Ninda

\H – magyar betű
\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)

47 ← →

„Az emberek úgy próbálják leküzdeni a távolságokat, hogy járműveket építenek. Millió éve mindenfélét, amik földön, levegőben, űrben, vízen haladnak. Pedig lehetsz leküzdhetetlen távolságra olyantól is, aki melletted áll.”

Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz,
401. sómir

Ninda volt az egyetlen, aki kikapcsolta a színszűrőt és eredeti színeiben szemlélte az izzó lávatavat, amiből lávaszökőkutak is kilövelltek folyton, magasabbra, mint az üveghíd, amin átsétáltak fölötte. A levegő hőmérséklete elérte volna az ezer amsit, ha lett volna levegő. Az esszidzsinnák elmondták, hogy bármilyen anyag, amit nem különlegesen ezekre a viszonyokra szántak, azonnal lángra lobban vagy elolvad ezen a helyen.
  A láva gyakran eltalálta az üveghidat is. Egyik alkalommal éppen Ninda mellett csapódott a falnak, ő pedig megállt és érdeklődve tanulmányozta az üveg túloldalán lecsorgó, narancsvörösen világító folyadékot. Nem hagyott nyomot, adhézió nélkül folyt le – ha megtapad a híd anyagán, nyilván napok alatt elborította volna.
  Hait egyre fokozódó nyugtalansága, ami a barlangba érve olyan félelemmé változott, hogy kényszerítenie kellett magát, hogy ne mondja azt, hogy ő itt visszafordul – eddig tartott. Nézte a kislányt, aki halálos nyugalommal állt az üveghíd közepén a tűztengerben és érdeklődve tanulmányozott egy anyagcsomót, ami ha hozzáér, azonnal megölte volna. Félprofilból látszott az arca az átlátszó sisakban, a vakító ragyogásban hófehér volt – hiszen Hait sisakjában működött a színszűrő –, és olyan nyugalom látszott az arcán, mint aki éppen alszik.
  De hirtelen megfordult és őrá meredt.
  – Mi a baj, Hait?
  A lány megdermedt. Elárulta volna a félelmét? Ninda legfeljebb a szeme sarkából láthatta őt. De nagyon jó megfigyelő.
  – Semmi – mondta lassan.
  Ninda tett két lépést felé, és fölnézett rá.
  – Itt nincs mitől félni – mondta gyengéden. – Ez a hely éppen olyan biztonságos, mint a Szesszi partja Jargunnurban. Óriási munkát fektettek bele, hogy biztonságos legyen. Ha nem lenne tökéletesen biztonságos, soha nem engedtek volna ide sem minket, sem mást, de én sem lettem volna hajlandó idejönni. Vigyáznom kell magamra, mert belőlem csak egy van. Gyere velem.
  Hait zavartan megfogta a feléje nyújtott kezet, és elindult a kislány mellett.
  A lávató másik oldalán a híd véget ért, megint egy folyosón jártak, itt is lámpát kellett gyújtani. Aztán kiértek a szabadba. De itt nem völgyben voltak, hanem egy mély akna oldalában. Lent fekete mélység ásított, a fejük fölött ki lehetett venni az akna száját a napfényben.
  – Ez az akna a Hakkinun-szilusszi – állt meg mögöttük Ászilarg. – A fejünk fölött négy emeletnyi magasság van. Lent persze az árnyék miatt nem látszik, hogy mennyi. Olyan, mintha egy feneketlen kútba néznénk. Valójában ha lent állnék az akna fenekén, nem sok hiányozna, hogy meg tudjam érinteni a cipőtöket.
  Hirtelen elsötétült odafent a napfény, s apró, színes fényecskék ereszkedtek lefelé nagy sebességgel. Az aungir. Innen csak repülve jutnak ki.
  – Nagyon érdekes volt – mondta mosolyogva Ninda a zsilipben, ahol először is vizet zúdítottak rájuk, ami a tűzforróra hevült űrruhákon azonnal gőzzé változott, nem is látták tőle egymást. – Sok ilyen lávató van?
  – Rengeteg – felelte Ászilarg. – Csak ebben a szektorban negyven, de ez a leglátványosabb, a nagy, boltozatos barlang miatt. A szabad ég alattiak általában nagyobbak, de igazán nagy lávató errefelé nincsen, azok feljebb vannak. Ez egy úgynevezett féllávás környék. Van szabad láva, de aránylag kevés. A szomszéd szektorban, Án-Szetturíduban egyáltalán nincsenek lávatavak, az száraz terület.
  Kezdett tisztulni a gőzfelhő, lassan már a folyamatosan zuhogó vizet látták a sisaküveg mögött. Aztán elállt a víz, és jött a szárítás.
  – Tilkerszu! – érkezett egy hang a másik aungirról.
  – Tessék – felelte az esszidzsinna.
  – Most szóltak, hogy megjött a Haulgá Fónird.
  A férfi nevetett.
  – Köszönöm, Szelki, kapcsold ide, kérlek. Suórin, Haulgá Fónird, suórin! A Testvériség hívja a Testvériséget!
  Nyomban válaszolt egy mély férfihang.
  – Sénu, sénu, Abroncsvilág, itt a Haulgá Fónird, a Testvériség köszönti a Testvériséget!
  – Tilkerszu, Haulgá Fónird örök tüzének Őrzője köszönti hajóját.
  – Haulgá Fónird örök tüzének Őrzője, Dzsemszugá köszönti társát – mondta egy másik férfihang. – Áhíní-hau!
  – Áhíní-hau! – vágta rá Tilkerszu.
  – Áhíní-hau – mondta Ninda csendesen. – Szisszéman dengu dzselgallí, kahan angsóran: mert akik együtt vigyáznak az örök tűzre, azokat egyesíti a tűz testvérisége, szahun-szahavun. Simnunná.
  – Simnunná – felelte mindenki a rádiókból.
  – Ki az, aki ilyen gyerekhangon úgy beszél, mint egy saupu? – kérdezte a rádióból Dzsemszugá.
  Ninda elmosolyodott és nem szólt semmit. A zsilip ismét kinyílt, kiléphettek a szabadba, elérték második úticéljukat.
  – Ninda – mondta helyette Szinensi. – Mindig így beszél. Tényleg saupu.
  Ninda nevetett és kisétált a fennsíkra. Most magasan voltak, hatezer ríginre az alapszint fölött. A környék összes hegyénél magasabban, egy széles, lapos hegytetőn, amit Ángan-Hattinak hívtak.
  Körülnéztek. Án-Dzsúfanninur jókora részét látni lehetett innen, hosszú, alacsony hegyláncokat, völgyeket. Szúnahaum-síssanaurangi a hátuk mögött ragyogott, s minden, ami odalent feléjük nézett, teljes megvilágítást kapott. Két lávatavat is fölfedeztek a völgyekben, és egy aungirt, ami éppen akkor ereszkedett le az egyik völgyben, egészen távol. Nagyon messzire el lehetett látni, hiszen nem volt légkör, ami tompította volna a fényt.
  – No? – kérdezte Ninda. – Idegenvezetés nem lesz?
  – Jaj, bocsáss meg – kapott észbe Ászilarg –, csak elgondolkoztam. Különös gyerek vagy te.
  – Hát az biztos – helyeselt Hait. Ő folyton Ninda különösségén rágódott. Ászilarg beszélni kezdett a látnivalókról, de ő nem igazán figyelt oda. Az jutott eszébe: lehet, hogy talált egy magyarázatot. Az emlékezőtehetséget. Azt régóta tudta, hogy Nindának rendkívüli emlékezete van, beszéltek róla többször, hogy amit lát, hall, olvas, azt megjegyzi. Mi van, ha ő reagálja túl, és egyszerűen ez a magyarázat?
  Például. Állítása szerint Lũakẽàńban megtanult két nyelvet az ottani csavargóktól. Ezt mindenki fenntartással fogadja, még maga Ninda is, mert hát elég bizarr állítás, hogy ilyen körülmények között meg lehet tanulni egy – sőt két – nyelvet kompletten, de a tudásszintjét nem tudják ellenőrizni, mert az egész Testvériségben nem akadt senki, aki értette volna ezeket a nyelveket. A fordítógépek sem. A Śiollâidṙõp-vidék kis lélekszámú nyelvei, az egész Államszövetségben csak ott beszélik őket, nem is rokonai a sỳÿndoṙnak, valami bevándorolt csoport hozta őket magával. Hait nem sokat tudott róluk, azokban a körökben, ahol felnőtt, a csavargók létezéséről sem vettek tudomást. Azóta pedig nem volt honnan tájékozódnia.
  De mi van, ha Ninda ezzel az emlékezőtehetséggel egyszerűen megtanulhatta ezt a két nyelvet úgy, hogy minden szót megjegyzett, amit azok a csavargók kimondtak? Megkérdezte, hogy mondják a férfit, a nőt, az utcát, megmondták, és többször nem kellett megkérdeznie. Lehet, hogy egy összetett segédigés szerkezetet nem tud alkotni, de megérti őket és megérteti magát. Már ha vannak azokban a nyelvekben összetett segédigés szerkezetek. Hait nem esett abba a hibába, hogy azt higgye a csavargók nyelveiről, hogy azok egyszerűbbek, hiányzik belőlük a ragozás és csak kevés szót használnak, csak mert iskolázatlan emberek beszélik őket. Ennél sokkal szélesebb látókörű volt. De persze nem biztos, hogy pont összetett segédigés szerkezetek vannak bennük. A szúniban még segédigék sincsenek, igemódok vannak helyettük.
  Talán egyszerűen ez a magyarázat. Hipnopédiával és vizuálisan is összeolvasott egy halom szöveget az ősi szúni nyelven, és emlékszik mindenre. Végeredményben akad-e bármi a furcsaságai között, amire ez nem ad magyarázatot?
  Hát például a nyugalma.

← →

ph-19 id [-437] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -374 (2133 › 60:40) 732 187 szó (704 003+24 041+4143) 5 071 607 betű (4 907 791+163 816) 5 609 139 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2209. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap \| 2027.7.15.:1046, 3086 31. 1:24

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` – – –	18 (2%) 673