Ninda

90 ← →

„A természet végtelen mennyiségben kínál lehetőséget filozofikus hasonlatokra. Tessék még egy. Menj el Felgarit falucskába és ülj ki egy időre a patakpartra. Nézd, ahogy a víz sietve csobog a keskeny árokban, amit egy felnőtt át tud lépni. Amikor már jól megnézted, repülj el Hirrászangéba és ülj ki a folyópartra. Nézd meg itt is a vizet, ahogy roppant tömege lassan tovahömpölyög a hatalmas mederben. És ugyanaz az Onginur mind a kettő.”

Ninda: Beszélgetések, 810.

Sỳÿndoṙeìa
Ḱaŷndïm
59. lẙaikś 27.
a fehér órája
A szindorok reakciójáról sok mindent el lehetett mondani, de az egyöntetűség biztosan nem volt közöttük. A tévék persze pillanatok alatt világgá röpítették a hírt, kiszámítva a visszaszámlálás végét is: ḱaŷndïmi idő szerint harminchatodikán este, a zöld órájának közepén.
  Ennyi volt, amit tudtak. De semmi mást. A Testvériség semmilyen további információt nem közölt. Szerte a Galaxisban újságírók tömege próbált találni valakit, akitől kaphatnak valami morzsát – hasztalanul. A Testvériség mindig is arról volt ismert, hogy tökéletesen őrizte a felelősök megközelíthetetlenségét. Szindorián nem így mentek a dolgok, a kormányzat összes munkatársát nyilvánosan el lehetett érni, bár persze nem voltak kötelesek mindig a sajtó rendelkezésére állni. Egyedül az államelnöknek nem volt publikus kódja, de a titkárságának igen.
  A Testvériség még vezetőinek nevét sem hozza nyilvánosságra. Ez a mondat most rengetegszer elhangzott az újságírók szájából. Még azt sem lehet tudni, hogy milyen államstruktúrát alakítottak ki. Nem tudni, hol, melyik hajón működik a Testvériség kormánya. Csak követségek voltak mindenfelé a dzserang világokon, de azok a vállukat vonogatták, ők semmilyen tájékoztatást nem kaptak, egyébként sem rájuk tartozik, hanem a szindoriai követségre.
  A szindoriai követség azonban rég megszűnt, s helyette egyetlen ember volt, Ámmaít, aki szintén elérhetetlenné vált. Akárcsak a felesége. És még sok más ismert szúni személyiség egyszerűen nem válaszolt a dzserang sajtótól érkező hívásokra.
  Ninda sem. A szindorokat persze legelsősorban ő érdekelte. A két legfontosabb kérdés, ami aznap milliószámra hangzott el Szindoria világain, így szólt: Mit akar a Testvériség? Eljön-e Ninda is?
  Más államok esetében újságírók és tévénézők megnézték volna az ottani hírműsorokat, beszélnek-e a dologról vagy sem – és ha hallgatnak róla, abból nyilván mindenki a maga következtetéseit vonta volna le. De a Testvériségnek sosem volt a dzserangok számára elérhető hírműsora, amit többé-kevésbé mindenki magától értetődőnek tartott. Hiszen hajókon élnek, nincsenek náluk természeti katasztrófák, még időjárás-jelentést sem tudnak közvetíteni. Csak egy kommunikációs csatornájuk volt, ahol máskor azt lehetett megnézni, hogy adott világról egy adott másikra mikor és melyik hajóval lehet utazni, az illető hajó suárjában milyen üzletek és szolgáltatások találhatók meg, és jegyet lehetett venni. Semmi más. Ez most is megvolt, de a legkülönbözőbb világokkal próbálkozva is azt kapta mindenki, hogy a legközelebbi hajó csak tizenöt-húsz nap múlva érkezik. Akinek kifizetett jegye volt egy olyan hajóra, amely nem fog megérkezni a következő napokban, mert Szindoriára tart, visszakérhette az árát, vagy a jegy automatikusan érvényes maradt egy későbbi utazásra. A szúnik nem bíbelődtek azzal, hogy olyanokat tartsanak számon, hogy melyik utasnak honnan hová szól a jegye. Ha volt neki, felszállhatott bármelyik szúni hajóra, bárhol a Galaxisban, és utazhatott bármeddig. A hajón töltött napok és igénybe vett szolgáltatások árát levonogatták a számlájáról, amíg ki nem szállt.
  A tévétársaságok hírkutatói folyamatosan próbálkoztak mindennel, amivel csak tudtak. Valamilyen kis lyukon át beszivárogni valakihez, akárkihez a Testvériségből, aki mond valamit. Mindenki tudta, hogy aki az első érdemi információt megszerzi, annyi jó pontot kap a cégénél, hogy csak győzze hova tenni. Szürke hírkutatóból egykettőre riporter lehet.
  Szindorián az utóbbi időben folyamatosan növekedett a feszültség. A tüntetők nem tágítottak, a sztrájkolók száma átlépte a százharmincmilliót, az ország ipara, mezőgazdasága, közlekedése ájult bénultságba dermedt. Ḱaŷndïmban megszűnt minden felszíni közlekedés, mert a tüntetők éjjel-nappal ellepték a város belső kerületeinek utcáit, parkjait. Az Érśom-kormány újabb rendelkezéseit az ÀLAN már bojkottálta, be is jelentették, hogy ezentúl kritika alá vetik a kormány minden határozatát, és amit nem tartanak a jogállammal összeegyeztethetőnek, azt nem fogják végrehajtani. A tüntetőkről, sztrájkolókról szólókat semmiképpen.
  Ebben a helyzetben a Testvériség bejelentése úgy hangzott, mintha hirtelen leöntötték volna Sỳÿndoṙeìát jéggel.
  – Kedves nézőink – közölte a képernyőről Larenka Szontiszkovarikinde piros tizenhétkor –, ami most Ḱaŷndïmban és más nagyvárosokban tapasztalható, azt leginkább a dermedt csend kifejezéssel tudom jellemezni. Két órája sincs még, hogy a Testvériség bejelentésének híre eljutott Sỳÿndoṙeìára, de mintha megállt volna az élet a nagyvárosokban. Ami különösen hathat, hiszen a sztrájk eddig is is megbénította az ország életét, de most… egyik barátom azt mondta, mintha még a falevelek is lassítva mozognának a szélben. Sỳÿndoṙeìa várakozik. Kilenc nap múlva eljön közénk a Testvériség. Ennyit tudunk. Nem tudjuk, hogy mit akarnak végeredményben, és nem tudjuk, hogy Ninda is megérkezik-e, ott lesz-e valamelyik hajón. Tudjuk persze, hogy jelenleg a Szilgut Haurin él, de hogy az a hajó itt lesz-e – széttárta a kezét –, fogalmunk sincs. Erre nem tudok önöknek szebb megfogalmazást nyújtani, egyszerűen képtelenek vagyunk bármiféle információhoz jutni a Testvériségből.
  – Larenka – szólalt meg mellette Lỹŷkśůnaḩỳ –, van egy kis anyagunk arról, hogy mi történt más világokon, amikor a Testvériség hasonló eljárást folytatott le. Lennél szíves beszélni erről a nézőknek?
  – Örömmel, Ḱeŷl. Azazhogy helyesbítek. Egyáltalán nem örömmel, mert a felvételek a legkevésbé sem megnyugtatóak. Négy világon történt meg eddig, hogy „a Testvériség megérkezett”. A négy történet között azonban több a különbség, mint a hasonlóság. A négyből két alkalommal lövések is dördültek, két alkalommal azonban nem. Az egyik világ fővárosát rommá lőtték, a másik esetben csupán egyetlen lövést adtak le. Közös mind a négy esetben, hogy senki sem sérült meg. Egyetlenegyszer sem, soha senki. Ezt ki kell hangsúlyoznom. A Testvériség mindig nagy súlyt helyez arra, hogy személyi sérülés, haláleset ne legyen. Vegyük elő a Śeẁnán készült felvételeket, kérem.
  Egy város képe jelent meg a képernyőn. Nagyváros volt, toronyházakkal, két folyó találkozásánál terült el, a kép szélén fekvő negyedek hegyoldalra kúsztak fel. Éjszaka volt, a város mesterséges fényben úszott, az utak mentén égtek a lámpák, az ablakokban szintén.
  – Felhívom a kedves nézők figyelmét a tényre, hogy ez a felvétel nappal készült – jelentette be Szontiszkovarikinde a drámai hatáskeltés szándéka nélkül, de a nézőket megdöbbentve. – A sötétséget a Testvériség hozta.
  A kamera mintegy végszóra felnézett, és meglátták az egész égboltot eltakaró, óriási fekete tömeget. A felszínről elég fény verődött vissza, hogy látni lehessen: nem egy eldugott világ csillagtalan éjszakai égboltját látják, hanem hajók fenekét, ameddig a szem ellát.
  – Ezer és ezer hajó lebegett Śeẁna fővárosa fölött. Soha nem tudtuk meg, hogy voltaképpen mennyi, csak csillagászati mérések segítségével lehetett megbecsülni a területet, amit kitöltöttek, és azt elosztani egy kereskedőhajójuk átlagos méretével. Kétezer-ötszáz jött ki. De senki sem látta ezt a hajótömeget oldalról vagy felülről, így csak feltételezhetjük, hogy egyszeres réteget alkottak, a hajók fölött nem voltak más hajók. Az biztos, hogy éjszakai sötétséget borítottak a városra és környékére, és csak vártak, hogy a helyi kormány mit fog szólni.
  A rendező visszaadta a két műsorvezetőt a képre.
  – Nos – folytatta Larenka –, nálunk Szavanszon van egy mondás, amit úgy tudok sỳÿndoṙra fordítani, hogy „pörögni kezdett a fejük”. Akkor mondják, ha valaki annyira megijed, hogy azt sem tudja, merre meneküljön, mindenféle irányba kapkodja a fejét és keresi a kiutat. Ez történt a śeẁnai kormánnyal. A sũùnỹk vártak egy kicsit, aztán közölték, hogy mit akarnak. A kormány esze nélkül rohant teljesíteni. Śeẁna egyetlen lövés nélkül megadta magát. Senki sem sérült meg. A hajók elmentek, csak az egyik maradt, az leszállt a rendes kikötőben, kinyitotta a kapukat, és az emberek bemehettek vásárolni.

← →

ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 (2156 › 61:19) 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328)	699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap \| 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (35%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (35%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	198 (28%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` A HOMBÉBAN	26 (3%) 673