„Lehettem volna talán miniszterelnök. És akkor? Talán nem annak az egy szem szöszke kislánynak akarunk megfelelni mindannyian – tudva vagy sem, hogy abból a szempárból a Galaxis jó szelleme tekint ránk?”
Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom,
449.
449.
Hallihuat Fónird
43 660. higit nangrifan
760
Ninda hallotta ugyan Ámmaíttól, hogy Szindorián megbukott a kormány, de ez egyáltalán nem érdekelte. Az sem, hogy a rezsim sajtója őt teszi felelőssé, és az ügyvédei természetesen sajtóperek sorozatát indítják emiatt. A dzsemrur érdekelte.
Hinnuldud majdnem olyan jelentős csillagközi kereskedelmi központ volt, mint a szomszédos naprendszerben fekvő Ommudi, de mint világ egészen más. Meleg sivatagvilág részben belélegezhető légkörrel, mint oly sok másik a Galaxisban. A dzsemrurt két kupolaváros, Hinnuru és Nufirra között tartották, egy széles völgyben, elég közel az ültetvényekhez ahhoz, hogy a levegő oxigéntartalma megfelelő legyen, de elég távol tőlük ahhoz, hogy a helyiek ne idegeskedjenek a növényeik épsége miatt. A völgy lankás oldalán, pár száz ríginenként sorakoztak a hajók, s előttük, közöttük minden terület a dzsemruré volt. Ez egészen pontosan azt jelentette, hogy amint kiléptek a suárból, kiskocsik sokasága közé jutottak, amik egyenetlen sorokat formáltak, és a nyitott rakterek tele voltak áruval. Másképpen nem volt szabad árulni, csak kocsiból, hiszen félre kell állni mindenkinek, amikor hajó száll le vagy fel. Mire Ninda és a gyerekek kijöttek, a hajó már három derki óta itt állt, az árusok minden irányból körülvették. A Testvériség hajói mindig jó üzletekkel kecsegtettek.
Ninda itt is hamar elszakadt a többiektől, kivéve Nombokát, aki csak néhány derkivel korábban érkezett vissza – kapott egy megbízást a cégétől, ezért amikor Ninda Ommudin a rendőrrel beszélgetett, ő Rombo egy másik holdján készített riportot –, s most kamerájával Ninda nyomában maradt hosszú lépteivel, és filmezte, ahogy ismerkedik a dzsemrurral.
Az első kocsi, ami a suárkapu előtt állt, egy lestrapált, fehér Kemman furgon volt, Ninda egész sor világon látott már hasonlókat. Ennek nagy tábla volt a tetején, soknyelvű felirattal. Szúni és saunisi is volt köztük. Hinnuldudi emlékek. Ezeket árulták. Ninda végigpillantott a kínálaton és továbbment, a következő kocsihoz. Az is elég rozzant volt, és abban is emléktárgyakat árultak.
– Üdvözöllek – szólította meg az árus szúni nyelven. – Valami szép emléktárgy Hinnuldud világjából neked?
– Nem, köszönöm – rázta meg a fejét Ninda.
Az árus, egy ritkás szakállú, nyurga férfi fölemelt valamit a furgon oldalában álló pultról.
– Kérek, nézd meg ez kicsi játék. Hinnuldud világbani sivatag ábrázolja, eredeti jammamkristály faragás.
– Műanyag öntvény – közölte Ninda anélkül, hogy közelebb lépett volna. – Szindorián néha loptam ilyet, de nem adtak érte két ũḩot sem.
– Micsoda?! – csattant fel az árus. – Te kis tolvaj tanít engem áru?!
Nomboka közelebb lépett – majdnem olyan magas volt, mint a furgon –, amire az árus riadtan visszavonulót fújt.
– Úgy értek, semmi baj, igen. Mi barátok Testvériségnek. Kérem, kedves gyermek, te elfogad Hinnuldud barátság jelképnek ez kicsi játékot ajándékra?
Ninda elfogadta. Egy kis dombormű volt, olyan, mint egy térképrészlet: egy darab sivatagi táj, a közepén a Henalliddal, ami egy egészen szabályos boltív formájú sziklaalakulat. Sok világon csiszol ilyeneket a szél, és Hinnuldudon már az ember idejötte előtt is volt légkör, tiszta nitrogén. A kis alkotás valóban műanyag volt, de annak szép.
Ez az egyetlen árus volt, akivel Nindának, mondhatni, problémája akadt. A többiek éppen olyanok voltak, mint az első árus azután, hogy Nombokát meglátta, sugárzott a szívélyesség belőlük is, Ninda szúni öltözéke itt is ajánlólevél volt mindenütt. Vagy két derki hosszat. Járt kocsiról kocsira, nézegette a rengetegféle árut, váltott néhány szót az árusokkal. Nomboka türelmesen járt a nyomában és filmezett, bár nem gondolta, hogy hasznát tudja majd venni az anyagnak.
Két derki elteltével – szúni idő szerint már késő este volt, a sivatagnak ezen a részén csak most közeledett az alkony – Ninda figyelme megakadt egy kis csoport helybelin, akik a kocsisor mögött félrehúzódva üldögéltek egy kis tűz körül. Nomboka persze nem értette, miért indul el feléjük Ninda, hiszen soha nem hallott a janníhaumról és az örök tűzről.
– Asszúran ni-hadd – lépett Ninda a kis csoporthoz, és feltartotta jobb kezét. Nombokának fogalma sem volt, honnan szedi ezt az üdvözlést, de a hinnuldudiak szemlátomást értették.
– Ni-hadd nin-szúran – felelte egy asszony. – Ahat nidd-naut im?
– Üdvözlünk a tüzünknél. Közülünk való vagy? – fordította Ninda suagja.
– Limm – mondta Ninda hinnuldudi nyelven, hogy nem, és szúniul folytatta. – Ami azt jelenti, hogy igen. Egy a Galaxis, egy az ember, és mind testvérek vagyunk a tűz lángjainál.
– Okos szavak – felelte egy férfi szúniul. – Gyere, ülj a tüzünkhöz, melegedj velünk.
Ninda csak egyet lépett, aztán félig hátrafordulva Nombokára nézett.
– Ő a barátom. Szillon Nomboka Marotomandi tévériporter Folgriról.
– Hát jöjjön ő is – bólintott a férfi. – Én Dzsinnun ni-Himmusszil vagyok.
– Az én nevem Ninda – telepedett Ninda a tűzhöz, Szillon pedig vele átellenben ült le, és a saját feje fölé állította a kamerát, hogy lássa Nindát.
– Folgri és Szúnahaum – mondta Dzsinnun egyikről a másikra tekintve. – Melyikőtök országában szokás tévékamerával ülni a tűzhöz?
– Elnézést kérek – felelte Szillon –, ha zavarja önöket, leállítom. Riportot készítek Nindáról, hogy hogyan jár-kel a világokon, érintkezik másokkal.
– Hemma – mondta az asszony, és a gép fordított: – Nahát. Mi az oka, hogy ezt teszed?
– A Galaxis egy távolabbi részén – elsősorban Szindoria világán, de sok más helyen is – megkülönböztetett tisztelettel viszonyulnak ehhez a kislányhoz.
– Miért?
Ninda felelt a riporter helyett.
– Szindorián azt hiszik, én valamiféle galaktikus csodatevő vagyok, aki megszabadítja őket a zsarnoktól. Valahányszor beszélek velük, elmondom, hogy nem. Semmilyen hatalmam nincsen. Én csak egy gyerek vagyok, aki nem is él Szindorián. De a szindorok hisznek bennem – egyszerűen azért, mert nincsen senki más, akiben hihetnének. Régebben az elnökükben hittek, de ő semmi mást nem akar, mint uralkodni és a zsebét tömni. A nép egy része már kiábrándult belőle, és helyette most énbennem hisznek.
– Egy részletet kihagytál – felelte Nomboka mosolyogva. – A nép egy része azért ábrándult ki belőle, mert te elmondtál róla mindent, amit addig senki sem mert elmondani.
Ninda vállat vont, őt ez a részlet nem érdekelte, de Dzsinnun megrázta a fejét.
– Nekünk is volt már diktátorunk, tudjuk, milyen az. Az igazságot kimondani – sokszor az a legnehezebb.
– Nekem nem volt az – biggyesztette le a száját Ninda –, én nem élek Szindorián, engem nem érnek el, azt mondok, amit akarok. Ezért kap tőlem gutaütést a rezsim. De nem beszélhetnénk érdekesebb dolgokról?
– Miről szeretnél beszélni, csillagokból jött gyermek?
– Például rólatok. Hinnuldud meleg világ, ti mégis a tűz körül ültök. Miért kell nektek a tűz?
– Ó, ez régi hagyomány nálunk – szólalt meg egy másik férfi. – Én Jettun sza-Hikkofenni vagyok, én vagyok a tűzmester. Az én tisztem a tűz meggyújtása. Ez szertartás nálunk, amit minden este elvégzünk. Ha vársz még egy keveset, mindenfelé láthatod majd a tüzeket itt a völgyben. Mesélőink úgy tartják, a tűz egyesíti gondolatainkat, mindannyiunkét, akik ma élünk és akik régen éltek. Hagyományaik szerint az emberek már a civilizáció hajnala óta tüzet gyújtottak esténként – csak akkor hagytak fel vele, amikor már volt modern világítás. Nekünk is van, de a tüzeket azért meggyújtjuk.
←oc-22 miniszterelnök [10] Mindenkiben él a kettős törekvés, hogy egyéniségként és egyszersmind valamely csoport, közösség tagjaként definiálja önmagát. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 130. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 660. dzsirat algillíszan, 408oc‑22 oc-23 dzsemrur [46] Lehettem volna talán miniszterelnök. És akkor? Talán nem annak az egy szem szöszke kislánynak akarunk megfelelni mindannyian – tudva vagy sem, hogy abból a szempárból a Galaxis jó szelleme tekint ránk? (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 449.) :: Hinnuldud, Hallihuat Fónird, 43 660. higit nangrifan, 760oc‑23 oc-24 Limelullí [-20] A Galaxisnak hála, hogy azon a hinnuldudi estén a tűz mellett be volt kapcsolva a kamera. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 22.)oc‑24→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |