\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)
42 ←ne-12 fengrá [-25] Társadalmunk egyik legjobb tulajdonsága, amiről ritkán esik említés, az, hogy nálunk ki szabad mondani, ha hibát találunk, és nem fordul ellenünk a közvélemény, sőt a sajtó. Még meg is köszönik, hogy szóltunk. De ebben is mi vagyunk a ritkaság. Más társadalmak nem ilyenek. (Szinensi: Szúnahaum és a Galaxis, 44.)ne‑12 ne-13 Harongi [42] Szindorián is sokat beszélgettem az emberekkel. Ez nem különbség. A különbség az, hogy ott csak kevesen álltak szóba velem. Itt nincs olyan, hogy csavargó. A Testvériségben a fogalmat sem ismerjük. És mindenki szóba áll velem. (Ninda: Beszélgetések, bevezető, 1.) :: Aulang Laip, 43 613. szahut liktuharan, 450ne‑13 ne-14 tudás [-7] Ha meg akarsz ismerni egy világot, tölts el ott legalább egy évet. Barangolj mindenfelé. Étkezz a helyiekkel. Beszélgess velük. Tanuld a nyelvüket, történelmüket, szokásaikat. Szeretkezz velük. Játssz a gyerekeikkel. És a legfontosabb: mielőtt odamész, nézz a vezetőjük szemébe. (Ílgaszaumi, Rangáhuap története, 50. sómir, 6. singir)ne‑14→
„Szindorián is sokat beszélgettem az emberekkel. Ez nem különbség. A különbség az, hogy ott csak kevesen álltak szóba velem. Itt nincs olyan, hogy csavargó. A Testvériségben a fogalmat sem ismerjük. És mindenki szóba áll velem.”
Ninda: Beszélgetések, bevezető, 1.
43 613. szahut liktuharan
450
– Szingarauna, hungivauna, antaringi jakkilauna szonnnnni hokulauna vééééét – énekelték a táncosok –, imbarilmi, hongakilmi, jaktulangi szondokilmi fonnnnni szidurilmi réééééd…
S az egész janníhaum együtt énekelte velük.
– Jandokassze rendí, hinkaronga dzsendí, szattiguna ronki szííííí, ampirango dzsangrí, funiromba vangrí, illlka sziduranga dzsííííí!
Ninda éppen szemben állt a négy botos fiúval, akik végig ördögi ügyességgel pörgették a botot, időnként összecsaptak vele, mintha verekedni akarnának, s ezt három gyors ritmusú, lendületes dal alatt végig csinálták. A szövegüket Ninda nem értette, ősi szúni nyelven voltak; már elhatározta, hogy jövő karisszinankor kérni fogja Hinengitől ezt a nyelvet.
A harmadik dal után csend lett, a táncosok némán, mozdulatlanul álltak néhány pillanatig, aztán a Tűz Otthonának túloldalán megszólalt a baungá.
– Songsélaffur azt mondta – kiáltott fel egy ötödik fiú, jóval kisebb a négy táncosnál –, a szúni nép örökké létezni fog.
S elindult a terem közepe felé.
– Serrigónit azt mondta – harsant egy kislány hangja –, csak akkor, ha megőrzi hagyományait.
Ő is elindult, szemben a fiúval, a táncosok pedig hátrahúzódtak, helyet adtak nekik. A fiú vitt valamit a karjában.
– Szinná rahangíkan – mondta egy férfi. – Őrizzétek az emléket. Mert a gyerekeink és az ő gyerekeik lehetnek bármilyen ország lakói: szúnik csak akkor, ha őrzik az emléket és őrzik a fényt. A Felhő Csillagainak fénye minden csillaggyermekre ragyog.
– Simnunná – felelte kórusban a janníhaum.
A két gyerek középen találkozott, a lány megfogta a fiú kezében hozott csomag végét, és hátrálva távolodni kezdtek. A csomag egy nagy, fekete, kerek ponyva volt, amit kiterítettek a Tűz Otthona elé. A ponyvára festve a hatalmas hétágú csillag.
– Szunesszá rahangíkan – mondta a férfi. – Őrizzétek a hagyományt. Mert a népeket a hagyományaik kötik össze és különböztetik meg egymástól.
– Simnunná.
A férfi kivált a tömegből, s egyenesen odament Nindához. Harongi, olvasta a kitűzőjén egy pillanattal azelőtt, hogy az az ő fejére tette a kezét.
– Íme egy gyermek, aki nemrég jött közénk Szindoriáról. – A férfi elindult a ponyva felé; Ninda önkéntelenül követte, bár sejtelme sem volt, mit várnak tőle. – Ennek a gyermeknek semmi köze nem volt a Testvériséghez egy bizonyos napig. Attól a naptól fogva éppoly szúni, mint mi magunk. Mitől?
S ezzel bekísérte Nindát a hétágú csillag középpontjába.
– Befogadtuk – felelte a janníhaum.
– Simnunná – mondta Harongi már távolabbról, a négy botos fiú pedig körbesétált a ponyva szélén, a botot pörgetve. Ninda lenyűgözve állt a csillag közepén, s mintha az egész Testvériség közepe ő lett volna ebben a pillanatban. – Kell még bármi más, hogy igazi szúnivá váljon?
– Nem – felelték néhányan.
– Bizony nem. Ilyen egyszerű.
A négy fiú megállt négyfelől Ninda körül, a függőlegesen tartott bot végét a padlóhoz csapták, mint már sokszor, és az a fiú, amelyik felé Ninda éppen nézett, intett a fejével oldalra. Menj!
Ninda kiszaladt a körből, a fiúk pedig a hétágú csillag közepén egymásnak támasztották a botokat. Egy gúlát formáztak, majdnem olyan magasat, mint Ninda.
A táncosok néhány kört szaladtak a ponyva szélén, aztán egy szempillantás alatt eltűntek a tömegben.
A baungá két nagy ütést hallatott, és csend lett.
A Tűz Őrzője lassú léptekkel elindult a gúla felé, kezében tartva hosszú pálcáját, aminek most – Ninda nem tudta, mitől – lángolt a vége. Amikor a ponyva szélére lépett, megállt. Megvárta, amíg a baungá megint üt kettőt, aztán a gúla közepe, a botok találkozása alá tartotta a pálca lángoló végét. A láng fellobbant, aztán egykettőre lesiklott a botok egész hosszán.
– Simnunná – rikkantotta lelkesen a janníhaum népe, és megszólalt egy dal, a Szannerusz, amit Ninda is ismert már. Az emberek táncra perdültek.
Valahonnan megjelent megint Harongi, odalépett Nindához, rámosolygott.
– Mi… mi volt ez? – Ninda kicsit nehezen préselte ki a szavakat, Harongi inkább a szájáról olvashatta le, mint hallhatta.
– Csak egy kis megemlékezés. A te történetedről, meg arról, hogy a Testvériség befogadó szellemű társadalom. Hirtelen ötlet volt. Nem táncolsz?
– Most nem… sokat táncoltam már.
– Én is. Akkor üljünk le, ne legyünk útban a táncolóknak.
– Én szúninak születtem – mondta Harongi, amikor leültek az egyik padra és az automata hozott nekik egy-egy pohár vímszit. – De az apám nem. Rekki egyik eldugott kis világán született, ott is élt kétszázötven éves koráig – a mi időszámításunk szerint, persze –, akkor találkozott az anyámmal, aki az Angé Szódzsaninnal érkezett oda. Egymásba szerettek, és apám eljött a hajóval. Ha a Testvériség nem fogadta volna be, én meg sem születek, ő pedig alighanem bányász lenne egy szegény kupolavárosban.
– S most hol vannak a szüleid? – érdeklődött Ninda, mert Harongi legfeljebb hatszáz éves lehetett, még bőven élhettek a szülei.
– Auríhaumon, van egy kis gazdaságuk, gyümölcsfákkal. Apám állatorvos, a szülőbolygóján azt se lett volna pénze kitanulni, de így vagy hétszáz éve praktizál, eljár mindenfelé. Én is orvos lettem, kutató.
– Mi az a kutató?
– Betegségeket kutatok. Vizsgálok – magyarázta Harongi. – Én a sugárbetegségekkel foglalkozom. Bármilyen jól védekezünk az űrben és különféle gépek közelében található sugárzások ellen, előfordul, hogy valaki megbetegszik. Annak a módjait keresem, hogyan lehet hatékonyabban megelőzni a… várjunk csak, te valamit nem értesz.
Ninda lehajtotta a fejét.
– Nem tudom, mi az a sugárzás.
Még nem találkozott olyan szúnival, aki erre el ne magyarázta volna rögtön, amit ő nem ért, vagy oda ne hívott volna valakit, aki jobban ért hozzá. Soha senki sem küldte el, hogy akkor olvasson utána. Harongi sem. Szépen elmagyarázta, mi az a sugárzás, sőt különféle sugárzások, mit okoznak és hogyan lehet védekezni ellenük. Ninda csak most tudta meg, miért olyan vastag az Aulang Laip külső héja.
– De… akkor hogyan létezhetnek olyan hajók, amik nem ilyen nagyok? Jártam a barátom futárhajóján, ha annak ilyen vastag héja lenne, az egészet a héj tenné ki és bent nem maradna semmi hely.
– Ezeknek is megvan az összes védőrétegük, de sokkal vékonyabb – felelte Harongi. – Jócskán képesek csökkenteni a sugárszintet, de nem bírnak el bármekkorával. Nem szánják őket hosszas űrbeli tartózkodásra, és nem szabad túl közel menni velük erős sugárforrásokhoz, főleg csillagokhoz nem. Bent a hajóban folyamatosan méri a sugárzást egy műszer. Ha valaki túl nagy adagot kapott, akkor hosszabb ideig sugármentesen kell élnie, van, hogy tíz-húsz évig is. A nagyobb világokon mindig vannak föld alatti városrészek, sugárpajzzsal, de hozzánk is jönnek dzserangok, akik túl sok sugárzást kaptak, mert a mi hajóinknak híresen jó a védelme.
– Hát van annyi pénzük?
– A munkahelyük vagy az egészségbiztosítójuk fizeti. Nos, én annak a módjait kutatom, hogyan lehet az emberi szervezet sugárérzékenységét csökkenteni. Erre sok ezer éve folynak kísérletek, és az elterjedt vélemény szerint a mai ember védőeszköz nélkül öt százalékkal nagyobb sugáradagot tud elviselni, mint Ősi Földön élő eleink.
– Mert az orvosok ilyen jók? – kérdezte Ninda kétkedve. – Szerintem inkább azért, mert hozzászoktunk.
Harongi mosolygott.
– Jó meglátásaid vannak, intelligens gyerek vagy. A tudomány is így gondolja.
←ne-12 fengrá [-25] Társadalmunk egyik legjobb tulajdonsága, amiről ritkán esik említés, az, hogy nálunk ki szabad mondani, ha hibát találunk, és nem fordul ellenünk a közvélemény, sőt a sajtó. Még meg is köszönik, hogy szóltunk. De ebben is mi vagyunk a ritkaság. Más társadalmak nem ilyenek. (Szinensi: Szúnahaum és a Galaxis, 44.)ne‑12 ne-13 Harongi [42] Szindorián is sokat beszélgettem az emberekkel. Ez nem különbség. A különbség az, hogy ott csak kevesen álltak szóba velem. Itt nincs olyan, hogy csavargó. A Testvériségben a fogalmat sem ismerjük. És mindenki szóba áll velem. (Ninda: Beszélgetések, bevezető, 1.) :: Aulang Laip, 43 613. szahut liktuharan, 450ne‑13 ne-14 tudás [-7] Ha meg akarsz ismerni egy világot, tölts el ott legalább egy évet. Barangolj mindenfelé. Étkezz a helyiekkel. Beszélgess velük. Tanuld a nyelvüket, történelmüket, szokásaikat. Szeretkezz velük. Játssz a gyerekeikkel. És a legfontosabb: mielőtt odamész, nézz a vezetőjük szemébe. (Ílgaszaumi, Rangáhuap története, 50. sómir, 6. singir)ne‑14→
ph-17 dírvizsga [-38] És mindig előbukkant egy-egy újabb világ, amiről mi sosem hallottunk, de Ninda hírneve már ott is elterjedt, ott is tömegek imádják. Egyszer megemlítettem neki ezt, hozzátéve, hogy mennyi rengeteg világ lehet még, ahol rajonganak érte, és nem is hallunk róla. Bólintott és azt felelte, képzeljem el, hogy akkor még mennyi világ lehet, ahol soha nem is hallottak róla. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 217.)ph‑17 11 (2129 › 60:32) 730 573 szó (702 430+24 000+4143) 5 060 004 betű (4 896 463+163 541) 5 597 407 jel (@537 403) | 689, 68,89%, 415 721 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 158 szórás -49–109 (ph-15, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
2203. nap, 329 szó/nap, 2296 betű/nap, 76:44/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:483, 3089 24. 19:39 |
pr Prológus | |||
ELSŐ RÉSZ | |||
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL | 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
MÁSODIK RÉSZ | |||
HAJNALSUGÁR | 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
HARMADIK RÉSZ | |||
AZ ÚJ FÉNY | 188 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 16 (2%) 673 |