„A családjukból csak Szinensi használja a nevét eredeti formájában. Nindának valaha csak csúfneve volt. Aini neve igazából sokkal hosszabb, de ezt mi szúnik nemigen tudjuk. Sileni eredeti nevét mindnyájan ismerjük, de nem is hallgat rá. Fura dolgok ezek.”
Hiragi: Találkozásaim Nindával,
8. sómir
8. sómir
Jasszani-Haugímú
43 669. dzsirat dzsanargan
894
Megint népes társaság gyűlt össze a két ház között, a huhallupban, ahol változatlanul meghagyták az ülőgarnitúrát a Ninda Társaság előző összejövetele óta. A Ninda Társaság tagjainak háromnegyed része eljött, de távközléssel a többiek is jelen voltak. Nem hiányzott senki, csak a három kisgyerek, akiket már lefektettek aludni, ezúttal Nindáék házában, együtt.
– Köszönöm, hogy eljöttetek – kezdte Ninda, szúni módra minden bevezetés nélkül. – Azért hívtalak össze benneteket, mert egy érdekes beszélgetést folytattam. Érdekeset és fontosat. Egy szavanszi tudóssal, Szilembrakon Tandiarkaloromvéval, khomnevén Dzsagival.
A fhangímesterek arcán pontosan az a kifejezés jelent meg, amire számított. Hát persze hogy ismerték.
– Ő nem osztozik a szindorok rajongásában, de fölkeltettem az érdeklődését, mert a szindor tévében beszélgettem Szketro Mjanrittal – khomnevén Szakhunthandíval –, aki annak idején elindított a fhangí útján, megajándékozott egy dóarkészlettel.
Két társa és a tizenkilenc felnőtt némán figyelte, amint nyugodt mozdulataival fölveszi a poharat, kortyol egyet az íhafijából, leteszi és hátradől megint a kanapén.
– Dzsagi nagyon nagy tudós, negyedik doktor a Haldorunkaliszirondé Egyetemen, ami Hangilaoranon nagyjából a saonának felel meg, és persze híres is. De nem ez számít. Olyan művek fűződnek a nevéhez, mint A második hold filozófiája, a Szombrakiforondé meg az Értekezés a tojásrántottáról mint a Történelem Megtestesüléséről, amiért Ikhmun-díjat kapott. De ez sem számít. Ő avatta nyolcadik dírre Kaliszimmotarinkét, kilencedikre Amditalisszinhitaringanót, tizenkettedikre Voep Kotto Brahkot. De ez sem számít. Ami számít, azt a fhangíban úgy hívjuk: szodithund. Olyan ember, aki odafigyel a dolgokra, aki észreveszi maga körül az embereket és jelenségeket, aki nyitva áll új dolgok megismerésére, és erre készteti a körülötte levőket is. Ez nem egy rang vagy kitüntetés, nem szerepel a rengeteg címe és rangja között, amikkel elhalmozták, ez csak egy tény, amit én állapítottam meg róla.
A tizenkilenc felnőtt mindegyike természetesnek vette, hogy amit Ninda megállapít valakiről, az úgy is van. Senki sem szólt semmit, várták a kis beszéd végét.
– Tőle kaptam egy feladatot. Azaz nem tőle – csak így akarta a tham. Dzsagi nem is említette, bár kétségtelenül ismeri azt a két fogalmat, hogy száhpain-sédauni és saupu. De engem Szinensi évtizedek óta így hív. Annak, amit Dzsagi mondott, ugyanez az értelme, ha másképpen fogalmazta is meg. Megbeszéltük, hogy ez lesz a feladatom. Száhpain-sédauninak és saupunak kell lennem.
– Simnunná – dünnyögte Hiragi. Egyébként nem szólt senki továbbra sem.
– Persze beszéltünk erről a lányokkal. Egyetértenek. Abban is, hogy ezt kell tennem, és abban is, hogy ez a khaddahum küldetése. Sotten, kérlek, kifejtenéd ennek a fogalomnak a jelentését?
A mester krákogott és bólintott.
– Hogyne, örömmel. A khaddahum olyasvalaki, aki lehetetlen feladatra vállalkozott önként. Nem úgy értve lehetetlen, hogy valaki akadályozná, vagy emberi erő ne lenne hozzá elegendő – a feladatot el lehet kezdeni és lehet folytatni, de soha nincsen vége. Értelemszerűen Ninda feladata nem azért a khaddahum küldetése, mert a legtöbb emberrel nem tud beszélni – hiába a csillagközi távközlés, ha a legtöbb világra el sem jut a mondandója, és ahová igen, ott is csak kevesen fogják meg is nézni –, ez éppúgy Ninda személyén kívül álló körülmény, mint az, hogy akik meghallgatták, azok aztán mihez kezdenek ezzel a tudással; hanem mert ahogy Hvradd Szinakkiminsat mondja, senki sem lehet képes szavakba önteni minden tudását, már csak azért sem, mert mire végigmondaná, pusztán ezáltal is óriási mennyiségű új tudásra tesz szert. De azt is hozzáteszi, hogy az ember szókincse, önkifejező készsége nem elegendő az elméjében tárolt tudás szavakba öntésére – és nem is lehet a tudásunkat listába szedni és végigmondani, mert az agyunkban tárolt ismeretek rendszerét mi magunk sem vagyunk képesek követni.
Ninda mosolyogva bólintott.
– Köszönöm. Igen, hát valami ilyesmi.
Hait úgy érezte, meg kell kérdeznie.
– De voltaképpen mi az, amit konkrétan csinálni fogsz?
– Beszélni fogok az emberekhez – felelte Ninda habozás nélkül. – Ugyanúgy, ahogy eddig, de két dolog meg fog változni. Nem Szindoriával fogok beszélni, a többi világon pedig átvehetik a közvetítést, ha akarják – Szindoria kitüntetett szerepe megszűnik, az összes világhoz beszélni fogok, ahol meghallgatnak. És ezzel összhangban az is megszűnik, hogy mindig csak Szindoria problémáiról beszélünk. Bármely világ problémáiról beszélhetünk, vagy pedig történeteket mesélek nekik.
– Mondj egyet – kérte Hiragi.
Ninda a szokásos szelíd módján elmosolyodott.
– Lian, lian, lian. Régen történt, még az idő hajnalán, Ősi Föld Hajnalkorában, amikor az ember még a természetben élt, állatokat tartott. De állatait rendszeresen öldöste egy ragadozó állat, amelyről csak annyit tudunk nagyjából, hogy hasonlított az ősi kutyára. Farkasnak hívták. Az ember sok mindent megpróbált, hogy megölje a farkast, mert elűzni nem lehetett, elszaladt és később visszajött – de az embernek csak hosszú bot végére kötött kése volt, amivel csak akkor ölhette volna meg a farkast, ha utoléri. Ám a farkas sokkal gyorsabb volt nála. Egy nap az ember beszédbe elegyedett egy állattal, amely szabadon élt, és nyilván csak legenda, hogy tudott beszélni. Lónak hívták, olyanféle növényevő állat volt, mint a mean vagy a mungi. A ló is sokat szenvedett a farkastól, aki nemegyszer elragadta már egy-egy családtagját. Megegyeztek, hogy együtt megölik a farkast: az ember ráül a ló hátára, aki sokkal gyorsabb, mint a farkas, így utolérik, és az ember leszúrja. Így is történt. Sikerrel jártak. Amikor a farkas már holtan feküdt a lábuknál, a ló azt mondta: „Győztünk. Most már szállj le a hátamról.” Az ember pedig nevetett. „Te ostoba állat! Azt hiszed, lemondok az erődről és a gyorsaságodról? Szolgálni fogsz engem, és az utódaid is szolgálni fognak!” A ló kétségbeesetten futásnak eredt, de ez sem segített, hiszen új ura ott ült a hátán. Úgy tartják, az emberek ezentúl hosszú-hosszú ideig tartottak és tenyésztettek lovat, amely a gépek születése előtt az ember egyik legfontosabb eszköze volt arra, hogy testi erejét megsokszorozza. Csak akkor hagytak fel a lótartással, amikor a gépek átvették a helyüket. S most kérdezzük meg magunktól, nem ilyen lovak vagyunk-e mi is, akiket vezetőink már nem az erőnk és a gyorsaságunk miatt tartanak, hiszen erre ott vannak a gépek, de mégis azért kellünk nekik, hogy szolgáljuk őket – ők pedig ha nem is szó szerint, de a hátunkon ülnek. Mert nem mindegy, hogy sok-sok ember együtt dolgozik és van közöttük vezető – vagy pedig van egy vezető és az összes többi dolgozik, de munkájuk hasznát az az egy fölözi le. Így írja Hilg Szammuek a Galaktikus történetekben.
←oj-5 Dzsagi [-3] Miért hasonlítjuk a tudást és a szeretetet fényhez? Mert mindkettőből csak több lesz, minél többen osztoznak rajta. (Ninda: A fény lúmái, 3640.)oj‑5 Dzsagi oj-6 khaddahum [-25] A családjukból csak Szinensi használja a nevét eredeti formájában. Nindának valaha csak csúfneve volt. Aini neve igazából sokkal hosszabb, de ezt mi szúnik nemigen tudjuk. Sileni eredeti nevét mindnyájan ismerjük, de nem is hallgat rá. Fura dolgok ezek. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 8. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 669. dzsirat dzsanargan, 894oj‑6 khaddahum oj-7 bejelentés [-24] A múlt már lezajlott. Ez azt is jelenti, hogy ami történt, megtörtént, hibáinkat megpróbálhatjuk jóvátenni, amelyiket lehetséges közülük. De azt is, hogy jó és rossz emlékeink, tapasztalataink már velünk maradnak életünk végéig. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 862. sómir)oj‑7 bejelentés→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 Vỳḩaůteńnél -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |