„Egy ideig azt mondtam: »ti«. Aztán egyszer csak áttértem arra, hogy »mi«. Még nem igazán éreztem a különbséget. Azt pedig végképp nem, hogy létezik egy harmadik lépcsőfok is.”
Ninda: Életem egy falevélen,
47. sómir
47. sómir
Aulang Laip
43 610. higit fínirrugan
359
Ninda másnap reggel szólt Fendriának, amikor a csoport helyet foglalt az iskolában az ülőpárnákon.
– Egy hölgy azt mondta, neked szóljak, hogy kiolvastam a Sésszin-szúnit és a sáhaddif elé állhatok.
– Ó, igen – bólintott a tanárnő. – Máris megvagy vele?
Ninda bólintott. – Igen. Nem hosszú, én pedig gyorsan olvasok.
– Nagyszerű. Nekem kell értesítenem őket. Ők fogják megmondani, mikor találkoztok, viszont neked kell megmondanod, hogy melyik janníhaumban.
– A janníhaumban fogunk találkozni?
– Hogyne. A törzsi felvétel olyan családi esemény, ami az egész közösségre kihat, tehát a janníhaumban van a helye.
– Akkor ebben itt, az iskolával szemközt.
– Rendben van. És szükséged lesz egy segítőre, akit te választasz.
– Hát… Szinensi – mondta ki Ninda az első nevet, ami eszébe jutott. Szinensi reakciója nagyon megdöbbentette. A lány talpra ugrott és a szája elé kapta a kezét.
– Vivivivi… hogy én?! De hát… – Hirtelen elkomolyodott és mindkét kezét a combjára téve gyors mozdulattal meghajolt. – Köszönöm a megtiszteltetést, sáhaddahum. Hűséges kalauzod leszek utadon, s ügyelni fogok, hogy megvilágítsák neked a Felhő Csillagai.
– Simnunná – mondták kórusban a többiek.
Ninda egy szót sem értett, s ez alighanem az arcára lehetett írva, mert mindenki mosolygott. Szinensi is, azonkívül ő ragyogott a boldogságtól és a megtiszteltetéstől. Fendria magyarázta meg.
– A sáhaddahum segítője, a sáhaddihatun fontos szereplője a sáhaddif-hinahaóran szertartásának. S ebben a formában ez ritka dolog is, hiszen nem gyakran veszünk fel liehát a közösségbe. Ilyen hajókon, mint az Aulang Laip, talán évszázadonként egyet.
– És abból egyet sem ismerek – mondta Szinensi.
Fendria közben elővette a suagját, és aki válaszolt a hívásra, annak kivételesen köszönt. Szertartásosan, ahogy Ninda néhányszor már megfigyelte.
– Fendria köszönti Aulang Laip sáhaddifját.
– A sáhaddif köszönti Fendriát – felelte egy mély férfihang.
– Ninda sáhaddahum készen áll a sáhaddif elé járulni.
– Ma este nyolcszázkor módja nyílik rá.
– A 4-tabe janníhaumban – mondta Fendria.
– Aulang Laip sáhaddifja ott lesz és viszi a Felhő Csillagainak fényét.
– Szinensi sáhaddihatun elhozza a Sínisuál fényét – bólintott Fendria, és letette.
Ninda riadtan nézett a tanárnőre.
– Ma este nyolcszázkor? De hiszen fogalmam sincs, mit kell csinálnom, vagy… semmit sem tudok az egészről.
– Fel leszel készülve, sáhaddahum – felelte Szinensi valami egészen komoly hangon, ami teljesen idegennek tűnt a lényétől.
– Miért… miért szólítasz így?
– A sáhaddif-hinahaóran lezárulásáig így szólítjátok egymást – felelte Fendria –, és mindenki más is így szólít benneteket. Ezt mondja a hagyomány, sáhaddahum.
– Mi az, hogy hagyomány?
Fendria egy pillanatig gondolkodott, aztán a suagjához nyúlt, és a falon megjelent egy kép. Egy nagy tér, amit magas épületek vettek körül. Néhol zöld területek, egy-két kisebb bódé, talán árultak bennük valamit. És sok-sok ember, járkáltak mindenfelé, a tér szélén járművek közlekedtek. Valamelyik emeleti ablakból készülhetett a kép, nem túl magasról. Akár a Vŷdińůorp tér is lehetett volna Lũakẽàńban, de persze nem az volt.
– Próbáljuk meg egy példával – mondta Fendria. – Nézd ezt a sok embert. Szerinted ők egy nép vagy sem?
– Hát… nem tudom… gondolom, vannak közöttük helybeliek meg idegenek, mindenféle.
– Szerintem is. De ha tudni szeretnéd, kik azok, akik ugyanabba a népbe tartoznak, hogy csinálnád?
– Hát… az azonosító kártyákra rá van írva…
– Nem, nem, az nem jó. Az azonosító kártyákról csak azt tudod meg, hogy milyen állampolgárok. De sok nagyobb országban egész csomó nép él, például a Szaullit Köztársaság harminc rendszert számlál, ahol van vagy negyven lakott világ, azok egyikén készítettem ezt a fotót, amikor ott jártam. Több száz különféle nemzet él a világaikon. Kétségkívül mind szaullit állampolgár, de honnan tudod, hogy kik tartoznak a szati nemzetbe?
– Megkérdezem tőlük.
– Egyenként? Van ennek hatékonyabb módja is, többfélét is tudok mondani. Menj végig azokon a városokon, ahol szatik is élnek, az ottani naptár szerint egy bizonyos napon, és nézd az ablakokat. Talán a fele részük ki lesz világítva piros, sárga és narancs színekben, és mindenféle tarkabarka dolgok lesznek kirakva. Azokban a lakásokban szatik élnek, és egy olyan ünnepet tartanak, amikor mindenhová színes díszeket raknak. Ez a hagyományuk. Meg persze még sok minden.
– És ezt minden szati megtartja – tűnődött Ninda lehajtott fejjel.
– Nagyjából. Persze ez nem száz százalékos, mert mondjuk aki nagyon öreg vagy beteg, az nem bajlódik ezzel, vagy ha valaki elutazik, az sem díszíti föl az ablakát. Mindenesetre ha tudod, hogy valaki milyen hagyományokat követ, akkor tudod megállapítani, hová tartozik. Az állampolgárság, az semmi. Az csak egy bejegyzés a számítógépben, összekötve az ujjlenyomatoddal, esetleg egy kártya, mint Szindorián.
– És mi a mi hagyományunk?
Talán ekkor fordult elő először, hogy Ninda úgy beszélt a szúnikról, hogy mi, nem pedig úgy, hogy ti. De senkinek sem tűnt fel a változás, még neki magának sem.
– Sok minden. A szúni hagyomány középpontjában az áll, hogy egykor egy kicsiny nép voltunk, akik otthontalanul vándoroltak a Galaxisban, néhány ütött-kopott, öreg hajón. Szegények voltunk és gyengék. Ezért vettük fel a Testvériség nevet. Ez a szó összetartozást fejez ki, azt, hogy mindannyian egy családot alkotunk. Egy szindornak egy vagy két családja szokott lenni élete során: amelyikben felnevelték a szülei, és amelyikben ő neveli föl a saját gyerekeit. Vagy esetleg valamivel több, de mindig egymás után. De egy szúni emellett a családjának érezheti a klánjait, a törzsét, a hajóját és az egész Testvériséget is. Egyszerre. A sáhaddif-hinahaóran szertartásával felvételt nyersz a törzsedbe, s ezáltal a Testvériségbe, ámbár ez utóbbiba már felvettek azáltal, hogy megkaptad az állampolgárságot és két klánnak a tagja lettél. Mégis van különbség. A te esetedben még inkább, mert te jelenleg két megszűnt klánnak vagy az egyedüli tagja, ez átmenetileg megfelel, de így nincsen családod. Mostantól majd lesz: a törzsed. Persze hajód most is van.
– Ha itt születtem volna… melyik törzsbe tartoznék? – kérdezte Ninda.
– A gyerekeket úgy tekintjük, hogy beletartoznak mindkét szülőjük törzsébe, és joguk van részt venni a törzsi rendezvényeken, ahová csak a törzs tagjait engedik be. Ami egyébként igazából csak egy régesrég elkopott formaság, a törzsbeliek házastársait és gyerekeit magától értetődően elvárják, és valójában bárki bemehet. Aztán amikor a gyerekek befejezik az iskolát, akkor a sáhaddif elé állnak és megkapják saját törzsi tagságukat. A te esetedben előbb kell, mert különben nem tartoznál sehová.
Az egésznek semmi értelme, gondolta Ninda. Ezzel az erővel választhattak volna neki két törzset a képzeletbeli szüleihez ugyanúgy, ahogy két klánt is választottak. Vajon megérti majd őket valaha? Lesz valaha őbelőle igazi szúni, ha nem érti meg őket?
←nb-6 törzsek [-15] Azt szokták mondani, hogy a legsikeresebb világok azok, ahol a legnagyobb jómódban élnek. Szerintem mi szúnik vagyunk azok. Akárki vagy, akárhol jársz a szúnik között: csak bemész egy janníhaumba és családod van. Ez nagyobb erőt ad, mint bármi. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 116. ófarguhan) :: Aulang Laip, Szindoria-rendszer, 43 610. dzsirat szammunan, 950nb‑6 nb-7 hagyomány [-21] Egy ideig azt mondtam: „ti”. Aztán egyszer csak áttértem arra, hogy „mi”. Még nem igazán éreztem a különbséget. Azt pedig végképp nem, hogy létezik egy harmadik lépcsőfok is. (Ninda: Életem egy falevélen, 47. sómir) :: Szindoria-rendszer, Aulang Laip, 43 610. higit fínirrugan, 359nb‑7 nb-8 haunda [-17] Minden szúni ismer egy igazságot, amit a dzserangok nem: ez pedig Szúnahaum. Mi, e csoport tagjai egy olyan igazságot ismerünk, amit még a szúnik sem: ezért sokkal jobban kell rá vigyázni. Nem szabad fájdalmat okoznunk nekik azzal, hogy megtudják. Vigyáznunk kell rájuk. Ez a dolgunk. (Ninda: Feljegyzések az utánunk jövőknek, 1. kötet, 1. sómir, 3. singir)nb‑8→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |