„Minden, ami történt vele, egy-egy kis impulzussal kezdődött. Előbb Nomboka interjúja. Aztán Limelullí. Mindig egy kis szikrából lett az erdőtűz.”
Hait Kirísz: Ninda, 202.
43 659. szahut ukingahan
407
Ninda már reggeltől egyfolytában dolgozott, csak munka közben kapott be egy-egy elkészült sütit, azért is, hogy ellenőrizze, jól sikerültek-e. Most tartott először egy kis pihenőt, négyszáz után, mert a suehutok és a rongdzsirok már bent voltak a sütőben, és Hesszini azon tűnődött, mit süssön következőnek.
– Csinálhatnál heffun sütit, nagymama – javasolta Ílke, aki persze semmilyen rokona nem volt Hesszininek.
– Emkulevéllel töltve?
– Azzal is, meg lekvárral, hinkivel meg dzseldruval…
– Hát ha ilyen jól tudod, kezdj is hozzá – bólintott az asszony, és a kislány már repült is a nisszibe a hozzávalókért. Ninda úgy gondolta, boldogulnak nélküle, hát kilépett a dzsilaunból a janníhaumba, ahol a hetes farkát ünnepelték a szúnik. A többiek nyomban hívták is táncolni, Ninda pedig örömmel ment, hiszen a tüzet táncolták éppen körül. Aztán letelepedett a kicsikhez a játszószőnyegre, mert Jokkilu bőgött, és egy síró kisgyerekhez a janníhaumban egy mati negyedrészén belül ketten-hárman is odamennek. Egy darabig ott is maradt, játszott a kisebb gyerekekkel, segített megvigasztalni Jokkilut – persze nem derült ki, hogy mi volt a bánata, túl kicsi volt még, hogy meg tudja mondani.
Négyszázhétkor hívta Hait, hogy jó szahutot kívánjon neki.
– Az ikrek már lelkesen gyúrják a tésztát, szomkin sütit akarnak csinálni, mindenféle állatkás formában.
– Tegyetek hilgport a töltelékbe – javasolta Ninda mosolyogva. Jól tudta, hogy az ikrek munkája tökéletes lesz, csak Hait még alaposan utánuk gyúrja, amikor nem veszik észre.
– Persze, Ámmaít már darálja a konyhában. Merre jártok?
– A hajó? Fogalmam sincs, sien-Hait, azt csak a sófunnir-haurórangi tartja számon, hogy merre jár a hajója. Mi szúnik csak amikor állunk egy világon… bár a legtöbben a lábukat se teszik ki a hajóból, úgyhogy nem néznek utána, hol vannak. De úgy tudom, jövő dzsorehankor érkezünk Saunisra, szóval még több mint egy év. Harmincnégy nap – számította át egy szemvillanás alatt a csak nevekkel jelölt szúni napokat. – Az már nem sok. Ahogy az ottaniak mondják, csakhamar viszontlátjuk a fákat – igaz, mi még soha nem láttuk azokat a fákat, de a mondás így szól, és mi is tanultuk.
Hiperfonálás után Ninda játszott egy parti szekufot három másik gyerekkel, de gyenge volt a lapja, ő lett az utolsó. Táncolt is még, és játszott a kicsikkel megint. Később egy zenekarba is beállt, mindenféle jó zenét játszottak. Aztán Ongeli megtanította haukin játszani.
– Egyszerű dolog. Így kézbe veszed, ide teszed a jobb kezedet, azzal pengeted a húrokat, a ballal pedig a hangokat fogod le.
Nem kellett sokáig magyarázni, Ninda hamar megértette a lényeget, csak a mozdulatok helyes végrehajtásával boldogult nehezebben.
– Hamar megszokod – nyugtatta meg Ongeli. Fiatal, négyszáz körüli férfi volt, egészen sötét bőrű. – De igazából nem kell több, mint egy-két akkordot pengetni, és már zenélhetsz.
Kézbe vette a másik haukit, pengetett egy akkordot, és énekelni kezdett.
Áztunk, fáztunk, szűkölködtünk,
Viszályok tomboltak köztünk,
Soha senki nem segített,
Senki más, csak Szisszugisset,
Kért is érte jócskán árat,
Egész népünk érte fáradt,
Táncoltunk a kedve szerint,
S ha kívánta, akkor megint,
Egyvalaki segített csak,
S vége lett a zsarnokságnak,
Szisszugisset nélkül élünk,
Már csak magunknak zenélünk.
Illetve igazából nem is énekelt, csak úgy mondta a szavakat kicsit dallamosan, néhol változtatott egy keveset a dallamon, de alapjában véve sokkal egyhangúbb volt, mint az az éneklés, amit Ninda ismert, mikor az ember kiereszti a hangját. S közben egy-egy akkordot pengetett hozzá. Nindának nagyon tetszett.
– Ez nagyon jó volt, Ongeli. Mi ez a dal?
– Ez egy régi ballada Limelullíról. Ismered Limelullít?
Ninda lendületesen megrázta a fejét.
– Vahule Ílu találta ki több tízezer évvel ezelőtt, aztán mások is írtak róla. Verseket, dalokat, még egy-két regényt is. Nagy hősnő, de elég misztikus.
– Majd utánaolvasok. Tetszik, ahogyan énekelsz. Én mindig csak így hallottam énekelni – s Ninda dalra fakadt –: Dzséngin híssune raugá harrígan, szind szísszin singá dzsirrígan, ingep lúrat szind fíní áhardit, sunu jongé szind fáhaurit…
– Hát így is lehet, persze – bólintott Ongeli –, de másképpen is. – Megpendítette a haukit és elénekelte ugyanazt a dalt, a korábbi módon, alig eresztve ki a hangját, csak olyanfomán, mintha dallamosan beszélne. Ninda a második versszaknál csatlakozott hozzá és együtt énekelték végig a dalt.
– Ez jó volt – mosolygott Ongeli. – Te nem nagyon szoktál énekelni, igaz?
– Szahutkor néha, meg a namindanon.
– Nemcsak ünnepekkor kellene. Tanultál énekelni?
– Énekelni? – lepődött meg Ninda. – Mit lehet azon tanulni?
– A pontos hangképzést, a jó légzéstechnikát, ó, nagyon sok mindent lehet és kell megtanulni a szép énekléshez. Hallgass csak ide, sien. Énekeld utánam: lalllaaaaaaaa…
Ninda kiénekelte Ongeli után, egy rövidebb mély és egy hosszabb, magasabb hangot, amilyen szépen csak tudta.
– Jó. Nagyon jó, de lehet még jobb. A két hang közötti különbségre figyelj.
Ninda egy ideig kísérletezett. Ongeli rengeteget dicsérte, azt mondta, szüksége van egy énektanárra, de hosszas tanulásra nincsen, nagyon jól énekel már most is. Felhívta a húgát, Sillurit, aki a fél Galaxissal távolabb járó Szesztun Dzsangurin lakott, s örömmel elvállalta, hogy ad néhány leckét Nindának.
Kellemesen telt a hetes farka. Ninda szerette a szahutokat, amik többségét végig a janníhaumban töltötte, beszélgetett, játszott, evett, zenélt, énekelt, táncolt a többiekkel. A hetes többi napján is legalább egy derkit eltöltött a janníhaumban – két kezén meg tudta számolni, hány nap volt az elmúlt évtizedekben, amikor dzserang világokon töltötte az egész napját és a janníhaumba nem jutott el –, de szahutkor mindig többen voltak, aznap a legtöbb szúni legalább rövid időre benézett a janníhaumba. Ninda ilyenkor érezte legjobban, hogy ők egy igazi család, az egész hajó vagy város – az egész Testvériség.
De szahut este azért jutott néhány gondolata Szindoriának is – ekkor sem magától jutott eszébe, Dúnszi küldött levelet megint, arra válaszolt, miután beszélt Ámmaíttal is néhány limlit, és ő elültetett a fejében egy gondolatot.
Ḱïyṙeàn meg fog bukni. Ez törvényszerű, mert előbb vagy utóbb minden zsarnokság megbukik. De arra vigyáznotok kell, hogy ne cseréljétek fel egy másik zsarnoksággal. Ḱïyṙeàn bukása után ne lobogjanak az utcákon mindenfelé az ÀLAN nindás és mùrỹnos jelvényei az én arcképemmel, mert a zsarnokság elleni harc jelképéből azonnal az elnyomás jelképévé változnának, amint megszűnik a zsarnokság és már nincs mi ellen harcolni. Nem tilthatom meg nektek, hogy jelvényeket találjatok ki és viseljetek, de az arcképemmel én rendelkezem, és az csak addig lehet kitéve nyilvánosan, amíg Ḱïyṙeàn uralma fennáll. Kérlek, mondd ezt meg az ÀLAN-nak is. Ninda
←oc-14 apa–fia [25] A Galaxisban kétféle fény világít: a csillagoké és a tudásé. (Ninda: A fény lúmái, 89.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. śyỳllu 7., a fekete órájaoc‑14 oc-15 Limelullí [-22] Minden, ami történt vele, egy-egy kis impulzussal kezdődött. Előbb Nomboka interjúja. Aztán Limelullí. Mindig egy kis szikrából lett az erdőtűz. (Hait Kirísz: Ninda, 202.) :: Hallihuat Fónird, 43 659. szahut ukingahan, 407oc‑15 oc-16 nyilvánosság [-19] A lehető legrosszabb helyen, a lehető legrosszabb időben született. Nem csoda, hogy hős lett belőle. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 11.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. śyỳllu 12., a kék órájaoc‑16→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |