„Egy olyan világon, amelyik nem kering és nem forog – illetve olyan lassan, mintha nem tenné –, nincs nappalok és éjszakák váltakozása, nincsenek évszakok, még az időjárás mozgalmassága sem töri meg az idő egyhangúságát, nekünk embereknek kell a saját életünkben változatosságot találni.”
Ílgaszaumi, Szúnahaum-szilgi,
240. sómir, 48. singir
240. sómir, 48. singir
Jasszani-Haugímú
43 670. famut algillíszan
480
Egyetlen szúni gyerek sem megy iskolába a kistestvére hilgihutjának napján, és az iskolatársai sem. Ninda, Aini és Szinensi nem volt Áuszi testvére, és ha Ninda az lett volna, akkor a két társa nem lehetett volna, hiszen őket szerelmi kapcsolat kötötte össze. De ez senkit sem érdekelt. Ők Ámmaíték tiszteletbeli gyerekeinek számítottak, és kész. Jolkigi és a gyerekek tehát eljöttek Haitékhoz, akárcsak a barátaik és egy csomó ember Haugímúból, fahuddan nélkül, de fiengin-ríniben, félgömb alakú színes sapkában, a szellemek miatt.
Hilgihut-sódan elsősorban hangin-fiengéni lehet. Ninda az volt – aminek következtében Szinensi és Aini, sőt Sileni is, csak erről persze a csoporton kívül senki sem tudott –, de akárcsak az ikreknél, most is fennállt, hogy nem lehet a hilgihut-sódanjuk az érzelmi kötelék miatt, sőt mivel időközben Szinensi és Aini a párja lett, már ők sem. Ezért másik sódant kellett keresni. Meglepetésükre ismerős jelentkezett a feladatra, Séssinauri, aki nemrég tette le a hanginvizsgát és örömmel elvállalta.
– Neked köszönhetem, hogy hangin-fiengéni vagyok, sien-Ninda. Te beszéltél nekem folyton a szellemekről, te keltetted föl az érdeklődésemet. Az a legkevesebb, hogy eljövök és összekötöm a kisöcsédet a szellemekkel.
Ezt mondta még jóval Áuszi születése előtt, s most eljött. Nagyot nőtt, világoskék köntöse alatt már szépen domborodott a melle, és nagyon örült a viszontlátásnak. Rajta persze nem volt fiengin-ríni.
– Hát a dobásaid milyenek, halligí? – ez volt az első szava, ahogy átölelte Nindát.
– Jók, de már rég nem dobtam, daurta.
– Szissz-szissz, és milyen rég?
– Vagy egy éve.
– Az épp elég, hogy kijöjj a gyakorlatból, a szertartás után eljössz velem dobálni, helyes?
– Dehogy megyek, te sengiri… itt maradunk és örülünk egymásnak meg a szellemeknek.
– Jó. Majd sütünk sehaddut meg ilembát. Hol van a hilgut?
– Mondom, hogy sengiri vagy, hol lenne, alszik a sillafupban, vagyis Hait valószínűleg már szoptatja.
– Akkor beosonok és megnézem.
S már ott is volt Ímandzsi, aztán Hongé, majd Fondzsahut, aki persze arról érdeklődött, hogy halad Ninda az úldjátékkal.
Négyszázkilencvenhétkor Séssinauri megállt a nagy ház ajtajában és végignézett az egybegyűlteken.
– Akkor hát, barátaim, nemsokára találkozunk a szellemekkel.
S visszament a házba, immár mint a szertartás vezetője.
Mindenki ellenőrizte a rínijét és elővette a jó előre magával hozott szulmélámpácskáját. Nindáé kék volt, Ainié zöld, Szinensié sárga. Mire Séssinauri visszatért, már égett mindenkié, tarka csillagerdő borította a ház előtti térséget. Az automaták csak most emelték föléjük a haurímút, hogy sötétben lehessenek, hiszen másképp semmilyen fény nem érvényesült volna az örök napsütésben. Már egy derki óta tűz is égett a háztól húsz ríginre, nem tűzpálcákból, hanem rögtönzött Tűz Otthonában. Ninda gyújtotta meg, hiszen Kis Őrző volt, de a gondozását csak valódi Őrző végezhette, aki ott lépdelt körülötte, mint minden janníhaumban.
Séssinauri fekete fahuddanban, fejére borított csuklyával érkezett, a szellemek miatt, kezében a Sínisuál-henger. Dél volt. A haurímúban csak a tarka csillagok sokasága és a tűz világított, meg a henger irizálása.
– Eljöttetek, szúnik? – kérdezte csengő hangon Séssinauri az ajtóban állva.
Egyetértő mormogás a tömegből.
– Örülök neki, mert jókor jöttetek. Éppen ide várjuk a szellemeket, hogy bemutassuk nekik Áuszit.
A tűzhöz lépdelt, kezében a Sínisuál-hengerrel, amit elhelyezett a szokásos kis asztalkán, és kibocsátotta belőle a Fényt. De másképpen, mint a sáhaddif számára. Most úgy mondta: – Sínisuál-óngidzsaurin!
A henger kivetítette a Sínisuál-kört, ami aztán növekedni kezdett, az átmérője csakhamar elérte a három rígint, majd Séssinauri oldalra lépett, s a kör követte, elfordult az asztaltól.
– Áuszi, a Felhő újszülött gyermeke, jöjj közénk és mutasd meg magad a szellemeknek!
A házból előjött Áuszi, vagyis Hait és Ámmaít, a karjukon a sillafuppal, aminek most lehajtották az oldalait, úgy feküdt rajta Áuszi, zöld rugdalózóban és zöld sapkában. Ebből csak annyinak volt köze a szertartáshoz, hogy legyen rajta sapka, de nem kötötték meg az álla alatt; ha mocorog és leesik, egyszerűen visszarakják. A szülők is köznapi köntösben és ríniben voltak. Aini és Szinensi mellettük jött kétoldalt, Ninda pedig előttük, hátrálva, ők voltak a hilgihut-fódirok, akiknek az a feladatuk, hogy a hilgutra vigyázzanak, nehogy leessen a szülei karjáról, nehogy azok elejtsék, nehogy bekövetkezzen bármi olyan baleset, ami egyébként aligha következett még be a Testvériség történetében, hiszen minden szülő tud vigyázni a saját gyerekére.
Hait még nem épült fel teljesen, de nem okozott gondot a járás, nem akarta elhalasztani a szertartást.
Karjukon az újszülöttel beléptek a Sínisuál-körbe.
– Áuszi – köszöntötte a sódan. – Áuszi, a Felhő gyermeke! Nézzétek, szúnik! Hait Kirísz és Ámmaít Ídara fia, Áuszi, aki hamarosan elnyeri teljes nevét. Ehhez hívjuk segítségül a szellemeket.
A Tűz Otthonához lépett és beledobta a peremre már odakészített piros rimdzsgömböt. Az a tűzben szétomlott, s élénkpiros, illatos füst szállt fel.
– Angdzséramun-hilhallí simeng Szíhpun-rangsíran, te, aki vigyázol a magzatokra és csecsemőkre, tudjuk, hogy őrzöd Áuszi kicsiny életét. Ófáhannip-szilgil Dzsórun-hpangsé ílp rginnan-Szógasszinut, te, aki vigyázol a családokra, tudjuk, hogy óvod Hait és Ámmaít életét és gyermekeik életét. Súraríhongi-siamdí jull Ikkíran-szinné-Hangé, te, aki mindenkinek segítségére vagy a tanulásban, tudjuk, hogy segíteni fogsz Áuszinak az előtte álló évszázadok során. Ámindzsaun-holgip sédin dzsrind-Ásszirafaungrórin, te, aki gondoskodsz egészségünkről, tudjuk, hogy óvni fogod Áuszi egészségét. Dzsifallup-jalgil fú ámbaun Szófunnundzsílalgur-fangip, te, aki gondot viselsz a szerelmesekre, tudjuk, hogy megkeresed Áuszinak azt, aki igaz szerelemben életének társa lesz.
Visszafordult a családhoz.
– Ki az, aki klánjába fogadja ezt a szúni gyermeket, Áuszit, akinek vérségi kapcsolat folytán nincsenek klánjai?
– Én – felelte Ninda, szembefordulva Séssinaurival.
– Ki vagy te?
– A Felhő gyermeke vagyok.
– Ki vagy hát neved szerint?
– Hangikun Szesszinan Nindarangi Szilun Rienszá.
– Áuszi hilgihut-sódanjának feladata a klánbavételre felkérni a szellemeket. Ha ez megtörténik, Áuszi klánjaid tagja lesz és az is marad mindörökre.
– Simnunná – felelte Ninda, s mindketten a Tűz Otthonához léptek.
– Ildzsimmun-ríhangszin aull rgíman-Sáttihpuan, te, aki vigyázol a szúnik klánjaira, kérlek, állj meg utadon egy szívverésnyit. Itt van Áuszi, itt van az ő hilgihut-dzsimtuja, és itt vagyok én, hilgihut-sódan, akinek feladata kettejüket összekötni. – Ninda bedobta a tűzbe a zöld rimdzsgömböt, s a felszálló zöld füst felé nyújtották karjukat. – Légy segítségünkre, hogy a klánbavétel sikeres legyen!
Visszamentek a családhoz, s már ott állt egy hilganil egy tálcára helyezett tálka vízzel. Beletették a kezüket.
– Mossa össze vérünket Ősi Föld vize.
– Simnunná – mondta mindenki, még az Őrző is.
Ninda vizes kezével megsimogatta Áuszi arcát.
– Klánomba fogadlak, Hangikun Szesszinan Áuszi Ídara Kirísz! Vérem a te véred, lélegzetem a te lélegzeted, életed folytassa az én életemet.
– Simnunná!
←oj-24 szülés [-25] Nem ő szülte az ikreket és Áuszit – sőt engem sem. Még kevésbé a két feleségét, és persze Haitot és Ámmaítot végképp nem. Mégis ő az édesanyja mindannyiunknak. (Sileni: Ninda élete, 531.) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 670. senut saurgéman, 610oj‑24 oj-25 hilgihut [-16] Egy olyan világon, amelyik nem kering és nem forog – illetve olyan lassan, mintha nem tenné –, nincs nappalok és éjszakák váltakozása, nincsenek évszakok, még az időjárás mozgalmassága sem töri meg az idő egyhangúságát, nekünk embereknek kell a saját életünkben változatosságot találni. (Ílgaszaumi, Szúnahaum-szilgi, 240. sómir, 48. singir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 670. famut algillíszan, 480oj‑25 oj-26 šuep kĺu [-23] Látszólag a nagyon kicsi korkülönbség okozta, hogy az én három anyukám mindig olyan volt, mintha a barátnőim lennének. De szerintem ők akkor se lettek volna olyan igazi »anyukaszerűek«, ha sok-sok évszázaddal idősebbek lettek volna. Megkaptam mindent, amit egy gyerek kívánhat: szeretetet, figyelmet, tanítást, bizalmat, tiszteletet. És rengeteget játszottak is velem. (Sileni: Naplóm Nindával, bevezető, 3.)oj‑26→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |