\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)
90 ←ng-12 riporterek [-15] Ha Nindára gondolok, az első, ami eszembe jut, az ő csendes, békés nyugalma. Már akkor meghökkentett, amikor megismertem: harmincnyolc napja élt egy számára teljesen idegen kultúrában, és olyan nyugodt magabiztossággal lépkedett benne, mintha évtizedes megszokás vezetné. Csak sokkal később jöttem rá, hogy mi a titka. Vagy talán rá sem jöttem. Minden titka mögött van egy még nagyobb. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 6.) :: Szammatun, 43 615. nodzsat ukingahanng‑12 ng-13 Taka [90] Egyszerű körülményből adódott, hogy interjúkkal kezdődött mindaz, ami Szindorián lezajlott. Ahhoz, hogy nyíltan ki merjük mondani az igazságot, el kellett hagynunk az országot. Akkor pedig ez a kézenfekvő műfaj, amiben ezt megtehetjük. Csak a szúnik távozásától a velem készült első beszélgetés megjelenéséig eltelt időben állítólag milliók nézték meg otthon a Ninda-interjút – illegálisan. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 7.) :: Taka, Aulang Laip, 43 615. famut liktuharan, 420ng‑13 ng-14 politika [-21] Amikor arról mesélt, mennyire fontos pillanat volt életében, amikor készült elhagyni Szindoriát, és nézte, ahogy lezárják a tifongokat, én arra gondoltam: hiszen ő éppen olyan, mint a tifongok. Szilárd, rendíthetetlen, áthatolhatatlan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 25. sómir) :: Hantérani, Testvériség Háza, 43 615. dzsirat nendihilganng‑14→
„Egyszerű körülményből adódott, hogy interjúkkal kezdődött mindaz, ami Szindorián lezajlott. Ahhoz, hogy nyíltan ki merjük mondani az igazságot, el kellett hagynunk az országot. Akkor pedig ez a kézenfekvő műfaj, amiben ezt megtehetjük. Csak a szúnik távozásától a velem készült első beszélgetés megjelenéséig eltelt időben állítólag milliók nézték meg otthon a Ninda-interjút – illegálisan.”
Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom,
7.
7.
Aulang Laip
43 615. famut liktuharan
420
Szúni idő szerint délelőtt volt, iskolaidő, de az Aulang Laip egyetlen gyereke sem volt iskolában. A szúnik nagy része, az utasok közül talán mindenki, s Taka-Irdi város lakosainak többsége is kint volt a Nork nevű nagy síkságon. Több tízezer ember. Székeken ültek, álltak, járkáltak. A csenevész fűbe senki sem ült le, csupa jég volt minden. Az emberek mindenféle meleg ételt ettek, meleg italokat ittak, és be lehetett menni a rögtönözve felállított, fűtött csarnokokba, hogy az ember kicsit megmelegedjen.
Nindát, noha Luakeán sivatagi forróságában töltötte eddigi élete kilencvenhat százalékát, nem zavarta a hideg. Nem köntös volt rajta, hanem dzsíruha, a szúnik hidegre való viselete, ami egy egybeszabott kabátból és nadrágból állt, csak a fejét, a kezét és a lábfejét hagyta szabadon. Tökéletes szigetelése volt. A cipőjének is. A kezére húzhatott volna kesztyűt, a fejére pedig fagyos időre való sapkát, akár csuklyát is, amiből csak a szeme látszik ki, de nem akart ilyesmit fölvenni, nem zavarta, hogy a kezét és az arcát akadálytalanul éri a hideg. A Szindoriáról hozott kék csavargósapka most is a fején volt, az persze semmit sem melegített, de nem is volt rá szüksége.
Éjszaka volt, de nem volt sötét, a fejük fölött az égbolt háromnegyedét elborítva lebegett a Hau nevű gázóriás hatalmas fehér gömbje. Taka a Hau holdja volt.
A tömegben mozgolódás, sustorgás támadt. A gömb színe kezdett megváltozni. A látóhatáron kezdődött, egyszer csak halvány rózsaszín árnyalat keveredett a fehérbe, de nem úgy, ahogy a legtöbb világon reggel és este vörösbe fordul a napkorong, ezt nem a fénytörés okozta, maga Hau kezdett rózsaszínbe fordulni, s a szín lassan végigömlött a gázóriás felszínén, a látható rész egynegyedét elborította, de közben a látóhatáron már megjelent a mélyvörös, és közvetlenül utána a sárga egész csomó árnyalata. Az emberek találgatták, melyik szín fog következni, mert nem lehetett tudni előre. Mindig másképpen zajlott le, más sorrendben és mennyiségben jöttek a színek, ahogy a Hau közeledett második, kisebb napjához, hatszáz szúni évenként egyszer, és az Ofu sugárzása mozgásba hozta előbb a felső, majd a mélyebb rétegeket a Hau gázóceánjában. Az Ofu még mélyen a látóhatár alatt volt, sokára fog felkelni, addigra ők az Aulang Laippal már nem lesznek itt; de azon az oldalon, ahol látható, már nyár van, az emberek lenge öltözékben sétálnak és nyílnak a virágok.
A nyár ide is előbb jön, mint a napkelte. Bármelyik pillanatban elkezdődhet. Itt háromféle nyár van, egyet a nagyobbik nap, az Akki csinál, egyet az Ofu, és most az kezdődik, amit a Hau csinál. Ez a leghűvösebb, mert nem napsugárzástól ered.
Ahogy a kék és a lila árnyalatai sorra kerültek, a színek szivárványosan keveredve már a felszín nagyobb részén szétterjedtek. Bármikor megkezdődhetett a vihar.
Megint vörös és sárga színek jöttek, aztán egy hatalmas kék folt, ami kavarogva beleömlött a sárgába, és egy helyütt, a kettő találkozásánál szikra lobbant. A tömegen moraj futott végig. A kis villanás egy vihargóc volt, a valóságban akkora lehetett, mint egy kisbolygó, de még nem indította be a reakciót, magában enyészett el. Még néhány kipattant, aztán elhalt. A Haunak az Ofu felé forduló oldalán most sárga folt ömlött szét megint, és ahogy egy vörös gázfolttal találkozott, egész viharzóna alakult ki, vagy tíz helyen villogtak a vegyi reakciók óriási szikrái, és hirtelen éles fénypászma lobbant egy területen, ami már nagyobb volt, mint Taka. De a gázok nem gyulladtak be. Van, hogy csak a tizedikre jön össze, mondták az itteniek.
Most azonban a másodikra bekövetkezett. A második belobbanás egy matival később történt, egy élénk narancsszínű és egy mélykék folt határán, egy sor csapkodó szikra után jelent meg a fehér, elnyújtott fény, s hirtelen végigfutott a kék folton, felemésztette, kavargó, kihüvelyezhetetlen színek sokaságává változtatta. Aztán egyszer csak továbbment a többi színre, a Hau felszínén gázrobbanások futottak végig, cikcakkos vonalakban gyújtották be egymást a szomszédos gázfelhők, s néhány pillanat múlva a felszín negyedrészén tombolt a tűz. Taka felszínén rohamosan kezdett növekedni a hőmérséklet, bár ahhoz még egy ideig nem lesz elég, hogy az emberek kibújhassanak a meleg ruhákból. De hamarosan elolvad a jég, és a növényzet villámgyorsan életre kel.
Megjelent egy újabb színfolt, mélylila, gyorsan terjedt – a nézők szemszögéből balról –, s ahogy elérte a viharzónát, maga is lángra lobbant, a fénypászmák végigszáguldottak rajta, és a következő foltot már felgyújtotta, mielőtt az igazán beért volna Taka látószögébe. Ninda arcát langyos fuvallat érintette meg. Ez már a vihartól lehet, mondták, hogy nagyon sok hőt termel, s az ugyanolyan gyorsan ér ide, mint a látható fény. Taka vékony légkörét valósággal felborzolja ez a sugárzás, ezért élénkül meg a szél. Már állandósult, folyamatos, enyhe szelet lehetett érezni. Érdekes, hogy langyos, pedig a talaj menti légrétegek még hidegek, de az itteni légkör annyira vékony, hogy egyből keveredni kezd az egész.
Szúni időszámítás szerint két évig tart ez a viharos időszak, aztán Taka átkerül a Haunak arra az oldalára, amit nem ér az Ofu fénye. Mire Taka visszatér a Haunak ugyanerre az oldalára, addigra csökken a viharok intenzitása, mert az éghető gázok nagyrészt elégtek, a Hau messzebb kerül az Ofutól, és csak harmincezer szúni év múlva kerül ismét elég közel. Akkor azonban kisebbek lesznek a gázfelhők, így a viharok is, mert még nem termelődött elég gáz a Hau mélyében – így kevesebb meleget is ad és nem is lesz olyan látványos. Ugyanekkora viharok majd öt-hat ciklus után, kétszázezer év múlva lesznek. Ezért gyűlt ide mindenki, aki csak tudott, hogy ezt megnézze.
A Nork síkság fagyos, világos éjszakája öt limli alatt nappallá változott. Még mindig hideg volt, a környék levegője csak egytized amsit melegedett, a talaj és a tavak, folyók vize semmit. Napokig fog tartani, hogy a változás érezhető legyen, de azt az Aulang Laip nem várja meg, mennek tovább, Szinelk felé. Az lesz a zárópont.
– Mi az a zárópont? – kérdezte Ninda, amikor Fendria bejelentette ezt az iskolában, és a gyerekek nagy örömmel fogadták.
– Szinelk után jön a Nagy Kanyar – felelte Fendria. – Szahutkor szállunk le Szinelken, és egy hetes múlva, sziangdzsankor indulunk. De nem megyünk tovább, hanem visszafordulunk… nézd csak, megmutatom.
Beszéd közben kivetítette a galaktikus környék térképét, amin piros vonallal megjelent az útjuk utolsó szakasza. Liendu, Jakamma, Sommesza, azazhogy So’meza, Taka, Szinelk… s itt a piros vonal éles kanyart vett, a térkép szerint jobbra, és továbbfutott egy Katto nevű hely felé.
– Ez a Nagy Kanyar. Szinelk után is leszállunk az útba eső világokon, utasokat is veszünk fel, de aztán hamarosan már nem. A hajón egyetlen dzserang sem marad. Ők úgy tudják, hogy egy hajógyárba megyünk, karbantartásra.
– És hová megyünk?
– Haza! – ujjongtak a gyerekek. – Simnunná!
– Szúnahaumra?!…
– Igen. A jövő év a namindané.
– Mi az a… namindan?
– A Testvériség legnagyobb ünnepe. Tizenkét évenként az egész Galaxisból összegyűlnek a szúnik, hogy a namindant megünnepeljék. Egy egész éven át. S ezt csak otthon lehet igazán, Szúnahaumon.
– Az a legszebb ünnep a Galaxisban – mondta Ángsauri áhítatosan. – Majd meglátod.
←ng-12 riporterek [-15] Ha Nindára gondolok, az első, ami eszembe jut, az ő csendes, békés nyugalma. Már akkor meghökkentett, amikor megismertem: harmincnyolc napja élt egy számára teljesen idegen kultúrában, és olyan nyugodt magabiztossággal lépkedett benne, mintha évtizedes megszokás vezetné. Csak sokkal később jöttem rá, hogy mi a titka. Vagy talán rá sem jöttem. Minden titka mögött van egy még nagyobb. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 6.) :: Szammatun, 43 615. nodzsat ukingahanng‑12 ng-13 Taka [90] Egyszerű körülményből adódott, hogy interjúkkal kezdődött mindaz, ami Szindorián lezajlott. Ahhoz, hogy nyíltan ki merjük mondani az igazságot, el kellett hagynunk az országot. Akkor pedig ez a kézenfekvő műfaj, amiben ezt megtehetjük. Csak a szúnik távozásától a velem készült első beszélgetés megjelenéséig eltelt időben állítólag milliók nézték meg otthon a Ninda-interjút – illegálisan. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 7.) :: Taka, Aulang Laip, 43 615. famut liktuharan, 420ng‑13 ng-14 politika [-21] Amikor arról mesélt, mennyire fontos pillanat volt életében, amikor készült elhagyni Szindoriát, és nézte, ahogy lezárják a tifongokat, én arra gondoltam: hiszen ő éppen olyan, mint a tifongok. Szilárd, rendíthetetlen, áthatolhatatlan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 25. sómir) :: Hantérani, Testvériség Háza, 43 615. dzsirat nendihilganng‑14→
ph-19 id [-437] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -374 732 187 szó (704 003+24 041+4143) 5 071 607 betű (4 907 791+163 816) 5 609 139 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2209. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:1046, 3086 31. 1:24 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |