Néztem őt, s ő visszanézett.
A világot fedeztük fel újra.
Pillantása megigézett,
s együtt zuhantunk a múltba. (Ninda: Limelullí)pe‑18→
„Most egy kérdés jár a fejedben. Vajon lesz Második Szían is? Miután elolvastad a könyvet, ez a kérdés nem lesz többet kérdés.”
Lí-Nindaran: Az Első Szían,
bevezető
bevezető
Először természetesen a körlapot hozták, amivel lefedték a Tűz Otthonát, majd a tűz megnagyobbítására szolgáló szerkezetet. A két csoport egymás mögött haladt, s útjukat egyetlen lámpa világította meg, amely a fejük fölött haladt, aztán amikor ők helyet foglaltak a közönség soraiban, félreröppent és kialudt.
A csendet hirtelen megtörte az a zörej, ahogyan tizenhatezer ember talpra állt. Fejükre borították fahuddanjuk csuklyáját és vártak.
Azután megdöndült a baungá, s az áharin-sildatu ismét feltáruló ajtajában megjelent a Fény.
Három ember hozta a karjában. A nézőknek balról Angrolími, jobbról Lingdzsaéti, mindketten fekete fahuddanban, csuklya helyett csillagsüvegben; középen pedig Límarrip, arany köntösben és sapkában – fahuddan nélkül, mert a kapitánynak, ha kezében tartja a Tudás Fényét, akkor nincsen szüksége fahuddanra, maga a Fény a fahuddanja. Mivel más fényforrás nem volt, csak ekkor vált láthatóvá a szőnyeg két szélén sorakozó másik huszonnégy sisunu, akik díszkíséretet biztosítottak a Fénynek. Alig látszottak a fényhordozók mögött vonuló Felhő Csillagai, s csak egy kis időre vált láthatóvá Ámmaít, aki visszament, szembe velük, letért a világoskék szőnyegre, s ott várakozott, amíg a menet elhaladt előtte. Aztán visszatért az áharin-sildatuba.
A fehér tűz végigvonult a szőnyegen, a hordozók minden lépését a baungá tompa döndülése kísérte, s amikor a Tűz Otthonához értek, megszólalt a dzsógir is. A három hordozó gondosan elhelyezte a lángot, hátraléptek, s a dzsógir és a baungá robajára fellobbant a hatalmas hófehér tűz.
– Simnunná – mondta érces hangon Límarrip.
Ismét háromszoros üdvözlést harsant a nyolc torongi, és az áharin-sildatu ajtaján kisereglett a harmadik csapat sisunu, felsorakoztak tizenketten mindkét oldalon, és nyomban betöltött mindent a sinnisztu arany ragyogása. A sinnisztu-séharigan nem volt látható, azt bent az áharin-sildatuban terítették le, s mostanáig mellette álltak a sinnisztu-szingrí tagjai és őrizték.
Az aranyfényben fürdő építmény méltóságteljes lassúsággal elhagyta az áharin-sildatut a sinnisztu-szingrí tíz tagjának izmos kezében. Mellette a huszonnégy sisunu, fehér fahuddanban, csuklyával fedett fejük búbján mindegyiknek más színű szulmélámpácska.
Áharihaurangé-aindzsílan szingí farranin Ílgarri-hingandzsé Jáhanurgi. Ílgarri legszebb munkája, mélyvörös, arany és fekete alapszíneken, a handika mondavilág legimpozánsabb képeivel díszítve. Harmincnyolcezer éves, és eddig százhuszonháromszor használták. Límarrip személyesen vitte el a sinnarszésit többek között a Fargauman terembe, ahol nyolc sinnisztut őriznek, és amikor Ainki onnan választott, ő megszervezte a szállítást. A sinnisztu nem utazhat járművön – természetesen a városhajók nem számítanak járműnek –, csak a sinnisztu-szingrí kezében, soha nem a fedetlen talajon, és csak úgy, ha alatta lépked a sinnarszési. A Fargauman terem, azaz Hangilaoran azonban százhúsz szirszire van Jasszanitól. Két sinníszőnyeget használtak, amelyeket automaták fektettek le egymás után, s mikor a hordozók átléptek az egyikről a másikra, azt az automaták feltekerték és a másik szőnyeg folytatásaként leterítették megint. Minden szirszin kétszer váltották egymást a hordozók és a helyettes sinnarszésik. Több mint ezer önkéntes vett részt a nagyszabású, tizenkét napig tartó műveletben. Ugyanígy fog utazni visszafelé is.
A sinnisztu lassan utazott végig a szőnyegen. Alatta Ainki és Ámmaít fekete fahuddanban, mellükön a sinní-szianerg, s kettejük között a három kislány a sinní világoskékjében: középen Ninda, balján Aini, jobbján Szinensi. Ninda kissé előrenyújtott két tenyerén pihent két társának keze, egymáshoz simulva.
Sileni is szeretett volna a sinnisztu alatt jönni, de nem volt szabad, szerencsétlenséget hoz. De helyettes sinnarszési ő is lehetett, ő lépkedett a sinnisztu alatt az utolsó szakaszon, a városon keresztül, majd ki Haugímúba, át a nindaran-hombén, el a nindaranok háza mellett, és ki a hátsó kapun az áharin-sildatuig. Ami most meg is szűnt létezni, a sinnisztu távozása után az automaták teljes csendben elbontották és a műanyag lapokat lefektették a haurímúsátor alatt, kissé távolabb a szőnyegtől.
Végül megérkeztek. A sinnisztu megállt a Tűz Otthonán lobogó hófehér láng előtt, amelynek túloldalán a Felhő Csillagai sorakoztak, s a sor két végén a kapitány és az Őrző, most függőlegesen tartva kezében a janníruant. A sisunuk közé belépett tíz hilganil, egy-egy talpas rúddal a kezükben, amiket a szingrík elé állítottak, gondosan beigazítva a sinnisztu tartórúdja alá. A tíz ember gyengéden lejjebb engedte a sinnisztut egynegyed sudríginnel, s az szilárdan megállt a tartórudakon. A szingrík karba tett kézzel álltak mellette.
A sinnarszési lassú léptekkel előrement a sinnisztu elülső széléig és homlokára tett kézzel bókolt a Fény felé.
– Henni sá, fangédzsilan – szólalt meg érces hangon az Érahaung-szandzsé –, hirfangil-haupan íraruahp sinnun-Árahangillalliúp-sirdangil?
– Ki vagy te, apró ember – fordította a kapitány –, aki magad elé idézted a Tudás Fényét?
– Nindaran-sinnarszési – csendült Ainki hangja. Ehhez nem kellett és nem is volt fordítás.
– Dzsinnahp sintud rikasszíhp hpáran hilgaruarangí-sillalgómi Árahangillalliúp-dzsangirrat honnit fáhí-sinnarszési áhparan!
– Szokatlan és pimasz eljárás, hogy a Tudás Fényét háborgassuk egy kicsiny sinnarszési kedvéért!
– Dzsauhp – bólintott Ainki. – Hirgissut-fáhpan sziem szisszan Argéman-dzsáhí fórannit-szingarhpat.
– Valóban. Ezért hívtam el társaimat is, hogy együtt adhassuk meg a tiszteletet a Fénynek.
– Hennuhpi?
– Kik azok?
– Hpí Hangilaorangihp sífan aungdzsríhí.
– Hangilaoran népe és kapitánya.
– Lbíandainnuhp?
– Valamennyien?
– Dzsí.
Ezt a szót nem kellett lefordítani – ez nem változott az évtízezredek során. Csend támadt, a Csillagok gondolkodtak. A lányok némán álltak a helyükön. Rajtuk nem volt sem fahuddan, sem semmilyen fejfedő, a sinnisztu ragyogása megvédte őket a Fénytől. Csak egy drágaköves aranycsat volt a hajukban: Szinensinek sárga, Aininak zöld, Nindának piros.
– Ósarangil-himmuat – bólintott végül az Érahaung-szandzsé. – Írgamdzsil-jumiddu áng Árahangillalliúpaurgan.
– Elfogadjuk. A Tudás Fénye szeretettel veszi társaságodat.
Ainki fellélegzett, mintha nem tudta volna előre szó szerint, hogy ez lesz a válasz. Homlokára tett kézzel bólintott megint a Fény felé. A család mögül, akik a Csillagok sorfala mellett álltak a lányoktól nézve jobbra, előszaladt négy hilganil. Megkerülték a Tűz Otthonát, nagy tisztelettel bólintottak a sinnarszési felé, majd megfordultak, homlokukra tett kézzel köszöntötték a Fényt, és a kezükben tartott ráhadaunfáklyákat meggyújtották a fehér lángokon. Hármat döndült a dzsógir és a baungá. A hilganilok méltóságteljesen a helyükre mentek a magasra tartott fáklyákkal, amik a sinní színében, világoskék lánggal lobogtak, most kettő-kettő a Tűz Otthonának két oldalán.
Ami eddig történt, abból semmi sem volt az ő eredeti ötletük, mindent réges-régi sinníszertartások részeiből válogattak ki.
Most már elkezdődhetett a valódi szertartás. A sinnarszési immár modern szúni nyelven szólalt meg, két karját a Fény felé nyújtva.
– Ó, Fehér Fény, Tudás Fénye, a Felhő gyermeke, a nindaran-sinnarszési jött el hozzád. Azért hívtunk elő téged a Fény Forrásától, hogy légy velünk és világítsd meg azt a rendkívüli alkalmat, amikor egy újonnan alapított törzs minden egyes tagja örök hűséget fogad egymásnak. Három fiatal lány, a nindaran törzs tagjai állnak itt velem, Hangilaoran sinnisztuja alatt, hogy köteléküket megkössék a te fényednél.
Választ természetesen nem várt, hiszen egy tűz nem tud beszélni.
←pe-16 sinní 1 [-21] Egyik nagy erősségünk nekünk szúniknak, hogy nagyszerűen tudunk szertartásokat rendezni. (Sileni: Nindaran-sóhipun, 345.) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 705. muhat sillíman, 400pe‑16 pe-17 sinní 2 [10] Most egy kérdés jár a fejedben. Vajon lesz Második Szían is? Miután elolvastad a könyvet, ez a kérdés nem lesz többet kérdés. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, bevezető)pe‑17 pe-18 sinní 3 [-17]
Néztem őt, s ő visszanézett.
A világot fedeztük fel újra.
Pillantása megigézett,
s együtt zuhantunk a múltba. (Ninda: Limelullí)pe‑18→
ph-27 id [-940] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -915 740 087 szó (711 693+24 251+4143) 5 128 916 betű (4 963 586+165 330) 5 667 246 jel (@538 330) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3085 27. 16:18 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |