„Hogy mit jelent az én emberszeretetem? Egyszerű. Minden emberben szeretem, hogy ő egy ember. Mindenki egy külön világ, amit fel lehet fedezni. De az én emberszeretetem nem végtelen és nem kimeríthetetlen: ember vagyok, nem valami mindent megbocsátó csodalény. A rossz embert én sem szeretem.”
Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz,
309. sómir
309. sómir
Iluku
43 658. higit karisszinan
505
Ezen a hajón a niszu iskolába kerültek, ahol egy idősebb asszony, Alkeri tanított. Nyolcan voltak még rajtuk kívül, két lány és hat fiú. Mint a Testvériségben általában, Ninda az ő körükben is egzotikus külsejével irányította magára a figyelmet, nem pedig azzal, hogy őérte többtucatnyi világon rajonganak. Ezzel a szúnik nem sokat törődtek, a dzserang híreket alig ismerték, Ninda nekik egy volt a gyerekek közül. Szindor származásával tisztában voltak, de hát más szindorok is éltek a Testvériségben. Történetesen itt az iskolában is volt egy, egy fiú, Jáfauringi, akinek barna haja volt, de éppen olyan halványrózsaszín bőre, mint Nindának.
Szinensi csak most, pár napi ismeretség után kérdezte meg, hogy ejtik a nevét szindorul.
– Sehogy – felelte Jáfau. – Apa nem akart nekem szindor nevet adni. Neki senkije nincsen Szindorián, akinek a nevem gondot okozna.
– És egyébként a nyelvet megtanultad?
– Hogyne. Bár nem valami jól, azt hiszem.
– Nindával gyakorolhatod – nevetett Íraigi.
– Ẁm lỹrmï – vont vállat Ninda, neki mindegy volt, végül is miért ne?
– Ëyma ṙiunì suỹlliôp dèi – felelte Jáfau, de a többiek kedvéért le is fordította. – Veled szívesen is gyakorolnék.
– Ëymãâ – javította ki Ninda automatikusan, és kortyolt egyet a fírin üdítőjéből. Szielgit módra készült sült húst evett szimmivel és éharat salátával.
– Ḱymâp lït ůùwmeń dòyp ëèrmaýnwât dṙĩt?
– Persze hogy hipnóval tanultam – felelte Ninda szúniul –, de persze megvan a régi nyelvjárásom is.
– Melyik?
– A lũakẽàńi csavargók nyelvjárása. Mûèẙt śiìndṙuõp dẽel ḱỳỹṙ.
– Ḱỳỹṙ?!
Ninda mosolyogva bólintott.
– Jópofa, mi? Ahonnan én jöttem, ott így beszélnek.
– Alig értem!
– Sokan nem értik Szindorián sem. Vagy csak úgy nagyjából. Néha így beszélek az ÀLAN-nal – fölkacagott –, hát meresztik is a szemüket. Próbálnak megérteni belőle valamit, de nem sok sikerrel.
– Ők nem lũakẽàńiak?
– Azok is vannak köztük, az egész országban megvan a mozgalom. De csavargók nemigen akadnak köztük, mert ők elrejtőznek a sikátorokban és nem állnak szóba senkivel. Mindenkitől félnek. Ilyen voltam én is.
– Szörnyű – mondta Alkeri.
– Igen, szörnyű. Szindoriára ez a legjobb jelző. És még rosszabbodik is.
– Hogyan?
– Nemrég elhangzott egy ÀLAN-gyűlésen, hogy pár éve… mármint pár ottani éve, szóval a mi időszámításunk szerint harminc-negyven éve még csak a szegények éltek félelemben. Nemcsak a csavargók, azok a szegények is, akiknek volt munkájuk, lakásuk, de soha nem tudhatták, nem fogják-e kirúgni őket az állásukból, és akkor nem tudják fizetni a számláikat – no meg ők is ki vannak téve a hatóságok zaklatásának. De ma már nemcsak ők félnek. Az országban egyre fokozódik a feszültség. Rövid ideig létezett egy csoport, úgy hívták magukat, hogy Nincs Kegyelem, akik rendfenntartókat gyilkoltak. Aztán végül őket ölték meg, de nagyon sokat ártottak a köznyugalomnak… már ha létezett olyan Szindorián valaha, hogy nyugalom.
– De miért van ez az egész? – kérdezte Aufóni.
– Mert diktatúra van.
A szokásos Ninda-nyugalommal adott választ kis csend követte, a gyerekek csak ültek értetlenül.
– Diktatúra az – folytatta Ninda –, amikor egy ember parancsol az egész országban. A szindor diktátort Vuird Kíreánnak hívják. Ül az elnöki palotában és parancsolgat. Mégpedig csupa olyan dolgot, ami azt szolgálja, hogy továbbra is ott ülhessen az elnöki palotában. Egy diktátornak mindig a saját hatalma a legfontosabb, nem pedig az, hogy mi a jó az országnak. Mindenkit üldöz, akinek nem tetszik az ő hatalma, mindenkitől fél, hogy egyszer kitaszítja a kényelmes kis foteljéből. Ezért Szindorián már senki nem mert szólni semmit, amiről akár csak gondolta, hogy hátha nem tetszik majd a zsarnoknak – amíg én nem adtam egy interjút tizenháromban egy folgri tévésnek. Abban elhangzott minden, amit a szindorok gondolnak, de nem mernek kimondani. Én ki mertem mondani. Engem nem érhet el a diktatúra semmilyen erőszakszervezete. Hát mondhatom, sokkot kaptak. Azóta egyre többen merik kimondani, bár eleinte csak álarcban, hangtorzítóval. Ma már egyre többen vállalják a véleményüket, mert ennyi embert nem lehet letartóztatni, és már a rendőrség is fél, nem merik megtenni. Erre mondják, hogy pattanásig feszült a helyzet. Ha valami hibás lépésre ragadtatják magukat, például letartóztatják az ÀLAN mozgalom egyik vezetőjét, a tömeg nem fogja beérni azzal, hogy ülnek és demonstrálnak. Kitörhet egy forradalom, és Kíreánt kidobhatják, akár meg is ölhetik.
– Mit jelent az, hogy „álan”? – kérdezte Alkeri.
Ninda elmosolyodott.
– Ez egy rövidítés. Azt jelenti: Ninda a szövetség igazi vezetője.
– Márminthogy te? – bámult rá Íraigi.
– Én. Nem én találtam ki, elhiheted. Én nem kértem tőlük ezt a csodálatot, és nem is gondolom, hogy megérdemelném.
– Ebben az utolsó részében tévedsz – szólalt meg Szinensi. – Nagyon is megérdemled, még ha történetesen nem is azzal vontad magadra a figyelmüket, amiért megérdemled.
– Tudom, sien. Szerinted én egy nagy filozófus vagyok.
– Dehogyis csak szerintem, te sengiri! Az vagy!
– Mi az a filozófus? – kérdezte Aufóni.
– Egy ember, aki folyton beszél – nevetett Ninda.
A tanárnő visszaadta a tányérját a robotnak és megcsóválta a fejét.
– Engedd meg, hogy erre én válaszoljak. Én ismertem egy filozófust még fiatal koromban. Rokonom volt, a dédapám testvére, Ászannu.
– Szulgalhéni – mormogta Ninda.
– Ismered a Szulgalhénit?
– Csak a címét, még nem olvastam.
– Értem. Igen, azt ő írta. Egy kalandregény, amiben folyton űrhajóznak meg lövöldöznek meg csatáznak, de eközben lépten-nyomon komoly filozófiai vitákba bonyolódnak. Ászannut többek között olyan kérdések foglalkoztatták, mint hogy van-e valami célja létezésünknek. Az egyén életének is, meg annak, hogy kialakult az emberiség, egyáltalán az élővilág. Mi kell ahhoz, hogy egy ember, mielőtt befejezi életét, azt mondhassa: volt értelme, hogy megszülettem és leéltem az életemet? Ilyen kérdésekre keres választ egy filozófus.
– És te is? – nézett Aufóni Nindára.
– Ugyan már, sien – vigyorodott el Ninda. – Még nem tudom, hogy Ászannu talált-e választ ezekre a kérdésekre, de ha igen, akkor már megvannak a válaszok, ha meg nem, akkor én se fogom őket megtalálni.
– Ez nem volt nindás válasz – mondta Szinensi szigorúan. – Tessék igaziból válaszolni.
Ninda fölnevetett, de aztán komolyra igazította az arcát.
– Hát jó. Igen, sokféle kérdésre keresek választ. Arra a kérdésre, amit mondtál, Alkeri, én nem azt a választ adom, amit például Hírinní, hogy akkor van értelme életünknek, ha tettünk valamit másokért, létrehoztunk valamit – műalkotást vagy akár éppen egy gyereket –, egyszóval „nyomot hagytunk a világban”. Ez is adhat értelmet neki, nem vitatom, de szerintem ez nem szükséges hozzá. Ha lefekszel a Jauhallu partján a homokra, hallgatod a vízesés zúgását és vakargatod a kirid füle tövét, vagy elnézegeted a dzsungel életét Gresszin… már meg is találtad.
– No látod, te sengiri – mondta Szinensi. – Mégiscsak filozófus vagy te.
– Te vagy a sengiri! Amit elmondtam, azt mindenki tudja!
←ob-2 levelezés [-3] Ha sokáig nézitek egymást, hasonlóvá váltok. (Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára) :: Szíminnu, Iluku, 43 658. famut karisszinanob‑2 ob-3 filozófia [-4] Hogy mit jelent az én emberszeretetem? Egyszerű. Minden emberben szeretem, hogy ő egy ember. Mindenki egy külön világ, amit fel lehet fedezni. De az én emberszeretetem nem végtelen és nem kimeríthetetlen: ember vagyok, nem valami mindent megbocsátó csodalény. A rossz embert én sem szeretem. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 309. sómir) :: Szíminnu, Iluku, 43 658. higit karisszinan, 505ob‑3 ob-4 diplomácia [28] Ha az egyén emissziója hirtelen megváltozik, annak oka van. Azzal, hogy az okot megkeressük, általában nem az egyén, hanem a környezet valamely paraméterének megváltozását fogjuk felfedezni. (Aini: Mentális lélektan, A rind, 2. kötet, 3. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 658. higit angdzsagan, 770ob‑4→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 (2134 › 60:41) 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 |
pr Prológus | |||
ELSŐ RÉSZ | |||
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL | 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
MÁSODIK RÉSZ | |||
HAJNALSUGÁR | 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
HARMADIK RÉSZ | |||
AZ ÚJ FÉNY | 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |