„Egy évezredet dolgoztam a tudomány és a művészet fellegvárában, ismerek mindenkit, aki korunkban eljutott a tudás legmagasabb fokaira. Néha az az érzésem, sok századnyi tanulás után el lehet jutni a bölcsességnek arra a szintjére, amin az a kislány állt, amikor megismertem. Talán.”
Hait Kirísz: Ninda, 3340.
– Nemcsak Juartunba jöttetek? Hát még?
– Szeretnénk felkeresni Kaisztát, aki egy Serkahunt nevű faluban él.
– Semmi akadálya – mondta Isszetu –, de neki ugyanannyi energia idejönni, mint nektek odamenni, már ha nem okvetlenül fontos, hogy ott találkozzatok.
Ninda megcsóválta a fejét.
– Nem, az lényegtelen, hogy hol.
Isszetu megérintette a suagját.
– Kaiszta, van nálunk néhány vendég Szindoriáról… akarom mondani, befogadtuk őket, persze. Veled szeretnének találkozni.
– Jó, odamegyek – felelte egy női hang.
Hait azért volt még annyira jövevény a szúnik között, hogy kicsit meglepődjön. Azt már megszokta, hogy nem köszönnek… vagyis nem, nem szokta meg, örökké a nyelve hegyén volt a köszönés, de tudatában volt a szokásnak. De ez, hogy semmilyen kérdést nem tesz föl, kik azok, mit akarnak…
Arról nem is beszélve, hogy eddig a pillanatig fogalma sem volt róla, hogy létezik egy Kaiszta nevű nő és ők találkozni akarnak vele.
– Valójában – mosolygott Szinensi – nem mindannyian akarunk találkozni vele, csak Ninda meg én.
– Értem. Hát mindenesetre ezt nem volt nehéz megszervezni.
Már látszott is a fák fölött a légikocsi, egy pillanat múlva leszállt mellettük, s kilépett belőle egy nő. Fiatal volt, háromszázötven körül. Világos bőre volt, mint a szindoroknak, de kerekded arcán semmi sem emlékeztetett az ő vonásaikra. A haja vörösesszőke volt, ami Szindorián is gyakran előfordult. Fehér blúzt és fehér nadrágot viselt.
– Miért akartatok találkozni velem? – állt meg előttük.
– Úgy tudjuk, hogy te nyelvtanár vagy – felelte Szinensi.
Hait nem mutatta rosszallását. Szindorián ez az egész beszélgetés lehetetlenség lett volna. Nem illett volna iderángatniuk, nekik kellett volna elmenni hozzá, és az üdvözlés után még a hogylétét tudakolni meg egy csomó ilyesmit, mielőtt rátérhetnek a jövetelük okára.
Kaiszta bólintott.
– Szeretnénk szunnasz nyelvet tanulni. Ninda meg én.
– Miért?
– Kíváncsiságból.
– Miért nem hipnóval tanultok?
– Nekem az orvos megtiltotta – mondta Ninda. – Valamilyen rendellenességet talált az agyamban. Akkor meg már Szinensi is inkább velem tart.
Kaiszta leült melléjük.
– Kyrna lietindi?
– Ezt nem értjük – felelte Ninda. – Egy szót sem tudunk még.
– Értem. Pontosan ezt kérdeztem. Jó, tegyünk egy próbát. Mutatkozzunk be. Muina Kaista Savyrinkēsiunas. Az én nevem Kaista Savyrinkēsiunas.
– Nahát, két neved van – csúszott ki Hait száján.
– Igen, személynév és családnév. Sokfelé van így a Galaxisban.
– Nálunk otthon… úgy értem, Szindorián is.
– Muina Ninda – mondta Ninda mosolyogva.
– Muina Szinensi.
– Leimi – bólintott Kaiszta. – Rendben. Nézzétek meg ezt, aztán hívjatok föl.
Eléjük tartotta a suagját, ők is elővették a sajátjukat. Kaiszta fölkelt, visszament a légikocsihoz és elrepült.
– Hát ez rövid találkozó volt – állapította meg Hait.
A két kislány összedugta a fejét Ninda suagja fölött. Egy képfelvételt kaptak. Kaiszta arca volt rajta, és egy felirat.
SĪDAS MŪNAS KĪRIS
Alatta pedig:
Sauninas meiniksi eila Kaiste Savyrinkēsiunis
– Vivivivi… hé, ezek olyan betűk, mint amiket Szindorián használnak, nem?
– De, éppen olyanok.
– Igen, ez ugyanaz az ábécé – állt meg Ámmaít a hátuk mögött. – Csak zenei hangsúlyjelek nélkül.
– No, olvasd föl, sien.
Ninda felolvasta.
– Jól hangzik.
– Emlékszem, mit küszködtem ezekkel a betűkkel – nevetett Hírani. – A szüleim nem akartak hipnóval taníttatni, azt mondták, ott élünk, jó fejű gyerek vagyok, tanuljam csak meg. Hát megtanultam. De azt a sok kis apró vicket-vackot, amiket a betűk fölé kell rakni, azokat mindig összekevertem.
– Én is – sóhajtott Ámmaít.
– Nocsak, fiam, hát te hogyan?
– Úgy, hogy ahol én születtem, kicsit más volt a kiejtés. Ḱaŷndïmban azt mondták… például… sỹllêèp lâỳt, de nálunk ez úgy hangzott: sŷllèêp lãÿt. Tényleg csak a dallam tér el, de az éppen eléggé, úgyhogy meg kellett tanulnom a hivatalos helyesírást, ami a ḱaŷndïmi kiejtésen alapul.
Az öregek, Ninda és Hait persze értette, de Szinensi és Ángsauri csak nézett rá.
– Ismételd meg – kérte Ángsauri.
– Sỹllêèp lâỳt – sŷllêèp lãÿt.
– De hát ez ugyanaz…
Nevettek.
– De sien, hát te is tudsz énekelni – mondta Hírani szelíden. – Kottázd le, és észre fogod venni a különbséget. Â… ã – énekelte. A szindor anyanyelvűek magukban megállapították, hogy jobban, mint amikor folyamatosan beszélt. De hát sok száz éve eljött onnan, nem gyakorolta.
– S miért jöttetek el onnan, gyerekek? – kérdezte Isszetu Ámmaíthoz fordulva.
– Hát… mert muszáj volt. Amióta a Testvériség otthagyta őket, Szindoria egyre élhetetlenebb.
– Nohát. Szóval ezzel a Kíreánnal nem éppen a sínangóri.
– Hát nagyon nem. Én diplomata voltam, eléggé átláttam a dolgokat. Ezért is kellett eljönnünk.
– Emlékszem Kíreánra. Találkoztam vele egyszer.
– Nocsak, hogyhogy?
– Volt akkoriban egy konfliktus, szindor suhancok támadtak szúnikra, gúnyolták őket, bogárnak meg mindenféle… tudod, a szokásos eset. Én meg esszidzsinna voltam, és beszóltam a kormány… már nem emlékszem, milyen színű házába, hogy azonnal jöjjön fel hozzánk a lehető legnagyobb rangú ember. Emlékszem, a Szallihúran volt a hajóm. Hát ő jött. Valamilyen miniszter volt akkoriban.
– Belügyminiszter – dünnyögte Ámmaít. – A külügyminiszternek kellett volna mennie, de akkoriban Vũùtṙoyn volt a külügyminiszter, aki sokat betegeskedett.
– Ha te mondod, biztosan úgy van. Hát mit mondjak, nem néztem ki belőle, hogy egyszer ő fogja ott forgatni a csillagos eget. Csöndes kis emberke volt, nagyon udvarias, szerény, sőt, alázatos. Nagyon sajnálta, ami történt, és százszor bocsánatot kért.
– Nonnirkaga – szólalt meg Ninda hirtelen. – A szakmunszok főembere harmincezer évvel ezelőtt. Ő volt ilyen, amíg hatalomra nem került, aztán mindenkit börtönbe záratott, aki nem tetszett neki. Sokakat meg is öletett.
– Igen, előfordul ez a típus – bólintott Ámmaít. – Hogy Kíreánnak konkrétan mi terheli a számláját, azt nem tudjuk, de szórványosan kiszivárgott adataink azért vannak. Talán a gyilkosságokat ő kevésbé kultiválja, a mai világban nehezebb eltitkolni… mármint persze megeshet, hogy egy ellenzéki vezető váratlanul megbetegszik vagy balesetet szenved, és meg is esett már. Ilyenkor a kormány megmagyarázza, hogy semmi közük nem volt hozzá, és vannak, akik el is hiszik nekik. Azok, akik bármit és bárminek az ellenkezőjét elhiszik a kormánynak.
– Amikor Śellůũt infarktust kapott – mondta Hait csendesen –, én képes lettem volna elhinni, hogy ez történt. Hiszen akármennyire terhére volt a rezsimnek, mégiscsak egy már nem fiatal, szívbeteg ember, akinek nem lett volna szabad a tengerben úsznia. Csakhogy az a hely, ahol a holmiját letette a parton, végig nagy kavicsokkal volt borítva. Azokon gázolt volna be a vízbe, mezítláb? Amikor száz ríginnel arrébb ott volt a homokos partrész?
– Ez varhaszi – mondta Szinensi indulatosan. – Megölni valakit, mert nem tetszik a véleménye… Hát akkor ne hallgassa! Ámmaít…
– Tessék.
– El kell zavarnod azt a Kíreánt.
– Nekem? – nevetett a férfi.
– Te vagy a Testvériség egyetlen képviselője Szindorián. Követeld, hogy kergessék el.
– Hát ezt történetesen már megtettem. Csak sajnos nem képesek rá.
– Dehogynem – szólalt meg Ninda. – Minden zsarnokot el lehet zavarni. De csak ha előbb felnőtté válik a nép. Nem, ezt ne írd le, sien. Ezt nem én találtam ki, ez idézet a Terra-sóhipunból.
←nj-10 csillagidő [-24] Minden gép és eszköz, amit valaha ember alkotott, arra szolgál és arra képes, hogy használóját anyag, energia és tér urává tegye. De az időnek soha nem lehetünk urai. Ha léteznének a mesebeli időutazók, még ők sem lennének azok. Hiszen végül megöregszenek és meghalnak. (Ninda: A fény lúmái, 1168.)nj‑10 nj-11 Kaista [22] Egy évezredet dolgoztam a tudomány és a művészet fellegvárában, ismerek mindenkit, aki korunkban eljutott a tudás legmagasabb fokaira. Néha az az érzésem, sok századnyi tanulás után el lehet jutni a bölcsességnek arra a szintjére, amin az a kislány állt, amikor megismertem. Talán. (Hait Kirísz: Ninda, 3340.)nj‑11 nj-12 VŶLN [-13] Amikor felvetettük a gondolatot, hogy tegyük lakhatóvá és legyen országunk központi világa, komoly vitákra számítottunk, hiszen egy olyan világ volt, amihez hasonló nincsen a Galaxisban. Szinte mozdulatlanul lebeg az űrben, furcsa színű égboltján soha nem mozdul a nap, és nincsenek csillagok. Kérdések voltak, de ellenvetés nem. Egész népünk egyetértett: ez a mi világunk. (Ílgaszaumi: Szúnahaum-szilgi, 1. sómir, 56. singir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. lẙaikś 26., a zöld órájanj‑12→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
730289 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-17 dírvizsga [-322] És mindig előbukkant egy-egy újabb világ, amiről mi sosem hallottunk, de Ninda hírneve már ott is elterjedt, ott is tömegek imádják. Egyszer megemlítettem neki ezt, hozzátéve, hogy mennyi rengeteg világ lehet még, ahol rajonganak érte, és nem is hallunk róla. Bólintott és azt felelte, képzeljem el, hogy akkor még mennyi világ lehet, ahol soha nem is hallottak róla. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 217.)ph‑17 -272 (2128 › 60:30) 730 289 szó (702 146+24 000+4143) 5 057 917 betű (4 894 376+163 541) 5 595 320 jel (@537 403) | 689, 68,89%, 415 721 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 159 szórás -50–109 (ph-16, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
2203. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:44/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:483, 3088 24. 3:22 |
pr Prológus | |||
ELSŐ RÉSZ | |||
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL | 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
MÁSODIK RÉSZ | |||
HAJNALSUGÁR | 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
HARMADIK RÉSZ | |||
AZ ÚJ FÉNY | 188 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 16 (2%) 673 |