„Sokáig nem értették, mennyire fontos tulajdonsága, hogy bárhol, bármikor képes barátságokat kötni – öreggel, fiatallal, férfival, nővel, bárkivel a Galaxisban. Igazából az egyik legfontosabb tulajdonsága.”
Aini: Ninda mint köznapi ember,
79.
79.
A suhurgi elnök kopasz, tömzsi öregember volt, aki nemigen tudta, mit kezdjen Nindával. Azt jól tudta, mi a Testvériség – Suhurg egyike volt azoknak a világoknak, ahol a szúni hajóktól függött az egész gazdasági élet, ha nem is annyira markánsan, mint Szaisz esetében. De Nindáról Rgahaku elnök nem tudott semmit, csak amit a tanácsadói most, sebtében tudakozódva kiderítettek, és az is ellentmondásosnak tűnt. Mindenesetre Rgahaku annyit biztosan tudott, hogy Ninda fontos ember, és széles mosolyt illesztett kissé torz ábrázatára, ahogy beljebb tessékelte a fogadószobájába.
– Mindig öröm számomra, ha neves embereket láthatok vendégül eldugott kis világunkon – kezdte egy begyakoroltnak és elcsépeltnek tűnő formulával. – A Szúnahaum Testvériségből érkező vendégeket pedig a legnagyobb örömmel látom.
Folyékonyan beszélte a szúni nyelvet, de erős akcentussal, hallhatóan nem hipnopédiával tanulta. A h-kat gyakran olyanformán ejtette, mint Suhurg nevében, valahol a torkában egy krákogó hang gyanánt, és időnként más, furcsa torokhangok is keveredtek a beszédébe. De mindent egybevéve érthető volt, és Ninda amúgy is hozzászokott már a mindenféle világokon élő emberek változatos kiejtéséhez.
– Köszönöm – mondta Ninda, és helyet foglalt a felkínált fotelban. Egy pillantást vetett Nombokára, aki a kamera látókörén kívül foglalt helyet, és hozzálátott, hogy megkönnyítse valahogy az elnök dolgát. – Akiknek ez a tévéközvetítés szól, rólam már sok mindent tudnak, de rólad talán nem annyira. Én sem. Mesélnél magadról?
– Ó, készséggel. A nevem Oszerhi Rgahaku Iht. Az eredeti foglalkozásom hajóműszerész, de már régóta politizálok is, a globalista párt elnökségi tagja vagyok. Nálunk egy pártelnök nem lehet egyúttal államelnök is – tette hozzá magyarázóan, bár ezt Ninda nem értette és nem is érdekelte, de hagyta folytatni –, ezért a választásokon el kell dönteni, hogy kit delegálunk az elnökségre, és én lettem az.
– Melyik nevedet használod? – kérdezte Ninda, felhasználva, hogy az elnök levegőt vett.
– Aaaa… hogy… á, igen. Az Oszerhi a személynevem. Rgahaku, az a családnév, és Iht azt jelenti, hogy én a negyedik vagyok a családban, aki ezt a nevet viseli.
Ninda kísérletezni kezdett az elnök nevében hemzsegő torokhangokkal, amire Rgahaku lelkes, túlzó dicséretekkel reagált, talán a Testvériségnek akart megfelelni vagy fogalma sem volt, hogy kell beszélni egy gyerekkel.
– Szerinted milyen Suhurgon élni, Oszerhi? – kérdezte aztán, minden átmenet nélkül. A most tanult módon krákogva ejtette a h-t és a végén levő rg által jelölt gurgulázó hangot is kimondta. Komoly, figyelmes tekintettel nézett az elnökre, aki némileg zavartan pillantott vissza rá. Nem tudta, hogy Ninda ezt a kérdést már több világon feltette, közembereknek és politikusoknak is.
– Suhurgon élni? Hát én ugye mindig itt éltem. Kellemes világ. Igazából nem gyakoriak a földrengések, főleg nem az akkorák, amekkorát most átéltünk. Ez volt a legnagyobb földrengés, amióta Suhurgon emberi élet van.
Ezt Ninda már számtalanszor hallotta a riporterektől, a helyiektől, a nagy földrengés hírére idesereglett külföldiektől és Nombokától is.
– Én a kormányzatra gondoltam. Milyen itt a szegényeknek? Milyen azoknak, akik nem értenek egyet a kormány álláspontjával?
– Óóóó – az elnök meglepett pillantást vetett a kamera felé –, ezen nem kell törnöd a fejecskédet. Mi jól elvagyunk itt, ezen a világon. Kicsit még sivatagos, az igaz, a légkörünk sincsen még kész, de megélünk szépen, és fejlődünk, haladunk.
Ninda felállt.
– Te nem veszel engem komolyan – felelte, és nyugodt léptekkel kisétált a fogadószobából és az államházból, ahogy az épületet hívták az itteniek. Nomboka utánaküldte a kamerát, és közölte a halálra vált Rgahakuval:
– Elnök úr, ez a gyerek a Galaxis egyik fontos politikai tényezője, s a közeli jövőben egyre fontosabbá fog válni. Én mondom önnek. És pontosan azért, mert nem hagyja magát kifizetni olcsó és semmitmondó válaszokkal.
– De… most hová megy?
– Gondolom, megszerzi magának a válaszokat a kérdéseire, ha már öntől nem kapta meg. Ne vegye rossz néven, hogy köszönés nélkül távozott – tudja, szúni, teljesen azzá vált. Nem köszön, mert náluk nem szokás. Nekem most mennem kell, arra szól a megbízatásom, hogy kövessem őt a világokon, ahol jár. Remélem, látjuk még egymást, elnök úr. Megtiszteltetés volt, hogy megismerhettem önt. Viszontlátásra.
Ninda pedig egyenesen elment a város szegénynegyedébe, Hekhunafba, aminek a létezéséről sem tudott, mégis csalhatatlan biztonsággal odatalált. A látvány, ami fogadta, meglehetősen hasonlított Hom Kruira An Múnon: magas házak, sok-sok kicsiny lakás, szűk utcák, kicsiny terek. De most valamit másképpen csinált, mint ott. Bement hozzájuk. Az egyik földszinti lakásba, ahol a gyerekek az udvaron játszottak, s a háziasszony is az udvaron, az ajtó előtt tisztított valami zöldséget, hasonlót a semtuhoz, amit a szúnik levesbe főznek.
– Ninda vagyok – lépett oda a vendég. – Nem zavarlak?
Nomboka ügyesen helyet keresett a kameragömbnek, ahol rálát Ninda arcára, de őket nem zavarja, ő pedig megállt az udvar sarkán a falnak támaszkodva.
– Nem – felelte az asszony. Éppolyan világosbarna bőre volt, mint Szinensinek, fekete haja, zöldes szeme. – Nem zavarsz. A nevem Arrai. Mi világból szaladsz?
Ninda bízott a fordítógépben és az ösztönében, hogy helyesen értelmezi a kérdést.
– A Testvériségből jöttem, a Hallihuat Fónirdról. Segíthetek? – biccentett a zöldségek felé.
– Ó, gyermek, nem való ez a piszkos munka a te szép rózsaszín kezednek.
Ninda szokásos szelíd mosolyával fölvett egy kést és munkához látott. Nomboka megállapította, hogy gyakorlott mozdulatokkal, láthatóan nem először csinál effélét. Mire a ládányi zöldséget megtisztították, Arrai elmesélte az életét. Az első gyereke születésekor még maga is félig gyerek volt, aztán jött a többi. Már van hat. Három apától. A harmadik rendes ember, nem iszik annyit, mint a másik kettő. Munkája is van, de a fordítógép nem boldogult azzal a szóval, ami a foglalkozását jelölte, valamilyen bányászati dolog. Suhurg bányavilág volt, mint a Galaxisban a legtöbb fiatal benépesítésű világ. Aztán a zöldséget ketten együtt bevitték a lakásba, és Ninda segített a főzésben is. Ő is mesélt a maga életéről, mert Arrainak fogalma sem volt, hogy ő kicsoda.
Nomboka csak a fejét csóválta. Ez a gyerek mindenütt mindenkivel szót ért. Az elnök nem vette komolyan, ez az asszony igen. Több mint egy derkit maradt, megismerkedett Arrai gyerekeivel, hat apróbb-nagyobb, maszatos örökmozgóval, evett az ételükből, és barátjukként távozott.
Rgahaku villámgyorsan mozgósította a szükséges tanácsadóit, kiokosíttatta magát és megkereste Nindát a suárban. Bocsánatot kért. Nomboka persze közvetítette, ahogy a suár egyik éttermében barátságosan elbeszélgetnek vagy hat limli hosszan. Persze kétségtelenül azért, mert Rgahaku politikailag nem engedheti meg magának, hogy ne legyen jóban egy ilyen fontos emberrel, no meg egyúttal a Testvériséggel.
←oc-17 földrengés [-15] Személyesen látni, közelről megtapasztalni – ez lett neki a legfontosabb. Én pedig vele tartottam. Mert engem is érdekelt minden, ami őt. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 441. sómir) :: Suhurg, Hallihuat Fónird, 43 659. famut dzsorehan, 620oc‑17 földrengés oc-18 elnök [-18] Sokáig nem értették, mennyire fontos tulajdonsága, hogy bárhol, bármikor képes barátságokat kötni – öreggel, fiatallal, férfival, nővel, bárkivel a Galaxisban. Igazából az egyik legfontosabb tulajdonsága. (Aini: Ninda mint köznapi ember, 79.)oc‑18 elnök oc-19 lakótelep [8] Mindenre emlékszik, ami valaha történt vele, amit hallott vagy olvasott. Kitűnően számol fejben. Az intelligenciahányadosa az egyik legmagasabb, amit valaha mértek. Sokan hiszik, hogy valamiféle csodalény. Pedig egyszerűen csak rend van az agyában. (Szinensi: Ninda mentális struktúrája, 36.) :: Ommudi, Hallihuat Fónird, 43 660. muhat saurgéman, 793oc‑19 lakótelep→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2265. nap, 324 szó/nap, 2264 betű/nap, 77:46/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:465, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |