„Mindenki sugároz jeleket, minden ember, aki valaha élt vagy fog ezután. Talán egykor sokakban volt meg a képesség, hogy vegyék és visszasugározzák őket, csak elveszett. Ma csupán néhányan vagyunk képesek az alapjelek észlelésén kívül többre.”
Aini: Mentális lélektan,
A rind, 1. kötet, 62. sómir
A rind, 1. kötet, 62. sómir
43 611. nodzsat sziangdzsan
770
Ninda most már elhárította Sihekin hívását. Táncolt eleget. Sziangdzsan volt, a törzsek és klánok napja, és ő együtt ünnepelt a törzsével és mindenkivel, aki megfordult a janníhaumban, de eszében sem volt egész nap táncolni. Most már beérte azzal, hogy csak nézte az ünnepi forgatagot és gondolkodott.
A szúnik egészen másképpen táncoltak, mint a szindorok. Vagyis hát mint a csavargók, ő csak a csavargók táncait ismerte. Azok csak ugráltak összevissza. Valaki énekelt, hangszerük nem volt, honnan is lett volna, általában csak ütögettek valamit, például üres fémdobozokat, azok jól szóltak. A szúniknál viszont különféle táncok voltak, neve is volt mindegyiknek, és mindnek megvoltak a saját lépései. Szinensi megtanította egy fauren nevű táncra, ezt ugyanis szabad volt. De amikor Ninda már ügyesen lépkedett a megfelelő irányokba, akkortól Szinensi nem táncolt vele, mert azt viszont már nem volt szabad. Akinek van már választottja, annak nem illik mással táncolni, kivéve bizonyos kivételeket. Ilyen az, ha valakit tanítunk táncolni, magyarázta Rongami. Vagy ha a párunk pont nincs jelen, vagy ha beteg, fáradt, nem tud vagy nincs kedve táncolni. Akkor táncolhatunk mással is.
De miután Rongami ott volt és remekül érezte magát, Szinensi nem táncolt Nindával a tanításon kívül, mert az nem illik. Rongami sem. Sőt már előre figyelmeztették Nindát, hogy egyiküket sem kérheti föl, hiszen tudja, hogy együtt járnak, ezért bármelyiküket fölkérni súlyos illetlenség, egy felnőttet kizavarnának érte a janníhaumból, de gyereket persze azért mégse, meg hát Ninda még tapasztalatlan is.
A tilalmak ott kezdtek nehezen áttekinthetővé válni, amikor Rongami elmagyarázta, hogy még milyen kivételek vannak. Testvérek egymással akkor is táncolhatnak, ha már van párjuk. Szülők a gyerekeikkel, nagyszülők az unokáikkal úgyszintén, akkor is, ha azok már felnőttek és van párjuk. Illetve gyerekek és felnőttek egymással szintén táncolhatnak. Ninda megkérdezte, hogy miért pont, amire Rongami magától értetődően közölte, hogy azok táncolhatnak egymással bármikor, akik között nem lehet nemi kapcsolat, mert tabu tiltja. Ninda egy szót sem értett. Mi köze a táncnak a szexhez?
De nem kérdezhette meg, mert odajött Sahannargé és hívta őket a fetturómiba, Rongami pedig ment. Körtáncban részt vehetett mindenki, akár volt párja, akár nem, meg mindenféle nem páros táncban is. Meg ha a tánc valamilyen előadás része, akkor sem érvényesek a tilalmak.
Volt olyan illemszabály is, hogy a sziangdzsani ünnepségnek legalább egy részén illik mindenkinek megjelenni, hacsak nem beteg vagy ilyesmi, vagy persze ha nem kell dolgoznia, és egy nap legalább egyszer illik részt venni a körtáncban. Még ha csak jelképesen is, ahogy Ászanargi tette még ezeregyszáz éves korában is, belépett a körbe és tett néhány lépést, körülötte a többiek addig lassítottak, aztán Ászanargi elengedte a társai kezét, két karját fölemelve kissé meghajolt a janníhaum tüze felé – ez helyettesítette a táncot –, aztán visszaballagott a karosszékéhez és helyet foglalt megint.
Ninda megkérdezte, mi történik, ha valaki megszegi a szabályt és nem vesz részt a körtáncban egyszer sem. Szinensitől kérdezte, és éppen élőszóval voltak csak kapcsolatban – a janníhaum nyüzsgésében nem volt könnyű koncentrálni a hullámra, Nindának igen, de Szinensi hamar elfáradt, elvesztette a kapcsolatot –, úgyhogy szegény komolyan vette, és elszaladt megkérdezni az öregeket. Aztán jött vissza szélsebesen és hozta a választ, hogy aki ilyet tesz, az egy évre megáll a növekedésben.
Ninda nem szólt, hogy egy szúni év, azaz harminc nap alatt senki nem növekszik annyit, hogy a különbség észrevehető legyen. Szinensi majd rájön, hogy bolondoztak vele.
A gyerekeket figyelte, akik pár lépésre álltak körben, és az aunua nevű játékot játszották. Ehhez volt egy dal az aunuáról, ami egy pontosan nem igazán meghatározott jellegű ragadozó állat, és a dal elmondja, hogy milyen állatokra vadászik. A dal elején az egyik gyerek az aunua, a többiek párosával körbejárva énekelnek, csak ő van csendben, odalopózik egy másik gyerekhez és ugyanazzal a fondorlattal megtámadja, mint a dalban. De éppen akkor, amikor ott tartanak az énekben. Ekkor ők birkózni kezdenek, és közben az így elejtett gyerek párja lesz az új aunua. Mire mind a padlón hevernek és kacagva gyomrozzák egymást, a dal is véget ér.
Kicsiknek való játék, és ezek a gyerekek is kicsik voltak. Ninda nem a játékra volt kíváncsi. Az elméjüket tanulmányozta. Sajátos keveréke volt az egyszerűnek és a bonyolultnak, sőt a nagyon egyszerűnek és a nagyon bonyolultnak. Mintha egyszerre két felszíni rétegük lett volna, vagy ugyanaz a réteg manifesztálódott kétféleképpen, ezt nehéz volt megállapítani. Mindegyikükkel eltöltött néhány matit, végig megfigyeléssel, a hullám kialakításához nagyon keves idő kellett ŶÝ segítségével. A kiskiri ott ült mellette, a táncolókat nézte és néha ő is táncolt a maga módján, ülve ringatózott vagy két hátsó lábára állva lépkedett ide-oda. Máskor pedig leugrott a padról és szaladgált egyet a janníhaumban. Általában valamilyen világos színű volt, zöld vagy kék, néha rózsaszínű. Ninda nem féltette a lábak sokaságától, egy kirire gyakorlatilag nem lehet rálépni, sokkal gyorsabbak a reflexei. De ha rá is lépnének, semmilyen kárt nem tudnak benne tenni.
De bármivel foglalkozott éppen a kölyök, a kapcsolatot Nindával megtartotta, és segített neki lehallgatni a gyerekeket. Máskor meg felnőtteket. A következtetés világos volt. Ezeknek a kicsi, ötven-hatvan éves gyerekeknek sokkal bonyolultabb szerkezetű az elméjük, mint a felnőtteké. A gondolataik egyszerűbbek, persze, de sokkal összetettebb struktúrában jelennek meg.
Vajon miért, kérdezte magától. Miért változik ez meg, amikor nagyobbak lesznek? Mikor és mitől? Hogyan zajlik le ez a változás? Seregestül voltak kérdései, amikre nem tudott válaszolni, és nem nézheti át egy gyerek elméjét évente, hogy lássa a folyamatot. Aztán elhaladt előtte Ihengri, és rájött. Nem kell neki ugyanazt a gyereket vizsgálni újra meg újra. Ez egyszerű. Megnéz egy hatvanévest, aztán egy kicsit nagyobbat, és így tovább. Akár itt és most. Rengeteg gyerek van a janníhaumban.
De most nem volt alkalma hozzákezdeni. A zene elhallgatott, mindenki elcsendesedett, és Ninda meglátott egy fiút nem messze a Tűz Otthonától, aki egy padon állt és feje fölé emelve kitárta két karját. Ninda azonnal tudta, mit fog mondani. A Galaxisra! A sáhaddif! Nem is figyelt az órára!
– Szúnahaum népe! – harsant a fiú hangja. – Eljönnek közénk a Felhő Csillagai, hogy találkozzanak a Sínisuál fényével! Készüljetek a fogadásukra!
Mintha szó szerint ugyanúgy mondaná, mint annak idején Szinensi, gondolta Ninda, mialatt fölkapta ŶÝt és az öltözők felé sietett az emberek sokaságában.
←nd-5 sajtótájékoztató [-22] Millió és millió lakott világ. Mindegyiken millió és millió elme. Ki lenne képes biztonsággal állítani, hogy nincs közöttük akárhány Nindához hasonló? S Ninda mégis csupán egy van. (Sileni: Ninda élete, 2.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. ỹÿllà 18., a sárga órájand‑5 sajtótájékoztató nd-6 tánctabu [-24] Mindenki sugároz jeleket, minden ember, aki valaha élt vagy fog ezután. Talán egykor sokakban volt meg a képesség, hogy vegyék és visszasugározzák őket, csak elveszett. Ma csupán néhányan vagyunk képesek az alapjelek észlelésén kívül többre. (Aini: Mentális lélektan, A rind, 1. kötet, 62. sómir) :: Aulang Laip, 43 611. nodzsat sziangdzsan, 770nd‑6 tánctabu nd-7 haukihaóran [-23] Azzal, hogy az évek hosszát mindössze harminc napban rögzítettük, megfosztottuk magunkat az évfordulóktól. Más forrást kellett találnunk az ünnepeinkhez, és mi találtunk is. Nem az eltelt időt kell ünnepelni. (Ílgaszaumi, Szúnahaum-szilgi, 56. sómir, 9. singir)nd‑7 haukihaóran→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2265. nap, 324 szó/nap, 2264 betű/nap, 77:46/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:465, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |