„Egyébként úgy is ki lehetne számítani az emberiség galaktikus terjeszkedésének időtartamát, hogy Ősi Föld kirajzás kori népességére alkalmazzuk az emberi népszaporulat képletét, és megnézzük, mennyi idő alatt érjük el a mai népességet. Csakhogy még a lakott világok számát sem tudjuk, nemhogy a népességüket.”
Ninda: Az én Galaxisom, 93.
Ḱaŷndïm
62. èkaĩ 24.
a fehér órája
Dr. Vỳḩaůteń diplomatához illő udvarias, de távolságtartó mosollyal indított, de aztán szigorúra igazította arcvonásait.
– Kedves Runal úr, elnézését kérem, ha netán alkalmatlan időben zavarom – kezdte egy üres frázissal, hiszen ha így lenne, az avrundeni nem is válaszolt volna a hívásra. – Szeretnék önnel beszélgetni egy kicsit a történelemről – ha nincs ellenére.
Az avrundeni külügyminiszter-helyettes meglepett szusszantást hallatott. Kissé lehajtotta göndör vörösesbarna hajjal koronázott, nagy fejét. Sỳÿndoṙ naptár szerint húszéves lehetett.
– Ön, Vihavten úr? A történelemről? Velem, a szindar miniszterelnök?
– Ha megengedi, hogy kiigazítsam, Runal úr: már nem vagyok miniszterelnök, a mandátumom lejárt. Visszatértem régebbi munkahelyemre, a diplomáciai testület tagja vagyok. De nem diplomáciai megbízásnak teszek eleget ezzel a hívással, magánemberként kerestem meg önt. Megengedi tehát, hogy egy kissé visszaéljek az idejével?
– Érdeklődéssel hallgatom.
– Nagyon kedves. Nos, az utóbbi időszakban, pontosabban amióta tudomást szereztünk arról, ahogyan önöknél mennek a dolgok, én nagy figyelemmel tanulmányozom Avrunden kormányzatát és lakosainak életét.
– Megtiszteltetésnek veszem az érdeklődését – mondta Runal, de Vỳḩaůteń tudta, hogy ez csak egy udvariassági kifejezés.
– Azt tudom, Runal úr, hogy a nálunk működött diktatúra természetéről ön már értesült, hiszen az elmúlt időszakban többször illettük önöket kritikával és rendszerükre nézve negatív kicsengésű összehasonlításokat tettünk. Ezeket azonban nem én adtam elő, ezért az én akkori pályámmal bizonyára nincsen tisztában. – Megvárta az avrundeni fejmozdulatát, mielőtt folytatta. – Nos, én a Ḱïyṙeàn-diktatúra idején is külügyi vonalon dolgoztam. Előbb a diplomáciai testületet vezettem, majd külügyminiszter-helyettes voltam. Lelkes híveként és támogatójaként „az elnök úr őméltósága” politikájának. Vagy amit annak hittem. Aztán történt valami – ön is hallott róla, Runal úr, tudom. Eljött hozzánk a Testvériség és velük egy kislány. És ekkor Ḱïyṙeàn is meg a kormány is, amelynek tagja voltam, megbukott. De én ugyanakkor egyszer s mindenkorra kiábrándultam Ḱïyṙeànból mint államférfiből és mint emberből is. Annak a kislánynak köszönhetően. Mert besétált Ḱïyṙeàn irodájába, amit mi akkor a legnagyobb tiszteletnek örvendő helynek tekintettünk, szemtelenül beszélt az államelnökkel, akit akkoriban az egész ország mérhetetlenül tisztelt – és ő ezt hagyta. Nem válaszolt, nem tudott válaszokat adni. Nos, kedves Runal úr, azt hiszem, ennek ismeretében ön nem fogja azt gondolni, hogy nekem fogalmam sincs a személyi kultuszokról. Bizony nagyon is sokat tudok róluk. Miután megszűnt az a személyi kultusz, amelynek privilegizált résztvevője, kiszolgálója voltam, átértékeltem világképemet és most már nyitott szemmel újra megvizsgáltam a Ḱïyṙeàn-rendszert, részletesen, alaposan. Meghallgattam számos előadást a személyi kultuszra épülő és az ezt nélkülöző diktatúrákról. Nem csupán annak a kislánynak az előadásait, ügyeltem rá, hogy több különböző forrásból merítsek, különböző nemzetiségekhez, kultúrákhoz tartozó elemzők értékeléseivel ismerkedtem meg. Szakértő lett belőlem, Runal úr, elhiheti. Ezzel a szakértelemmel felvértezve mondom önnek: az önök rendszere a vesztébe rohan. – Az avrundeni összeráncolta a homlokát, de Vỳḩaůteń türelmet kérő mozdulattal fölemelte jobb kezét. – Kérem, ne értsen félre. Nekem teljesen közömbös, hogy önöknél milyen a kormányzati rendszer és kik vannak pozícióban. Országaink elég messze vannak egymástól, nem valószínű, hogy valaha elvetődöm önökhöz; és ha mégis, akkor sem fog érdekelni. Az ön hazája népének nem mindegy. Kérem, bocsássa meg a hosszú beszédet. Hallgatom önt.
A külügyminiszter-helyettes folyamatosan csóválta a fejét a kis szónoklat alatt, de néhány pillanatig még nem szólalt meg, miután Vỳḩaůteń befejezte.
– Tudja, Vihavten úr… eléggé meglepett ezzel a kiselőadással. Ha megengedi nekem, valamelyest rövidebbre fognám a válaszomat. Főleg az a problémám, hogy miért nekünk veti a szemünkre, hogy személyi kultusz van nálunk, amikor az éppen önöknél van, egy olyan sajátos változatban, ahol nem az ország vezetőjét illeti extrém imádat, hanem… hát, ugye, egy külföldi gyermeket. De például azt is megkérdezném, hogy miért éppen most érezte úgy, hogy fel kell hívnia minket.
– Erre könnyen tudok válaszolni, Runal úr. De először is legyen szabad önt kiigazítanom. Nálunk és a Ninda-kultusz által érintett sok-sok világon nincsen személyi kultusz, annak ellenére sem, hogy kultusznak hívják. Ugyanis Ninda kezében semmilyen politikai hatalom nincsen és nem is volt. Igaz, Ninda ellenfelei rendre az ő művének próbálják beállítani Ḱïyṙeàn megbuktatását éppúgy, mint a dzsáuli és a nirékai diktatúráét. De hát elég az eseményekről készült felvételeket megnézni és világos lesz: ő maga tehetett volna bármit, a voltaképpeni beavatkozást a Testvériség fegyveres erői, illetve a nirékaiak maguk végezték el. Más politikai természetű akciót pedig még az ellenfelei sem tudnak a számlájára írni. Nindát egyszerűen csak szeretjük. Száz meg száz világon milliárd és milliárd ember szereti őt a jóságáért és a bölcsességéért. Vagy éppen az énekléséért. Arra pedig, hogy azt, ami önöknél van, miért nevezem személyi kultusznak, azzal tudok felelni, hogy válaszolok a kérdésére. Azért éppen most hívtam fel önöket, mert olvastam egy szúni filozófusnak, Irvaszutnak – azt hiszem, Nindát is tanította – egy régebbi tanulmányát a Szinvinhanut-rezsimről, annak választási törvényéről. Az a törvény totális diktatúrát teremtett abban az országban. Nem most olvastam, még az egyetemen. Csakhogy engem zavar mint mások iránt felelősséget érző, gondolkodó embert és államférfit, hogy önök most életbe szeretnék léptetni annak a törvénynek az ikertestvérét.
Kis csend támadt. Az avrundeni összehúzott szemöldökkel mérlegelte az elhangzottakat. Jobb keze két ujjával megdörzsölte az állát.
– Valóban?
Vỳḩaůteń bólintott.
– Igen, uram. Ez a galaktikus választási jogtudomány minimális, laikus szintű ismeretével is nyilvánvaló. Készséggel megküldöm önnek a tanulmányt. Ha annak áttanulmányozása után azt mondja, hogy a két törvény valami olyan részletben különbözik, amitől nem tekinthetők funkcionálisan azonosnak, hajlandó vagyok csillagközi tévéadásban méltatni ezt a törvényt és az önök rezsimjét, amely megalkotta.
Runal kicsit hallgatott megint.
– Értem, dr. Vihavten. El fogom olvasni a tanulmányt, ha lesz szíves megküldeni.
Miután elköszöntek, Vỳḩaůteń kikereste az iratot és elküldte. Az volt az érzése, hogy az avrundeni némileg puhítható. Talán el éppen nem pártol a hős vezetőjétől, de elgondolkodik.
A tanulmány nem volt hosszú, és egy művelt ember természetesen gyorsan olvas. De éppenséggel egy művelt ember általában nem hoz nagyon gyors döntéseket. Vỳḩaůteńt ezért meglepte, amikor még aznap éjjel, a fekete órájában írásos üzenetet kapott. S még jobban meglepte, hogy alábecsülte tárgyalópartnerét.
Önnél már éjszaka van, dr. Vihavten, ezért nem zavarom a hívásommal. Már értem, miről beszélt. Nem várom meg, hogy bekövetkezzen, ami önöknél volt. Jelenleg családommal együtt a Testvériség egyik hajóján utazom, és nem fogunk hazatérni, amíg ez a rezsim fennáll. Köszönöm, hogy felnyitotta a szememet, uram. Runal, volt miniszterhelyettes.
Vỳḩaůteń egy darabig csak tűnődött az üzenet fölött, aztán fölhívta az avrundenit.
←ph-1 Ilgá [-22] Persze hogy a gyerekek a legfontosabbak az életünkben. A sajátjaink meg a többi. Ki más? (Hait Kirísz: Emlékiratok, 47.) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 712. szahut mulindzsan, 83ph‑1 ph-2 kultusz [-19] Egyébként úgy is ki lehetne számítani az emberiség galaktikus terjeszkedésének időtartamát, hogy Ősi Föld kirajzás kori népességére alkalmazzuk az emberi népszaporulat képletét, és megnézzük, mennyi idő alatt érjük el a mai népességet. Csakhogy még a lakott világok számát sem tudjuk, nemhogy a népességüket. (Ninda: Az én Galaxisom, 93.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 24., a fehér órájaph‑2 ph-4 botrány [49] Akinek adott szituációban nincsen hatalma, az azért ne kommunikáljon hatalomból. Akinek pedig van, az azért. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 470. sómir)ph‑4→
ph-21 id [-775] ()ph‑21 ·· -700 733 816 szó (705 592+24 081+4143) 5 083 752 betű (4 919 661+164 091) 5 621 480 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2226. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:05/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.30.:34, 3085 16. 13:49 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |