„Már gyerekkorában is többen megállapították, hogy különleges: mindenféle apróságban. Jól tud számolni, jó az emlékezőtehetsége. Csak számunkra, a csoport kiváltságosai számára lehetett nyilvánvaló, hogy ezek nem egymástól független képességek.”
Sileni: Ninda élete, 144.
Szífun-Áhurangi
43 619. senut szimsáhuran
940
Késő este volt már, de a Szífun-dombon persze fényes nappal volt, egymilliárd éve változatlanul. És nyári meleg – ez is egymilliárd éve változatlanul.
– Kellemes – állapította meg Hait. – Én jól éreztem magam a Hideg-peremen is, otthon is sokszor jártam a hegyekben meg északon, Sỳẙpleynben is, de azért a meleg mégis jobb.
– Száz szirszire dzsisszára sivatag van – mondta Szinensi. – Az egyetlen Szúnahaungauron.
– Mekkora?
– Egészen picike, tízezer hirgon sincsen. Nagyrészt puszta homoksivatag.
– Alkalomadtán megnézném. Az én világomon sok a sivatag.
– A tiéden? – szólalt meg Ninda. Hait fölpillantott a kislányra, aki akkor lépett ki a házból. Könnyű, fehér szuffenruhában volt, nem az ilyen vidéken már kellemetlenné váló köntösben.
– Te is ott születtél, emlékszel a sivatagra.
– Hogyne. Luakeán pont sivatagra épült. De nekem Szindoria nem a világom.
– Persze, tudom. De én valamivel többet éltem ott, mint te, és nagyon sok szép emlékem is van. No meg a családom is ott él.
– Visszamész még?
– Nem tudom. Megszerettem Szúnahaumot… a Testvériséget, itt megvan nagyjából minden, amiért szeretjük Szindoriát, de nincs meg semmi abból, ami miatt nem szeretjük. Illetve…
Ninda kivárt egy verset.
– Illetve?
– Hát… az nyilvánvaló, hogy te nem fogsz visszatérni.
– Persze hogy nem. Semmi közöm Szindoriához.
– Nos, nevessetek ki, de bennem egyre erősebb az a gondolat, hogy én a közeledben akarok maradni és látni, hogy mi lesz belőled.
Ninda ledobta a ruháját és helyet foglalt Szinensi és Ángsauri között a nagy, kerek pihenőmatracon, amin sugárirányban, lábbal kifelé fekve napoztak. Fölnézett az égboltra, ami ragyogó kék és sárga volt, egyszerre, egyenletes színű, mindenféle minta vagy váltakozás nélkül, s mégsem a sárga és a kék keveréke, a zöld, hanem egyszerre mind a kettő.
– Ez kedves tőled. De úgy másfél évszázadot még várnod kell, hogy ez kiderüljön.
– Izgalmas lesz a várakozás. Te mindennap meglepetéseket szerzel.
Ninda szelíden fölnevetett.
– Te még nagyon fiatal vagy – mondta a lánynak, aki több mint kétszer annyi idős volt, mint ő. – Majd ha lesz gyereked, megtudod, hogy mindegyik mindennap meglepetéseket szerez.
– No persze. Csak nem olyanokat, mint te. Ŷmwṙ unokaöcsém azzal szokott meglepetést szerezni, ha eltelt egy nap anélkül, hogy a keze, lába, feje beszorult volna valahová, ahová senki nem gondolta volna, hogy be tud. Te pedig… hány éves lehetsz, öt és tizenkettő? És te vagy a legnagyobb gondolkodó, akit ismerek.
– Kevés embert ismersz – incselkedett Ninda. – És ha én nem itt lennék, akkor hazatérnél Szindoriára?
– Miért, el akarsz menni?
– Eszem ágában sincs, csak megkérdeztem.
– Végleg nem mennék haza. Ámmaít is itt van, és ő még kevésbé akar hazatérni. A családomat majd időnként meglátogatom, gondolom, a Testvériségnek nincs ellene kifogása.
– Persze hogy nincs – mondta Ninda. – Szabad ember vagy. Oda mész, ahová akarsz, a Testvériség hajói bárhová elvisznek.
– Csak a namindan ideje alatt persze nem tudod elhagyni a Felhőt – tette hozzá Ángsauri.
– Egyelőre amúgy sem sietnék haza – mondta Hait. – A távozásunk körülményei miatt. Van otthon egypár ember, akik neheztelnek.
– Te megfeledkezel valamiről – felelte Ninda. – A Testvériség állampolgára vagy. Nem eshet bántódásod.
– Csillagközi botrány lenne belőle – erősítette meg Szinensi. – És mivel ezt nem szeretnénk, az esszidzsinna megerősített őrizete nélkül a lábadat sem tehetnéd Szindoriára.
– „Megerősített”? Miért vagyok én ilyen fontos?
– Nem te vagy a fontos, csak éppen hadiállapotban vagyunk Szindoriával. Ilyenkor csak véges végszükségben tesszük a lábunkat a felszínükre, de akkor olyan erőkkel, amivel nem szállnak szembe.
– Nagy Galaxis, hiszen az esszidzsinnánál a sima védelem is több ezer embert jelent!
– Így van – bólintott Szinensi. – Láttam a dédapám siéhongjában egy felvételt erről. Szahasszu volt a neve, és ő vezette a küldöttséget egy Hifu nevű világra, miután azok némileg felbosszantották a Testvériséget. Csak éppen hogy, nem nagyon. Ezért mindössze öt hajó állt a város fölött és figyelt, és ő bárhová ment, több száz fegyveres és egy felhőnyi dzsindrobot követte.
– És fogadok, hogy ha valóban veszélyben lett volna, oda sem engedik – jegyezte meg Ninda.
– Persze hogy nem, sien. Ez csak azért kell, hogy csillagport köhögjenek az erőink láttán.
– Azok hadihajók voltak – szólalt meg Rongami.
– Nem tudtam, hogy olyanok is vannak. – Hait felkönyökölt, hátranyúlt a körmatrac közepén levő asztalkához és kortyolt egy kis íhafit.
– Nem is kevés. A Felhőben bőven van hely gyárakat építeni. És a legviccesebb, hogy a dzserangoknak fogalmuk sincs róla, hogy nekünk vannak hadihajóink is.
– Hogyhogy? Hát nem látják őket?
– Ne feledkezz meg az űr méreteiről. Csak akkor lehet látni egy hajót, ha egy világ közelébe ér, de kívülről a hadihajók is ugyanolyanok, mint az utasszállítók. Ugyanakkorák, de belül majdnem üresek, csak pár ember kell az irányításukhoz, ami azoknak kell, azt megépítik, de semmi mást.
– Elképesztő – állapította meg Hait. – Itt ülünk egy minden jóval ellátott, tökéletesen berendezett világon, és van a közelben még egy csomó – és a Galaxis többi része még csak nem is gyanítja a létezésüket.
– Így van – vigyorgott Szinensi –, de szerencsére van köztünk egy száhpain-sédauni!
– Hát jó – mondta Ninda. – Igen, sien-Hait, titkolózunk a Galaxis előtt. Lian, lian, lian. Mert volt az úgy egykor, hogy a szúnik, miután hosszú ideje éltek már Szúnahaum világán, berendezték és kényelmes lakhellyé tették azt, szembetalálták magukat a problémával, hogy ezáltal kívánatossá is tették. Szangéraun – dzsangéraun. Szebb – vonzóbb. Szúnahaum virágzó ipara és mezőgazdasága, szép városai, mezői, erdői, kertjei fölkeltették olyanok irigységét, akik csak úgy tudták elképzelni, hogy gazdagabbak legyenek, ha elveszik másoktól. Nem a saranga nép: csak a vezetői. A közember mit sem tehetett erről. Itt átugrok egy szakaszt… Miután többet nem tehettünk, mint hogy puszta életünket menekítettük a vesztett háborúból, úgy határoztunk: nem lesznek többé világaink, csak hajókon élünk majd. Ám hosszabb idő után felderítőink rátaláltak a Felhőre, aminek rejtettségét galaktikus fekvése garantálta, s népünk úgy döntött, letelepszünk világain. Ekkor Szahangéssauri megírta a Szúnahaum-dzsóhamningaurónit, s egy gyermek, Ílumi felolvasta. A Testvériség összes hajóján, szerte a Galaxisban egyszerre hallgatták.
Ninda hirtelen felült.
– Mi, Szúnahaum népe, a szúni nemzet gyermekei e napon megfogadjuk és örök időkre utódainkra hagyjuk, hogy a Felhőnek, melyet felfedeztünk és birtokba kívánunk venni, jó lakói leszünk. Adományaival vissza nem élünk. Úgy rendezzük be magunknak világait, hogy azokon utódaink örök időkre békességben, jólétben élhessenek, mint elvesztett világainkon egykor. S a Felhő létezésének titka, a Felhő világainak titka, Új-Szúnahaum létezésének titka a szúni nemzet titka marad mindörökké. S e naptól fogva úgy nevezzük magunkat: a Felhő gyermekei.
– Simnunná – mondták egyszerre valamennyien.
←ni-19 fhangísilgun [-25] A szeretet mindkét embert jobbá, gazdagabbá, többé teszi. Nemcsak a kölcsönös szeretet – még az egyoldalú is. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 90. sómir)ni‑19 fhangísilgun ni-20 Felhő [-21] Már gyerekkorában is többen megállapították, hogy különleges: mindenféle apróságban. Jól tud számolni, jó az emlékezőtehetsége. Csak számunkra, a csoport kiváltságosai számára lehetett nyilvánvaló, hogy ezek nem egymástól független képességek. (Sileni: Ninda élete, 144.) :: Szúnahaum, Szífun-Áhurangi, 43 619. senut szimsáhuran, 940ni‑20 Felhő ni-21 Sýỹnt [58] Ámmaítnak Szindoria volt a hazája, de otthagyta és másik hazát választott – mert jó ember. Egy elnyomó, kegyetlen rezsimben a jó embereknek előbb-utóbb választaniuk kell. Vagy elmennek, vagy engednek a jóságukból. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 44.)ni‑21 Sýỹnt→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2265. nap, 324 szó/nap, 2264 betű/nap, 77:46/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:465, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |