„Ha olyan embert akarsz az országod élére, aki majd jól elbánik azokkal, akik nem tetszenek neked, jó, ha tudod: azokkal fog elbánni, akik neki nem tetszenek. Csak idő kérdése, és közéjük fogsz kerülni.”
Ninda: Nemlétező politikai beszédeim,
82.
82.
Ḱaŷndïm
59. ḱuòỹd 18.
a fehér órája
– Különös így a város, nem igaz? – kérdezte Larenka, lassan sétálva át a Lỹksiâp téren. – Már egy ideje nincsenek tüntetők sehol. De annyira megszoktuk, hogy a belső, sőt a külső városrészekben is minden tér, park, főút tele van tüntetőkkel, hogy szinte furcsán hat egy normális város; főleg a főváros. Akik önök közül nem jártak még Ḱaŷndïmban, amióta a diktátor megbukott, azoknak figyelmébe ajánlom itt éppen szemben a Ḱwdaṙẁt bank épületét, még inkább azt a furcsán fehér téglalapot kissé balra. Látják, mennyire elüt a fal rendes színétől? Ott valaha egy kép volt, az elnök úr őméltósága szokásos gondterhelt, felelősségteljes arcával jelentéseket olvas. Amikor már nagyon kezdett kihűlni a sòsymleves, jótékony kezek egy éjjel kicserélték a képet. Mondanom sem kell, hogy egészen másvalaki arcára. A hatalom akkor már nem merte visszatenni őméltóságát. Aztán persze le kellett venni azt is, és azóta nincsen ott kép. De foglalkozzunk inkább az emberekkel. Ezt a fiatal párt meg is szólítom. Üdvözöllek benneteket, Larenka Szontiszkovarikinde vagyok a BGH-tól. Hogy vagytok?
A páros, egy tíz év körüli fiú és lány boldogan nézett a kamerába, amiért maga Larenka interjúvolja meg őket.
– Nagyszerűen – mondták kórusban, és nevettek.
– Nektek megváltozott az életetek, amióta nincs hatalmon Ḱïyṙeàn?
– Igen, nagyon – mondta a lány. – Én Áiṙsy vagyok, ő pedig az ikertesóm, Vòmast. A miénk amolyan Sôdÿ-Vôdÿ-történet, a szüleink lelkes hívei voltak Ḱïyṙeànnak, mi meg titokban dolgoztunk az ÀLAN-ban. Most már nem titkolózunk többé.
– És a szüleitekkel mi van?
– Hát próbálják megemészteni. Kicsit összevesztünk. De majd megszokják. Nekik kicsit tovább tart. A nagyszüleinknek meg még tovább. Így megy ez…
Vỳḩaůteń mély sóhajjal elkapcsolta a készüléket a Jakelára, egy jaungaimaszi illetőségű csatornára – ez egyike volt a kevés külföldi adónak, amiket a Ḱïyṙeàn-rezsim idején sem blokkoltak –, mert mostanában rendszeresen nézett Nindával kapcsolatos híreket, és Jaungaimaszon a helyreállítási munkálatokról szóló műsorok mellett úgyszólván kizárólag Nindának jutott műsoridő. Ízlésesen berendezett kis stúdiót látott, a nyelvjelző szerint szindorul beszéltek. Két férfi. Fölkapcsolta a hangot.
– …hegységben. Gyakorlatilag nem is lehet semmit helyreállítani a városból, ha ezt így hagyjuk. Az egész omladékot el kell hordani.
– Igen, én is látom – szólalt meg egy női hang, és a kép jobb felén megjelent egy arc egy másik helyszínen. De hiszen ez Ìsy. – Nagyon hasonlít a mi esetünkre. Az egész völgy a hegyoldal alá került.
Á, persze, az ötvenötös dõrkwyàpi rengésről beszél, értette meg Vỳḩaůteń.
– Beszéltem Angrakuttal, megpróbálnak még ma elindulni hozzátok a Dzsorgenun Hírgivel, ez egy kisebb hajó, de mindenük van, ami ehhez a munkálathoz kell.
Igen, Ìsy most a Kapcsolatnál dolgozik, ez a legújabb kormányszerv, tulajdonképpen egyfajta minisztérium, aminek az a dolga, hogy összekösse Sỳÿndoṙeìát és a Testvériséget. A ḱïyṙeànista ellenzék fölcserélte a két zenei hangsúlyt a sỳÿndoṙ nevében, Ârõp helyett Ãrôp, vagyis nem Kapcsolat, hanem egy kábulatot előidéző virág neve, és arra utalnak vele, hogy ez a szervezet elkábítja a sỳÿndoṙokat, hogy fogadják el természetesnek a sũùnỹ megszállást. Gyenge vicc. És ostobaság. Vỳḩaůteń mostanra számot vetett a múlttal és már világosan látta, mekkora jótétemény volt Sỳÿndoṙeìa számára a Testvériség eljövetele és Ḱïyṙeàn elmozdítása. Már nem hitt Ḱïyṙeànban; ellenkezőleg, mélyen megvetette és haragudott rá, amiért kitalált nagyszerűségével szédítette a nemzetet és őt magát is, pedig nem volt más, csak egy tehetetlen és tehetségtelen, felkapaszkodott alak, akinek nem volt más módja megtartani a meg nem érdemelt hatalmat, mint mítoszokat költeni maga köré és a nemzetet az ő imádójává alacsonyítani.
Külön fejezetet szentel a kérdésnek az emlékirataiban. Százan meg százan megírták már, mennyi ostobaságot terjesztett a rezsim az elnökről, kezdve az olyan ártalmatlan hazugságokon, hogy ő a legmagasabb férfi az országban (átlagos termetű volt, ezeregyszázkilencven ḩỳen), egészen odáig, hogy át szokta olvasni tárgyalások előtt a bírósági vádiratokat, és csalhatatlanul megállapítja, hogy a vádlott bűnös-e – s a bírónak aztán utasításba adja, hogyan kell ítélnie. Vỳḩaůteń azokhoz csatlakozott, akik ezt dajkamesének minősítették, egy sỳÿndoṙ bíró soha nem engedné, hogy így semmibe vegyék a munkáját és a bíróság tekintélyét, még az elnöknek sem. Nem tért ki konkrét esetek részletezésére, amikor Ḱïyṙeàn dühöngött, mert a bíróság nem úgy ítélt, ahogy ő szerette volna – de nem a bírósághoz nyúlt hozzá, így is volt éppen elég baja a csillagközi közvéleménnyel, hanem más utakon szerzett érvényt az akaratának. Vỳḩaůteń ezzel nem foglalkozott, ezt megtették mások, már tömegével jelentek meg leleplezések a rezsim bűneiről. Ő arról fog írni, hogyan vált Ḱïyṙeàn rajongójává, milyen volt a világképe ebben a minőségben, hogyan tanult és dolgozott Ḱïyṙeàn géniuszával az eszményképében, és hogyan ábrándult ki egyik pillanatról a másikra egy hét és tizenkét éves kislány hatására, akinek ő addig semmilyen különleges jelentőséget nem tulajdonított – azon kívül, hogy munkája során rendkívüli mértékben terhére volt –, de ez a kislány besétált az Elnöki Dolgozószobába, felrúgta a protokoll összes szabályát, és az az ember, akit ő egész felnőtt életében a legnagyobb gondolkodónak tartott, egyszerűen képtelen volt válaszolni ennek a kiskamasznak a legegyszerűbb kérdéseire.
Vỳḩaůteń természetesen nem esett abba a hibába, hogy emiatt most majd Ninda kritikátlan rajongójává szegődjék. Azt mondta, hibát a legintelligensebb ember is csinálhat, de súlyos hibát kétszer csak az ostoba követ el. Dẁnśy válaszul közölte, hogy ezt Ninda mondta, ő pedig felvilágosította, hogy Nindának sem minden szava eredeti, ez a gondolat például a Sẁmne-hegyvidéken tömör verses közmondásként is ismert: kìsen ylmẽ dôvẅ, sůsen ãnmè sòmũ. Ezer és egy hely van, ahonnan Ninda hallhatta.
Nem, nem szegődött Ninda rajongójává. Megkedvelte, az igaz. De nem mint nemzetek tanítóját, aki bölcseket mond a tévéből. Azt a gyereket kedvelte meg, aki velük reggelizett, és ugyanúgy beszélt vele, mint bárki. Nem a volt miniszterhelyettessel beszélt – aki változatlanul a felső tízezerhez tartozott sỳÿndoṙ mérce szerint –, de nem is játszotta meg magát mint Sỳÿndoṙeìa nagy tanítója, a diktatúra megdöntője. Alapjában véve kedves, jóravaló gyerek, és mindenkivel barátságos. Ezt volt alkalma megfigyelni a tévében is, meg amikor Dẁnśyval és Eĩdìvel kiment az utcára és persze hogy nyomban köréjük gyűltek a sỳÿndoṙok. Vûyrd Ḱïyṙeàn volt az egyetlen ember, akivel nem volt olyan igazán barátságos, de vele sem beszélt durván vagy bármi efféle. Keményen, határozottan beszélt, de nem durván – mármint persze a saját mércéje szerint, mert hiszen ami az elnöki protokollt illeti, csoda, hogy az az idióta Îmṙuòp össze nem esett szent felháborodásában, amikor a gyerek sorra hányt fittyet a protokoll összes előírásának.
Vỳḩaůteń elmosolyodott a visszaemlékezésre. Csak itt náluk, beszélgetés közben derült ki, hogy Ninda nemcsak hogy nem ismeri a protokollt és nem is érdekli, de arról sincsen fogalma, hogy létezik protokoll. Hogy egy állami vezetővel másképpen kell beszélni, mint másokkal. Ő maga mondta meg neki. És persze a választ azzal az örökös szelíd Ninda-mosollyal kapta.
– Ugyan mitől? Kiérdemelte valamivel?
←oh-17 hazatérés [41] Addig élsz, amíg emlékeznek rád. Ősrégi, elcsépelt mondás. De csak nálunk kapott új, igazi értelmet. Én bele szoktam nézni régen élt emberek siéhongjába, akik nem voltak híresek és nincs is közöm hozzájuk. Egy kicsit életre keltem őket ezáltal. Ettől is vagyunk Testvériség. (Szinensi: Szúnahaum és a Galaxis, 306.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 664. nodzsat muandzsan, 420oh‑17 oh-18 emlékiratok [42] Ha olyan embert akarsz az országod élére, aki majd jól elbánik azokkal, akik nem tetszenek neked, jó, ha tudod: azokkal fog elbánni, akik neki nem tetszenek. Csak idő kérdése, és közéjük fogsz kerülni. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 82.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. ḱuòỹd 18., a fehér órájaoh‑18 oh-19 mentalika [-19] Megismersz valakit és alkotsz róla egy képet. Aztán akár szereted, akár gyűlölöd: a róla alkotott kép iránt érzel így, nem az ember iránt, akit nem ismersz. Mintha írtál volna egy regényt, amiben ő egy kitalált szereplő. (Ninda: Beszélgetések, 879.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 664. szahut szimsáhuran, 508oh‑19→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2266. nap, 324 szó/nap, 2263 betű/nap, 77:48/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:1068, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |