„Ha nem találták volna föl a hipertéri anyagátvitelt, ma is Ősi Föld naprendszerében élne az egész emberiség. Ha nem találták volna föl a hipertéri energiaátvitelt, nem lenne kommunikáció a naprendszerek között, és nem lenne modern orvostudomány.”
Ílgaszaumi, A Galaxis világai,
840.
840.
Sileni elnyújtózott az ágyon, s a hipervezérlőnél ülő Dzseraszi máris aktiválta agya alvásközpontját. Aztán egy hatalmas szerkezet ereszkedett az ágy fölé, vaskos téglatest alakú, fehér, és egy lap libbent az ágy mellé. Dzsáfut az alvó kislány válla és feje alá nyúlt, megemelte. A lap becsúszott alá, a mentő ráfektette, gondosan beigazítva a fejét a lapon kialakított, párnázott mélyedésbe. Aztán gondosan ellenőrizte, hogy a felsőteste is nyugalomban fekszik rajta, a felkarja közepéig, a ruhája nem gyűrődött meg alatta, és a haja sincsen útban, azt külön figyelemmel, közel hajolva simította el, hogy egyetlen szál se maradjon, de nem fogta le hajhálóval vagy sapkával.
– Kész – mondta, és hátralépett.
– Rendben – mondta Dzseraszi. – Adok egy tápvezetéket, ezt csatlakoztasd a könyökhajlatába.
A mentő megfogta a gépről leereszkedő vastag, hajlékony csövet, a végén levő kicsiny szerkezetet a kislány bal karjára illesztette, majd egy selymes anyagú szalagot húzott át a könyöke alatt, és becsatolta.
– Ez is kész.
– Jól van. Egyelőre nincs még rá szükség, majd úgy öt limli múlva adok neki folyadékot. A kivezetést megoldjuk egyszerűen, hiszen még pelenkás, időnként aktiválom a rendszert és tisztába tesszük. Indítom a gépet. Lányok, mire viszontlátjátok a gyereketeket, meglesz mind a két szép kék szeme.
A felső géprész leereszkedett, befedte Silenit egészen a mellkasáig.
Dzseraszi, aki az ágy fejénél ült egy hatalmas, negyedkör alakú képernyő előtt, ami a számára kényelmes szögben volt megdöntve és tele volt grafikonokkal, állapotjelzőkkel és számokkal, alaposan, figyelmesen végignézett mindent. A háta mögött Óngpauri most helyezkedett el a maga karosszékében és nézett át ő is mindent a saját képernyőjén. Ő volt a második irányító, ha Dzseraszi bármiért akadályozva lenne, vagy ha egyszerre túl sok a tennivaló. Továbbá amikor az első irányítót éppen felváltják, akkor a második irányít, és fordítva.
– Minden rendben – mondta Dzseraszi. – Az orvosokat kérem.
A nyolc orvos sorban bemondta, hogy náluk minden rendben, aztán Óngpauri is.
– Hát akkor ha senkinek nincsen semmi gondja-sóhaja, akkor kezdjük el. Most van ötszázharminckettő. Felnyitom a hipertokot.
A lányok elképzelték, ahogy bent a gép gyomrában leveszik a fémpántot, ami a földrengés napja óta körülfogta Sileni fejecskéjét. Még sosem látták enélkül, csak ott a romhalmaz alatt, de akkor vastag törmelékréteg fedte az arcát, csoda, hogy levegőt kapott alatta. De az elképzelésük tévedés volt, mert még következett egy csomó ellenőrzés, kétszeres sterilizálás, és Dzseraszi csak azután jelentette be, hogy leemeli a hipertokot.
Néhány matin át tartott a műtéti terület előkészítése, aztán Dzseraszi azt mondta:
– Hát akkor itt az első nagy pillanat: behelyezzük a száfunnupszerveket.
Sem a gépen, sem Sileni alóla kilógó testén nem látszott rezdülés sem, hangot sem hallottak mást, mint az irányítók csendes szavait. Óngpauri az orvosok rövidítésekből álló nyelvén közvetítette, hogy mi történik. Négy orvos már sisakkal a fején ült a vezérlőasztalnál, most nem olyan irányítókészüléket tartottak a kezükben, mint az előző műtétnél, hanem mindkét kezüket bedugták egy félgömb alakú készülékbe, ami az asztalon állt, s látszott a csuklójukon, hogy mozog a kezük. A másik négy orvos még várakozott. A magasan elhelyezett nagy képernyőn megjelent két vékony fehér vonallal megrajzolt kör. Lassan eltelt még két mati.
– Vérellátás biztosítva – mondta Dzseraszi köznapi szúni nyelven. – Indítom a hőszabályozást, és kezdhetjük.
Ötszáznegyven állt az órán. A másik négy orvos odafordult a vezérlőasztalhoz, föltették a sisakot, Dzsáfut sorra járta őket és segített becsatolni, aztán bedugták a kezüket a félgömbökbe és bemondták a nevüket, hogy kész.
A két karikában kis fehér pontok jelentek meg, néhány pillanatra felvillantak, aztán pirosra váltottak, és máshol jelent meg a fehér pont. Összevissza a körök felületén.
Dzsáfut leült a lányok mellé, és intett a nagy képernyő felé.
– A fehér az, ahol dolgoznak. A piros az, ahol már összevarrták az idegrostot, és majd kék lesz, ahol már meg is vizsgálták, ellenőrizték az ingervezetést és rendben van. A végére az egész területen kéket fogtok látni. Holnapután ilyenkorra.
Azután már csend volt a műtőben, csak néha szóltak valamit halkan, többnyire az irányítók, az orvosok csak elvétve, rövidítésnyelven. A lányok ültek, várakoztak, beszélgettek hangtalanul. Az esszidzsinna olvasott. Ötszázkilencvenötkor nyílt az ajtó, persze az is hangtalanul, és bejött két orvos, majd apránként egyre többen. A gépeket kezelők jelezték az irányítónak, hogy mikor lépnek ki, semlegesítették a gépüket, Dzsáfut kicsatolta a sisakjukat, s helyet cseréltek a váltótársukkal, aki a mentő segítségével feltette a sisakot, betette kezét a félgömbökbe, visszakapcsolta a gépet és folytatta a munkát. Nem siettek, a nyolc orvos felváltása tíz matin át tartott, s egyszerre mindig csak egy állomást kapcsoltak ki. A felváltott orvosok félreálltak a többiek útjából, nyújtózkodtak egyet, intettek a lányoknak és kimentek. A két új irányító megvárta, amíg elkészülnek mindezzel, csak aztán mentek oda az irányítópultokhoz. Égaraup Dzseraszi mellé állt, áttekintette a képernyőt és bólintott. Dzseraszi fölkelt, Égaraup leült a helyére és mondta, hogy minden rendben. Óngpauri csak ezután adta át a helyét Silgásutnak. Dzsáfut is elment, Hirgenop jött be helyette.
A munka folytatódott, a lányok pedig ott ültek és vártak. A körökben végtelen lassúsággal szaporodott a piros. Az orvosok minden derkiben váltották egymást, de Ninda, Aini és Szinensi maradt. Néha egy-kettő közülük kiment egy kicsit mozogni, ettek pár falatot, beszéltek Ámmaítékkal, Szinensi és Aini szüleivel, aztán visszatértek. Az éjszakát is a műtőben töltötték, a karosszékben bóbiskolva.
Persze már a műtét előtt mindenki próbálkozott vele, hogy lebeszélje őket erről, de hát tudták, hogy értelmetlenség. Más szülő se tud békésen aludni, amíg a gyerekét operálják.
A műtét monotóniája nem változott éjjel és másnap sem. Derkinként bejött az új orvoscsoport, felváltották a régieket, aztán csak ültek a vezérlők előtt és néha szóltak egy-egy szót orvosi nyelven. Nem beszélgettek, nem is volt szabad, koncentrálni kellett, ez sokkal komolyabb műtét volt, mint az ujjaké. Nagy ritkán egy-egy orvos jelezte, hogy valamiért váltást kér, akkor az ügyeletes esszidzsinna hívott valakit, az egy-két matin belül ott volt és beült a helyére.
Ezt a szahutot a lányok teljesen kihagyták. Nélkülük Haitéknak se volt nagy kedvük ünnepelni, bár azért elmentek a janníhaumba. Persze a szúnik számon tartották, hogy az „unokájuk” nagy műtétje van, mindig akadtak beszélgetőpartnereik, hogy ne üljenek ott magukban.
Az ikrek kicsik voltak még, hogy fölfogják a felnőttek aggodalmát, ők zavartalanul táncoltak, ugráltak, játszottak a többiekkel, és tömték magukba a süteményt, gyümölcsöt, szendvicseket.
←oi-1 szemek 1 [11] A nemzedékek cserélődnek. Egy nap már senki sem lesz, aki emlékszik Ḱïyṙeàn uralmára. De őrá nem is érdemes emlékezni. Arra a kislányra érdemes, aki elhozta közénk a fényt. (ÀLAN: Hősköltemény) :: Szúnahaum, Ángahaur, 43 667. higit szimsáhuran, 480oi‑1 oi-2 szemek 2 [-24] Ha nem találták volna föl a hipertéri anyagátvitelt, ma is Ősi Föld naprendszerében élne az egész emberiség. Ha nem találták volna föl a hipertéri energiaátvitelt, nem lenne kommunikáció a naprendszerek között, és nem lenne modern orvostudomány. (Ílgaszaumi, A Galaxis világai, 840.)oi‑2 oi-3 ÂAṙeyń [-20] Sokféle ember van, és mindegyikkel szót lehet érteni, csak tudni kell a módját. Talán a legnehezebb a hivatalnokkal, aki előírások mögé bújik és őt magát nem láthatod meg. Én félretolom az előírásokat, hogy kicsalogathassam mögülük az eleven embert. (Ninda: Beszélgetések, 918.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 60. aîkån 17., a fehér órájaoi‑3→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2210. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:45/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:225, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |