„Már a harmadik cikkben írják, hogy én békeszerető vagyok és elutasítok minden fegyvert. Igen, békeszerető vagyok. Ki nem az? De esszidzsinna vagyok, a tanfolyamon nyolcvan százalék volt a céllövőteljesítményem.”
Ninda: Életem egy falevélen,
57. sómir
57. sómir
Szágain-Szissunut
43 619. senut dzsorehan
namindan-harvakin
310
Itt töltötték az éjszakát a vendégházban, késő estig tartott a koncert, már nem mentek máshová. A janníhaumban reggeliztek, mint általában, és Jasszaniról beszélgettek.
– Nagyon egyszerű – mondta Szinensi, és az asztalra fektette a suagját, amiből nyomban elkezdtek felfelé szállni a hajónevek, de látványosan kevesebb, mint korábban. – Namindan idején képtelenség szabad lakást találni pont ott, ahol az ember akar, az idrihák némelyike közel száz százalékig megtelik. De nem vagytok kötelesek elfogadni a gantirlakásokat, amiket kiutaltak nektek. Ha házat akartok építeni, az egész más. Ki akarna házat építeni pont ott, ahol ti? Még ha épül is egypár új ház Jasszaniban, mert a hazatérő családok között lehetnek, akik ott akarnak letelepedni, akkor is van hely bőven. Fölösleges megvárni a dzsúmit. Az ünnep alatt nem sokat lesztek otthon, de a ház attól még állhat.
– A kislánynak igaza van – állt meg az asztaluknál Sorgauti, egy kopaszodó, középkorú férfi, akit akkor láttak először, de ez persze senkit sem zavart. – Segítsek?
– Jó lenne – mondta Hait. Már túltette magát azon, hogy a szindor szokások megkövetelte hosszas ismerkedés itt teljesen elmarad.
Sorgauti helyet foglalt, vett egy szendvicset és elővette a suagját.
– Legjobb lesz, ha hozatok egy nagyképernyős készüléket – s már meg is tette azt a pár ujjmozdulatot, amivel a Testvériségben bármit el lehetett intézni. – Két kérdés van: pontosan hova kéritek a házat, és milyen ház legyen.
– Két házról van szó – jegyezte meg Ámmaít. – Egy Nindának, egy nekünk.
– Hát akkor kettő – bólintott Sorgauti, s már oda is libbent két automata, szilárdan tartva egy hatalmas, majdnem egy rígin széles készüléket a levegőben. A férfi nem nyúlt hozzá, a saját suagját használta továbbra is, s a képernyőn megjelent Jasszani térképe. – Szóval Jasszani? Itt vannak szabad helyek.
A térképen felhőnyi piros folt jelent meg.
– A telekárakról mit lehet tudni? – kérdezte Ámmaít.
– Egy házhely tízezer palan.
– Egész Jasszaniban?
– Mindenhol.
Hait önkéntelenül átszámította. Egymillióért bármelyik szindor városban kapni házhelyet – valahol a város szélén, a sivatag homokján.
– És az építkezés?
– Egy lakóház a méretétől függően öt- és tízezer között van.
Haitnak elkerekedett a szeme.
– Mekkora… házat lehet kapni ötezerért?
– Kétszobás kis kuckót, fürdőszoba, konyha, semmi más. Hatért már kétszer akkorát kapsz, nyolcért olyat, amiben elfér egy nagy család, tízért pedig amekkorát csak akarsz. Az már háromszintes is lehet. Az olcsóbbaknál rá kell fizetni egy ezrest, ha még egy szintet kérsz.
Hait döbbenten nézett Ámmaítra.
– Szindorián ennyibe kerül egy telek valami átlagos helyen, és még nincs rajta egy darab fal sem.
Sorgauti nevetett.
– És ha mégis szeretnél házat rá, mennyivel könnyítenek meg?
– Legalább ötmillióval, vagyis ötvenezer palannal – mondta Ámmaít –, de inkább a duplájával. Legalábbis a Testvériség kivonulása előtt így volt. Azóta folyamatosan emelkednek az árak.
– Majd változtatnak rajta – mondta Ninda közönyösen, és tett egy mozdulatot a suagján, amitől kis sárga kör kezdett mozgolódni a térkép egy részén. – Mit szóltok ehhez a környékhez?
Haugímú, állt a térképen – Szúnahaungauron nemigen van néhány hirgonnál nagyobb földterület, aminek ne lenne külön neve. A városmag és a hegylánc között, a Lengu jobb partján már több ház állt, de voltak még helyek.
Elfogadták, és lefoglaltak két házhelyet egymás mellett, ötven ríginre a Lengu partjától, amit erdősáv szegélyezett ezen a szakaszon.
– S mekkora házakat szeretnétek? – kérdezte Sorgauti.
– Hát mi gyerekeket is tervezünk – mondta Hait, megvárva Ninda pillantását, amivel átengedte neki az elsőbbséget. – Három-négy szobánál kisebb nem elég.
– Több – mondta Ámmaít. – Neked kell egy gyakorlószoba, nekem pedig egy dolgozószoba. Ilyen árak mellett nem probléma.
– Mit gyakorolsz? – érdeklődött Sorgauti.
– Balerina vagyok.
– Nocsak. A fiam is balettozik. Talán még összefuttok.
Sorgauti a képernyőre hívott néhány hatszobás háztervet, és ki is választották az egyiket. Aztán Nindára nézett.
– De ha neked külön házad lesz, azt ki fizeti?
Ninda vállat vont.
– Kaptam kétszázezret Szindoriáról. Úgyis folyton nyaggatnak, hogy költsek belőle. Hát most költök. De nekem elég egy szoba. Mihez kezdjek kettővel?
– Vannak egyszobás rajzok is – bólintott Sorgauti, és kikeresett néhányat. Ninda rámutatott az egyikre, és ezzel készen is voltak.
– Hát akkor rám már nincsen szükség. – Sorgauti fölkelt és eltette a suagot. – Megyek, várnak a gyerekek.
Ámmaít a párjára nézett.
– Nos, mi legyen? Megvegyük?
– Ha Ninda komolyan le akar telepedni…
Ninda szó nélkül rátette az ujjlenyomatát a szerződésre.
– Azért – kezdte Hait tűnődve – én igazából beköltöznék már az ünnep előtt. Akkor ott lenne a holmink, és ha az ünnep alatt hazamegyünk, oda mennénk haza. Mert hát azért aludni akkor is kell.
– Kell – bólintott Ninda. – Mennyi idő alatt épülnek fel?
– Hát gondolom – Ámmaít reflexszerűen a napra nézett, aztán rájött, mint már annyiszor, hogy annak az állásából nem tudja meg az időt –, ha formába öntött elemekből építkeznek, akkor ebéd után oda is mehetünk, nagyjából kész lesz minden. A számítógép úgyis értesít. Hova megyünk ma?
– Ninda meg Szinensi biztosan egy fhangísilgunba – mondta Ángsauri komolynak álcázott képpel. – Már dzsúmik óta nem voltak ott, nem is értem, hogy bírták.
– Edzettek és türelmesek vagyunk – nevetett Szinensi. – Eljöhetnél egyszer te is, csupa érdekes dologról beszélgetünk.
– De thabbuanul!
– Dehogy thabbuanul…
– Hát én bizony jobb elfoglaltságot is tudok. A szüleim négyszázkor várnak Jáhannurban, korcsolyázni megyünk. Gyertek el. Tudtok korcsolyázni?
– Tudok – bólintott Ámmaít –, bár elég rég nem volt a lábamon.
– Én balerina vagyok, persze hogy tudok – mondta Hait –, Nindát pedig megtanítjuk.
Ninda homlokráncolva nézett rájuk.
– Hogyan?
– Kapsz korcsolyát a lábadra, kiállsz a jégre és meglökünk. Nem nehéz.
– Persze – mondta Ángsauri a nevethetnékjével küzdve – ha valakinek százhuszonhét éves korára két seuruja van, attól még hasra esik a jégen. Majd segítünk, sien. Olyan, mint a siklókerék.
– Én siklókerekezni se tudok.
– No várj csak. – Ángsauri felugrott és elrohant valahová siklókerékért. Ninda nagyot sóhajtott.
– Gyerek vagy – jelentette ki Hait. – Tessék szaladgálni, ugrálni, játszani, mint a többi gyerek. Amikor a testedet kifárasztottad, akkor jöhet az agyad, csinálhatod a fhangís dolgaidat meg olvashatsz meg amit akarsz. A fengrát is abbahagytad, pedig úgy tudom, jó voltál benne. Ezt neked is mondom, Szinensi. Nindán alig van valami izom, de te se mozogsz.
– Dehogy hagytam abba a fengrát – felelte Ninda. – De ünnep előtt vagyunk és az Aulang Laip most tért haza tizenegy év távollét után. A csapatom tagjai szétszéledtek, végiglátogatják a barátaikat, akik itthon voltak vagy más hajókon. Ezt mindig így csinálják, ennek most van itt az ideje, nem az ünnep alatt vagy után.
– De te nem utazol el az ünnep után, tehát nem maradhatsz a Sómittirben – vitatta Ámmaít. – Miért nem lépsz be egy itteni csapatba?
Ninda nevetett.
– De hát most mondtam. Akik eddig itt éltek, azok a hajókról hazatértek látogatásait fogadják. Bármit akarsz csinálni Szúnahaumon az ötujjas napokon: nem érdemes. Majd az ünnep után.
←nj-17 Jasszani [68] Ne élj vissza másvalaki szeretetével. (Ninda: A fény lúmái, 21.)nj‑17 nj-18 házvásárlás [24] Már a harmadik cikkben írják, hogy én békeszerető vagyok és elutasítok minden fegyvert. Igen, békeszerető vagyok. Ki nem az? De esszidzsinna vagyok, a tanfolyamon nyolcvan százalék volt a céllövőteljesítményem. (Ninda: Életem egy falevélen, 57. sómir) :: Szúnahaum, Szágain-Szissunut, 43 619. senut dzsorehan, namindan-harvakin, 310nj‑18 nj-19 Wabaraf [-7] Ninda arra tanít: minden ember mögött keressük a történetet és minden történet mögött a további embereket. Az ő története sem kivétel. Ez a napló róla szól, mert ő a Galaxis élő lelkiismerete, de minden mögött, amit tett, ott van a másik kettő, és ott vagyunk mi többiek is. (Sileni: Naplóm Nindával, bevezető, 2.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. lẙaikś 27., a lila órájanj‑19→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 437+24 080+4143) 5 082 609 betű (4 918 521+164 088) 5 620 337 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:53 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2216. nap, 329 szó/nap, 2293 betű/nap, 76:44/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.16.:787, 3085 6. 18:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |