„Még fiatal volt, amikor a Galaxis már el is felejtette, hogy neki köze volt a Kíreán-diktatúra bukásához. Már csak az számított, hogy ő Ninda.”
Sileni: Ninda élete, 742.
Fúhi
43 658. muhat nirséhagan
652
Alkeri azt mondta, Fúhi egyike a legkisebb világoknak, amik még képesek megtartani a légkörüket. De ezt idelent a felszínen nem lehetett észrevenni. A világtérkép persze kisebb, mint más szabad légkörű világokon, de hát ki nézegeti a térképet? A súlyuk is kisebb volt, de nem annyival, hogy szembetűnő legyen. Inkább csak labdajátékoknál, mesélték a fúhiak, azokat külön meg kell tanulni, mert a repülő tárgyaknak eléggé más a pályája.
De most nem labdázott senki. Pillanatok alatt híre ment, ki az, aki kiszállt az aungirból az egyik kicsi szigeten. Fúhi felszínét, éppen úgy, mint Gressziét, óceán borította, de itt nem egyetlen nagy szárazföld volt, hanem sok ezer kisebb-nagyobb sziget, a világ minden részére jutott belőlük. Az a sziget, ahol Ninda leszállt az iskolájabeli gyerekekkel és Lível, nem messze volt az egyenlítőtől. Alig volt nagyobb, mint a Szíminnu lakóterülete. A széles parti homoksávon belül világoszöld fal emelkedett, valami vastag szálú, fűféle növény, aminek a szálai több mint négy rígin magasra nőttek, így mögéjük egyáltalán nem lehetett látni. A sűrű fűfalon csak néhány helyen nyílt bejárat a faluba, ahol viszont az eget takarták a házak fölé magasodó fák lombkoronái. A szúni gyerekeket a szokásos barátságos fogadtatás várta, ami fél mati után átváltozott megdöbbenéssé, a Jarafano nevű kis sziget pedig átmenetileg Fúhi legfontosabb pontjává – Nindát felismerték.
Egyszerű oka volt, hogy éppen ide jöttek. Szúni időszámítás szerint hatszázötvenkét év és nyolc nap múlva ide fog becsapódni az a kisbolygó, amely egy összeütközés folytán letért a pályájáról. Jarafano és a közvetlen közelben levő húsz további sziget – többségüket olyan keskeny tengerszorosok választják el egymástól, hogy úszva is át lehet kelni – teljesen meg fog semmisülni a leírhatatlan erejű robbanásban, amelynek tűzgömbje száz szirszi átmérőjű lesz, és a nyomában támadó szökőár egész Fúhit el fogja pusztítani. Magasabb lesz, mint a legnagyobb szúni hajó, pedig az óceán jókora része gőzzé válik. A robbanás forrósága a kicsiny világ által éppen csak hogy megtartott légkört ki fogja fújni az űrbe, így az óceán maradékát már semmi sem védi az űr hidegétől és be fog fagyni. A vastag jég alatt esetleg még megmaradó kevés vízben kipusztulnak a növények, mert nem kapnak fényt, aztán növényi táplálék és oxigén hiányában az állatok is. Néhány szúni nap alatt minden élet megszűnik ezen a világon.
– Hát ez a prognózis – foglalta össze Szono araki folyékony szúni nyelven, amit a fúhiak már jó ideje tudtak. – Ha az a kavics csak öt százalékkal nagyobb lenne, akkor megrepeszti ennek a világnak a kérgét is, és Fúhi egyszerűen kettéhasad. De alig hiszem, hogy ez bárkinek számítana.
Nem a gyerekekhez beszélt, hanem Szilafunhoz, az Űrvédelem gauranjához, aki egy későbbi aungirral érkezett, amikor a gyerekek már bejárták a kis szigetet keresztül-kasul. Most helyet foglaltak egy óriási romminfa alatt, elvegyülve a helyi gyerekekkel – akik hihetetlenül boldogok voltak, hogy ott van velük Ninda is –, együtt nézték meg a kataklizmáról készített kisfilmet, és el voltak képedve.
Szilafun bólogatott.
– Értem. Ügyes munka – intett a képernyő felé. – Araki úr, van-e valamilyen kiválasztott időpontjuk, amikor szeretnék a csillagháborút megtartani?
Szono megcsóválta rövid tüskehajjal fedett fejét. Az araki a rendfokozata volt a Himennin Köztársaság csillagflottájánál. Fúhi ennek az államnak volt a része.
– Nem, nincsen, gauran úr. Bármikor megtörténhet, amikor önöknek alkalmas.
– Akkor mit szólnának, ha most azonnal megcsinálnánk? Őszintén megvallva nem szeretném halogatni, pár napon belül várjuk a fiunk születését.
– Gratulálok! – harsogta Szono talpra szökkenve, és kezet nyújtott a másik parancsnoknak, aki a kézszorítás mellé egy ölelést is kapott.
A galaktikus hagyományok szerint a csillagháborús főparancsnok tisztségére mindig a legszűkebb célpontról választanak ki egy gyereket. Itt is ki volt már sorsolva, egy Hakori nevű kisfiú, szúni naptár szerint százéves lehetett. De amikor Szono odahívta magához, felállt, aztán Nindára nézett.
– Nem jöhetne Ninda is?
Ninda meglepve nézett Hakorira, Szonóra, Szilafunra.
– Én? Mire kellek én ott?
Erre Hakori nem tudott felelni, Szono adott választ.
– Különösebben semmire, de miért ne jönnél? Mondhatni, emelnéd az esemény fényét.
Ninda nevetett és ment. Nem mentek messzire, csak be az egyik házba, ahol már berendezték a csillagháborús főhadiszállást. Mégpedig Hakori szobájában, ahol az asztalára állítottak egy nagyképernyős suagot.
– Hát ez a csillagháborús főhadiszállás – mutatott körbe Szono –, mi pedig a vezérkar vagyunk, Szilafun úrral a két parancsnok, és te vagy a főparancsnok, Hakori.
Ninda és Hakori szülei megálltak az ajtóban, a gyerekek az ablakban bámészkodtak.
– Ez nem játék – jelentette be Szilafun. – A hagyomány szerint a főparancsnok mindig gyerek, akinek még jó esélye van, hogy megélje azt a napot, amikor a katasztrófa bekövetkezne. Gyerek irányítja a hadműveletet, de nem játékból. Ezt a kisbolygót kitöröljük az űrből, mielőtt elpusztítaná Fúhi világát. Főparancsnok, tiéd az irányítás. Ha megérinted a képernyőt, meglesz a kapcsolat.
A kisfiú odaszaladt a képernyőhöz és megérintette. Előbb egy férfi arca jelent meg, aztán az oldalra csúszott, s a jobb oldali, fekete területen egy hosszúkás, szabálytalan kődarab tűnt fel.
– Erhangi nímud vagyok a Szúnahaum Testvériség Űrvédelmi Parancsnokságától – mondta a férfi. – A kisbolygót megközelítettük, főparancsnok. Engedélyt kérünk a leszállásra és a töltetek elhelyezésére.
Hakori vidáman bólintott, de aztán eszébe jutott, hogy ő most főparancsnok, és szigorúra igazította az arcát.
– Engedélyezem – felelte.
– Vettem. Két kishajó leszáll. A kisbolygó mérete és alakja miatt elég két kis erejű infranukleáris bomba. Megkezdjük az elhelyezésüket. A kisbolygó némileg hosszúkás, ezért a két végére tesszük őket.
Jobb oldalon váltott a kép, egy aungir oldalából láttak egy darabot, amint leereszkedett a kisbolygó szürke, kráteres felszínére. Aztán belibbent a kamera elé négy dzsindrobot, egy fogantyúkkal ellátott, lapos tárgyat cipeltek – ha ugyan cipelésnek volt ez nevezhető a kisbolygó gyenge gravitációjában –, letették a földre, a fogantyúknál belefúrtak a talajba, és rögzítették.
– Egyes töltet kész – mondta Erhangi, amikor a dzsindek kiröppentek a képből. – Képet kérek a kettesről is.
Megint váltott a kép, a kisbolygó szürke talaján fekvő lapos szürke doboz helyett egy ugyanolyan dobozt mutatott. S már emelkedett is az aungir, a kisbolygó talaja lefelé kiment a képből.
– Töltetek elhelyezve, főparancsnok – jelentette Erhangi. – Három mati múlva a hajók visszaérnek a Szíminnu fedélzetére.
Hakori persze a saját nyelvén hallotta őt, a mértékegységet is átszámította a gép. A három mati alatt Ninda megállapította magában, hogy a csillagháború a legunalmasabb dolog, amivel találkozott, amióta a Testvériségben él.
Erhangi jelentette, hogy a hajók bedokkolnak, készen állnak. A kép megint a kisbolygót mutatta távolabbról.
– Eljött a pillanat – mondta Szono. – Amikor kiadod a tűzparancsot, Fúhi világa megszabadul a veszélytől.
A kisfiú rávigyorgott, aztán komoly arccal visszafordult a képernyőhöz, és kiadta a parancsot. Az ő nyelvén így hangzott:
– Aren!
A kisbolygó mintha hosszában összenyomódott volna, aztán szétrobbant, fényes tűzgolyó töltötte ki a képet, s egy pillanat alatt el is enyészett.
Nem volt különösebben látványos, gondolta Ninda, de azért ő is gratulált a többiekkel együtt a főparancsnoknak. S persze nemcsak őrá, de a háromtagú vezérkarra sem volt semmi szükség. De nem baj. A veszély elhárult, Hakori pedig élete végéig emlékezni fog rá, hogy ő mentette meg a világát.
←ob-4 diplomácia [28] Ha az egyén emissziója hirtelen megváltozik, annak oka van. Azzal, hogy az okot megkeressük, általában nem az egyén, hanem a környezet valamely paraméterének megváltozását fogjuk felfedezni. (Aini: Mentális lélektan, A rind, 2. kötet, 3. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 658. higit angdzsagan, 770ob‑4 ob-5 csillagháború [88] Még fiatal volt, amikor a Galaxis már el is felejtette, hogy neki köze volt a Kíreán-diktatúra bukásához. Már csak az számított, hogy ő Ninda. (Sileni: Ninda élete, 742.) :: Szíminnu, Fúhi, 43 658. muhat nirséhagan, 652ob‑5 ob-6 békedíj [55] Még azt sem értette meg a Galaxis, hogy az ő jelentősége nem a pitiáner politikai problémákkal kapcsolatos. Hiába kezdődött ezzel galaktikus hírneve. Véletlen, jelentéktelen apróság. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 740. sómir)ob‑6→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |