„Ha Nindára gondolok, az első, ami eszembe jut, az ő csendes, békés nyugalma. Már akkor meghökkentett, amikor megismertem: harmincnyolc napja élt egy számára teljesen idegen kultúrában, és olyan nyugodt magabiztossággal lépkedett benne, mintha évtizedes megszokás vezetné. Csak sokkal később jöttem rá, hogy mi a titka. Vagy talán rá sem jöttem. Minden titka mögött van egy még nagyobb.”
Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával,
6.
6.
43 615. nodzsat ukingahan
Amikor a következő hajó fedélzetére kerültek – már nem is számolták, hányadik hajón utaznak –, már elég messze jártak hazulról, túl a sídi területen, egy Ingrekisz nevű állam valamelyik naprendszerében. Åmmaĩt lemérte a galaxisatlaszban: már megtették annak a távolságnak a negyven százalékát, amennyire Ninda volt Sỳÿndoṙeìától, amikor utoljára beszélt vele – csak hát nem ugyanaz az útvonaluk, mostanra nemcsak Sỳÿndoṙeìától kerültek jó messze, de az Aulang Laiptól is.
És mégis összeakadtak a fedélzeten egy sỳÿndoṙ házaspárral. Kâvũn Deỹllarì és Śoýl ŮÚkaḩŷ galaxisutazó riporterek, valaha egy kisebb tévétársaság alapítói és vezető munkatársai, a ḱaŷndïmi társaság krémjéhez tartoztak, mindenkivel interjút készítettek, aki számított a fővárosban – Åmmaĩttal is –, mígnem aztán egy nap rájöttek, hogy már nincs egyetlen híresség sem, aki ne nyilatkozott volna a közelmúltban, ha nem nekik, akkor egy kollégájuknak, és megvan annak a határa, hogy a közönség egyazon színésztől, énekestől vagy politikustól adott időn belül hány interjúra kíváncsi. Ezért elkezdtek ismeretlen embereket meginterjúvolni. A sarki hentessel kezdték, akihez vásárolni jártak. Sorra készítették az interjúkat kis üzletek vezetőivel, aztán már az alkalmazottaikkal, aztán még kevesebbre becsült foglalkozású emberekkel. Az utolsó interjúalanyaik között volt egy köztisztasági dolgozó, aki azokat a gépeket kezelte, amik a város szélső utcáiról naponta letakarítják a sivatagi homokot.
De a felháborodás egyre nőtt. Eleinte még elnézték nekik. De a ḱaŷndïmi felsőbb körök, akik addig előszeretettel nézték a műsorukat, egyre több panaszt hallottak az adásban, és ez már nem nyerte el a tetszésüket. Arra még csak-csak kíváncsiak voltak, hogyan él egy olyan ember, aki havonta háromszor kap fizetést, és azt a pénzt kell beosztania húsz napra. De ezek az emberek panaszkodtak is. Nem a hatalomra, nem a rendszerre, hiszen a tévékamerának ezt nem merték volna. Életük viszontagságaira. Az előkelő köröknek azonban ez sem tetszett, és végül, egyetlen év alatt elérték, hogy a műsort leállítsák. A két riporter az emigrációt választotta.
– Ennek már öt éve – mondta Deỹllarì, és kortyolt egyet a poharából. Sũùnỹ bor volt benne, jaumíhí-kardzsaut. – Persze mi nem kértünk menedékjogot, minket nem üldözött senki. Van egy lakásunk egy kis kupolavárosban, és eljárunk mindenfelé.
– Otthon alig hallani magukról – mondta Åmmaĩt. – A rendszer agyonhallgatja mindazokat, akik nem tetszenek neki.
– Nocsak, ügyvivő úr – nézett föl ŮÚkaḩŷ, sovány, keskeny arcélű, sỳÿndoṙnak elég sötét hajú ember. – Amikor interjút adott nekem, nem így beszélt. Eltökélt híve volt a kormány politikájának.
– A kormány alkalmazottja voltam, a kormány álláspontját kellett képviselnem…
– Azt mondta, a magánvéleménye is ez.
– Igen, akkoriban a kettő megegyezett, ami egyébként segíti az ember munkáját, de… – Åmmaĩt tűnődve forgatta a poharát. – Azóta sok minden megváltozott.
– Hm. Nincs kedve interjút adni megint?
– Interjút?
– Igen. Úgy tűnik, lenne mondanivalója.
– Hát végül is miért ne… de nem most, ha nem bánja. Egy-két pohár után az ember már ne adjon interjút.
– Szerintem se – mosolygott ŮÚkaḩŷ. – Holnap? Kibérelek egy tárgyalót.
– Rendben.
– És maga? – fordult ŮÚkaḩŷ Ḩaỳŷthoz. – Volna kedve csatlakozni?
– Úgy érti, mint interjúalany, vagy…
– Hogyne, feltétlenül.
– De hát miről adnék én interjút? Én csak egy kezdő balett-táncosnő vagyok.
– Nem baj. Nem ez az, ami számít. Nézze, én természetesen megkérdezem ÎÌdaṙa urat mindenféle politikai kérdésekről, de ha az interjúban semmi más nem lesz, csak ez, akkor a nézők halálra unják magukat. Beszélnünk kell a magánéletéről is, hiszen ő nem csupán diplomáciai ügyvivő, hanem ember is, akinek a magánéletét is fenekestül felforgatta ez a politikai helyzet. Minden rokona, barátja otthon maradt. Egyvalaki van még mindig mellette: ön. Azt szeretném, ha az interjú alatt ott ülne ÎÌdaṙa úr mellett, hogy a nézők lássák önt, és ha valamely kérdésről véleménye van, akkor azt elmondaná.
Ḩaỳŷt mosolyogva bólintott.
– Semmi akadálya. Beláthatatlan mennyiségű szabadidőm van.
– Engedjen meg egy helyesbítést, ŮÚkaḩŷ úr. – Åmmaĩt töltött magának még egy ujjnyi bort, de előbb egy kis kocka vulenki sajtot emelt fel. – Én csak voltam diplomáciai ügyvivő.
– Lemondott a rangjáról vagy elmozdították?
– Nos, egyik sem történt meg. Lemondani nem lett volna tanácsos abban a helyzetben, mert be kellett volna mennem a miniszterhez… és hát tudtommal még nem rúgtak ki.
– Eszerint ön hivatalosan még mindig diplomáciai ügyvivő.
– Igen. De nem tekintem annak magamat, mert önkényesen elhagytam az állomáshelyemet, ami körülbelül egy felmondással ér fel.
– Értem. Azt hiszem, ezt a kérdést érdemes lenne érinteni az interjúban is.
– Semmi akadálya.
– Az az érzésem – mosolyodott el Ḩaỳŷt fanyarul –, megint egy olyan interjú fog kikerekedni, ami felkavarja otthon az állóvizet.
– Megint? – kérdezte Deỹllarì.
– A Nìïndà-interjúra gondolok.
A két riporter tekintetéből az derült ki, hogy ők erről nem hallottak. Amin nem is lepődött meg senki. A Galaxis hatalmas, és senki sincsen, aki mindenhol képes lenne követni a híreket. Elmesélték nekik, miről van szó, hogy kicsoda Ninda, és mit okozott az interjújával.
– Ez nagyon érdekes – mondta Deỹllarì. – Most hol van ez a gyermek? Szívesen megismerném.
– Nyilván a hajóján, az Aulang Laipon – felelte Åmmaĩt. – Jó messze járhatnak tőlünk. De tudja, milyenek a sũùnỹk. Ha Ninda itt lenne, ezen a hajón, akkor sem jut a közelébe, ha ő nem akarja.
– Ez nyilvánvaló. Nos, azt hiszem, ideje megkérdeznünk vendéglátóinkat.
Deỹllarì felhívta a suaran-fódarangit, ahol egy Ringi nevű idősebb hölgy vette fel, és kissé értetlen arccal hallgatta a riporter sũùnỹ nyelven, elég gyér nyelvtudással adott magyarázatát.
– Bocsásson meg, Dejlari úr, de nem értem, mit szeretne, mármint a helyiségen kívül.
– Megengedi? – nyúlt a készülék felé Åmmaĩt. Deỹllarì átnyújtotta neki, ő pedig bemutatkozott a hölgynek. – Dejlari úrnak nehézségei vannak azzal, hogy az önök nyelvén kifejezze magát. Lényegében az a kérdésünk, hogy a jelen helyzetben, amikor a párom és én arra várunk, hogy önök elbírálják menedékjogi kérésünket, van-e kifogásuk az ellen, hogy interjút adjunk az uraknak. Természetesen a felvételt először is megküldjük önöknek, vagy ha úgy kívánják, jelen lehet az önök képviselője…
Ringi egyre jobban ráncolta a homlokát.
– Már megbocsásson, de ez engem emlékeztet a cenzúrára. Ismeri ezt a szót szúni nyelven? – Åmmaĩt bólintott. – A Szúnahaum Testvériségben a cenzúra minden formája tilos. Tisztában vagyok vele, hogy a Galaxisban szép számmal vannak világok, ahol szintén tilos, de gyakorolják, sőt olyanok is, ahol legális. Nálunk nem az. Nincs beleszólásunk, hogy ön kinek és mit nyilatkozik. Ha százszor menekült, akkor sem.
Åmmaĩt kihúzta magát ültében.
– Kérem, asszonyom, bocsásson meg, amiért felzaklattam. Hazánk szokásait követve úgy éreztük, muszáj feltennünk ezt a kérdést. Köszönöm, hogy válaszolt a kérdésemre.
Ringi biccentett és kikapcsolt, ahogy a szúnik szokták.
←ng-11 hulaun [-17] Sokan, akiket egykor ismertél, emlékeznek valakire, aki már nem vagy. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 93. sómir) :: Aulang Laip, 43 615. szahut szimsáhuran, 330ng‑11 ng-12 riporterek [-15] Ha Nindára gondolok, az első, ami eszembe jut, az ő csendes, békés nyugalma. Már akkor meghökkentett, amikor megismertem: harmincnyolc napja élt egy számára teljesen idegen kultúrában, és olyan nyugodt magabiztossággal lépkedett benne, mintha évtizedes megszokás vezetné. Csak sokkal később jöttem rá, hogy mi a titka. Vagy talán rá sem jöttem. Minden titka mögött van egy még nagyobb. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 6.) :: Szammatun, 43 615. nodzsat ukingahanng‑12 ng-13 Taka [90] Egyszerű körülményből adódott, hogy interjúkkal kezdődött mindaz, ami Szindorián lezajlott. Ahhoz, hogy nyíltan ki merjük mondani az igazságot, el kellett hagynunk az országot. Akkor pedig ez a kézenfekvő műfaj, amiben ezt megtehetjük. Csak a szúnik távozásától a velem készült első beszélgetés megjelenéséig eltelt időben állítólag milliók nézték meg otthon a Ninda-interjút – illegálisan. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 7.) :: Taka, Aulang Laip, 43 615. famut liktuharan, 420ng‑13→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |