Ninda

87 ← →

„Sokféle érzelem van, amik képesek egy űrben keringő szikladarabot népes, virágzó kultúrává alakítani. A nyereségvágy. Az otthonteremtés vágya. A félelem a túlnépesedéstől, a természeti katasztrófáktól, az elszegényedéstől egy korábbi világon. De csak egy érzelem van, ami képes egy világot elpusztítani. A gyűlölet.”

Ninda: Nemlétező politikai beszédeim,
110.

Angaur Dzsúrarengi
43 657. famut liktuharan
770
– Ugyan már – mondta Ninda. – Ostobaság. Pár srác egy kicsit beszeszelt és elvesztette a kontrollt. Minek ezt felfújni?
  – No igen – felelte Ankan hem Ímuren a Rekki Négyes Televíziótól. – Csakhogy a szavaik igen erős ellenszenvről árulkodnak a szúnikkal szemben.
  – Sőt gyűlöletről – tette hozzá Linkeran Hambilariszkavonde a Belső-Galaktikus Hírügynökségtől.
  – No és? A Galaxisban számos helyen gyűlölik a szúnikat. Ezt eddig is tudtuk. Egyébként a szavansziakat is, Linkeran. Valószínűleg egyetlen nép sincs, akiket ne gyűlölne valaki. Lehet, hogy nem lenne egyszerű olyanokat találni, akik pont a szvottakartiakat gyűlölik, mert annyira jelentéktelen világ, viszont nagyon szegények, ezért alighanem beleesnek azoknak a gyűlöletébe, akik a szegényeket gyűlölik, de esetleg Szvottakartnak még a nevét se hallották. – Ninda töltött magának egy pohár íhafit, s a képernyőre nézve folytatta. – Például a szindor kormány, mint tudjuk, gyűlöli a szegényeket. De csak a szindorokat, mert úgy érzi, hogy folyamatos problémaforrást jelentenek. Valójában a problémaforrás a szindor kormány. Ha egy szvottakarti ember elutazna Szindoriára, a kormány őt is gyűlölné, nem jobban és nem kevésbé, mint a szindorokat, mert látná rajta, hogy szegény. A gazdagság eltitkolható, de a szegénység meglátszik. – Kortyolt egyet az íhafiból. – Elnézést, eltértem a tárgytól. Igen, sokfelé gyűlölnek minket. No és? Megtanultuk megvédeni magunkat, ha bárhol elkezdenek szórakozni velünk, jön az esszidzsinna és rendet teremt.
  – Az esszidzsinna is egyik okozója a szúnik elleni gyűlöletnek – jegyezte meg Linkeran.
  – Nem, az esszidzsinna a gyűlöletre adott válasz. De ezáltal gerjeszti a gyűlöletet. Az ervések csavargókkal szembeni gyűlölete kielégül abban, hogy időnként elkapnak egyet, agyba-főbe verik, és ettől okos fejűnek érzik magukat. A csavargók így mondják. Akik a szúnikat gyűlölik, bárhogyan nyilvánítják ezt ki, szembetalálják magukat az esszidzsinnával, akik miatt a gyűlöletük nem elégülhet ki. Tehát fokozódik. A Testvériség álláspontja azonban az, hogy minket nem érdekel, ha ÝŸslẽyt ÝŸslĩn eredetileg nem akart többet, mint megpofozni egy szúnit, és azzal, hogy megakadályoztuk, százszorosára nő benne a gyűlölet, és most már gyilkolni szeretne. Ez az ő problémája, nem a miénk. Kezdjen vele, amit akar. Ha megpróbálja, rajtaveszt, az esszidzsinna résen lesz. Mi a legkisebb gyűlöletmegnyilvánulást sem toleráljuk. De nem is csapunk körülötte akkora hűhót, mint a galaktikus sajtó – ti is pusztán azért, mert én ott voltam. Sokadszor mondtam el, hogy ennek semmi jelentősége.
  – Biztos vagy benne, hogy azok a fiúk nem ismertek föl? – kérdezte Hak Tiat Lium a KMR Televíziótól.
  – Biztos. Bármilyen hihetetlen számotokra, engem nem ismernek mindenütt a Galaxisban – mosolygott Ninda.
  – Ha így folytatódik – dünnyögte a szavanszi tévés –, ez már nem sokáig lesz így.
  – Ugyan, Linkeran, ha most ott a stúdióban, ahol ülsz, megjelenne a saját világod egyik legismertebb színésznője, mondjuk éppen a kedvenced, a váratlanság miatt őt sem ismernéd föl!
  A riportereken végighullámzott a vidámság, Linkeran nevetett a legjobban.
  – Hát az baj lenne, Ninda. Még a végén el is válna tőlem!
  Dẁnśy velük nevetett, de aztán kikapcsolta a tévét – úgyis fölveszi persze –, mert az ablakon át fehér fény áradt a szobába. Megvan az előnye annak, hogy a kormányzati kocsik fehérek, az összes szobában világosabb lesz a garázs felé eső oldalon, és lehet tudni, hogy apa kocsija leszállt. Hamarosan hallotta is, hogy apa üdvözli anyát, úgyhogy kiment a hallba.
  – Jó estét, fiam – mondta apa, aztán a faliórára nézett, ami vidám piros színt árasztott –, vagyis hát dehogy van este, mindegy. Korábban eljöttem. Jó látni téged.
  – Üdvözöllek, apám, örülök, hogy itt vagy.
  Vỳḩaůteńék családi légköre semmivel sem volt szertartásosabb, mint akármelyik sỳÿndoṙ családé, a diplomáciai testület elnöke súlyt helyezett arra, hogy magas állása nem teszi őt különleges, mások fölött álló emberré, és ezt külügyminiszter-helyettesi minőségében is megtartotta. Elképzelhetetlen volt, hogy egy hazatérő családtagot ne fogadjanak köszönéssel és egy-két udvarias szóval – de nem többel, az már túlzás lenne.
  – Mi újság itthon?
  – Még semmi, ami Ḩŵẁnt illeti, de pár nap és meglehetnek a kölykök.
  – Helyes.
  – Viszont kérdezni szeretnék valamit.
  – Egy pillanat.
  A miniszterhelyettes belépett a dolgozószobájába, levette hétköznapi, de mégiscsak rangjához illő szürke dõimját és nadrágját – a cipőt már az előtérben házi papucsra cserélte –, kényelmes házi nadrágot és fehér lůmot öltött, és átsétált a nappaliba, ahol helyet foglalt egy fotelban. Dẁnśy követte.
  – Hallgatlak, fiam.
  – Mi lenne a véleményed, apám, ha sũùnỹ nyelvet akarnék tanulni?
  – Tudtommal ṙêḱy nyelven tanulsz – vonta össze szemöldökét az apa. – És tudod, hogy a hipnogép használatát nem támogatom.
  – Bírnám a kettőt együtt is.
  – Nos, ami a két nyelv egyidejű tanulását illeti, az a véleményem, hogy ha ebben a korban nem tanulod meg felmérni, mennyit bírsz, később jóval nehezebb lesz. A kérdés jelentőségét persze nyilván az adja, hogy a Testvériséggel mostanában elég feszült a viszonyunk.
  Dẁnśy bólintott.
  – Ezzel kapcsolatban nagyon egyszerű az álláspontom. A politikai ellentétek előbb-utóbb így vagy úgy, de megoldódnak. Ha nem hinnék ebben, alkalmatlan lennék a munkámra. A sũùnỹ pedig a Galaxis, vagy legalábbis a tágabb galaktikus környék egyik fontos nyelve, és akármilyen pályára mész, nagy valószínűséggel hasznát veszed. Tehát teljes támogatásomat élvezed ez ügyben, és amennyire időm engedi, szívesen segítek is. Most nyomban kezdem. A te neved az ő kiejtésükben: Dúnszi Erlahí. Zenei hangsúlyok nélkül. Nemcsak hogy nem használnak zenei hangsúlyokat, föl sem ismerik őket, mintha egyáltalán nem lenne hallásuk. Pedig ők is szeretik a zenét. Az én nevem: Lérejn Víhauten. Nem érzékelik a különbséget i és y, u és w, n és ń, h és ḩ között, és így tovább. No, ki tudod mondani a nevünket így?
  Dẁnśy néhányszor próbálkozott.
  – Kezdetnek nem rossz. Persze, most jut eszembe, ṙêḱy tanulmányaidnál már találkoztál a dallamtalan beszéddel. Ami azt illeti, a Galaxis nyelveinek többsége dallamtalan.
  A fiú tűnődve ült a halvány bézs fotelben és az asztalkán álló kis virágcsendéletet bámulta, mintha akkor látná először.
  – Mondd, apám… fogok tudni tényleg beszélni velük?
  Vỳḩaůteń megvakarta az orra tövét. Egy pillanatig tűnődött, aztán ujjai hegyét összeillesztve bólintott.
  – Jogos kérdés, fiam. Apaként és politikusként is kötelességem válaszolni rá, a kormány tagjaként pedig azon kell dolgoznom, hogy a válasz igen legyen. Ezt nem egyszerű elérni persze. Ṙêḱyvel még csak-csak… ők valamivel türelmesebbek, mint a Testvériség. Velük csakugyan nehéz szót érteni.
  – De hiszen nem is állnak velünk szóba.
  – Hát ez az – sóhajtott a külügyminiszter-helyettes. – Így a legnehezebb tárgyalni. Mi mindig azon igyekszünk, hogy válaszoljunk mindenkinek, bár persze a válaszaink nem mindig tetszenek nekik… no de mindegy. Elnézésedet kérem, fiam, amiért a problémáimmal terheltelek.
  – Szerintem ezek nemcsak a te problémáid, apám. Egész Sỳÿndoṙeìa problémái.
  – Ebben igazad van. Ezt elsőként Nìïndà mondta ki, de ettől még kétségtelenül igaz. Néha neki is lehet igaza.
  – Általában nincs igaza, apám?
  – Nos, hogy is mondjam? Igaza van, és mégsincsen. Kétségtelenül nagy nálunk a szegénység, és a kormány intézkedései is felelősek ezért. De a kormány feladata az, hogy az ország egészének jólétéről gondoskodjon. Eközben nem mindenki jár jól. Sajnos ezt be kell látnunk. Nincsen csodatevő hatalmunk, nem tudjuk a csavargók életét egy pillanat alatt rendbe tenni anélkül, hogy mások aránytalan sérelmet szenvednének. Választásra kényszerülünk.
  – Értem, apám. De… miért nem mondod ezt el az embereknek?

← →

ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 (2134 › 60:41) 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582)	691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap \| 2027.7.18.:843, 3088 1. 16:31

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` – – –	18 (2%) 673