„Igen, a Galaxisnak ő Ninda. A legnagyobb ember, aki valaha élt. Nekem egyszerűen az édesanyám, az egyik a három közül, és a másik kettőt ugyanúgy szeretem. Nálunk itthon soha nem volt Ninda-kultusz. Ha bármiben különbözött az életem más gyerekekétől, az azért volt, mert nem két szülőm volt, hanem három – illetve inkább öt.”
Sileni: Naplóm Nindával,
44 320. dzsanargan
44 320. dzsanargan
Késő éjszaka volt már, a fekete órája, amikor a társaság szétszéledt. Śaŵllèy ËẼnaḩý saját légikocsin érkezett, egyedül indult haza, de amikor beült a kocsiba, gondolt egyet és nem hazafelé indult, a városban levő szállodai szobájába, hanem le a hegy tövébe, a suárkikötőbe, a hatalmas acélbeton lapon pihenő Hirgefun Dzsúlambi lábához. Nem kért engedélyt, hogy bevigye a kocsit a suárba; jó idő volt, meleg volt az éjszaka – Nỹllêinkòp már eléggé a meleg égövben feküdt, akárcsak Lũakẽàń –, így a kocsit letette a gigászi Testvériség-hajó közelében, az előírt távolságra, és gyalog indult a suárkapu felé.
Felbámult a magasba, de tudta, hogy hiába. A kikötő minden zugát megvilágították, nemcsak a talajba épített sárgás fénylapokkal, hanem a kikötőt körülvevő obligát üzletsor is úszott a színes reklámfényekben, bár ilyenkor már az üzletek egy kis része volt csak nyitva. Ebben a fényáradatban lehetetlenség volt kivennie a hajóóriás körvonalait, hiszen a csillagos égből sem látott semmit. A légiforgalmat figyelmeztető jelzőfények sem látszottak a tetején. Csak egy hatalmas sötét területet látott maga fölött, de a határait már nem lehetett kivenni.
Jól látta viszont, hiszen külön világított, a suárkapu fölött a hatalmas hétágú csillagot, azt a jelvényt, ami csillagszerte vendégszerető fogadtatást kínált az éhes, fáradt utazónak, jó minőségű, megfizethető árut a vásárlónak – és persze magabiztos erőfölényt az ellenséges szándékúnak.
Ha ugyan van olyan elmebeteg, aki egy Testvériség-hajóra ellenséges szándékkal sétál be. Ugyan mit tudna nekik ártani?
Hirgefun Dzsúlambi
Üdvözöljük az Árgauhit suárban
Felnézett a feliratokra a kapu fölött, és besétált. Most nem voltak színes fények a kifelé és befelé haladók irányítására, kint éjszaka van, és a suár forgalma mindig a kinti napszaktól függ, nem a bentitől. A tágas előtérben senkit sem látott, csak az üzletek üvegablakai mögött látszott mozgás. Elindult az üzletsor előtti utcán. Jobbról az első üzlet étterem volt, csillagközi szabványétterem, balról ajándékbolt. A jobb oldali második üzletből két esszidzsinna-egyenruhás fiatal nő lépett ki, szembejöttek vele, közömbös arccal elsétáltak mellette. Aztán egy idősebb férfi valami idegenszerű öltözékben, olyan volt, mint egy hosszú zöld köntös, de egészen más, mint a szúniké, ez nyilván utas valamilyen számára ismeretlen világról. Utána nem jött senki, egy lelket sem látott. Valamivel távolabb kiválasztott egy éttermet, helyet foglalt és fölvett egy étlapot. Most igazi szúni ételre vágyott. Ez az, hirsáhong szendvics, kettőt rendelt, és egy palack jogratos íhafit.
A szendvicset frissen sütötték, ropogós, forró és ízletes volt, és alig került háromszor-négyszer annyiba, mint egy hasonló kategóriájú étel kint a városban. Pedig nekik fenn kell tartaniuk ezt az egész gigászt az üzleteik bevételéből. Persze lehet úgy is számolni, hogy ennek a két szendvicsnek az árából csak ezt az éttermet tartják fenn, de ez csak bonyolítás, hiszen az étterem nyilván bérleti díjat vagy hasonlót fizet a hajó tulajdonosainak, akik ebből üzemeltetik a hajót. Az üzleti konstrukció teljesen mindegy, attól nem lesz kevesebb.
Vajon mit csinál egy szúni kapitány, ha ráfizetéses a hajója? Előfordul ez egyáltalán? Ha igen – eladja? Nyilván csak a Testvériségen belül, hiszen olyat még senki sem hallott a Galaxisban, hogy a szúnik egy hajója dzserang tulajdonba került volna. Vagy talán a kapitányok csak alkalmazottak, és a hajókat cégek üzemeltetik?
El se kell tűnődni alaposabban, és rajzanak a kérdések, amikre soha nem fog választ kapni, sem ő, sem senki más. Nyilván mindet föltették már egymilliószor, de hát a szúnik ilyenkor csak udvariasan mosolyognak és másról kezdenek beszélni. Az évszázad ostobasága volt (mármint sỳÿndoṙ számítás szerinti évszázadé), amikor az az ötlete támadt, hogy kikémleli, kik állnak Ninda mögött, milyen szervezetek támogatják. Nem is azért, mert persze hogy senki nem áll mögötte. Még csak azért sem, mert leültették őket egy óriási tribünre, ahol nem volt szabad moccanni se. De a szúniknál titoktartóbb népet elképzelni sem lehet. Ha tucatnyi szervezet állna Ninda háta mögött, és ő kedvére csatangolhatott, sőt antiövvel röpködhetett volna az egész nézőtéren, egész Saunison, akkor se láthatta volna őket. Igen, az alapötlet jó volt – csak azt hagyta számításon kívül, hogy ezek a szúnik. Ha a sídik vagy a rekkik lettek volna, vagy akár ők maguk, akkor teljesen jól működött volna az elképzelés. De a szúnik mesterfokra fejlesztették a titkolózást.
Felpillantott az étterem mennyezetére. Fagerendákból állították össze – még az is lehet, hogy valódi fa… sőt őket ismerve ez a valószínű –, valami régies építészeti stílust utánzott, ki tudja, létezett-e valahol valaha, vagy egy leleményes művész találta ki. A gerendákon kis lámpák lógtak, gömb alakúak, színes mozaikkockákkal kirakva. Az biztosan valódi üveg, a szúniknak remek üvegművészeik vannak, itthon is minden jómódú háztartásban akad egy-két dísztárgy a szúnik munkáiból. Hangulatos. Mindig gondot fordítottak arra, hogy a vásárlót kellemes környezet fogadja; egyszer még otthon, Ḱaŷndïmban beszélgetett erről egy szúni üzletemberrel, aki kijelentette, hogy őt a legkevésbé sem érdekli, hogy akik bemennek az üzletébe, azok fognak-e akár egy tízezred palannal is többet költeni attól, hogy szép a dekoráció és otthonos a környezet – ő önmagának, az üzlete hírnevének tartozik azzal, hogy nem fogadja a vásárlókat valami kopár csarnokban, égig érő polcsorok között, azonfelül ő maga is sokat van az üzletben és szereti otthonosan érezni magát.
De ez csak mellékes gondolat, igazán szép a mennyezet, de ő nem arra kíváncsi. Az járt a fejében, ami azon túl lehet, a feje fölött. Tíz-tizenkét szint is lehet, vagy még több, és megtippelhetetlen, hogy hányan élnek ott. Azt lehet tudni, hogy mennyi egy-egy hajójuk utaskabinjainak száma és teljes befogadóképessége, ez megvan a hajók publikus adatai között. Valamelyikét megnézte egyszer, húszezer utast tudott szállítani egy szinten. Társaságban sokszor vitatkoznak arról, hogy vajon hány lakója lehet egy szúni hajónak, ilyenkor egyfelől számításokat végeznek a hajók külső méretei alapján – ezeket a kikötők építése érdekében a szúnik hajszálpontosan közzéteszik –, másfelől viszont leszögezik, hogy semmit sem lehet tudni arról, hogy a szúnik maguk is olyan kabinokban élnek-e, mint az utasaik. Azért egy életen át elég kellemetlen volna. Nem tudni, mekkora kabinjaik vannak, és azt sem, hogy a lakószintjeiken mekkora területeket foglalnak el egyéb létesítmények. Nyilván ott is vannak éttermek, fürdőszobák, mindenféle.
Sóhajtott. Nem, ezek a spekulációk nem vezetnek sehová. Senki sem tud semmit a szúnik életéről, hát a szándékaikról sem tudhat senki semmit. Csak az elemi logika marad: ha rosszat akarnának, már bőségesen lett volna idejük megvalósítani.
←pc-11 politikusok 2 [-24] Most kezdem el munkám tizenkettedik kötetét, és mondhatom, éppen olyan sokat vagy keveset tudok kutatásaim tárgyáról, mint kislánykoromban Saunison, amikor felfedeztem, hogy én vagyok az egyetlen, aki azt is hallja, amit az emberek nem hangokkal mondanak. (Aini: Mentális lélektan, I rind, 1. kötet, bevezető)pc‑11 politikusok 2 pc-12 suár [-24] Igen, a Galaxisnak ő Ninda. A legnagyobb ember, aki valaha élt. Nekem egyszerűen az édesanyám, az egyik a három közül, és a másik kettőt ugyanúgy szeretem. Nálunk itthon soha nem volt Ninda-kultusz. Ha bármiben különbözött az életem más gyerekekétől, az azért volt, mert nem két szülőm volt, hanem három – illetve inkább öt. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 320. dzsanargan)pc‑12 suár pc-13 diktátorok [-25] Sok népnél létezik a születésnap fogalma: ez az a nap, amikor egy egyén születése óta kerek számú év telt el a helyi naptár szerint. Ezt családi ünnepnek tekintik, illetve híres emberek esetében akár nemzeti ünnep is lehet belőle. Természetesen erről is lemondtak őseink, amikor harminc napban határozták meg az év hosszát. (Angrolími: Népszokások és társadalmi konvenciók, 1029.) :: Szúnahaum, Hangilaoran, 43 699. nodzsat lidzsúmatan, 420pc‑13 diktátorok→
ph-21 id [-470] ()ph‑21 id ·· -395 734 121 szó (705 897+24 081+4143) 5 085 877 betű (4 921 786+164 091) 5 623 605 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2228. nap, 327 szó/nap, 2282 betű/nap, 77:09/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.8.1.:1262, 3086 18. 10:47 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |