„Szindorián is sokat beszélgettem az emberekkel. Ez nem különbség. A különbség az, hogy ott csak kevesen álltak szóba velem. Itt nincs olyan, hogy csavargó. A Testvériségben a fogalmat sem ismerjük. És mindenki szóba áll velem.”
Ninda: Beszélgetések, bevezető, 1.
43 613. szahut liktuharan
450
– Szingarauna, hungivauna, antaringi jakkilauna szonnnnni hokulauna vééééét – énekelték a táncosok –, imbarilmi, hongakilmi, jaktulangi szondokilmi fonnnnni szidurilmi réééééd…
S az egész janníhaum együtt énekelte velük.
– Jandokassze rendí, hinkaronga dzsendí, szattiguna ronki szííííí, ampirango dzsangrí, funiromba vangrí, illlka sziduranga dzsííííí!
Ninda éppen szemben állt a négy botos fiúval, akik végig ördögi ügyességgel pörgették a botot, időnként összecsaptak vele, mintha verekedni akarnának, s ezt három gyors ritmusú, lendületes dal alatt végig csinálták. A szövegüket Ninda nem értette, ősi szúni nyelven voltak; már elhatározta, hogy jövő karisszinankor kérni fogja Hinengitől ezt a nyelvet.
A harmadik dal után csend lett, a táncosok némán, mozdulatlanul álltak néhány pillanatig, aztán a Tűz Otthonának túloldalán megszólalt a baungá.
– Songsélaffur azt mondta – kiáltott fel egy ötödik fiú, jóval kisebb a négy táncosnál –, a szúni nép örökké létezni fog.
S elindult a terem közepe felé.
– Serrigónit azt mondta – harsant egy kislány hangja –, csak akkor, ha megőrzi hagyományait.
Ő is elindult, szemben a fiúval, a táncosok pedig hátrahúzódtak, helyet adtak nekik. A fiú vitt valamit a karjában.
– Szinná rahangíkan – mondta egy férfi. – Őrizzétek az emléket. Mert a gyerekeink és az ő gyerekeik lehetnek bármilyen ország lakói: szúnik csak akkor, ha őrzik az emléket és őrzik a fényt. A Felhő Csillagainak fénye minden csillaggyermekre ragyog.
– Simnunná – felelte kórusban a janníhaum.
A két gyerek középen találkozott, a lány megfogta a fiú kezében hozott csomag végét, és hátrálva távolodni kezdtek. A csomag egy nagy, fekete, kerek ponyva volt, amit kiterítettek a Tűz Otthona elé. A ponyvára festve a hatalmas hétágú csillag.
– Szunesszá rahangíkan – mondta a férfi. – Őrizzétek a hagyományt. Mert a népeket a hagyományaik kötik össze és különböztetik meg egymástól.
– Simnunná.
A férfi kivált a tömegből, s egyenesen odament Nindához. Harongi, olvasta a kitűzőjén egy pillanattal azelőtt, hogy az az ő fejére tette a kezét.
– Íme egy gyermek, aki nemrég jött közénk Szindoriáról. – A férfi elindult a ponyva felé; Ninda önkéntelenül követte, bár sejtelme sem volt, mit várnak tőle. – Ennek a gyermeknek semmi köze nem volt a Testvériséghez egy bizonyos napig. Attól a naptól fogva éppoly szúni, mint mi magunk. Mitől?
S ezzel bekísérte Nindát a hétágú csillag középpontjába.
– Befogadtuk – felelte a janníhaum.
– Simnunná – mondta Harongi már távolabbról, a négy botos fiú pedig körbesétált a ponyva szélén, a botot pörgetve. Ninda lenyűgözve állt a csillag közepén, s mintha az egész Testvériség közepe ő lett volna ebben a pillanatban. – Kell még bármi más, hogy igazi szúnivá váljon?
– Nem – felelték néhányan.
– Bizony nem. Ilyen egyszerű.
A négy fiú megállt négyfelől Ninda körül, a függőlegesen tartott bot végét a padlóhoz csapták, mint már sokszor, és az a fiú, amelyik felé Ninda éppen nézett, intett a fejével oldalra. Menj!
Ninda kiszaladt a körből, a fiúk pedig a hétágú csillag közepén egymásnak támasztották a botokat. Egy gúlát formáztak, majdnem olyan magasat, mint Ninda.
A táncosok néhány kört szaladtak a ponyva szélén, aztán egy szempillantás alatt eltűntek a tömegben.
A baungá két nagy ütést hallatott, és csend lett.
A Tűz Őrzője lassú léptekkel elindult a gúla felé, kezében tartva hosszú pálcáját, aminek most – Ninda nem tudta, mitől – lángolt a vége. Amikor a ponyva szélére lépett, megállt. Megvárta, amíg a baungá megint üt kettőt, aztán a gúla közepe, a botok találkozása alá tartotta a pálca lángoló végét. A láng fellobbant, aztán egykettőre lesiklott a botok egész hosszán.
– Simnunná – rikkantotta lelkesen a janníhaum népe, és megszólalt egy dal, a Szannerusz, amit Ninda is ismert már. Az emberek táncra perdültek.
Valahonnan megjelent megint Harongi, odalépett Nindához, rámosolygott.
– Mi… mi volt ez? – Ninda kicsit nehezen préselte ki a szavakat, Harongi inkább a szájáról olvashatta le, mint hallhatta.
– Csak egy kis megemlékezés. A te történetedről, meg arról, hogy a Testvériség befogadó szellemű társadalom. Hirtelen ötlet volt. Nem táncolsz?
– Most nem… sokat táncoltam már.
– Én is. Akkor üljünk le, ne legyünk útban a táncolóknak.
– Én szúninak születtem – mondta Harongi, amikor leültek az egyik padra és az automata hozott nekik egy-egy pohár vímszit. – De az apám nem. Rekki egyik eldugott kis világán született, ott is élt kétszázötven éves koráig – a mi időszámításunk szerint, persze –, akkor találkozott az anyámmal, aki az Angé Szódzsaninnal érkezett oda. Egymásba szerettek, és apám eljött a hajóval. Ha a Testvériség nem fogadta volna be, én meg sem születek, ő pedig alighanem bányász lenne egy szegény kupolavárosban.
– S most hol vannak a szüleid? – érdeklődött Ninda, mert Harongi legfeljebb hatszáz éves lehetett, még bőven élhettek a szülei.
– Auríhaumon, van egy kis gazdaságuk, gyümölcsfákkal. Apám állatorvos, a szülőbolygóján azt se lett volna pénze kitanulni, de így vagy hétszáz éve praktizál, eljár mindenfelé. Én is orvos lettem, kutató.
– Mi az a kutató?
– Betegségeket kutatok. Vizsgálok – magyarázta Harongi. – Én a sugárbetegségekkel foglalkozom. Bármilyen jól védekezünk az űrben és különféle gépek közelében található sugárzások ellen, előfordul, hogy valaki megbetegszik. Annak a módjait keresem, hogyan lehet hatékonyabban megelőzni a… várjunk csak, te valamit nem értesz.
Ninda lehajtotta a fejét.
– Nem tudom, mi az a sugárzás.
Még nem találkozott olyan szúnival, aki erre el ne magyarázta volna rögtön, amit ő nem ért, vagy oda ne hívott volna valakit, aki jobban ért hozzá. Soha senki sem küldte el, hogy akkor olvasson utána. Harongi sem. Szépen elmagyarázta, mi az a sugárzás, sőt különféle sugárzások, mit okoznak és hogyan lehet védekezni ellenük. Ninda csak most tudta meg, miért olyan vastag az Aulang Laip külső héja.
– De… akkor hogyan létezhetnek olyan hajók, amik nem ilyen nagyok? Jártam a barátom futárhajóján, ha annak ilyen vastag héja lenne, az egészet a héj tenné ki és bent nem maradna semmi hely.
– Ezeknek is megvan az összes védőrétegük, de sokkal vékonyabb – felelte Harongi. – Jócskán képesek csökkenteni a sugárszintet, de nem bírnak el bármekkorával. Nem szánják őket hosszas űrbeli tartózkodásra, és nem szabad túl közel menni velük erős sugárforrásokhoz, főleg csillagokhoz nem. Bent a hajóban folyamatosan méri a sugárzást egy műszer. Ha valaki túl nagy adagot kapott, akkor hosszabb ideig sugármentesen kell élnie, van, hogy tíz-húsz évig is. A nagyobb világokon mindig vannak föld alatti városrészek, sugárpajzzsal, de hozzánk is jönnek dzserangok, akik túl sok sugárzást kaptak, mert a mi hajóinknak híresen jó a védelme.
– Hát van annyi pénzük?
– A munkahelyük vagy az egészségbiztosítójuk fizeti. Nos, én annak a módjait kutatom, hogyan lehet az emberi szervezet sugárérzékenységét csökkenteni. Erre sok ezer éve folynak kísérletek, és az elterjedt vélemény szerint a mai ember védőeszköz nélkül öt százalékkal nagyobb sugáradagot tud elviselni, mint Ősi Földön élő eleink.
– Mert az orvosok ilyen jók? – kérdezte Ninda kétkedve. – Szerintem inkább azért, mert hozzászoktunk.
Harongi mosolygott.
– Jó meglátásaid vannak, intelligens gyerek vagy. A tudomány is így gondolja.
←ne-12 fengrá [-25] Társadalmunk egyik legjobb tulajdonsága, amiről ritkán esik említés, az, hogy nálunk ki szabad mondani, ha hibát találunk, és nem fordul ellenünk a közvélemény, sőt a sajtó. Még meg is köszönik, hogy szóltunk. De ebben is mi vagyunk a ritkaság. Más társadalmak nem ilyenek. (Szinensi: Szúnahaum és a Galaxis, 44.)ne‑12 ne-13 Harongi [42] Szindorián is sokat beszélgettem az emberekkel. Ez nem különbség. A különbség az, hogy ott csak kevesen álltak szóba velem. Itt nincs olyan, hogy csavargó. A Testvériségben a fogalmat sem ismerjük. És mindenki szóba áll velem. (Ninda: Beszélgetések, bevezető, 1.) :: Aulang Laip, 43 613. szahut liktuharan, 450ne‑13 ne-14 tudás [-7] Ha meg akarsz ismerni egy világot, tölts el ott legalább egy évet. Barangolj mindenfelé. Étkezz a helyiekkel. Beszélgess velük. Tanuld a nyelvüket, történelmüket, szokásaikat. Szeretkezz velük. Játssz a gyerekeikkel. És a legfontosabb: mielőtt odamész, nézz a vezetőjük szemébe. (Ílgaszaumi, Rangáhuap története, 50. sómir, 6. singir)ne‑14→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2210. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:45/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:225, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |