„Döbbenetes volt végignézni a három műtétet. Elképesztő, mikre képes az orvostudomány. Szinte kedvünk támadt volna orvosnak tanulni – ha nem lettünk volna azok, amik vagyunk.”
Ninda: Életem egy falevélen,
790. sómir
790. sómir
Ángahaur
43 664. senut nesszihuran
580
– Meg is érkeztünk – mondta Hiluli, a nyurga, vidám mentő. – Ez az Ángahaur kórház, egy hatalmas, tarkabarka épület, ahol egyszerre városnyi embert gyógyítanak. Most belépünk egy nagy csarnokba, ahol mindig egyszerre szaladgál sok-sok ember mindenfelé. Mi fölmegyünk a nyolcadikra, a kilencvenötös számú hipersebészetre, ahol Szihelgi már el se tudja képzelni, hol maradunk ilyen soká.
– Bolond vagy, Hiluli! – kacagott föl Sileni. – Hiszen te mondtad, hogy pontosan érkeztünk!
– Hm. Vág az eszed, lilmi-silmi!
Ő és a lányok siklókereket csatoltak a lábukra, Sileni kocsival jött, mint az ilyen hosszú utakra általában. Az előcsarnok – a rengeteg előcsarnok egyike – akkora volt, mint egy lakószinti hajópark, és a két oldalán ott voltak a szokásos éttermek, üzletek, a szúni lakott területek elmaradhatatlan tartozékai.
A kórház kívülről is impozáns látványt nyújtott. Téglatest alakú, roppant tömbje mint pihenő kereskedőhajó állt a fennsíkon, fürdött az örök napsütésben. Mivel elgi felől jöttek, előtte átrepültek a Rikangur tükre fölött, amely kissé balra-jobbra kanyarogva tartott dzsisszának, s nem messze a kórháztól elhaladt a Súhallip-tó mellett, amivel egy rövid csatorna kötötte össze. A tó partján látták a fürdőzőket, a vízen csónakokat. A kórházon és a tóparti kis szolgáltatóházon kívül egyetlen épület sem volt a környéken.
Az elgi tizenegyes bejáratnál szálltak le a földszintre, mert nem sürgősségi esetet hoztak. A tetőn levő kapuk azoknak vannak fenntartva. Az előcsarnokban egyenesen egy lifthez mentek – akkora volt belül, mint a lakóhajók nagy liftjei, és voltak is benne annyian –, a nyolcadikon pedig egy hosszú-hosszú folyosón szaladtak több saroknyit. A falak színezése itt kék-sárgára váltott: a hipersebészet jele. Feliratok is mutatták mindenütt: 95. hipersebészet, alatta további feliratok az egyes részlegek, szektorok célját, a többi irányát.
– Hány hipersebészet van? – kérdezte Aini.
– Százötven, azt hiszem. Ez az Abroncsvilág egyik legnagyobb kórháza. Több mint ezer osztálya van. Itt is vagyunk.
95. hipersebészet
P2-es részleg, 2. szektor
11. orvosi szoba
Sógarinu, Szihelgi, Váharuap, Fomlídí
Ezt hirdették a feliratok az ajtón, ami automatikusan kitárult előttük. Bementek. Tágas terembe léptek, ahol kényelmes ülőgarnitúrán foglalhatott helyet húsz ember is, de most nem volt itt senki. Azazhogy egy pillanat múlva kidugta a fejét valaki a szomszéd helyiségből. Szintén egy nyurga fiatalember, Tilhakut.
– Tehát megjöttél, Sileni – jött oda hozzájuk fürge léptekkel, szokás szerint kérdés nélkül is tudva, ki érkezett. A szúnik mindig pontosan szerveznek. – Én Tilhakut vagyok – mutatkozott be, hiszen egy vakhoz beszélt, no meg az ilyen kicsi gyerekek amúgy sem tudnak olvasni, és leguggolva megfogta Sileni ép kezét. – Együtt dolgozom az orvosokkal. Szihelgi mindjárt itt lesz. Hogy vagy?
– Jól – vágta rá Sileni szúniul, és tiszta jalar nyelven folytatta, mert a fordítógép nem boldogult azzal a szúniból, szindorból, sauninasból és jalarból álló keveréknyelvvel, amit az ikrekkel pillanatok alatt kialakítottak, eleinte csak hiperfonon, de hát már ők is itthon vannak, egész nap hancúroznak, végigrohangásszák fél Haugímút. – Nála vannak az ujjaim?
– Hát nem egészen. Az ujjaid a száfunnupgépben vannak. Téged lefektetünk a gép mellé, alszol egy kicsit, és mire fölébredsz, meglesznek az ujjaid. Még nem fogod tudni használni őket, az csak később lesz.
– Mikor?
– Talán néhány nap. Tornáztatni fogjuk a kezedet, és meglátod, nemsokára mindent meg tudsz vele csinálni, akárcsak a másikkal.
Nyílt az ajtó, belépett még két ember, megkerülték a kocsit és ők is bemutatkoztak a kisgyereknek.
– Én vagyok Szihelgi – nyújtotta a kezét lehajolva a kopaszodó, borostás hipersebész. – Mi már ismerjük egymást hiperfonról. Örülök, hogy itt vagy. Izgulsz?
– Nem.
– Én Fomlídí vagyok – mondta az orvosnő. – Én nem leszek ott, egy másik beteggel foglalkozom, de örülök, hogy megismertelek.
Ezek készültek, gondolta Ninda. Utánanéztek a jalar kultúrának! A jalarok sokkal többet udvariaskodnak, mint a szúnik.
Csakhogy Sileni egészen kicsi még, kiszakadt a jalar környezetből, és nem is emlékszik rá.
– Mikor kapom meg az ujjaimat? – tért vissza a tárgyra.
Szihelgi fölegyenesedett és végigpillantott a három nagylányon.
– Szólok a társaimnak és indulhatunk a száfunnupműtőbe.
Nindának nemigen volt elképzelése, milyen lehet egy műtő, de olyannak biztosan nem képzelte volna, amilyen volt. Középen egy teljesen szokványos ágy. Mellette kétoldalt négy-négy szék, és még kettő az ágy fejénél. S mindez egy barlangszerű térben, ami egy óriási, követhetetlen formájú szerkezet belsejében volt. Mintha valaki fogott volna egy vaskos, jó másfél rígin átmérőjű, szürke csövet, és mindenféle irányokba összevissza tekergette volna. A csövet különböző helyeken nagy, szögletes szekrények törték meg.
– Jó nagy gép, ugye? – mosolygott Szihelgi. – Kétszáz szekciója van, vagyis egyszerre kétszáz szervet tud elkészíteni. Ebből most hetet Sileni számára használunk. Azaz négyet közülük – csak mostanáig. Üljetek le nyugodtan, a többiek is mindjárt itt lesznek. – Ő is leült és figyelmesen nézte Silenit. – Nem fog fájni, sien. Semmit sem fogsz érezni.
– Tudom – csilingelt a kislány vidám hangja.
Belépett egy orvos, aztán kisvártatva még egy. Hifur és Nikaldzsi.
– Elnézést a késésért – érkezett meg a negyedik is, Algurtuap, csak egy matival az előző után. Ő is bemutatkozott Sileninek.
– Akkor elkezdhetjük? – kérdezte Szihelgi. Sileni lelkesen bólogatott. – Jól van. Kérlek, feküdj le az ágyra. Helyezkedj el kényelmesen.
Az orvosok helyet foglaltak, sisakszerű készüléket illesztettek a fejükre, ami takarta a szemüket. Egy-egy eszközt vettek mindkét kezükbe, Tilhakut sorra járta őket és gondosan a csuklójukra csatolta. Mindenkitől megkérdezte, hogy kényelmes-e.
– Nyugodtan maradhattok – közölte ezalatt Szihelgi a lányokkal. – Semmi véreset nem fogtok látni, és tisztaságra sincsen szükség, mert az egész bent lesz a gépben.
– Beleteszel a gépbe? – tudakolta Sileni.
– Téged nem, sien. Csak a kezedet. Van egy doboz, aminek lyuk van az oldalán, ott benyújtod a kezedet, és bent van a gép, amit mi irányítunk.
Tilhakut felszerelte Szihelgit is képernyősisakkal és manipulátorokkal, aztán ő is leült az ágy fejénél egy képernyő elé.
– Itt minden rendben, én készen vagyok. Jól van, Sileni, most aludj egy derkit.
Sileni nem válaszolt. Az ágy alatt és fölött lebegő hiperlapok aktiválták agya alvásközpontját, és már aludt is.
– Életfunkciók rendben. Szépen szundikál. Emeld föl a kezét, Hiluli.
A mentő az ágyhoz lépett és az alkarjánál fogva megemelte Sileni kezét. Tilhakut megérintett valamit, s valahonnan a gép gyomrából kijött egy fehér doboz, majdnem akkora, mint maga Sileni, leszállt az ágy mellé és függve maradt a levegőben. Az oldalán kinyílt egy ajtó. Hiluli behelyezte Sileni kezét. A gép közelebb csúszott, a kar könyékig eltűnt benne. Hiluli óvatosan kivette a saját kezét, és az ajtó rácsukódott Sileni karjára.
– Hát ezzel mindent láttatok, amit láthattatok – mosolygott a lányokra Tilhakut. – Indítom a sterilizálást. Most már minden bent zajlik a gépben.
←oh-20 iskola [-23] Ha láttál egy állatot, utána még egy ideig meg tudod mondani, mekkora volt, milyen színű, milyen volt a füle, a farka. El tudod-e mondani ugyanezeket a saját lelkiismeretedről is? (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 54. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 664. senut szisszadzsan, 350oh‑20 iskola oh-21 ujjak 1 [-8] Döbbenetes volt végignézni a három műtétet. Elképesztő, mikre képes az orvostudomány. Szinte kedvünk támadt volna orvosnak tanulni – ha nem lettünk volna azok, amik vagyunk. (Ninda: Életem egy falevélen, 790. sómir) :: Szúnahaum, Ángahaur, 43 664. senut nesszihuran, 580oh‑21 ujjak 1 oh-22 ujjak 2 [-12] Hosszan sorolhatnám, mit látok a lányom szemében. Szeretetet, gondoskodást, odaadást, ragaszkodást, értelmet, messzire sugárzó intelligenciát. Te mit látsz a gyereked szemében? (Sileni: Naplóm Nindával, 43 860. lilgamíszan)oh‑22 ujjak 2→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2266. nap, 324 szó/nap, 2263 betű/nap, 77:48/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:1068, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |