszerre.
←pg-18 kirándulás [-15] Találd meg a magad békéjét. Akkor nem azzal fogsz foglalkozni, hogy az enyémet tedd tönkre. (Szinensi: Összegyűjtött lúmáim, 209.) :: Szúnahaum, Ángréman-Dzsúhauri, 43 708. famut szimsáhuran, 594pg‑18 kirándulás pg-19 űrgyakorlat [1] Ha valamit csinálok, igyekszem jól csinálni – nem mindig sikerül, de legalább megpróbálom. Nem értem azokat, akik legyintenek, hogy jó az félig-meddig összecsapva is. Akkor minek vesztegetik az idejüket? (Ninda: Életem egy falevélen, 614. sómir) :: Auríhaum, 43 708. dzsirat szisszadzsan, 482pg‑19 űrgyakorlat pg-20 hombé [13] A jogászok imádják az olyan megoldásokat, amik felmentik őket a gondolkodás kényszere alól. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 59.) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 708. higit mulindzsan, 780pg‑20 hombé→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2265. nap, 324 szó/nap, 2264 betű/nap, 77:46/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:465, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |