\H – magyar betű
\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)

---

-25 ←nct [-1018] RECEPTORRECEPTOR nc-1 erdő [-25] A képesség valószínűleg a csoport minden tagjánál más és más. Nindáé bizonyos szempontból (lásd a 6. szint 5. körét) a legkifinomultabb az emberek között. Annak alapján, amit elmesélt, úgy tűnik, Áintliemben kezdett megváltozni az érzékelése, egy síró gyerek hatására. (Aini: Ninda lélekrajza a csoport számára, 1. szint 3. kör, M4D rind, 11/36/154.)nc‑1 nc-2 interjú [-24] A legtöbb fegyverrel csak ártani lehet – jót tenni csak úgy, ha ártasz valakinek, aki rosszat tesz. Egyetlen fegyver kivétel: a szó, és annak különleges változata, a törvény. Azzal jót tehetsz anélkül, hogy másnak ártanál. De csak ha jó a törvény és jól használod. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 125. sómir)nc‑2→

---

„A képesség valószínűleg a csoport minden tagjánál más és más. Nindáé bizonyos szempontból (lásd a 6. szint 5. körét) a legkifinomultabb az emberek között. Annak alapján, amit elmesélt, úgy tűnik, Áintliemben kezdett megváltozni az érzékelése, egy síró gyerek hatására.”
 


– Valójában minden társadalomban kimutatható bizonyos elzárkózás – fejtette ki Ílna. – Vegyük a mi kultúránkat. Mi nem vagyunk különösebben titkolózók, mint a Testvériség, és kirekesztők sem, mint Sỳÿndoṙeìa. Náluk egy külföldinek esélye sincs, hacsak nem valami híresség vagy befolyásos üzletember. Nálunk ez valamivel kifinomultabb. Emlékszem egy fogadásra egy magas rangú politikus házában, sok fontos ember volt jelen, külföldiek is, ami Sỳÿndoṙeìán elképzelhetetlen lenne, hacsak nem valamely diplomáciai célból rendezik a fogadást. Megfigyeltem azonban, hogy amikor a külföldiek hallótávolságon belül vannak, a šyêɬŭnṭok azonnal témát váltanak, az időjárásról kezdenek beszélni, a sportról, zenéről, irodalomról, mindegy, csak semmi ne legyen közte, ami érinti a politikát. S ha a külföldi vendégek között akadna, aki nem értesült arról, hogy nálunk nem szabad politikáról beszélni, és szóba hozza, rögtön udvariasan belefojtják a szót és másra terelik a beszélgetést. A külpolitika is tabu, de a belpolitika még inkább… Ninda, mi történt?
  Ninda már egy ideje nem őrá figyelt, illetve őrá is, de a figyelme központi részét más kötötte le. Ahogy Ílna elhallgatott, mert az ő arcát fürkészte, ő lehunyta a szemét és néhány pillanatig hallgatózott a fülével – aztán mivel ez nem vezetett eredményre, az elméjével is. Belépett az erdő hálójába és kinyitotta a kaput, hogy jobban vegye az erdő jeleit. A fák elkezdték kinyitni antennáikat, de a folyamat egy ponton megállt, mert a jelzés már száz-kétszáz fa hatására tisztán és egyértelműen fogható volt. Az iránya és a távolsága is. Ez nem a hipertérből jött, nagyon is közelről.
  Ninda kinyitotta a szemét és felállt.
  – Van egy kis dolgom – mondta, és válaszra sem várva besétált a fák közé.
  A két felnőtt összenézett, s mivel a vendég hátra sem nézett és egykettőre eltűnt a legközelebbi facsoport mögött, utánasiettek.
  – De hát hová megy? – kérdezte értetlenül Nuilt, most már az anyanyelvén.
  – Úgy látszik, hallott valamit – felelte Ílna. – Várjon… én is hallok valamit!
  – Igen, már én is hallom. Gyereksírás.
  Nindát egy kisgyerek fölött állva találták meg. A gyerek egy fa tövében ült és bőgött. Annyira kicsi volt, hogy azt sem tudták biztosan megállapítani, fiú-e vagy lány.
  Épp csak tipegős. Szőke hajával, fehér bőrével helybeli is lehetett volna, de amikor Nuilt fölemelte és šiêɬŭnṭ nyelven szólt hozzá, nem reagált. Ílna megpróbálta szindorul is, de azt sem értette.
  – Nem beszél ez még semmilyen nyelven – mondta Nuilt. – Vigyük föl a Šéassiɬába, nyilván ott lesznek már a szülei.
  – Nem, nincsenek ott – felelte Ninda, mert a fordítógép Ílna kezében volt és mindent hallott. Fogalma sem volt, mi az a hely, amiről a férfi beszél, de enélkül is tudta, mert a szülők az erdőben voltak és a gyereket keresték. Ezt is tudta. A fák továbbra is nyitva tartották antennáikat. – De menjetek csak. Mindjárt jövök én is.
  S lépkedni kezdett a fagyökerektől hullámos talajon.
  – Várj – mondta Ílna. – Nem hagyhatlak itt. Te magad mondtad, hogy még soha nem jártál erdőben, eltévedsz.
  – Nem tévedek el. Menj csak vissza nyugodtan.
  Ahogy visszaindultak az üdülőközpontba, mindkét felnőttnek feltűnt, hogy egyáltalán nem hallják már az emberek zsibongását. Csend volt, csak az erdő neszeit hallották. A kisgyerek befészkelte magát a férfi ölébe és már csak halkan szipogott.
  – De hisz jóval túl volt a hallótávolságon – mondta ki Ÿlnâ azt, amire Nỳẅiɬt is gondolt.
  – Hát az biztos. Jó füle van a kislánynak.
  – Menjen már. Nézze ezt a facsoportot, milyen sűrű, és legalább tíz vụšt az átmérője. Ezen nem hatol át a hang, és ne mondja nekem, hogy valami visszaverődéssel megkerülte.
  – Akkor mivel magyarázza, professzorasszony? Mert a gyerek pontosan ott volt, ahová a kislány tartott.
  – Nem tudom. Fogalmam sincs, de én mondom magának, Âukỳħ úr, itt valami nem tiszta.
  Kiértek az erdőből, s a fürdőzők között egykettőre elterjedt a hír, hogy találtak egy kisgyereket. De a szülei nem voltak ott. Az emberek mindenfelé futkostak, mindenkit megkérdeztek, néhányan bementek a tóba és szóltak azoknak, akik a vízben voltak, még a víz alatt úszókat is megkeresték, felhívták a felszínre, hogy beszélhessenek velük. De senki sem hagyott a parton kisgyereket.
  Ninda ezalatt céltudatosan haladt az erdőben, egyre távolabb a fürdőkomplexumtól. A fák mutatták az utat, a háló ráfeszült az erdőnek erre a részére, s a pillérek hajlásából Ninda mindig tudta, merre kell megkerülnie olyan terepakadályokat, amikkel nem boldogulna. Valamelyest felfelé kellett kapaszkodnia a hegyoldalon, mert egy szakaszon a part alsó része néhány rígin magasságig hiányzott, meredeken szakadt a mélybe egy régi földomlás hatására. Ninda előbb tudott erről, mint ahogy meglátta volna. Ahogy megkerülte, már hallotta a kiáltásokat, bár a szavakat még nem tudta kivenni. Igaz, úgysem értené a nyelvet.
  – Ḩeêyýŷŷŷ! – rikkantotta el magát, és kitartóan mászott fölfelé. Megint hallott egy kiáltást, de nem tudta megállapítani, neki szól-e. – Ḩeéêêêĩỹ!
  Még néhány lépés fölfelé, és egy fa mögött észrevette a gyerek szüleit. Persze ha másvalaki van a helyében, az nem tudta volna, hogy a szülők azok. Ők is észrevették, gyorsan közeledtek, nekik lefelé kellett ereszkedniük. Egy fa kiálló, hatalmas tartógyökerén találkoztak.
  – Megvan a gyerek – mondta nekik Ninda kicsit fújtatva, szindor nyelven.
  – Khat bisszuna? – kérdezte a férfi. Vagy inkább fiú. Nagyon fiatalok voltak mindketten.
  – Ezt nem értem – felelte Ninda –, de nem is lényeges. Menjünk vissza.
  – Lejki send namszt, setta?
  A nő közben a zsebében kotorászott, végre megtalálta a suagját és közelebb lépett Nindához.
  – Csak szindorul és szúniul tudok – mondta közben ő, ezúttal szúniul.
  – Aha, szúni – bólintott a gyerek anyja, és a gép már fordította, amit mond. – Nincs nálad fordítógép?
  – Csak egy szimpla suag…
  – Hát az tud fordítani. Mit tehetünk érted?
  – Megtaláltam a gyereketeket. Gyertek vissza az üdülőközpontba, már ott van. – Karjával mutatta az irányt.
  – Nahát, megtaláltad? Már mióta keressük, jaj, de jó! Ugye nem esett baja?
  – Dehogyis. Csak elkószált és bőgött, mert nem talált benneteket.
  Elindult, a házaspár követte. Aztán már vitték, mert ő megcsúszott egy gyökéren és éles fájdalom nyilallt a bokájába. Feljajdult és összeesett, de a fiú elkapta.
  – Khaslit paran timo – mondta –, szumjt karin khadvari!
  A párja éppen előrébb járt, a suag nem hallotta. De Ninda nem nyúlt a sajátjáért. A fiú a karján vitte ki az erdőből, a lány előttük ment és ügyelt, hogy a fiú is meg ne botoljon. Ninda az irányt mutatta. Hamar kiértek, hiszen nem volt messze.
  Mintha az egész üdülőközpont elébük rohant volna.

---

←nct [-1018] RECEPTORRECEPTOR nc-1 erdő [-25] A képesség valószínűleg a csoport minden tagjánál más és más. Nindáé bizonyos szempontból (lásd a 6. szint 5. körét) a legkifinomultabb az emberek között. Annak alapján, amit elmesélt, úgy tűnik, Áintliemben kezdett megváltozni az érzékelése, egy síró gyerek hatására. (Aini: Ninda lélekrajza a csoport számára, 1. szint 3. kör, M4D rind, 11/36/154.)nc‑1 nc-2 interjú [-24] A legtöbb fegyverrel csak ártani lehet – jót tenni csak úgy, ha ártasz valakinek, aki rosszat tesz. Egyetlen fegyver kivétel: a szó, és annak különleges változata, a törvény. Azzal jót tehetsz anélkül, hogy másnak ártanál. De csak ha jó a törvény és jól használod. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 125. sómir)nc‑2→

---

ph-19 id [-308] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -245 (2134 › 60:40) 732 316 szó (704 132+24 041+4143) 5 072 486 betű (4 908 670+163 816) 5 610 018 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2209. nap, 329 szó/nap, 2296 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:1046, 3088 31. 2:51

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673