„Különös, hogy mindenhol családra és otthonra találtam a szúnik között – Szindorián meg nem, pedig ott születtem? Szerintem nem különös. Hosszú és tanulságos történet, hogy miért lettek a szúnik ilyenek – a szindorok pedig amolyanok.”
Ninda: Életem egy falevélen,
310. sómir
310. sómir
A silgunban meglehetős feltűnést keltett a kislány, aki alig százhúsz évesen kezdett fhangít tanulni, és másnap már írt egy lúmát. Hogy a gondolat, a lúma tartalma nem neki jutott eszébe először? Mi számít az? Nem másolta, ő találta ki.
Tizenegy tagja volt a silgunnak, mielőtt Ninda megérkezett – azaz ennyien jártak oda, de semmilyen formális tagság, tagfelvétel nem volt. Milongip, Haultaki, Ámritin, Szengrinu, Imdzséni és Faurgómi volt jelen, amikor először megérkezett, de hamarosan jöttek mások is. Mint megtudta, a silgun nevében az úlamit azt jelenti, hogy ez egy magánlakás, Angrolími és a felesége, Lingdzsaéti lakása, mindketten tízdíres fhangímesterek, ők amúgy itt laknak, s nem sokkal Ninda után haza is érkeztek.
Ninda elkerekedett szemekkel nézett a házigazdára, aki ismerősként mosolygott vissza rá. Angrolími volt a sáhaddif vezetője, amikor őt a liktenit-upesz törzs tagjává avatták: az Érahaung-szandzsé.
– Örülök, hogy ismét látlak, Ninda – mondta mély hangján. Minden ugyanolyan volt: az itt-ott már deresedő, sötét szakáll, a meleg, bölcs pillantás. Csak a sáhaddif fekete öltözéke helyett köznapi, világosbarna köntös volt rajta, és persze a csillagsüveg is hiányzott. – Annak pedig még jobban örülök, hogy éppen itt a silgunban, a fhangí kapcsán találkozunk. A haukihaóran alkalmával is úgy éreztem, te nem vagy hétköznapi egyéniség. Az, hogy százhúsz évesen egyáltalán felfigyeltél a fhangíra, az igazamat mutatja. De miért nem ülünk le?
Helyet foglaltak. Ámritin tálcákat, poharakat, palackokat tett eléjük, ahogy a janníhaumban is szokás. A szúniknál elképzelhetetlen, hogy hosszabb időre leüljenek beszélgetni és semmi ne legyen előttük az asztalon.
– A mi kis társaságunk egészen kötetlenül működik – magyarázta Angrolími. – Mi Lingdzsaétivel házigazdák vagyunk, de nem vezetők. Nincsen szabályzat, nincs rá szükségünk. Mindennap ötszáztól kilencszázig jöhetnek a vendégek, akár itthon vagyunk, akár nem. – Ninda kissé még meglepődött az ilyeneken, de egyre kevésbé. Szindoriai beidegződései közel hetven nap után, ami ott több mint nyolcvannak felelt meg, lassan, de biztosan foszladoztak szét. – Nincsenek meghatározott témaköreink, kivéve senutkor, amikor előre kiválasztunk valamilyen tárgykört, és arról beszélünk. Mi is lesz legközelebb?
– Szinen Kerrisz munkássága – felelte Faurgómi, a társaság legidősebbje.
Ninda udvariasan bólintott. Aztán fölkapta a fejét.
– Śỹnèń Ḱêèṙiś, a Vẙlleãỳndṙõp szerzője?
Faurgómi megvakarta az orrát.
– Hát írt egy regényt, aminek valami hasonló az eredeti címe, de én ezt ilyen szép dallamosan meg nem próbálnám kimondani.
– Jaj, bocsáss meg, kérlek. Nem akartam tiszteletlen lenni.
– Nincsen semmi baj. Neked ez az anyanyelved.
– Én csak… kívülről tudom egy csomó szindor író és költő nevét meg a műveik címét, mert most karisszinankor tanultam szindor nyelvet és történelmet hipnopédián… de egyetlen művet sem ismerek igazából, nem tudom, mi van bennük.
– Még rengeteg időd van ezt bepótolni – felelte Faurgómi barátságosan.
– Igen… de… ezt nem értem. Ha ez fhangítársaság, miért lesz senutkor egy szindor író a téma?
– Jelentős fhangíalkotó volt.
– Szindorok is írtak fhangít? – döbbent meg Ninda.
– Hát persze – bólintott Lingdzsaéti. – Mindenféle nemzetiségű emberek írnak fhangít. Miért ne tennék? Te is szindornak születtél, most már szúni vagy, és egy lúmát már írtál is.
– Nem kell hozzá thabbuannak lenni – mosolygott Ámritin.
– A fhangít szerte a Galaxisban ismerik – mondta Lingdzsaéti. – A khá jeleket mindenki az anyanyelvén is olvashatja vagy hagyományosan az ősi thabbuan szavakkal. De azokat a mai thabbuanoknak is úgy kell megtanulniuk.
Ninda lassan bólogatott. Persze, miért ne írhatna egy szindor is fhangít. Butaság volt megkérdezni. De a felnőttek szemlátomást nem vették zokon. A szúnik sosem vették zokon, ha ő valamit nem tudott vagy rosszul, akár olyasmit is, amit a vele egyidős született szúni gyerekek rég tudtak. Már rég nem számított liehának, sáhaddif-haungszí volt, a törzsszövetség tagja, liktenit-upesz – de tudását tekintve sok mindenben lieha maradt. S ez nem zavart senkit. Ninda úgy érezte, a szindorokhoz képest a szúnik a nyugalom szobrai, a szúnikhoz képest viszont a szindorok idegbetegek. Türelmetlenek, agresszívek, ingerlékenyek.
– A szindorokról alkotott képed torz – mondta neki Angrolími egy másik beszélgetésük során, amikor elmondta neki ezeket a gondolatait. – Te ott számkivetett voltál, a társadalom perifériáján éltél. Nézd meg ezt a khát. – Rajzolt neki egy jelet. – Ez a khuddlein. Szúni nyelven nem lehet egy-két szóval kifejezni. Olyan érzést jelent, ami hasonló ahhoz, amit egy hajótörött érez, aki lezuhan egy lakatlan világon – de a khuddlein nem lakatlan világon él, hanem egy emberektől nyüzsgő városban, ahol senkit sem érdekel, hogy ővele mi van. Anélkül hogy bárki rosszat akarna neki, akár meg is ölhetik a közönyükkel. Te khuddlein voltál Szindorián. A Testvériségben viszont családtag vagy. Nemcsak a törzsedben, mindenütt. Mindenki az. Mi csak a családtagjainkat engedjük egyáltalán a hajóinkra… de hát ezeket már mind tudod. Azt akartam mondani, hogy a szindorokról alkotott képed szükségképpen torz. Ha reális képet akarsz róluk, vissza kell menned közéjük, most már nem mint csavargónak, és egy ideig ott élned, a valóságos életüket szemlélned.
Ninda meglepve nézett rá.
– Eszem ágában sincsen valaha is visszamenni Szindoriára.
– Akkor tudomásul kell vennünk, hogy a valós képet nem ismered – felelte Angrolími derűsen.
Ninda vállat vont, nem érdekelte, hogy milyen képe van a szindorokról és milyen a valóság. Sokkal érdekesebb dolgokról beszélgettek ezen az estén, mint a szindorok. Lingdzsaéti és Aumtarúni khákat tanított neki, Angrolímivel pedig a fhangí szemléletéről beszéltek.
– A fhangí csak egy eszköz. Ezt sose felejtsd el. Egy módszer arra, hogy a gondolatainkat rendezett formában tudjuk áttekinteni, de magukat a gondolatokat nem a fhangítól kapjuk.
Ninda felfigyelt egy sor képre a falon. Nem képek voltak: bekeretezett fhangíalkotások. Odament, megszemlélte őket.
– Néhány khát már fölismerek – mondta. – Ez például a természet.
– Ó, a természetnek nagyon sok khája van – lépett oda Faurgómi. – A fhangíban sok fogalomnak vannak olyan változatai, amik csak nagyon finom árnyalatokban térnek el. Van egy kuám nevű ágazat, az főleg azzal foglalkozik, hogy a meglevő fogalmaknak újabb és újabb változatait kutatja fel, eldönti, hogy melyiket vegye fel a készletbe, khát tervez neki, meg minden effélét.
– És nem mellesleg – mosolygott Angrolími – Faurgómi barátunk ennek a műfajnak elismert művésze. Többek között az ő nevéhez fűződik a színárnyalatok sokaságának fhangífogalmak formájában való feldolgozása.
Faurgómi mosolygott.
– Ó, igen. Kedvelem azt a munkámat. Elég részletesre sikerült, az egyes árnyalatokhoz különféle hangulatok és jelentések sokaságát tudtam társítani. Kellemes játék volt, és már némi örömet is szerzett néhány embernek.
Ninda udvarias mosollyal bólogatott. Az öregember nagyon büszke volt erre a művére, és ő ezt pontosan kiolvasta az elméjéből.
←nd-18 első lúma [62] A fény lúmái – ez a címe ennek a könyvnek. De mi az a fény? Thrangidémi lúmája szerint a fény csak érzékcsalódás. Szerintem nem. A fény egy érzés, egy érzelem. Vagy több. (Ninda: A fény lúmái, bevezető)nd‑18 első lúma nd-19 fhangísilgun [-22] Különös, hogy mindenhol családra és otthonra találtam a szúnik között – Szindorián meg nem, pedig ott születtem? Szerintem nem különös. Hosszú és tanulságos történet, hogy miért lettek a szúnik ilyenek – a szindorok pedig amolyanok. (Ninda: Életem egy falevélen, 310. sómir)nd‑19 fhangísilgun nd-20 másodfok [-23] Ha versenyt rendeznének, hogy ki talált barátot a legtöbb világon – nem tudom, ki lenne a második helyezett. (Sileni: Naplóm Nindával, 43 991. nahangan) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. ỹÿllà 42., a sárga órájand‑20 másodfok→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2265. nap, 324 szó/nap, 2264 betű/nap, 77:46/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:465, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |