„Hány irány van a térben? Azt szoktuk mondani, hogy hat: balra, jobbra, előre, hátra, föl, le. De ezek csak a kitüntetett irányok. Ha pontos irányokat akarunk megadni, milliót és milliót találhatunk. Akkor hát hány irány van az időben?”
Ninda: Metafizika, 9/3/42.
A meglepett, határozatlan miniszterhelyetteshez a téren álldogálók egyike ment oda, egy testes férfi, fekete pólóján a jelvénnyel. Álarc nem volt rajta, és be is mutatkozott. Hol voltak már a kezdeti idők, amikor az ÀLAN-osok csak álarcban mutatkoztak, sőt a hangjukat is is eltorzították.
– Jó estét, Vỳḩaůteń úr. Âmroït Lośnẽs. – Kezet nyújtott, Vỳḩaůteń pedig automatikusan nyújtotta a magáét. – Valóban nem úgy néz ki, mint egy jóllakott ember, mi történt, ha meg nem sértem?
– Semmi… semmi különös – Vỳḩaůteń megköszörülte a torkát –, csak nem értem rá ebédelni.
– Hát akkor jöjjön, jut magának is. No, ne kéresse magát. Sorba kell persze állni, mert kivételezés az nincsen minálunk, de éhes embert elküldeni nem szoktunk, amíg el nem fogy.
– De hát… mi ellentétes oldalon állunk.
– No és? Ugye tudja, mit mondana erre Nìïndà: akkor a sült hal már nem sült hal? Álljon már be abba a sorba, ne kéresse magát.
Vỳḩaůteń beállt a sor végére, harmincan lehettek előtte.
– Tudja – állt meg mellette Lośnẽs –, én azt gondolom erről, hogy a politikai ellenfelünket meghívni vacsorára, az egy eléggé civilizált dolog. Elküldeni egy éhes embert egy ingyenkonyháról, az viszont nem az. Mit gondol, abból a kétszáz emberből, akik itt ma már vacsoráztak, hányan gondolják ugyanazt az elnökről, mint maga? Hányan szavaztak rá? Nem mindenki hajléktalan itt sem, illetve az elnökválasztáskor némelyik még választópolgár volt. Honnan tudnánk, kinek mi a pártállása? És miért érdekelne minket? Ez egy ingyenkonyha. Tudja, én egy éve még dolgoztam, most meg nincs munkám. És tudja-e, kinek köszönhetem, hogy nincsen? – Vỳḩaůteń nemet intett, Lośnẽs pedig felmutatott a hatalmas Ninda-plakátra. – Neki. Ja, nem is jól mutatkoztam be. Miniszterhelyettes úr, Lośnẽs háromcsillagos helyettes őrmester, a Nõssalŷp körzeti parancsnokság második osztályától jelentkezik! Mármint ugye ez volt még egy éve – tette hozzá –, aztán kezdtem rájönni, hogy miről is beszél Nìïndà voltaképpen, és egyszerre nem éreztem helyesnek, hogy csavargókat fegyelmezek. Nem mintha durva lettem volna velük vagy ilyesmi, nálunk a fővárosban sose volt az, aminek Nìïndà Lũakẽàńban ki volt téve, mi csak megjelentünk valahol, intettünk a botunkkal, és a csavargók engedelmesen elkotródtak. Aztán rájöttem, hogy hát hiszen ezek az emberek csak enni akarnak. És leszereltem. Még kapom a leszerelési járadékot, most lesz a tizennegyedik hónap, aztán már nekem se lesz jövedelmem, mint itt a többieknek, akik sorban állnak. Talán egyszer-egyszer majd nekem is be kell állnom a sorba. De higgye el, Vỳḩaůteń úr, most nyugodtabban megyek haza. Ma este segítettem egy csomó embernek. Amíg rendfenntartó voltam, addig leginkább csak értelmetlen munkát végeztem. Mondjuk háromnegyed részben biztosan.
Vỳḩaůteń zavartan észlelte, hogy a sorban előtte álló ember átveszi az adagját és félreáll. Ő következett. A tízéves forma nő rámosolygott és átnyújtott egy papírtányért. Sült hal és sült ìliśỹ volt rajta.
– Tessék. Jó étvágyat.
Vỳḩaůteń zavara egy pillanat alatt elszállt. Bal kezével átvette a tányért, a jobbal pedig a zsebébe nyúlt és kivett egy ötszázas pénzkártyát.
– De Vỳḩaůteń úr, ez ingyenkonyha – mondta a nő.
– Tudom. Én viszont nem szorulok rá, hogy itt étkezzem. Lośnẽs úr azt mondta, éhes embert ingyenkonyháról elküldeni nem civilizált dolog. Egyetértek. De az sem civilizált dolog, ha én itt ingyen megeszem egy szegény ember adagját, miközben a főváros legdrágább éttermeiben is étkezhetem. Ez tehát hozzájárulás az ingyenkonyha működéséhez.
Ezzel udvariasan bólintott a nőnek, és kilépett a sorból.
– Azt hiszem, maga rendes ember, Vỳḩaůteń úr – mondta Lośnẽs. – Már ne vegye rossz néven… azt hiszem, nem reflektál arra, hogy az ÀLAN egy aktivistája nevezze magát jó embernek, Nìïndà mércéje szerint, de mégis azt gondolom, hogy maga jó ember. Nem a jó oldalra állt, az igaz. De Nìïndà azt mondta, időt kell adni az embereknek, hogy rájöjjenek, mi a helyes. El kell mondani nekik, de az nem elég, nekik maguknak is be kell látniuk.
Az étel tagadhatatlanul jó volt, állapította meg Vỳḩaůteń, amikor a többiekhez hasonlóan letette a tányérját a Kàãrren-ház homlokzati falának műanyag szegélyére, és belekóstolt a halba. Ez a bőbeszédű ex-rendfenntartó találhatna éppen magának valaki mást, akire rázúdítja a bölcsességeit, de az étel jó, és az adag is bőséges. No igen, olyanokra méretezték, akik egész nap ezzel az egy tányér étellel laknak jól.
Elfogyasztotta az ételt és visszament megköszönni. A nő rámosolygott és megint megköszönte az adományt. Vỳḩaůteń elindult hazafelé. Hazáig még egy csomó plakáton és transzparensen látta Ninda arcát, a Keèluḩý parkban tüntetők is voltak, ÀLAN-jelvényekkel, és egy szónok. A miniszterhelyettes belehallgatott a beszédbe.
– Most pedig, hogy a kormány megbukott, ezért is Nìïndàt okolják. Mert volt köztük egy, ÂAṙeyń miniszterhelyettes, aki odafigyelt Nìïndàra és megértette, miről beszél. Vagyis nem ezért, hanem mert ki is mondta. Vagyis nem ezért, hanem mert emiatt kidobták a kormányból. Vagyis nem ezért, hanem mert lehazudták az egészet. Vagyis nem ezért, hanem mert kiderült! – üvöltötte a szónok vörös arccal. – Ha nem derült volna ki, sunnyogtak volna tovább. Talán eltüntetik ÂAṙeyńt is, mint már nem egy ellenfelüket. Nìïndàt talán nem tüntették el? – Vỳḩaůteń meghökkent. Ők? Hogyan? Mikor? Azt se tudta, hogy Nìïndà eltűnt. – Hiszen Nìïndà pontosan ugyanaz az ember volt, amíg itt élt Sỳÿndoṙeìán, aki később, de nem tudott megszólalni nyilvánosan. Bolyongott a sikátorokban és rettegett mindenkitől. – Aha, így érti, értette meg Vỳḩaůteń. – De kérdezem én: miért oka Nìïndà a kormány bukásának? Az összes kormánypárti lap erről cikkez, de egy sem tudta megmagyarázni. Kérte Nìïndà, hogy ÂAṙeyńt rúgják ki a kormányból? Kérte Nìïndà, hogy sumákolják el az igazi okát? Vagy kért ilyet az ÀLAN mozgalom? Minden ostobaságot ők csináltak, és Nìïndàt okolják érte, de akkor már miért éppen Nìïndàt? Miért nem azokat az RV-seket, akik örökké ütlegelték a lũakẽàńi csavargókat, és ezzel olyan emberré tették Nìïndàt, amilyennek ma ismerjük? Miért nem azt a csavargót, aki azon a bizonyos hajnalon fejbe dobta azt az ervést, amitől aztán Nìïndà úgy megijedt, hogy bemenekült a suárba? Miért nem a zöld orrú Kỹýten-Mỳỹtent? Hallgassatok ide. Az egyetlen ok, amiért a kormány Nìïndàt kiáltotta ki bűnösnek, az, hogy Nìïndà bűnös. Mindenért. Nìïndà az oka, hogy esik az eső. Nìïndà az oka, hogy nem esik az eső. Nìïndà miatt halt meg Loômeń professzor, az én kémiatanárom, úgy fél évvel azelőtt, hogy Nìïndà megszületett! Minden rosszat Nìïndà okoz, és ez így lesz mindörökké – vagyis csak addig, amíg engedjük, hogy ebben az országban mindent Vûyrd Ḱïyṙeàn döntsön el. Te ott, barátom, a kék sapkában: te el tudod dönteni egy hét és tíz évesről egyedül, hogy rendes ember-e? És te ott, a piros ruhás lány? Örülök, hogy két találomra kiválasztott ember egyedül is képes erre. Én is! Az már három! Akkor mi szükségünk nekünk Vûyrd Ḱïyṙeànra?!
Vỳḩaůteń nagyot sóhajtott. Ez a beszéd egyértelműen bűncselekmény, államellenes izgatás, az elnöki hatalom lejáratása… néhány éve ennek egy év volt a büntetési tétele, a Nìïndà-botrányok miatt fölemelték ötre… de már büntetőeljárások sem indulnak ilyenek miatt. Mi értelme lenne?
Valósággal belehasított a felismerés. Már mindegy, hogy az elnök úr az az ember-e, akinek ő tartja, vagy akinek emezek. A rendszer napjai meg vannak számlálva.
←od-1 tárgyalások [43] A Galaxis tele van gyönyörű dolgokkal. Nem, Szinensi, ezt ne írd le. Ezt mindenki tudja. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 986. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. śyỳllu 29., a kék órájaod‑1 od-2 ingyenkonyha [94] Hány irány van a térben? Azt szoktuk mondani, hogy hat: balra, jobbra, előre, hátra, föl, le. De ezek csak a kitüntetett irányok. Ha pontos irányokat akarunk megadni, milliót és milliót találhatunk. Akkor hát hány irány van az időben? (Ninda: Metafizika, 9/3/42.)od‑2 od-3 zsebtolvaj [-17] Tett egy csomó utat a Galaxisban – már gyerekfejjel elkezdte – és mindenfelé beszélgetett az emberekkel. Egy emberrel, egy családdal, kisebb csoportokkal. De úgy tűnik, mintha az egész Galaxissal beszélgetett volna. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 70.) :: Argannesz, Hallihuat Fónird, 43 660. muhat lidzsúmatan, 760od‑3→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |