„Talán az esküvője utáni saunisi út volt az első, ahol úgy éreztem: tudatosan választja ki az útvonalát, hogy olyan világokra is eljusson, ahol még nem járt. Mert ő Ninda – és őt várják.”
Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok,
970.
970.
Ninda eltűnődött néhány pillanatra, aztán bólintott.
– Értem a szempontjaidat, sien. Én folyton diktátorokról mesélek, hát most hallgassatok meg egy történetet egy jó vezetőről. Lian, lian, lian. Mert volt az úgy egykor, hogy Arvszni világát, amit az arv nevű nép lakott, szörnyű földrengés sújtotta. – A tekintete egy pillanatra megpihent Silenin, aki nyugodtan hasalt a szőnyegen fél ríginre tőle, és Ukki, Mokki és Dzsikki történetéből olvasott föl a kicsiknek. – Arvszni akkoriban messze esett a csillagközi közlekedési útvonalaktól, és egyhamar nem számíthattak segítségre. A kormány tagjai is életüket vesztették. De támadt soraikban egy fiatal vezéregyéniség, Ranarsz, aki a mentőmunkálatok élére állt és maga is nagyszámú életet mentett meg, miközben a csapatokat vezette. A katasztrófahelyzet elmúltával elnöknek tették meg, és sokáig vezette az országot, újra és újra megválasztották. Hing-hing. Már a földrengés utáni napokban elkezdték rebesgetni, hogy valósággal kiszagolja a romok alá temetett embereket, nem is a közelből, hanem csak annyit mond, hogy menjetek ebbe és ebbe az utcába, és a csapatok mindig találtak újabb és újabb túlélőket ott, ahol mondta. Azután telt-múlt az idő, és egyre több csodálatos képességet tulajdonítottak neki, így lett elnök és így választották meg újra meg újra. Ő nem használta rosszra a népszerűségét és a hatalmát, de most nem ez a fontos. A történészek azt állapították meg, hogy a Ranarsz képességeibe vetett hit egy vallás jellegével bír. Már életében mindenféle képességet tulajdonítottak neki – irányítani nem tudta az időjárást, mint Kíreán, de nagy tehetséggel megjósolta –, és nem kevés ismertetőjel utalt arra, hogy az egy vallás. Körülbelül azokkal halt ki, akik utolsóként látták Ranarszot elnökként, amikor gyerekek voltak. Így volt egykor, Arvszni világán.
– Fantasztikus, hogy te mindenre tudsz egy történetet – mosolygott az asszony, és a suagjára pillantott. – Arvszni… a Remmartun-vidéken van, az Ámind-köd mögött, már a ködnek sincsen szindor neve, túl messze van… nem, nem ismerem, de hát a Galaxis nagy és még nagyobb. Ez egy szindor mondás – pillantott Lingdzsaétire, majd Angrolímira és tovább körben. – Szóval ezt a történetet nem ismertem, de valóban számtalan példa van arra, hogy valakinek a tisztelete vallásszerű formát kezd ölteni. Nehéz megmondani, hol van az a pont, ahol a népszerűség, a tisztelet átcsap vallásba; azt még csak-csak definiálni tudjuk, hogy mit tekintünk annak, de hogy miért válik az egyik tömegmozgalom vallássá, a másik meg nem, azt már sokkal nehezebb. Még utólag sem könnyű, előre megjósolni pedig lehetetlen.
– Mit számít? – vont vállat Ninda. – Ha valamiféle… nem is tudom, mondjuk szellemként tisztelnek engem, attól változni fog valami? Mert szerintem csak ez a fontos. Szindorián azáltal, hogy engem elkezdtek tisztelni – ami önmagában nem fontos –, megalakult az ÀLAN mozgalom – de önmagában ez sem fontos –, ami hamarosan erőteljes jótékonysági tevékenységbe kezdett, majd pedig kivette a részét a zsarnok megbuktatásából és az élet átrendezéséből. Ezek a dolgok viszont fontosak, hiszen a munkacsoportjaik több tízezer emberhez juttattak el élelmet, tudást, orvosi segítséget már a rendszer bukása előtti időben is.
A felnőttek egymásra néztek.
– Folyton így beszél – mondta Ámmaít, nem is titkolva elégedettségét.
– Igen, tudom – mosolygott Arinké is. – Még nem találkoztunk, de Érgahi mesélt róla.
– Mindenkinek mesélek róla – bólintott a férfi.
– Én is – felelte rá Ámmaít.
– Én is – nevetett Hait. – Ninda olyasvalaki, akiről folyton mesél az ember. Mindenki folyton őróla mesél.
Ninda vállat vont.
– Én is csakolyan anyagból készültem, mint bárki ebben az egész nagy tekergő Galaxisban. Legfeljebb gondolkodom, amit kétségtelenül nem mindenki csinál, de ez nem az én hibám. Bárki hozzákezdhet akár idősebb korában is. A szindorok nagy nehezen elkezdtek gondolkodni arról is, amit addig elképzelhetetlennek tartottak, hogy Kíreán hátha nem a szíszannan-fórinnargi, és ez nekem köszönhető. Ezt hiszik. Valójában azelőtt is gondolkodtak róla, csak nem merték kimondani, és amikor igen, azzal elkezdtek hatni másokra. Az sem igaz, hogy nélkülem nem tették volna meg, dehogynem, csak valami másnak a hatására. A rezsim minden eresztékében recsegett-ropogott, ideje volt már, hogy összeomoljon.
– Bocsáss meg – ráncolta a homlokát Arinké –, mit jelent az, hogy „minden eresztékében recsegett-ropogott”?
– Pontosan én sem értem – kuncogott föl Ninda –, a Rannarfúni dzsullá egyik történetében olvastam egy öreg faházról, úgy értették, hogy nagyon rossz állapotban van, bármikor várni lehetett, hogy összeroskad és csak egy kupac fa marad belőle.
– Vannak faházak Szúnahaumon? – kottyant bele Ánuri.
– Már összedőltek – kacagott Ninda még jobban.
– No, akad éppen – felelte Angrolími nevetve. – Kis turistaházak a hegyekben, egyre emlékszem is Líkimmur-Sómandzsauhi fölött.
Másfélezer szirszivel távolabb, a Dzsáraut-domb oldalában épült Silarvun falucskában, egy teraszon a Ráhalgur-tó fölött, Ámserd meglepve nézett egy férfira a suagja képernyőjén.
– Tudom, hogy közkedvelt mint énekesnő. De hogyhogy egy dalversenyre? Ha nyer, mindenki azt fogja mondani, „hát persze, hiszen ő a csillagközi Ninda-kultusz középpontja”.
– Joggal mondanák – bólogatott a kopasz, ébenfekete bőrű hívó, akinek a szúnik úgy ejtették volna a nevét, hogy Ranervari, de valójában három különböző r hangot tartalmazott. Ámserdnek ez nem okozott gondot, jól beszélte az anar nyelvet, apja anyanyelvét. – Teljes joggal, hiszen a döntést közönségszavazatok hozzák meg. Csakhogy mi nem versenyzőnek szeretnénk meghívni Nindát, hanem zsűritagnak.
– Ó – mondta Ámserd, aki nem sokkal volt idősebb Nindánál. – De hát hogy jutott eszükbe ez az ötlet?
– Tudja, mi mindig népszerű énekesekből, zenészekből, zeneszerzőkből állítjuk össze a zsűrit. Ez a verseny hét országot tömörít, ebből háromban – Nevortkban, Alamneszben és nálunk Anarvában – Ninda ott van a tíz legnépszerűbb énekes között. Mindenhol a legjelentősebb tévécsatornák slágerlistáit vizsgáljuk, országonként hatot-nyolcat is, és hozzá kell tennem, hogy ennek a három országnak összesen százmillió lakosa van. Ezeken a listákon bekerülni a legnépszerűbbek közé azt jelenti, hogy tízmilliók hallgatják a dalait. Tudom, hogy ez nem sok a spirálkar más részeihez képest, de a mi vidékünkön ezek nagy számok. Így hát szeretnénk felkérni a Ninda Szolgálatot, bírálja el a kérésünket.
Ámserd gyors mozdulatokkal balra-jobbra billegtette mutatóujját.
– Nem, nem, Ranervari úr kérem, ez félreértés. A Szolgálatnak nem tiszte támogatni vagy ellenezni bármit, mi csak lebonyolítjuk a kommunikációt Ninda helyett. Köteles vagyok tájékoztatni őt a beszélgetésünkről, és meg is fogom tenni.
A versenyszervező megköszönte, és az anar szokások szerinti hosszas búcsúzkodás után Ámserd légikocsiba ült és felkereste a házacskája előtt üldögélő Nindát, aki meglepve hallgatta végig.
– De hiszen nekem fogalmam sincs, mi a dolga egy zsűritagnak egy dalversenyen.
– Nyilván el fogják mondani – felelte a fiú.
– Igen, nyilván. Jó, vállalom, mondd meg nekik.
←pc-17 vallás 1 [-23] És Rovisz Karnan szólt: Mit számít már, barátaim, hogy miért tört ki ez a háború? Akik meghaltak, azokat már nem fogja érdekelni semmi. Akik elveszítették szeretteiket, otthonukat, azokat ez érdekli, nem a háború oka. Egy ponton minden háború oka közömbössé válik – már csak maga a háború léte számít. (Ílgaszaumi, A fáhaut háborúk története, 1118. sómir, 398. singir) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 699. muhat mulindzsan, 820pc‑17 pc-18 vallás 2 [-25] Talán az esküvője utáni saunisi út volt az első, ahol úgy éreztem: tudatosan választja ki az útvonalát, hogy olyan világokra is eljusson, ahol még nem járt. Mert ő Ninda – és őt várják. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 970.)pc‑18 pc-19 diplomaták [-15] Nindával tett útjaimat két csoportba sorolhatom. Amikor találkoztam vele a hajóján vagy valamely világon, beszélgettünk, együtt ettünk, láthattam fellépni, beszélgetni emberekkel – és amikor talán több tucatnyi naprendszer választott el minket egymástól, de ott találtam a keze nyomát. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 1.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 61. śùndë 1., a fehér órájapc‑19→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |