„Az egyik magyarázat, hogy miért foglalkoztatják sokszor az idő paradoxonai és extremitásai, az, hogy gyerekfejjel egy olyan világon kötött ki, ahol látszólag megállt az idő. Ami lehetetlenség, az idő nem állhat meg. Szúnahaum égboltján azonban semmi sincs, ami az idő változását mutatná, csak madarak és járművek.”
Szinensi: Ninda mentális struktúrája,
162.
162.
Ḱaŷndïm
61. èkaĩ 30.
a piros órája
A szitáló eső igazi ritkaságnak számított még a sivatagtól aránylag távol eső fővárosban is, ezért a ḱaŷndïmiak ilyenkor előszeretettel jártak gyalog. Vỳḩaůteń doktort is egyre-másra üdvözölték a szembejövők a Dâãmeṙs parkban, ő pedig nyájasan bólintott mindegyiknek. Egy helyen lelassította lépteit, néhány pillanatig szemlélt egy padon ülő alakot, aztán odasietett hozzá.
– Nagy tisztelettel üdvözlöm, miniszterelnök úr. Látása ünneppé teszi ezt a napot.
ÔÓmeś Sãlmẃnt meglepve nézett föl a könyvolvasójáról.
– Nahát, Vỳḩaůteń úr? Barátsággal köszöntöm, hogy szolgál becses egészsége?
– Eddig bárhogy, máris jobban, hogy önt láthatom, miniszterelnök úr.
– Foglaljon helyet, miniszterelnök úr, és kérem, énrám ne alkalmazza ezt a megszólítást. Az már elmúlt. Most ön vezeti az országot, és amint látom, jobban, mint én.
– Talán csak jobb időben jöttem, ezért vagyok népszerűbb.
Sãlmẃnt biccentett a fejével oldalra és fölfelé, ahol gyerekfejnyi szürke gömböcske lebegett mozdulatlanul.
– Én nem sétálgathattam egy szál robottal a parkban. Az igaz ugyan, hogy nem sokáig kellett elviselnem a ranggal járó „megpróbáltatásokat”. No, ne higgye, hogy sajnálom magam. Nem hiányzik a kormányzati munka. Akkor se vállaltam volna újra pozíciót, ha tisztázni tudom magam és megbíznak bennem. Elég volt. Amúgy is elmúltam harmincnyolc, nekem már elég a padon üldögélni és Ṙoŵḩýt olvasni.
Vỳḩaůteń felvonta a szemöldökét.
– Ifjúsági regényeket olvas, Sãlmẃnt úr?
– Képzelje, igen. – Az öreg exkormányfő vidáman kacsintott. – Egyszer próbálja ki. Szerintem fiatalon tart. Tudja, gyerekkoromban még szerettem olvasni, aztán mire olyan hatéves lehettem, a mindenem lett a sport. Utána meg belevetettem magam a jogba, és jött a karrier. Most pótolom be. De most már maga meséljen. Attól, hogy a fiatalok fenekestül felforgatták a jó modort, nekünk kettőnknek még nem kell megfeledkezni róla. Mi van a családdal? Emlékszem a fiára. Még mindig Nìïndà legjobb barátja?
– Hát hogy a legjobb-e, azt nem tudom megítélni, de gyakran beszélnek. Nagyjából talán vele és a kedvesével beszél a legtöbbet az egész országból, amióta a tévébeszédekkel felhagyott. Néha sikerül nekem is bekapcsolódni, ami mindig örömmel tölt el, ritka módon üdítő, nagyszerű egyéniség. Sajnálatos, hogy annak idején ennyire félreismertük.
– Nem éppen, Vỳḩaůteń úr. Nem őt értékeltük, hanem a hatást, amit az államrendszerre gyakorolt. Annak idején még őméltóságának is kifejtettem, hogy Nìïndàval mint egyénnel nincsen semmi baj.
– Igen, én is ezt mondogattam.
– S ha meggondolja, Vỳḩaůteń úr, végül is nem vele gyűlt meg a bajunk, hanem a Testvériséggel. Én nem változtattam olyan nagyot a világnézetemen, mint ön, de én is levontam a magam konzekvenciáit. Ma már kimondom: a politikánk rossz volt. Nem állta ki az idők próbáját. Ezért gyűlt meg a bajunk a Testvériséggel, és nem kár azért a kormányzásért, amit mi csináltunk. Mondja, az én egykori irodámmal mi lett?
Vỳḩaůteń lebiggyesztette az ajkát.
– Hát, tudja, Érśom asszony még azt használta, de amikor Åmmaĩt barátom vette át a kormányzást, ő ugye be se tette a lábát a kormányépületekbe. Akkor arra használták az irodát, hogy ott gyűltek össze a sỳÿndoṙ tanácsadók, amikor vele beszéltek. Most is inkább gyűlésteremként szolgál.
– Úgy. Hát forog az idő. Vagy mit is csinál abban a dalban?
– „Forog a világ, forog az idő, hol előremegy, hol hátra jár, lendülete meg nem áll”… hát tovább bizony én sem tudom.
Sãlmẃnt öregesen kuncogott.
– Megkopik már az ember memóriája. Valaha nem kis energiát fektettem abba, hogy ehhez hasonló dalok segítségével lehipnotizáljam egy-egy lányról az alsóruhát. No de hát akkor tízéves voltam. Ma inkább azon tűnődöm, mit a csodát érthetett azon ŸỲneṙ, hogy az idő „hol előre, hol hátra megy” – hát hogyan tudna az idő effélét cselekedni?
– Talán a rím kedvéért.
– No de kedves Vỳḩaůteń úr, ha azt írja: „Mënekãâl”, az is rímel!
– De nem illik a dallamívbe – nevetett Vỳḩaůteń. Mënekãâl egy szappanmárka neve volt. – Tudja mit, Sãlmẃnt úr? Megkérdezem a legilletékesebbet.
Sãlmẃnt figyelte, ahogy utódja előveszi a vỳriĩsét és gyors mozdulatokkal lefirkant néhány sort.
– Nìïndà? – olvasta meglepve. – Csak úgy ír neki egy üzenetet?
– Rajta vagyok a listáján, az én üzeneteimet nem az a… tudom is én, miféle gyerekfelügyeleti szervük olvassa, egyenesen eljutnak hozzá. Persze hogy válaszolni mikor fog, azt nem tudhatom, elég elfoglalt.
– No hallja – derült Sãlmẃnt –, egy ilyen csillaghírű nagyság.
S máris megrezzent Vỳḩaůteń kezében a vỳriĩs.
– Miért ne, Lèẽreŷn? – nézett rájuk a szokásosan szenvtelen kék szempár, és ahogy szokta, minden bevezető nélkül a közepébe vágott. – Miért ne lépkedhetne az idő előre-hátra?
– Ninda, kérlek, engedd meg, hogy bemutassam ÔÓmeś Sãlmẃnt urat, korábbi miniszterelnököt. Vele beszélgetünk éppen itt egy parkban.
Ninda csak egy kézmozdulatot pazarolt az üdvözlésre.
– Hogyan tud az idő előre-hátra lépkedni, Ninda? – érdeklődött Vỳḩaůteń.
– Nem tudom, hogyan. Azt sem tudom, hogy képes-e rá. De ebből nem következik, hogy nem képes.
– De gyermek – szólalt meg Sãlmẃnt, leküzdve ellenérzését a minden udvariasságot nélkülöző beszélgetéssel szemben –, a fizikának vannak törvényei.
– És ismerjük mindet, ÔÓmeś? Mindent tudunk róluk? Volt már részed áâyndeẃp élményben?
– Megesett már.
– Nos, az orvosi magyarázat szerint ezt az okozza, hogy az agyunk a szituáció alapján úgy asszociál egy korábbi szituációra, hogy a kettő közötti különbségekről átmenetileg megfeledkezik. De mi van, ha másvalami okozza? Mi van, ha az agyunk egy része ilyenkor visszalép az időben? Tudat alatt fel akarunk idézni egy emlékképet, de túl jól sikerül, az agyunk visszatér az akkori állapotba, és úgy kell emlékeztetnünk magunkat a jelen szituáció sajátosságaira, amik miatt biztos, hogy nem élhettük át korábban is ugyanezt.
Az öreg exminiszterelnök a homlokát ráncolva meredt a képernyőre.
– Megbocsáss, ha kissé nehezen fogom fel. Az agyunk visszatér az akkori állapotba? Hallgass ide. Itt velünk szemben gyerekek labdáznak, ez egy park. Ha a labda egy adott időpontban a parknak ugyanazon a pontján lenne található, ahol egyszer már korábban is volt, ez azt jelentené, hogy visszatért az időben?
Ninda hamiskásan rámosolygott.
– A labda szemszögéből igen. Nem is olyan nehezen fogod fel.
– És ha Sỳÿndoṙeìa holnap délben a világűrnek ugyanazon a pontján tartózkodna, ahol száz évvel ezelőtt, akkor egyszer csak az akkor élt emberek lennének rajta?
– Természetesen nem, ÔÓmeś, mert Sỳÿndoṙeìa bonyolult rendszer, a térbeli holléte csak egyetlen tulajdonsága. A labda egyszerű rendszer. Ha két időpontban, amikor a labda ugyanott található és a felszínének minden pontja ugyanabba az irányba néz, készítesz egy-egy fényképet, nem tudod megállapítani róluk, hogy a kettő között a labdát elmozdították-e vagy sem. Ha tehát csak a labdát nézed, akkor mintha megállt volna az idő – vagy visszatért volna egy korábbi állapota.
←pa-2 időmúlás [-17] Engem csak felnőtt koromban kezdtek érdekelni jalar gyökereim. Aini sosem szakadt el szülőhelye kultúrájától. Ninda viszont azt a híres-nevezetes hajnalt követően csak minimális érintkezést tartott fönn Szindoriával, azt is azért, mert ők ragaszkodtak hozzá. (Sileni: Nindaran-sóhipun, 144.)pa‑2 pa-3 miniszterelnökök [-12] Az egyik magyarázat, hogy miért foglalkoztatják sokszor az idő paradoxonai és extremitásai, az, hogy gyerekfejjel egy olyan világon kötött ki, ahol látszólag megállt az idő. Ami lehetetlenség, az idő nem állhat meg. Szúnahaum égboltján azonban semmi sincs, ami az idő változását mutatná, csak madarak és járművek. (Szinensi: Ninda mentális struktúrája, 162.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 61. èkaĩ 30., a piros órájapa‑3 pa-4 kirándulás [-23] Azt hiszem, minden világot, ahol megfordult, teljes egészében meg akart ismerni, noha tudta, hogy ez ennyi idő alatt nem lehetséges. Ezért másképpen csinálta. Keresett egy-két embert minden világon, akivel megismerkedett, mintegy a világ képviselőjeként. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 37.) :: Szúnahaum, Hílgifur-Ászangdzsúp, 43 691. muhat karisszinan, 810pa‑4→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |