„Ekkorra már Omszod összes politikusa attól rettegett, hogy a Testvériség legközelebbi városhajójával megérkezik Ninda, és a maga keresetlen módján egykettőre megoldja a problémát. Nekik nem volt meg az a reményük, mint annak idején az emvariknak, hogy hátha éppen akkor van nászúton és nem foglalkozik az egésszel.”
Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával,
129.
129.
Sylandrē aiskane
17 326
48
Egy ilyen jelentős eseményre valamennyien kimentek a rétre. Senki nem ment dolgozni, a gyerekek iskolába – hazajönnek az aiskane gyerekei!
Méghozzá jelentős alkalomból. Esküvőt tartani. A saunisiaknál is, mint alighanem minden népnél a Galaxisban, magától értetődő volt, hogy azok a fiatalok, akik külföldön találták meg társukat, előbb-utóbb hazamennek és bemutatják a családnak. Az aiskanisoknál az is szokás, hogy otthon tartanak esküvőt, saunisi rítusok szerint. Az viszont egyáltalán nem gyakori, hogy olyanok tartanak esküvőt az aiskanében, akik másik hazájukban már megtartották, tehát törvényes házasokként térnek haza – ez úgyszólván csak azokkal fordul elő, akik a Testvériségben élnek, de a Sylandrēből még senki sem költözött oda.
És hát ők hárman különlegesnek számítottak itt is. A saunisiak persze semmit sem tudtak a szúnik törzsi társadalmáról, sejtelmük sem volt arról, hogy otthon miért tartják különlegesnek a három lányt elsősorban, még Az Első Szían szerzőségénél is inkább. Itt, a dzserangok között a könyv miatt, és a Ninda-kultusz miatt is, ami első itt-tartózkodásuk óta elérte Saunist is, már milliós rajongótábora volt itt. S persze ebbe beletartoztak a Sylandrē tagjai is, hiszen számukra családtag volt, aiskanis, Aini felesége és közös gyermekük anyja – de egész Saunis számon tartotta, hogy Ninda közülük való lányt vett el, és ennek révén bárki kapásból meg tudta mondani, hogy milyen rokonságba került vele.
A Nindaran a szúni hajókra jellemző precizitással, méltóságteljesen ereszkedett alá a Liesis-réten összesereglett aiskanisok előtt. A leszállást Rihantu vezette, Sonrivi az ellenőr és tartalék volt.
– Szindzsi kettő… egy-hat… egy-négy… leáll. Ongi zéró, hilgifu zéró, fennu tizenegy, leáll. Leszállás befejezve.
– Leszállás befejezve – felelte Sonrivi –, ellenőrzöm a kinti viszonyokat. Légkör rendben, nyomás rendben, gravitáció rendben, időjárás normális.
Pontosan látták odakint a mindenféle védőfelszerelés nélkül álldogáló embereket és ismerték is Saunist, de nincs a Galaxisban űrpilóta, aki leszálláskor ne ellenőrizné alaposan a kinti létfeltételeket. Még a saját világán is.
Aztán kinyitották az ajtót. A négy kislány kilépett a rámpára és ránevetett a lent összesereglett családtagokra. Aztán leszaladtak és a nyakukba ugrottak.
Csak jóval később, amikor már mindenki mindenkit megölelgetett, Haitékat és a gyerekeiket is, kerülhetett sor az ünnepélyes fogadtatásra. Az aiskanion Līnaike nagymama volt, vagyis Aini vér szerinti nagyanyja, illetve ami a saunisiaknál még többet számít, liekynē, végig azonos nemű nagyanya, egy lány anyjának anyja; Aini tőle kapta a Luodas családnevet.
– Jól van, gyermekeim, jól van – szólalt meg hangosan, már reszkető, de erőteljes hangján, szúni nyelven. Közel huszonnyolcezer napos volt, ami a Testvériségben több mint ezer évet jelentett. Anyanyelvén beszélt tovább. – Ideje fogadni ezeket a gyermekeket az aiskane szokásai szerint. Jöjjetek hát nagyanyátokhoz. – Valaki odanyújtotta neki az aiskanion fövegét, a négyszögletű, rövid csúcsos, piros lyvankas aiskamaisist. – Köszönöm. – Fejébe nyomta és kitárta két karját. Aini odaszaladt elébe és lehajtotta fejét, aztán büszkén fölnézett a nagyanyjára, aki az unokája fejére simította két tenyerét. Majd a kétfelől odasiető másik kettőnek is. – Einaksy – tárta ki a karját –, dōrion oiskyvārion, aikas vy Sauninais, Ninda, Aini sy Synenši, vaikeia ais juoreišȳ, syntrovaiton.
A pilóták kivételével mindenki fordítógép nélkül értett mindent, még Áuszi is. Hazatértetek szerető otthonotokba, a saunisi sarkvidékre, Ninda, Aini és Szinensi, a fák gyermekei, s ők vigyáznak rátok.
– Sylē syntrovaiton – felelték rá az aiskanisok.
– Yrandē juorū vuomas – mondták a lányok. A fák alatt pihenünk meg.
– Aivasy! – vágták rá az aiskanisok lelkesen.
– Eika līna – nézett a nagymama mosolyogva Silenire, aki boldogan szaladt hozzá, megállt előtte pár lépésnyire, lehajtotta a fejét és fölnézett.
– Einas kaisis, dōvyskas liemīnas, sytsy pa āndevy oiskyvāria, Šileni, vaike ais juoreišȳ, syntrovaiton.
Itt vagy hát, közösségünk új sarja, találd meg itt otthonodat, Sileni, a fák gyermeke, s ők vigyáznak rád.
– Sylē syntrovaiton – mondták az aiskanisok, a három anyuka is.
– Yrandē juorū vuomy – csengett a kislány hangocskája.
S megint egy sor ölelkezés, aztán bevonultak a belső udvarba, ahol minden fel volt már díszítve az aiskane jelképéből, színes yltasvirágokból font füzérekkel és csokrocskákkal. A két pilóta nem is gondolt rá, milyen rendkívüli alkalom, hogy külföldi létükre meghívják őket az aiskane belső udvarába, de Eiši nagymama ezt tette, ők pedig magától értetődően követték a családot. Odabent a lányok első útja természetesen a Fához vezetett, Juorus hatalmas műanyag modelljéhez, ahol rásimították tenyerüket egy-egy törzsre.
– Juoreia – mondták –, eivynkas aiskanī saitsyvas, šȳ ēnai luontry, vaikīs.
Ó, Fa, aiskanisunk gondozottja és őrzője, fogadj minket szeretettel, gyermekeidet.
S leültek beszélgetni. Bőven volt beszélnivalójuk még úgy is, hogy rendszeresen hiperfonáltak, amióta a kislányok elmentek innen. Ezeregyszázötvenhét napja hagyták el Saunist, vagyis több mint negyvenhárom szúni éve. Azóta szerencsére senki sem távozott az élők sorából, viszont több új arc is akadt. Meista már nem élt egyedül, Ūmais Larkevaunis özvegy mérnökkel költözött össze. A fiatalok közül is többen találtak párt: Synena választottja Eikas Vāravionis volt, Laikoné Aini Syvotrīndas, Aukastisé Enka Jaustrandyvainkē, Syrmeináé Aiki Alyrivauksīnas, az ifjabbik Jaurisé Ynena Rūmynas, Jormasé Kirna nit-Šynasse, aki hinnul bevándorlók gyereke volt, Maináé pedig Eiši Landryveinīšyninkas. Nyolc új taggal bővült hát az aiskane, és hamarosan bejegyzik Silenit is. Nem siettek vele, az öregek helyet foglaltak székeken, a fiatalok inkább a fűben, úgy beszélgettek.
Persze nemcsak az esküvőről és a lányok családi életéről. Szóba került Az Első Szían és az emvari konfliktus is, és az aiskanisokat igencsak meglepte, hogy utóbbiról ők nem tudnak semmit.
– Pedig téged is belevontak – mondta Eiši anya Nindának.
– Nem szoktuk követni a híreket – felelte Ninda –, a csillagközi híreket végképp nem, a sūnyknak ez nem szokásuk. Mi hárman még kevésbé, most pedig teljesen elzárkóztunk mindentől. A nászutunkon… ugyan. A Galaxis mindig tele van konfliktusokkal. Elférnek… és engem úgyis mindenbe belevonnak. Legelsőként egy értelmetlen „politikai” hülyeségbe a sídikkel, amihez semmi közöm nem volt.
Nem is kérdezett többet Emvariról, egyáltalán nem érdekelte, és a párjait sem. Inkább Az Első Szíanról beszéltek.
– Vicces – mondta Ninda tűnődve –, hogy a galaktikus filozófiatörténet legnagyobb alkotásaként méltatják. Kilencven százalékát nem mi találtuk ki, úgy ollóztuk össze máshonnan.
– Tudom – mondta Uonas bácsi –, olvastam a tanulmányokat. Az az összeollózás nem egészen az volt, aminek megpróbálod beállítani. Az a szavanszi tudós kimutatta, hogy minden egyes máshonnan vett gondolat fölé ötször akkora felépítményt raktatok. Andarakin Szilambrokinoszirande, emlékszem már, ez a neve.
Saunisi lévén nem jelentett számára nehézséget ilyen hosszúságú nevek megjegyzése.
Ninda kinyisszantott magának egy körcikket a szivárványszínű ylvonkāris süteményből, és továbbadta a tálcát Synenának.
– De bácsikám, ezzel Andarakin még egy emeletet rakott rá a mi felépítményünkre. Akkor ő még nálunk is nagyobb, nemde?
←pf-3 diplomaták [-13] Az ember önkéntelenül összehasonlításokat csinál. A gyerekeim intelligensek, műveltek, tele érzésekkel. A barátaim gyerekei is. Mindaz, amit a Testvériség nyújt, nekik is rendelkezésükre áll. De mindabból, ami őt Nindává teszi, semmi sincs meg bennük – hacsak nem tőle magától tanulták. Persze nincs több volt szindor csavargó a Testvériségben. Mégse hiszek benne, hogy ettől van. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 21.) :: Ríhongip Hauri, 43 705. higit fargiszíman, 420pf‑3 pf-4 érkezés [-7] Ekkorra már Omszod összes politikusa attól rettegett, hogy a Testvériség legközelebbi városhajójával megérkezik Ninda, és a maga keresetlen módján egykettőre megoldja a problémát. Nekik nem volt meg az a reményük, mint annak idején az emvariknak, hogy hátha éppen akkor van nászúton és nem foglalkozik az egésszel. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 129.) :: Saunis, Sylandrē aiskane, 17 326, 48pf‑4 pf-5 fesztivál [-15] A legreménytelenebbül ostoba az, aki nincs tisztában azzal, hogy bölcs. (Ílgaszaumi, Terra-sóhipun, A2012 rind, 2297. sómir, 680. singir)pf‑5→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2223. nap, 328 szó/nap, 2286 betű/nap, 76:59/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.26.:1072, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |