„Történészek, szociológusok, pszichológusok egész sora került kapcsolatba vele már gyerekkorától – de sokáig egymásról nem is tudva működtek együtt vele, semmilyen munkaközösséget nem alkottak még.”
Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok,
236.
236.
Hallihuat Fónird
43 659. famut szimsáhuran
760
Nomboka elképzelni sem tudott volna hálásabb riporttémát, mint követni Nindát, akinek már a spirálkar jókora részén elterjedt a hírneve, amint szokásos nyugodt járásával megjelenik a suár egyik liftjében, rámosolyog a riporterre és a kamerára, és elindul ki a hajóból, a suárkapu mögött kocsiba ülnek, átszeli a fehér fényben úszó nagyváros egy részét, leszáll a kórház kisvárosnyi épülete előtt, és besétál, végig a folyosókon, egy megtiszteltetéstől ájuldozó fiatal nő kíséretében, és mindenhol a folyosón mindenki döbbenten néz rá, mint egy földre szállt mesealakra.
A fehér köntösbe bújt kicsiny alak belépett az asszisztens által kinyitott ajtón, aminek már a száma is mutatta, milyen hatalmas ez a kórház: 2795. Andar Kalorgi felugrott és az ajtóhoz jött.
– Ninda… örülök, hogy látlak. Gyere be, ismerd meg a családomat.
Nomboka jó dramaturgiai érzékkel megállt az ajtóban, csak a kamerát küldte be, hogy vegye fel Ninda találkozását Kalorgiékkal. Feleség, ágyban fekvő kisfiú, és még nyolc gyerek. Az egész szoba tele volt velük.
Szindorián is nézik, ahogy Ninda meglátogatja egy épp hogy megismert ember családját, gondolta Nomboka. Úgy kell nekik. Az a hülye Vỳḩaůteń idegrohamot fog kapni, ha meglátja.
Ebben tévedett. Vỳḩaůteń már minden Nindával kapcsolatos hírre csak legyintett. Náluk is este volt már, és alig hogy hazaért a munkából, egy kellemetlen beszélgetésen kellett részt vennie. Åsṙeẅt Sàlańdùôp hívta, akiről az adattárból tudta meg, hogy a fia egyik osztálytársnőjének az anyja, helyettes osztályvezető a belügyminisztériumban.
– Jó estét kívánok, miniszterhelyettes úr – bólintott tisztelettudó mosollyal. – Rendkívüli örömömre szolgál látni önt, és sajnálom, hogy kénytelen vagyok otthonában háborgatni.
– Jó estét, asszonyom. Igazán nem okoz gondot. Nekem kell kifejeznem örömömet, hogy újra láthatom önt, ilyen hosszú idő után.
Lèẽreŷn Vỳḩaůteń felkészült és lelkiismeretes ember volt. Futó ismerőseit is feljegyezte az adattárba, így tudta, hogy már tárgyaltak egymással, évekkel ezelőtt, amikor a nő még a külügynél volt. A gyerekeik még nem is éltek.
– Ó, ön tehát emlékszik rám. Megtisztel vele, miniszterhelyettes úr.
Egy kormánytaggal beszélgetést kezdeményezni a sỳÿndoṙ illemszabályok szerint olyan horderejű dolog, hogy az udvariaskodásnak több huszadon át kell tartania, mielőtt a lényegre térnének. Egyedül neki mint magas rangúnak volt joga ezt lerövidíteni.
– Asszonyom, kíváncsivá tett a hívásával. Megadva a tiszteletet az illemszabályoknak, megengedi, hogy hívásának okát tudakoljam?
A hölgy jólnevelten reagált, azonnal rátért a mondandójára.
– Első hallásra úgy vélheti, hogy ez a mi családi ügyünk, miniszterhelyettes úr. A lányom, Ëwṙuêy mintegy tíz napja mindennap eljár egy olyan helyre, ahol csavargókkal találkozik.
A férfi felvonta a szemöldökét.
– Milyen célból?
– Tanítja őket, miniszterhelyettes úr. Sỳÿndoṙeìa történelméről és földrajzáról beszél nekik.
Vỳḩaůteń zavartan nézett a képernyőre.
– Igen, asszonyom, még mindig úgy vélem, hogy ez az önök családi ügye, de nyilván meg fogom tudni, hogy mégsem.
– Igen, miniszterhelyettes úr. Azt hiszem, bár bizonyosságom nincsen, hogy ebben az ön fia is részt vesz.
– Hm. Legyen szíves részletesen beszámolni.
– Készséggel, miniszterhelyettes úr. Tegnap korábban értem haza, és Ëwṙuêy még nem volt itthon. Amikor megérkezett, kérdőre vontam, és azt mondta, hogy az ön fiával volt randevúja a Lâásypnál. Ez természetesen nem zavart volna, noha én úgy tudom, hogy Eĩdì Samṙỹnnel jár. – Vỳḩaůteń nem mutatta, hogy neki erről fogalma sem volt. – Csakhogy nem sokkal korábban egy barátnőmmel beszélgettem, aki megemlítette, hogy éppen ott megy el előtte az ön fia, miniszterhelyettes úr, és ő ekkor a Mùsẘ városrészben járt. Ez így képtelenségnek hangzott, ezért ma követtem a lányomat. Tudom, hogy nem illik, miniszterhelyettes úr, de féltem Ëwṙuêyt, és nem akarom, hogy rossz társaságba keveredjen.
– Megértem – mondta Vỳḩaůteń szárazon.
– Bocsássa meg a bőbeszédűségemet, miniszterhelyettes úr. Ëwṙuêy ma délután a Vẅt áruházba ment, de nem a főbejáraton ment be, hanem egy melléképületbe. Követtem, de egy csomó rongyos… koszos… fenyegető csavargó állta utamat. Kénytelen voltam félrelökni őket… puszta kézzel, de hát a lányomról volt szó. Utánamentem.
– Ëwṙuêy! – kiáltotta az anya a vaksötét folyosón messze előtte imbolygó lámpafénynek, amiben csak sejtette a lányát.
A fény megtorpant, a lámpát tartó alak megfordult.
– Anya?!
– Én vagyok!
A fény ugrálni kezdett, Ëwṙuêy futásnak eredt felé. Ugyanekkor kinyílt a bejárati ajtó, valaki belépett az anya mögött, s a beáradó fényben már látta a lányát.
ÀLAN-jelvényes, fekete sivatagi porálarc volt rajta.
– Ëwṙuêy… – nézett az asszony döbbenten a lányára. – Mi… mi ez rajtad?!…
– Ez az ÀLAN jelvénye – felelte a kislány kemény, nyers hangon. – Hogy jutottál be ide álarc nélkül?
– Az ÀLAN jelvénye?! De hát mi folyik itt? Hogy kerülsz te ide, miért van ez rajtad?
Ëwṙuêy nem válaszolt azonnal, az anyja háta mögé nézett. Az asszony is hátrafordult, mert a bejárat felől egy lámpa közeledett. S már ott is volt. Egy férfi.
– Ne ijedjetek meg. Nìïndà fényét hordozom.
– Nìïndà útján járunk mi is – felelte Ëwṙuêy kemény hangon, és az anyja arcát figyelte a lámpa visszfényében.
– Mi történik itt? – kérdezte az asszony kétségbeesetten.
– Ez egy iskola, asszonyom – felelte a férfi.
– Iskola?…
– Igen. Csavargókat tanítunk olvasni, boldogulni a világban, megismertetjük velük Sỳÿndoṙeìa múltját és jelenét. Csupa olyasmit, amit ön és a lánya megtanult az alapiskolában.
Vỳḩaůteń szigorú arccal hallgatta végig az osztályvezetőnő elbeszélését. Persze hogy karon fogta a lányát és elrohant vele onnan. És persze hogy a gyerek most otthon ül és duzzog, hiszen mi mást tenne, ezek mindig ilyenek, eldöntik, hogy mit óhajtanak, tíznaponként más vad dolgot, és ha nem úgy van, ahogy ők szeretnék, akkor hisztiznek. De ez most nem érdekes. Két gond is van. Ez a különös mozgalom, amiről Sàlańdùôp asszony révén tudomást szerzett – és a fia. Vajon Dẁnśynak is van valami köze ehhez az egészhez? És vajon mit tegyen ezzel az információval a mozgalomról?
Kezdjük a mozgalommal. Jelentse be? Hol? Miért? Az ÀLAN törvényesen működik, és valakit valamire tanítani szintén nem ütközik semmilyen törvénybe. Az ellenzék megőrülne a boldogságtól, ha az ÀLAN-t vegzálni kezdenék ezért, rendőrállamot kiáltanának meg ki tudja, még mit. Ostobaság lenne ilyen kártyát adni a kezükbe.
No jó. De vajon mi a helyzet Dẁnśyval? Vajon ő is beállt… ezek közé? Vajon veszély fenyegeti? Mert ezek a csavargók a legkevésbé sem megbízható népség, ezek nem fognak a jótettért jóval fizetni, ezek közé épeszű ember nem engedi a gyerekét. És persze a rendfenntartás… képtelenség még a gondolat is, hogy ezek nem fognak lebukni, az RV rá fog jönni mindenre, és meghurcolják Dẁnśyt.
Mit tegyen?
Míg ő ezen tépelődött, Ëwṙuêy anyja egy idegen nőnek nyitott ajtót, aki udvariasan köszöntötte, betartva a szükséges illemszabályokat.
– Asszonyom – tért végül a lényegre –, azért jöttem, hogy beszéljek önnel. Arról, ami délután történt. Amikor elhozta Ëwṙuêyt a menedékhelyről.
– Igen… – Az asszony gyanakodni kezdett. – Ki küldte önt, asszonyom?
– Az ÀLAN mozgalom, Sàlańdùôp asszony. Tudomására kell hoznom, hogy rosszat tesz. Nincs is joga hozzá.
– Megvédeni a lányomat talán csak jogom van! – csattant fel az anya, de a másik nő türelmet kérő kézmozdulatot tett.
– Nincs mitől megvédenie, asszonyom. Az ÀLAN-ban biztonságban van. Erre szavunkat adjuk. Be is bizonyítjuk. Jöjjenek el mindketten. Hozza el a férjét is. Látni fogják, hogy nem fenyegeti önöket veszély. És ne feledje: a lánya már nem gyerek. Joga van dönteni az életéről. És Nìïndà fénye neki is világít. Viszontlátásra.
←oc-12 szegények [44] Tökéletes szerelem nem létezik. Két ember vágyai, gondolatai, értelmi világa mindig különbözik, s ez apránként feloldja a szerelmet. Kivéve… ha nem különbözik, mert nem tud különbözni. (Sileni: Nindaran-sóhipun, 1.)oc‑12 szegények oc-13 lebukás [107] Történészek, szociológusok, pszichológusok egész sora került kapcsolatba vele már gyerekkorától – de sokáig egymásról nem is tudva működtek együtt vele, semmilyen munkaközösséget nem alkottak még. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 236.) :: Herunta, Hallihuat Fónird, 43 659. famut szimsáhuran, 760oc‑13 lebukás oc-14 apa–fia [25] A Galaxisban kétféle fény világít: a csillagoké és a tudásé. (Ninda: A fény lúmái, 89.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. śyỳllu 7., a fekete órájaoc‑14 apa–fia→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2265. nap, 324 szó/nap, 2264 betű/nap, 77:46/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:465, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |