„Az emberiséget mindig a különleges, többnyire kissé fura emberek vitték előre.”
Ninda: Az én Galaxisom, 202.
Ḱaŷndïm
61. śùndë 29.
a sárga órája
A titkárnő barátságos mosollyal fogadta és a türelmét kérte, a miniszterelnök úr hamarosan fogadja. ËẼnaḩý megköszönte, és elhárította a kínálást, nem kért semmit. Le sem ült, úgy kezdett el olvasni.
– Mit olvas, koordinátor úr? – érdeklődött a titkárnő, aki nem felejtette el, hol dolgozik, itt igenis elvárják a régimódi jó modort.
– Déŵnôp tanulmányát Az Első Szíanról. Ismeri?
A nő megrázta a fejét.
– Azt hiszem, nekem magas. Már olvastam két tanulmányt, és egyiket sem értettem. Az Első Szíant igen, az kristálytisztán érthető.
– Ne higgye – nevetett ËẼnaḩý. – Az csak a külső rétege, amit ért. Az alatt további rétegek vannak.
– És ön érti őket, koordinátor úr?
– Dehogyis… még csak remélni sem tudom, hogy egyszer megértem. Azt csak a legintelligensbbek értik.
Nyílt az ajtó, kilépett rajta Dóòst külügyi szóvivő, s a pillantása megállt ËẼnaḩýn.
– No lám, a koordinátor úr! Üdvözlöm. Örülök, hogy látom.
Kezet fogtak.
– Részemről a szerencse, szóvivő úr. Legyen kellemes napja.
– Önnek is ezt kívánom, ËẼnaḩý úr, önnek is. Jó színben van, remélem, legközelebb is jó egészségben láthatom viszont.
Dóòst vidoran távozott, az ajtóban pedig máris ott állt a miniszterelnök, aki szintén a kezét nyújtotta.
– Śaŵllèy, üdvözöllek!
– Szervusz, Lèẽreŷn – szorította meg a kezét ËẼnaḩý, számon tartva a jó modort: nem szólíthatja a másikat a rangján, ha az a személynevén szólította őt.
– Gyere be, foglalj helyet és mesélj. Láttad Nindát mostanában?
ËẼnaḩý mosolygott. Ez a mondat rövid ideje kezdett terjedni Sỳÿndoṙeìán, és nagyjából azt jelentette: „mi újság?” Ő most mégis szó szerint vette.
– Nem, őt sajnos nem láttam. Még tart az évszázados ünnepük, vagy nem tudom, hogy hívják, úgyhogy teljesen el vannak zárkózva a Galaxistól. De mégis őt látom mindenütt, csak hát már nem plakátokon. – Meglengette a könyvolvasóját. – Hat-nyolc tanulmányt már kiolvastam Az Első Szíanról, és részt vettem három tévébeszélgetésen.
– Én csak egyen, tudod, a munka miatt.
– Én is amiatt utasítottam vissza két tucat továbbit…
Nevettek.
– Ninda ért az állóvíz felborzolásához – bólintott ËẼnaḩý –, de kivételesen nem őmiatta jöttem. Támadt egy ötletünk az ÀLAN-ban. Néhány szomszédos országnak jól jönne egypár hajó, amiket mi jutányos áron tudnánk szállítani. A ṙoòdmÿsi flotta.
– Hadihajókat akarsz árusítani?
– Igen, Lèẽreŷn, minthogy mi nem használjuk őket. A potenciális vásárlók a szövetségeseink: Ànavë, Ṙõmo, Taùnneś, Dâymî, Ḱaŵẁt. Tehát stratégiai akadályok nem merülhetnek föl. Persze konzultáltam katonai szakértőkkel, kértem írásos állásfoglalást, el is hoztam, az a lényege, hogy semmi szükségünk azokra az ócska hajókra, viszont jó sajtónk lesz, ha eladjuk őket. Ugyanis teherhajók lennének belőlük.
– Ez biztos?
– Hogyne, okvetlenül. Másként eleve szóba se jönne az ügylet – az ÀLAN-ban aztán végképp nem kockáztatná senki, hogy magára vonja Ninda haragját. Nos. Ez az öt ország kis szállítmányozási céget alakított, és most hajókat vesznek. Két elképzelés is fölmerült: eladhatjuk a hajókat kápéért, vagy bevihetjük a cégbe és társulhatunk.
– És a Testvériség mit fog szólni?
– Semmit, ennek a cégnek a tervezett forgalma legfeljebb a kétszerese vagy háromszorosa lesz annak, amit a Testvériség Sỳÿndoṙeìával lebonyolít, csak teherszállításban, nem számítva bele a suárok forgalmát. Ez nekik nem összeg.
– Értem. Jó, hát tárgyaljatok velük, és ha meg tudtok állapodni, rajtam ne múljon.
– Rendben, Lèẽreŷn. Akkor jöhet a probléma másik fele? Van egy jelöltem a tárgyalás vezetőjének személyére, de nem tudom, hogy beszéljem rá, minthogy tisztára olyan, mint Ninda. Téged szeretnélek fölkérni, hogy vesd be személyes varázsodat és beszéld rá.
Vỳḩaůteń elnevette magát.
– Nocsak, nem tudtam, hogy ilyen képességeim vannak. Ismerem az illetőt?
– Találkoztatok párszor. Még soha nem csinált hasonlót, de amíg Nindát nélkülöznünk kell, ő az, akiről úgy gondolom, hogy bármire képes. Eleve ő az egyetlen Nindán kívül, akit mindenki elfogad.
A miniszterelnök felkapta a fejét. Ez a leírás mintha valahogyan egyenesen ráillett volna…
– Ìsy?!
ËẼnaḩý bólintott.
– Nem értesz egyet velem?
– Dehogynem – vágta rá Vỳḩaůteń élénken. – Kiváló választásnak tartom… leszámítva azt a részét, hogy nekem kellene rábeszélni, mert arról fogalmam sincs, hogyan csináljam. Te mondtad, hogy még soha nem csinált ilyet. Úgyhogy nem tudom, mit mondjak neki. De rendben, megoldom.
Megoldotta. A narancssárga órájának vége felé tudott időt szakítani, hogy felhívja.
– Nocsak, Lèẽreŷn Vỳḩaůteń – mondta a lány. A rezsim bukása óta végbement változások szerint ez komplett üdvözlésnek számított, legalábbis Ìsy korosztályában. Vỳḩaůteń köreiben továbbra sem, de ő ezen már rég túltette magát.
– Nocsak, Ìsy – visszhangozta. – Mondd, tudnék veled találkozni valamikor?
– Hogyne, amikor csak akarsz.
A régi rendszerben elképzelhetetlen lett volna, hogy egy egyetemista ne valamelyik tiszteleti megszólítással beszéljen egy tekintélyes, idősebb emberrel, hacsak nem családtagja vagy kifejezett engedélyt kapott rá. Magának a miniszterelnöknek pedig kimondottan járt volna nemcsak a tiszteleti megszólítás, de még tiszteleti ragozás is. De ezeket a dolgokat Ninda közvetlensége régesrégen eltemette. Ő még egyetemistának is kicsi volt, amikor már tegezett mindenkit, Érśom asszonyt, sőt magát Ḱïyṙeànt is. Ìsy pedig nem volt kevésbé különleges, mint Ninda. Itt élt a fővárosban, de senki sem tudta, hogy hol. A teljes nevét sem tudta senki, csak Ìsy volt, amióta a tüntetések idején megjelent a közéletben, és azóta szünet nélkül ott volt mindenütt, mindenféle önkéntes közéleti pozíciót betöltött már, de hivatalosan változatlanul nem volt más, csak egyetemista.
– Hol leszel piros közepén? Akkor végzek és megkeresnélek.
– Mondjuk a Swóp-Dèṙoynban jó lesz?
Vỳḩaůteń tehát munkanapja végeztével átsétált a Ṙoôden téren, végig a Sýlp utcán a Dẙn-emlékműig, és belépett a Swóp-Dèṙoynba, egy ódon étterembe, amit az Ẃmoynś-korszak stílusában rendeztek be, barna falburkolattal, színes csíkos drapériákkal, gömb alakú lámpákkal. Az egész annyira nem illett Ìsy kölykös lényéhez, hogy Vỳḩaůteń majdnem elnevette magát, amikor meglátta a lányt az egyik sarokban, olvasóval a kezében. Csak akkor nézett föl, amikor a férfi odaért hozzá.
– Lèẽreŷn – mondta üdvözlés helyett. – Rég láttalak. Foglalj helyet. A haverod is leül?
Vỳḩaůteń hátrasandított a kis gömb alakú robotra, ami természetesen árnyékként követte mindenhová, most is ott lebegett a háta mögött, jó magasan.
– Nem, nem hiszem, hogy fáradt lenne. Tudod, jár a munkámhoz. Mit iszol?
– Dáỹnak hívják, sũùnỹ import. Alkohol van benne, iszol effélét?
– Nem utasítom vissza, de én ennék is valamit.
Néhány huszadon át csak falatoztak és általánosságokról beszélgettek, aztán Vỳḩaůteń elmondta, hogy miért jött. A lány hüledezve nézett rá.
– Hogy én? – Vỳḩaůteń bólintott. – De miért? Mi vagyok én, valami csillagközi üzletkötő?
– Nem, diplomata vagy – felelte Vỳḩaůteń.
– Ugyan mióta?
– Amióta az ÀLAN élére álltál és Érśommal tárgyaltál. Ő se volt kevésbé miniszterelnök, mint jómagam.
←pd-4 fesztivál [-22] Egyértelmű, hogy a Ninda-kultuszt is ennek megfelelően két fő szakaszra kell osztanunk. A könyv megjelenése volt a választóvonal a voltaképpen alig megalapozott, puszta rajongás és a nagy gondolkodónak szóló tisztelet között. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez a változás magukban a rajongó egyénekben is lejátszódott volna. (Ílgaszaumi, A Ninda-kultusz, 1. kötet, 18.) :: Szúnahaum, Hakkoronin-Fíllaup, 43 700. jallinan-nirséhagan, 500pd‑4 pd-5 Ìsy [-19] Az emberiséget mindig a különleges, többnyire kissé fura emberek vitték előre. (Ninda: Az én Galaxisom, 202.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 61. śùndë 29., a sárga órájapd‑5 pd-6 film [-18] Manapság mindenki ír egy könyvet Nindáról. Vagy éppen tanulmányt arról, hogy miért ír mindenki könyvet Nindáról. Engem nem ez a szenzáció érdekel, amit csináltak körülötte, hanem ő maga. Mert a barátom, sokat beszélgetünk, és csakugyan hihetetlenül érdekes ember. Ebben igazuk van a rajongóinak. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 1. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 61. śùndë 36., a zöld órájapd‑6→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |