„Vegyél egy csomó köznapi, normális embert. Adj rájuk egyforma ruhát, mindenféle jelvényekkel. És máris magától értetődőnek fogják találni, hogy megöljenek másokat.”
Ninda: Beszélgetések, 850.
– Mint dòõyll – vagy ahogy a Testvériségben mondjuk, saupu – először hadd meséljek nektek a véleménydiktatúrákról. Ha azt mondom, hogy „valamilyen eszme, amit tényként el kell fogadnod, különben retorziókkal találod szemben magad”, ez nagyon száraz és elvont magyarázat, ráadásul fedi a kötelező érvényű szabályokat és törvényeket is, amiket a társadalom azért hoz, hogy az emberek zavartalan egymás mellett élését biztosítsa. Az nem véleménydiktatúra, ha megkövetelik, hogy ne rabold ki a szomszédodat. Ettől még gondolhatod, hogy ez milyen nagyszerű ötlet lenne, csak ne csináld! De voltak és vannak társadalmak sokfelé a Galaxisban, ahol valamit egységesen gondolni kell, mert ez van előírva. Nincs más magyarázat. Csak azt kell gondolni, vagyis persze csak azt állítani, hogy azt gondolod, mert hát az igazi gondolataidat mások nem ismerhetik. Mondok egy érdekes esetet. Egy barátom nemrég mesélt nekem Amhvekan világáról – nem hiszem, hogy lenne neve sỳÿndoṙul –, amely a Trakkaben-ködök vidékén található, és van náluk egy úgynevezett ősmese. Azazhogy ősmeséje nagyjából minden világnak, illetve társadalomnak van. Ezekben egyetlen ember szokott a középpontban lenni, aki egy kis csoport élén birtokba vette azt a világot, elkezdte betelepítését és a többi. Ha három ilyen történetet hallottatok, mindet hallottátok, azaz nem egészen, mert némelyikben meseszerű elemek is vannak. Ilyen az amhvekani ősmese is, amelynek főhőse, a világ névadója a mese szerint darabokra szakított egy gázóriást, úgy, ahogy mondom, valamilyen csodafegyverrel, és csinált belőle hat világot, ezek egyike Amhvekan, a többi ötöt kihajította a Galaxisba, és majd jön egy másik hős, aki újra egyesíti őket. Gondolom, egymáshoz tolja őket. Az egész történet szemlátomást egy fantasztikus regény, amivel még nem is lenne baj. De ha egy sỳÿndoṙnak, thabbuannak, hinnulnak azt mondod, hogy nem hiszel a népe ősmeséjében, mosolyog és vagy azt feleli, hogy ő sem hiszi el egészen, ez csak afféle romantikus hagyomány, vagy éppen azt, hogy ő elhiszi, de ha te nem, hát akkor nem, kit érdekel. Hanem ha egy amhvekaninak mondod ezt! – Ninda majdnem kiabálásig emelte a hangját. – Azt úgy kell lefogni, hogy meg ne verjen! Nem hülyéskedek, benne van az útikönyvekben. Külön felhívják a figyelmet, hogy ne ingereld őket a legendáikkal, mert pórul járhatsz. Hát ez a véleménydiktatúra. És most képzeljetek el egy olyan jövőt… nem is sokára, mondjuk a sỳÿndoṙ időszámítás szerinti hatvanötös évben, a főnökötök behív az irodájába és vészjóslóan tudakolja, mi is volt előző nap az a fél szóval elejtett kijelentésetek, hogy „azért Ninda is tévedhet néha”. Ugye csak félreértés volt az egész, és nem kell összehívnia az üzemi tanácsot?! A nem sỳÿndoṙ nézőknek mondom, hogy ilyesmik gyakran előfordultak a diktatúra idején, csak persze nem az én nevem volt a kérdésben, hanem az elnöké, a kormány valamelyik tagjáé vagy valami egyéb „fontos” emberé, illetve lehetett valamilyen ténynek kikiáltott ostobaság is, amiről netán nem nyilatkozott az ember kellő áhítattal. Ha valakiről elterjedt, hogy valami dehonesztálót mondott az elnök „őméltóságáról”, akkor összehívtak valamiféle csürhét, akik „testületnek” címezték magukat, és elkezdtek kérdéseket vagdosni hozzá. Hogy mit gondol Ḱïyṙeànról, miért gondolja, miért nem valami mást gondol, tényleg azt gondolja-e, és halálra rémített emberek bőgve magyarázták, hogy igenis lelkesen és tiszta szívből imádják Ḱïyṙeànt és félreértés volt az egész, és ők igazán soha nem is gondolnának olyat, amit egyébként mindenki pontosan tudott, hogy az „elnök úr őméltósága” egy utolsó szemét gazember, aki annyit sem érdemel, hogy a nevét ráírják a sírjára! Hát ez a véleménydiktatúra. Mármost az nem egy nagy különbség, hogy Ḱïyṙeànt kell kötelezően imádni vagy engem, nem igaz?
Elhallgatott, töltött magának egy kis jogratos íhafit, felhajtotta.
– Akkor a véleménydiktatúra kérdését meg is beszéltük – mosolygott a kamerába. – Közben viszont kaptam egy érdekes kérdést itt írásban, ami szerintem némileg idefügg. „Egyetértesz-e az ötlettel, hogy az elnöki palota előtt emlékművet állítsanak a Ḱïyṙeàn-diktatúra áldozatainak?” Hogyne, feltétlenül, ez rendkívül hasznos lesz… mármint mire is? És mellé állítsunk egy emlékművet a Ṙànnes-diktatúra áldozatainak vagy mögé? És hová kerüljön a Mïtuõp-diktatúra emlékműve? Melyik irányból nézve legyenek időrendi sorrendben? És egyébként minek ez az egész? Tudom, hogy emlékművek minden világon vannak, de máshol se nagyon látom az értelmüket. Hallottam emlékparkokról is, teljesen szokványos parkok, sétálgatnak bennük az emberek meg lehevernek a fűben, csak éppen valahol van egy tábla, hogy az ott valaminek az emlékére levő park. Ennek szerintem több értelme van. Mármint a parknak. A táblának semmivel sincsen több értelme, mint az emlékműnek. Az emlékmű egy halom pénzbe kerül, aminek szerintem Sỳÿndoṙeìa jelenlegi helyzetében elég könnyen lehet jobb helyet találni, a tábla legalább kevesebbe, de azért annak az árából is meg lehetne etetni egy-két csavargót. S hogy ez hogyan kapcsolódik a véleménydiktatúrához… én azt hiszem, elég szorosan. Gondolkodjatok ezen, Sỳÿndoṙeìa – és ti is, Galaxis.
Búcsút intett és bontotta a vonalat.
– Hát – mondta Lỹŷkśůnaḩỳ csendes sóhajjal, Ámmaít suagja még vételre volt állítva és mutatta – mint megszokhattuk, kedves nézőink, Ninda ezúttal sem hozta tudomásunkra, hogy mikor láthatjuk megint. De bízunk benne, hogy minél hamarabb. Így tehát, kedves nézőink, Sỳÿndoṙeìa gazdagabb lett egy igazi dòõyllal, akin ugyan osztoznunk kell a Galaxis többi népével, de remélhetőleg ez mindnyájunknak javára válik. Ninda ma is ugyanaz, akinek megismertük, ugyanaz a bölcsesség és jóindulat sugárzik belőle, és ebből továbbra is juttat nekünk, követőinek és rajongóinak.
Ninda eddig némán hallgatta, de most megszólalt.
– Nem biztos, hogy ez a dòõylldolog olyan jó ötlet. A szindorok most meg ebben a formában fognak rajongani értem.
Ámmaít kikapcsolta a tévéadást.
– A rajongásuk szempontjából mellékes, hogy te mit csinálsz, sien. Ha soha többé egyetlen hangnyi üzenetet sem küldenél a Felhőn kívülre, akkor is ugyanígy rajonganának érted.
– Egyetértek – bólintott Vaheffun. – Ha megkérdezitek a Hínahauransúmi-hirrenit, ők tudnak nektek mondani hasonló eseteket. Vagy a Hínahauranszisszenilgi-hirrenit, ha a művészek között is körül akartok nézni. Az egyszer létrejött rajongás nem halványul el attól, hogy a tárgya éppen nem szól a publikumhoz. Általában kitart minimálisan az utolsó olyan generációnak az élete végéig, amelyik még látta a hírességet élőben. De gyakran még egy-két nemzedékkel tovább is.
– Biztosan vannak ellenpéldák is – felelte Ninda a homlokát ráncolva.
– Hogyne lennének. Hírességek, akiknek a karrierje egy évig sem tartott. Csillaghírű művészek sok századon átívelő pályafutással, akiket elfelejtettek még életükben. Mindenre és mindennek az ellenkezőjére van példa. De számomra elég világosan látszik, hogy te melyik csoportba fogsz tartozni.
←oj-7 bejelentés [-24] A múlt már lezajlott. Ez azt is jelenti, hogy ami történt, megtörtént, hibáinkat megpróbálhatjuk jóvátenni, amelyiket lehetséges közülük. De azt is, hogy jó és rossz emlékeink, tapasztalataink már velünk maradnak életünk végéig. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 862. sómir)oj‑7 oj-8 dòõyll [-25] Vegyél egy csomó köznapi, normális embert. Adj rájuk egyforma ruhát, mindenféle jelvényekkel. És máris magától értetődőnek fogják találni, hogy megöljenek másokat. (Ninda: Beszélgetések, 850.)oj‑8 oj-9 csillagrend [-25] Sȳlneivaiškiunas arról ír, hogy a bíróság nem lehet az államhatalom akaratkikényszerítő eszköze. Fremm Dapor pedig arról, hogy a sajtó nem lehet az. Persze hogy mindkettejüknek igaza van, de kihagytak valamit. Az államnak egyáltalán nem lehet akarata, tehát hatalma sem. Az állam egy eszköz arra, hogy a társadalom megszervezze és ezáltal hatékonyabbá tegye ügyeinek intézését. Akarata csak a társadalomnak lehet. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 600.) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 669. senut angdzsagan, 805oj‑9→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |