\H – magyar betű
\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)

---

-16 ←og-1 érkezés [97] Egy évszázadig reméltem, hogy a szindorok elfelejtik ezt az egészet és végre csak egy embert látnak bennem. De aztán beláttam, hogy ehhez nemzedékek kellenek. Talán jelképerejű, hogy ami nálunk egy évszázad, az náluk csak négy és nyolc év. (Ninda: Életem egy falevélen, 1025. sómir)og‑1 og-2 kapu [-16] Nem tudom, miért hiszik annyian, hogy a szindoriai dzsáhifannun volt pályafutása csúcspontja. Ő semmilyen jelentőséget nem tulajdonít neki pályáján. (Hait Kirísz: Ninda, 302.)og‑2 og-3 Jauna Gaisma [11] Lassan aláhull a múlt – remélve, hogy még fölemelkedik. Mik vagyunk most? Mik leszünk holnap? (Ninda: A fény lúmái, 4124.)og‑3→

---

„Nem tudom, miért hiszik annyian, hogy a szindoriai dzsáhifannun volt pályafutása csúcspontja. Ő semmilyen jelentőséget nem tulajdonít neki pályáján.”
 


Ninda megállt, hátrafordult, két társa szintén. Ők is, a kamerák is pillanatokon belül megtalálták azt, akire nézett: egy fiút, aki kilépett a tömegből és megállt az emberek között létrejött folyosó szélén. Több milliárd tévénéző figyelte értetlenül, ahogy Ninda megszólal.
  – Mi a királyság?
  – Egy régies államforma – felelte Dẁnśy harsányan, Ninda pedig kitárta a karját. A fiú odarohant hozzá, a felhőkben keringő dzsindekre ügyet sem vetve, és átölelte.
  A Galaxis csak bámulta őket. Ki ez a fiú?
  Több városnegyeddel távolabb Lèẽreŷn Vỳḩaůteń és a felesége döbbenten meredt a képernyőre.
  Az ölelés csak pár pillanatig tartott, aztán Ninda a közelben állókra nézett.
  – Bemutatom a barátomat, a háromfülű Sôdÿ-Vôdÿt!
  Vỳḩaůteń elejtette a gyümölcslés poharát.
  A város és alighanem az egész ország tomboló ovációban tört ki, az emberek rikoltoztak, tapsoltak, fütyültek, ugrándoztak, egymást ölelgették. Jól értették a bemutatás jelentőségét: ha Ninda már nem félti annak az inkognitóját, akiről annyit tanakodtak a sajtóban – elméletek tucatjait alkotta róla mindenki, kivéve az egy szem Larenka Szontiszkovarikindét, aki megmondta, hogy a háromfülű Sôdÿ-Vôdÿ az ő újságírói forrása, tehát nem adja ki –, akkor már nem tart attól, hogy a Ḱïyṙeàn-rezsim retorziókat alkalmazhat vele szemben. Mert meg van győződve róla, hogy a rezsim nem lesz többé.
  Néhány utcával távolabb a kormány tagjai is azt nézték, ahogyan Ninda összeölelkezik egy fiúval a tömegből, aztán bemutatja a Galaxisnak.
  – Hát ezt is megtudtuk – dörmögte Érśom asszony a teremben ide-oda téblábolva –, bár ami engem illet, sohasem izgatott különösebben, hogy a háromfülű Sôdÿ-Vôdÿ kicsoda. Szóval egy fiatal fiú.
  – Lehet, hogy mégis érdekelni fogja, miniszterelnök asszony – szólalt meg a titkárság egyik tagja, ÂÃrwesòt kisasszony. – Ez a fiú Vỳḩaůteń úrnak, a volt miniszterhelyettesnek a fia.
  Érśom asszony rámeredt.
  – Csakugyan?
  – Igen, asszonyom. Megismerem az arcát.
  – Nahát, hogy mik vannak. Gondolom, Vỳḩaůteń éppúgy nem tudta, mint mi. De alig hiszem, hogy ennek az információnak bármi jelentősége lenne a jövőre nézve.
  Ninda közben megölelte Eĩdìt is, akit Dẁnśy odahívott, aztán végignézett az embereken.
  – Nekünk most van egy kis dolgunk. Vûyrd Ḱïyṙeàn vár minket, és nem illik megvárakoztatni a vendéglátót. Ti várjatok meg minket itt. Hamarosan visszatérünk.
  S elindultak megint a palota felé.
  – Hé, te sengiri – szólt utána Dẁnśy –, honnan veszed, hogy Ḱïyṙeàn vár benneteket?
  – Kilenc napja vár engem egész Sỳÿndoṙeìa – nézett vissza Ninda. – Hát nem ő mondja mindig, hogy az ő érzelmei egyek a népével?
  Talált, állapította meg Dẁnśy – de Érśom asszony is. Ḱïyṙeàn tényleg ezt szokta mondani.
  A három kislány kisétált a park szélére, át a Dïtuèyp sugárúton, át a palota előtti parkon, követve a folyosó vonalát, amit a tiszteletteljesen kettéváló tömeg alkotott, és megérkeztek az elnöki palota elé. Ahol természetesen kint állt az őrség, mint mindig. Tizenketten, hófehér egyenruhában, előírás szerint vállukra fektetett DṘẀP-fegyverekkel, halomnyi kitüntetéssel a mellükön. A parancsnokuk, egy piros sapkás tiszt az előírásos tíz lépésnyit tette meg Ninda felé, feszesen tisztelgett és harsányan üdvözölte.
  – Nìïndà kisasszony, Ṙõvyń Ḱaâswḩỳ másodőrnagy, az elnöki őrség parancsnoka jelentkezem!
  Nindától mi sem állt távolabb, mint ez a katonás stílus. Továbbmentek mindhárman, egészen addig, amíg közvetlen közelből néztek fel a tisztre, aki továbbra is mereven előre nézve folytatta.
  – Sajnálattal kell közölnöm, hogy a palota kapujának kinyitása nem áll módunkban!
  – Ha hozzám beszélsz, Ṙõvyń, légy szíves, nézz rám.
  A másodőrnagy lenézett.
  – Te is tudod, hogy be kell mennem.
  – Sajnálattal kell közölnöm, hogy a kaput csak a palotaőrség parancsnoka nyithatja ki belülről!
  – De Ṙõvyń, ez engem nem érdekel.
  – És engem sem – szólalt meg a fejük fölött egy férfihang szindor nyelven. – Hilgahut Szérali Esszungi Sillid Rógaup gauran, esszidzsinnun-sílangir, dzsáhifannan-fódir, Híruan Dzsindumi, Szúnahaum Testvériség. Tudom, hogy az őrparancsnok is hall minket. A Galaxis legnagyobb flottáját gyűjtöttük itt össze maguk miatt, és nem fogunk meghátrálni egy zárt kaputól. Amikor elhallgatok, száz ütésnyi időt fogok várni, aztán egyszerűen elfújom azt a kaput az összes biztonsági berendezéssel együtt, és nem fog érdekelni, hogy az épület a sỳÿndoṙ nép tulajdona. A további akadályoknál már sem figyelmeztetés, sem várakozás nem lesz. Végeztem a beszéddel.
  Elhallgatott. Csend. Ninda türelmesen, szenvtelen arccal várakozott, az emberek kevésbé türelmesen lesték a hatást.
  Aztán a kapu lassan szétcsúszott kétfelé, és megállt, amikor akkora rés nyílt rajta, amin beléphetett egy ember. De a Nindáék előtt felhőben rajzó dzsindek nem indultak meg.
  – Nyissák ki teljesen! – csattant fel Esszungi. – A Szúnahaum Testvériség és az ÀLAN mozgalom küldötte csak sarkig tárt kapun léphet be az elnöki palotába!
  A kapu besiklott a falba. Ninda, Aini és Szinensi nyugodt léptekkel elindult a villámként cikázó dzsindrobotok nyomában, amik pillanatok alatt ezrével tűntek el az épületben, minden helyiségbe beszáguldottak, kinyitogatva az ajtókat, és ott is maradtak mindenütt. Semmi sem kerülhette el a figyelmüket. A palotaőrség parancsnoka nem tehetett mást, letetette az embereivel a fegyvert.
  – Ez megszállás, miniszterelnök asszony – jajdult fel Ámẁḩỹ középtábornok a Kisebbik Zöld Házban.
  Érśom sápadtan bólintott.
  – Igen, ez megszállás. Megszállt ország lettünk, tábornok úr.
  – Tisztelem és becsülöm az ön békés politikáját – folytatta a tábornok. – De ha ellenállást nem tanúsíthatunk, akkor nem kellene legalább tárgyalnunk?
  – Dehogynem. De az elnök úrnak kell tárgyalnia… a gyerekkel.
  – Semmilyen szabály nem tiltja miniszterelnök asszony jelenlétét. Sőt ami azt illeti, fel tudnék sorolni jó néhány alapvető jogszabályt, amik éppen azt írják elő, hogy ön most odamenjen és részt vegyen a tárgyalásokon. Ami pedig a gyereket illeti… ő aligha tárgyalófél.
  – A mi szabályainkkal már nem megyünk semmire, tábornok úr – sóhajtott Érśom fáradtan. – Nézzen föl. Mintha az egész Galaxis tornyosulna a fejünk fölött. Mi mit akarhatunk még itt? Milyen szabály maradt, amire mi még tekintettel lehetünk? Ezek adják a szabályokat – mutatott a tanácsterem mennyezete alatt hangtalanul ide-oda suhanó gömbökre –, meg azok ott – és fölfelé intett, a hajók irányába. És ahogy elnézem, őnekik meg az a gyerek diktál. Mert ők igenis tárgyalófélnek tekintik… és ebből a szempontból mindegy, hogy ezt kétségkívül a mi bosszantásunkra teszik. Ő kijelentette, hogy az elnök úr őméltóságával kíván tárgyalni, nem pedig velem. És tessék, egy bezárt kapu miatt már rombolással fenyegetőznek.
  – Ha a sẃmẁ fenyegetőzik, nem biztos, hogy mar is, miniszterelnök asszony.
  – Hát ezek martak volna. Nem tudom, mi lesz, tábornok úr, csak azt remélhetjük, hogy az elnök úr hatni tud rá. Az a férfi egy magas rangú katonatiszt, és ő a Testvériség és az ÀLAN küldöttének nevezte a gyereket – úgyhogy a tét nagyobb, mint valaha hittük volna.

---

←og-1 érkezés [97] Egy évszázadig reméltem, hogy a szindorok elfelejtik ezt az egészet és végre csak egy embert látnak bennem. De aztán beláttam, hogy ehhez nemzedékek kellenek. Talán jelképerejű, hogy ami nálunk egy évszázad, az náluk csak négy és nyolc év. (Ninda: Életem egy falevélen, 1025. sómir)og‑1 og-2 kapu [-16] Nem tudom, miért hiszik annyian, hogy a szindoriai dzsáhifannun volt pályafutása csúcspontja. Ő semmilyen jelentőséget nem tulajdonít neki pályáján. (Hait Kirísz: Ninda, 302.)og‑2 og-3 Jauna Gaisma [11] Lassan aláhull a múlt – remélve, hogy még fölemelkedik. Mik vagyunk most? Mik leszünk holnap? (Ninda: A fény lúmái, 4124.)og‑3→

---

ph-19 id [-437] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -374 (2133 › 60:40) 732 187 szó (704 003+24 041+4143) 5 071 607 betű (4 907 791+163 816) 5 609 139 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2209. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:1046, 3086 31. 1:24

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673