„Még nem is tudtuk, hogy küldetése van, amikor már beteljesítette annak első elemét. Csillagközi hírnévre tett szert.”
Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával,
1106.
1106.
Angaur Dzsúrarengi
43 657. higit szílgaran
780
Szvottakart volt az első világ, ahogy beléptek a spirálkarba, Sasszákentől tíz érangra sáfur irányban. A Testvériség közepes fokozatba sorolta: kilépés csak az esszidzsinnával, de mérsékelt erők elegendőek, egy csoportnak egy főnyi védelem. A gyerekek számára ez Rano volt, aki fölvette a sárga egyenruháját a piros-sárga sapkával és a derékszíjjal, és lekísérte őket a városba. Kupolaváros volt egy szürke sivatag közepén, ami fölött tarka gázokból álló légkör volt. A hajó nem szállt le, mert a városkapuk nem voltak elég nagyok, aungirral lehetett lemenni, a helybeliek pedig a saját kishajóikkal jöhettek föl a suárba.
Nem volt gazdag város, ez nyomban látszott rajta. Tipikus bányaváros, ötvenezer lakos, az egyetlen lakott hely az egész bolygón, sőt az egész naprendszerben. A bányavárosok egyik tipikus problémájától szenvedett, a munkanélküliségtől. Nagyszámú szerencsevadász érkezett ide, akik itt akartak meggazdagodni, aztán nem jutott mindnek munka. Az utcákon mindenfelé fiatal férfiak lődörögtek, nagyrészt valamilyen kézzel mutogatós játékkal ütve el az idejüket. Rövidnadrágot hordtak, semmi mást. És elég soványak is voltak. Rano még otthon elmondta, hogy nem szabad közéjük keveredni, indulatos, nehezen kezelhető emberek, adott esetben veszélyessé válhatnak.
Hát nem keveredtek közéjük. Sétáltak az utcákon, nézegették a házakat. Errefelé a szürke volt a jellemző szín, a házak szemlátomást a sivatag kőzetéből épültek, csak egy részüket festették le, főleg fehérre vagy valamilyen fakó színre. De a festett házakon is nagy területeken lepattogzott a festék, a falak is rozogák voltak. Nindát nagyon emlékeztette Luakeánra. Azokban a negyedekben, ahol ő élt, szakasztott ilyenek voltak a házak.
– És nincs olyan érzésed, hogy nem mersz itt szabadon mozogni? – kérdezte Szinensi. – Hiszen ott nem mertél, bármikor jöhettek az ervések.
– Nem, semmi ilyen érzésem nincs. Rano megmondta, hogy az itteni rendőrök a tenyerünkből esznek.
– És ezektől sem félsz? – intett Szinensi egy kis csoport felé, olyan mozdulattal, amit kívülről nem láthatott senki, mert nem a kezével vagy a fejével csinálta, hanem az elméjével. Négy férfi meg két kamasz fiú. Érdeklődve szemlélték a szúni gyerekcsapatot.
– Nem hát. Itt van Rano, itt van a hajónk. Mitől félnék?
A kérdésére váratlanul a csoport maga adott választ. Elindultak feléjük, nem túl magabiztos léptekkel, de egyenesen Ninda és Szinensi felé, akik leghátul haladtak, vagy öt ríginre lemaradva a társaiktól. Amikor a legelső már elég közel volt, valahonnan előlépett egy rendőr, valami olyasmit tartott a kezében, mint a szindor ervések DỸṘM-botja, előrenyújtotta a férfi felé, és mondott valamit parancsoló hangon a nyelvükön.
Ninda megállva még látta a szeme sarkából, hogy Rano visszafordul, és egy pillanat múlva ott is állt mellettük.
A férfi a melle elé emelte két kezét, és ferdén tartott két tenyerét nyújtott ujjakkal, keresztben egymásra fektette, tenyérrel befelé, aprókat hajlongott és magyarázni kezdett valamit. Szinensi feléje tartotta a suagját.
– Béke, rendőr úr – fordította a gép –, béke, senki nem bánt senkit. Csak kérdezni szeretnék valamit. Szabad, kérem?
– Hagyja őt békén – szólt Szinensi a rendőrre ellentmondást nem tűrő hangon. A suag lefordította, s a rendőr leengedte a botját.
A férfi meghajolt a rendőr felé, aztán tett még két lépést előre. Merőn nézte Nindát, és megint a melle elé kapta két tenyerét, ferdén, keresztben. És föltette azt az egyetlen kérdést, amire Ninda a legkevésbé számított itt, Szvottakarton.
– Ugye te vagy Ninda?
Ninda értetlenül nézett rá. Szinensi törte meg a kis csendet.
– Ez kész. Most jársz itt először, megtettél már – visszanézett a városkapu felé – ötszáz lépést, de felismernek. Galaktikus híresség vagy, sien.
A suag persze lefordította. A férfi boldogan nevetett és hajlongott.
– Hát persze. Nindát mindenki ismeri. – Most másképpen hajolt meg, mélyebben, és megint keresztbe tette két tenyerét a melle előtt. – Te vagy az, akit a Galaxis küldött hozzánk. Te vagy az, aki fényt hoz az éjszakába. Ünnep ez a nap, amikor lábadat világunk földjére tetted. A szellemek vigyázzák lépteidet.
– Hűha – suttogta Irregi. – Figyelitek, kivel járunk egy iskolába?
Most már Ninda nézte merőn a férfit, aki fölegyenesedett és szemlátomást válaszra várt. Kis gondolkodás után Ninda is keresztbe tette két kezét és meghajolt.
– Köszönöm a kedves köszöntést – felelte. Meglepődést látott az arcokon, amiből arra következtetett, hogy neki másképpen kellett volna válaszolnia, a helybeliek maguk fölött állónak tekintik, és e helyett az üdvözlés helyett valami mást, leereszkedőbbet vártak tőle. De nem tudott és nem is akart másképpen viselkedni. – Mit tudsz te a szellemekről?
A férfi zavartan elvigyorodott.
– Szvottakarton mi ismerünk régi meséket szellemekről. Senki sem hisz bennük… úgy igazán. De számtalan mondásban szerepelnek.
Ninda bólintott.
– Jól van. Keressünk valahol valami helyet, ahol leülhetünk, és mesélj nekem a szellemekről.
– De kérem – szólalt meg a rendőr. – Nem mehet ezekkel az emberekkel… ha valami baja találna esni…
Mindenki értette a ki nem mondott folytatást. Akkor rájuk zúdul a Szúnahaum Testvériség haragja.
A férfi tiltakozni akart, de Ninda egy ujjmozdulattal elhallgattatta.
– Hallottad, mit mondott ez az ember, barátom. Nem eshet bajom Szvottakarton.
Az ember és a társai készségesen bólogattak. A rendőr kissé bizonytalanul bólintott és visszavonult, kézmozdulatot nem mutatott, de ő is meghajolt.
Szinensi fölpillantott Ranóra.
– Menjetek csak. Majd találkozunk.
A tanár egészen hasonlóan reagált, mint a rendőr, csak persze nem hajolt meg. Bólintott, és továbbment a gyerekekkel. Hisszoni még föltett egy kérdést.
– De hát mit fogtok csinálni?
– Beszélgetni fogunk – felelte Ninda nyugodtan.
S a férfiak invitáló kézmozdulatát követve belépett a házba, ami előtt álltak.
Szegényes, kopott szoba, bútorok nélkül. A padlót színes szőnyegek borították, amiken színes párnák feküdtek szétszórva.
– Köszöntelek szerény hajlékomban – hajolt meg a férfi. – Kérlek, foglaljatok helyet, ha méltónak találjátok e szobát.
Ninda bólintott és lehuppant az egyik párnára. Szinensi a mellette levőre csüccsent. A házigazda mondott valamit az egyik társának gyorsan pergő nyelven, a fordítógép hallótávolságán kívül. A másik férfi bólintott, kifordult az ajtón és már el is tűnt.
A házigazda helyet foglalt velük szemben.
– Megkértem az öcsémet, hogy hívjon el még valakit, aki többet tud nektek mondani a szellemekről. De bocsássatok meg, azzal kellett volna kezdenem, hogy bemutatkozom. Arrensz Karszertszen vagyok, gázbányász, jelenleg tartalékos bányafelügyelő.
– Szinensi – biccentett Szinensi. – A barátnőm nevét… már tudod…
– Igen – ragyogott a férfi. – Szvottakarton mindenki tudja. De látom, ez meglep titeket. Van rá magyarázat. Nálunk nagyon sokan vannak munka nélkül, mert a gépeink… mindegy, ez most nem fontos. Ráérünk tévét nézni. Mindennap látunk téged a tévében, Ninda… körülbelül egy éve minden egyes nap. Volt alkalmunk meggyőződni róla, milyen ajándék vagy a Galaxis szellemeitől.
– De hiszen én nem szerepelek a tévében mindennap – lepődött meg Ninda.
– Sosem venném a bátorságot, hogy félrevezesselek.
– Talán más a magyarázat – mosolyodott el Szinensi. – Milyen hosszú nálatok egy nap?
– Hetvennyolcezer ütés. Úgy érted, hogy a ti napjaitok talán sokkal rövidebbek, és ami nálatok sok nap, az nálunk csak egy?
– Nem. A mi napunk egy egész kicsivel még hosszabb is. Akkor nem értem.
– Nyilván ismétlések – mondta Ninda.
– Az bizony lehetséges. – Karszertszen elnevette magát. – Nagy Galaxis… még mindig nem fogtam fel, hogy itt ülök a saját szobámban, szemtől szemben… Nindával…
←oa-12 rágalom [-25] Leghűségesebb szolgáink, évtízezredek hosszú során át kísérőink a tárgyak. Belegondoltatok már, hogy az a kés, amivel a kenyeret vágjátok, a szék, amin ültök, hány ezer embert kiszolgált már? (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 45. sómir, 11. singir)oa‑12 oa-13 Szvottakart 1 [78] Még nem is tudtuk, hogy küldetése van, amikor már beteljesítette annak első elemét. Csillagközi hírnévre tett szert. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 1106.) :: Szvottakart, Angaur Dzsúrarengi, 43 657. higit szílgaran, 780oa‑13 oa-14 Szvottakart 2 [13] Elmentünk Szvottakartra is. Persze senkit sem találtunk meg azokból, akik annak idején olyan nagy tisztelettel fogadták. Megváltozott a város is. De a tisztelet ugyanaz volt, és ugyanazok a régi mesék. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 398. liktuharan)oa‑14→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |