„Ne védelmezz olyan álláspontot, amiben nem hiszel – mondta Feddardin. Én hozzáteszem: de ha téves az az álláspont, hiába hiszel benne – végül elbuksz.”
Ninda: Beszélgetések, 890.
Amro Kfanvan Dimalsz intelligens ember volt. Nem volt sok időre szüksége, hogy átlássa: olyan helyzetbe került, ahol nincsen jó lépése. Ha letagadja, ami történt, a riporter előkapja a felvételt, hiszen nyilván az előző beszélgetést is fölvette. Ha elnézést kér, azzal olyan ütőkártyát ad a kezükbe, amivel bármeddig elvihetik az ügyet. Kénytelen ragaszkodni az álláspontjához, bár ez a megoldás a legveszélyesebb.
– Szamtur úr súlyosan megsértette Hszanken Állam törvényeit, asszonyom. Nekem mint kikötői tisztnek feladatom, hogy érvényt szerezzek a törvénynek.
– Mint például az űrhajók területenkívüliségéről szóló csillagközi egyezménynek, Dimalsz úr?
– Sajnos megesik, szerkesztő asszony, hogy a különböző törvények ellentmondanak egymásnak.
– Dimalsz úr, elmondaná, milyen alapon választott a két törvény közül, hogy melyiknek szerezzen érvényt?
– Köteles vagyok védelmezni az állam érdekeit, asszonyom.
– Amennyiben?
– Andvans mérnöknek tilos elhagynia Hszanken Állam területét, tehát külföldi hajóra szállnia is.
– Mit tenne ön, Dimalsz úr, ha Szamtur kapitány nem szegülne ellen az intézkedésének?
– Akkor, szerkesztő asszony, parancsaimnak megfelelően cselekednék.
– Vagyis?
– Rendőri kísérettel visszaszállíttatnám Andvans mérnököt és családját Hszanken felségterületére.
Szinala Handrikaroszonarombvé szeme összeszűkült, a szája sarkában kegyetlen félmosoly jelent meg.
– Dimalsz úr kérem, titkos az a parancs, amelynek végrehajtásáról beszélgetünk?
– Nem, szerkesztő asszony. Óhajt egy példányt?
– Lekötelezne vele.
A katonatiszt kinyúlt oldalra és megérintett valamit.
– Igen, már itt is van – bólintott a riporter. – Ön nagyon kedves, segítőkész úriember, Dimalsz úr. Esetleg lenne kedve nekem interjút adni, amikor az ügyét tárgyalják a Csillagközi Emberi Jogi Bíróságon?
Dimalsz összerezzent és pislogott.
– Nem értem, miről beszél.
– Ez nagy hiba – bólogatott Handrikaroszonarombvé. – Súlyos tájékozatlanság. De hamar rá fog jönni. Még csak annyit, Dimalsz úr: az Ommikihempu már elhagyta az önök világának felszínét. Számíthatunk távozás közben valamilyen erőszakos fellépésre az önök részéről?
– Nem – sóhajtott a tiszt –, törvényeink értelmében ez nem lehetséges.
– Köszönöm, hogy a segítségemre volt. Amro Kfanvan Dimalsz kikötői parancsnokhelyettest, a hszankeni hadsereg ambun-rédgi erőinek szotanszát látták, kedves nézőink.
A botrány hullámokban tört ki.
Immild, noha valóságos sérelem nem érte, magyarázatot követelt Hszankentől a kapitányt ért fenyegetésért, és garanciákat arra, hogy sem Szamturt, sem más immildi kapitányt nem fognak zaklatni Hszanken világain. A hszankeniek hasonló jegyzékkel vágtak vissza, kikérve maguknak, hogy egy immildi kapitány megsérti a törvényeiket és még nekik áll följebb. A hírügynökségek gondoskodtak róla, hogy ez a diplomáciai kardcsörtetés eljusson a nyilvánossághoz.
Handrikaroszonarombvé interjúja pontos időzítéssel akkor jelent meg, amikor a csillagközi közvélemény már mindent tudott a konfliktusról. Az egész család megjelent a képen, és a riporter kérdéseire Andvans mérnök elmondta a történetnek azt a részét, amiről eddig nem értesültek: hogy miért nem hagyhatja ő el Hszanken területét. A bíróság tiltotta meg neki, az államrend megdöntésére irányuló sorozatos kísérletei miatt. De nem csukták le, mert a társadalomra való veszélyessége nem nagy. Ez áll az ítéletben. A valóság az, hogy Andvans indulni akart a helyi választásokon, Ambun-Rédg kormányzójának címéért, és bizonyos népszerűséget már elért. Ez zavarta a jelenlegi kormányzót, ezért intézett el egy ilyen ítéletet. És azért nem csukatta le, mert nem akart belőle mártírt csinálni. Ennek folytán viszont belföldön szabadon mozoghatott, tehát a jegyirodában kiadták a Hszanken világára szóló jegyét.
A csillagközi közvéleményt megosztotta a politikai konfliktus, akadtak, akik Andvans pártját fogták, másokat hidegen hagyott a dolog, politikusok egymás közötti csatározása. A mindössze öt naprendszerre kiterjedő Hszanken kicsi volt és jelentéktelen, néhány naprendszerrel távolabb már nem tudtak róla semmit.
Csakhogy Dimalsz kimondott két szót, amit nem kellett volna. És családját. Ezzel egészen más síkra terelődött az ügy. Andvans felesége nem vett részt a politikában, a két kisgyerekről pedig eleve elképzelhetetlen volt, hogy bármit elkövettek volna. Az ítélet, amit a BGH pillanatok alatt megszerzett, semmit sem szólt arról, hogy miért sújtja külföldre utazási tilalom ezt a három személyt is, csak annyi állt benne: „és családját”.
Handrikaroszonarombvé – a BGH egyetlen tudósítója Hszanken területén – felhívta az ambuni városi bíróságot, ahol egy ügyintézőt a szó szoros értelmében kilelt a hideg attól, hogy egy csillagközi hírügynökség kér tőle felvilágosítást, de szerencsére annyit ki tudott nyögni, hogy ő ebben nem illetékes. A riporter mézesmázosan megkérdezte, hogy lesz-e kedves intézkedni, hogy az illetékes haladéktalanul felhívja őt, és várt. De csak ő. Egy csillagközi hírügynökség nem vár. A BGH emberei rászálltak Ambun-Rédg és Hszanken bíróságaira és igyekeztek eljutni a legfelsőbb vezetőkhöz. Sikerült is, és Handrikaroszonarombvét hamarosan összekapcsolták Akon Nonri Rakundával, Ambun-Rédg Legfelsőbb Bíróságának elnökével.
– A kérdés, amire választ szeretnék kapni öntől, főbíró úr – kezdte a riporter az üdvözlések után –: hogyan lehetséges, hogy bírósági ítélet tiltsa meg az ország elhagyását olyanoknak, akik ellen soha nem emeltek vádat, sőt kiskorú gyerekeknek?
– Szerkesztő asszony, ön bizonyára tudomással bír arról – kezdte Rakunda főbíró, egy idős, tekintélyes külsejű úriember –, hogy magáról a konkrét ügyről nem tudok nyilatkozni, nem tanulmányoztam az esetet, nem vagyok birtokában a kellő információknak. Általános jellegű információkat tudok adni önnek. A bírósági gyakorlat követi a családjogi törvény azon előírását, hogy a kiskorú gyermekeket – bizonyos, törvényben szabályozott esetek kivételével – nem szabad elszakítani szüleiktől.
– S ez az előírás erősebb, mint a gyermekek szabad mozgáshoz való joga? – érdeklődött Handrikaroszonarombvé.
– Igen, feltétlenül. Ha a szülő nem jelent veszélyt a gyermek egészséges fejlődésére, akkor semmiféleképpen nem szakítjuk el őket egymástól.
– Eszerint ez nem csak az anyára vonatkozik, hanem az apára is? – kérdezte a riporter pontosan az ellenkezőjét a valódi kérdésnek.
– Ez magától értetődik, szerkesztő asszony.
Handrikaroszonarombvé felállította a csapdáját, a főbíró benne volt – rácsukhatja.
– Ez tehát azt jelenti, főbíró úr, hogy az a bírósági ítélet – elvonatkoztatva természetesen a konkrét esettől, általánosságban tekintve –, amely kimondja, hogy tilos elhagyniuk az országot olyan gyerekeknek, akiknek az egyik szülője külföldön van, az szükségképpen téves ítélet. Egyetért velem ebben, főbíró úr?
Rakunda kezdte kényelmetlenül érezni magát, de még nem látta előre, mi lesz a riporter következő lépése.
– Általánosságban igen.
A riporter tempót váltott.
– Akkor tehát foglaljuk össze, immár a konkrét esetet. Miután a gyerekek anyja külföldön van, nekik jogukban áll csatlakozni hozzá, akadályoztatás nélkül, jól mondom, főbíró úr?
Rakunda bosszús fintort vágott.
– Mint mondtam, a konkrét esetet nem ismerem, nem tudok róla érdemben nyilatkozni. Azt sem tudtam például, hogy a gyerekek anyja külföldön van.
– Nem, nincs külföldön, itt van a férjével és a gyerekeivel.
– Akkor… nem értem.
– Eddig nem tárgyaltuk külön az ő személyét, de miután őt soha nem vádolták semmivel, számomra nyilvánvaló, hogy ő bármikor elhagyhatja az országot. Ön nem így látja, főbíró úr kérem?
– Amennyiben az ön állítása helytálló… minden bizonnyal jogában áll.
– És magával viheti a gyerekeket, nemde?
←pa-20 menekültek [-18] Békétlen, kellemetlen, nyugtalan hely a Galaxis. Nem is lehet másmilyen, hiszen emberek élnek benne. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 39. sómir, 47. singir) :: Dzsúmun Auríhaum, Sóraku, 43 691. dzsirat dzsorehan, namindan-sirgakin, 660pa‑20 pa-21 szócsata 1 [3] Ne védelmezz olyan álláspontot, amiben nem hiszel – mondta Feddardin. Én hozzáteszem: de ha téves az az álláspont, hiába hiszel benne – végül elbuksz. (Ninda: Beszélgetések, 890.)pa‑21 pa-22 szócsata 2 [-24] Megkérdezték, miért mondja, hogy a politikusokat csak az önérdek vezeti. Mert így van, felelte. De miért van így, kérdezték. Azt felelte: Ne engem kérdezzetek, hanem őket. Én nem vagyok és nem is leszek politikus. (Sileni: Naplóm Nindával, 43 980. szimsáhuran)pa‑22→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |