\H – magyar betű
\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)

---

-24 ←pd-24 Nikergosz [-17] Albivi tudtommal az egyetlen világ, ahol háromlábú állatok élnek. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ennek valami szimbolikus jelentősége van, csak még nem tudom, mi az. (Ílgaszaumi, Rangáhuap története, 602. sómir, 55. singir)pd‑24 pd-25 gyár [-24] Szerintem aki elég időt tölt a közelében, előbb-utóbb elkezd lúmákat írni. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 260. sómir) :: Hinanarva, 620. 86., sárga nap, 13pd‑25 peq [-1019] A Galaxis annyit tudhatott az esküvőjükről, hogy megtartották. Lélegzet-visszafojtva várták a híreket, akármilyen hírt, amiből valami részlet kiderül, de persze a Testvériség az a Testvériség, és Ninda az Ninda. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 140.)peq→

---

„Szerintem aki elég időt tölt a közelében, előbb-utóbb elkezd lúmákat írni.”
 

Hinanarva
620. 86., sárga nap
13
A csarnok lehetett vagy harminc rígin magas, és minden irányban nagyon messzire húzódott. De nem lehetett messze ellátni a hatalmas gépek között húzódó hosszú folyosókon, mert lépten-nyomon járművek haladtak rajta. Nindáék felé éppen egy narancssárga Ímdzsil munkagép haladt, az orrán ott volt a cég jelvénye szúni betűkkel. Az Ímdzsil szúni cég, és ezt a gépet valójában a Felhő egyik kisebb világán gyártották.
  – Ezek itt Ranguman gépek – mutatott körbe Anszvon főmérnök a körülöttük álló szürke, fehér és halványsárga gépóriásokon, amik kívülről tökéletesen rezzenéstelenül álltak. – Szúni gyártmányok, ugyanaz a márka, mint a hangszered. A Ranguman nagyon sokféle gépet gyárt. Itt műanyag-megmunkálást végzünk.
  Ninda feje fölött hangtalanul elsuhant egy újabb Ímdzsil egy óriási konténerrel. Anszvon kinyitott egy ajtócskát az egyik Rangumanon. Piros csőkígyót láttak mögötte, amiről nyomban kiderült, hogy valójában átlátszó.
  – Ez a folyadék műanyag. Tilpovil. Ez a gép éppen piros anyagot kever és önt formába. Ütésenként tíz tálca kerül ki a gyártósoráról, és mindegyik tálcán ezer alkatrész van. Apró kiegészítő alkatrészek mechanikus gépekhez, főleg játékokhoz, de orvosi műszerekhez is. Ez a gép napi száz és ezer palan közötti értéket állít elő. Az egész gyártelep naponta átlagosan nyolcmilliót. Kell is ez a sok automata a fuvarozásukhoz.
  – Sok pénz – biccentett Ninda.
  – Igen; no persze benne van a befektetők egymilliárdja. Az azért kellett hozzá. És nincs itt a vége, most is terjeszkedünk, megmutatom.
  Visszaültek a kiskocsiba – az is Ímdzsil volt – és végigsuhantak az egyik folyosón, tíz-húsz rígin magas géptornyok sokasága között. A csarnokot megülő tompa moraj kezdett felhangosodni, Anszvon elővett két fejhallgatót. Amikor föltették, tudtak zavartalanul beszélni.
  Elérték a csarnok szélét, a sima fehér kőfalat. Balra fordultak és csakhamar megálltak egy újabb gép előtt, ami jókora zajjal bontotta maga előtt a sziklát.
  – Ez is szúni gyártmány – mutatott Anszvon vigyorogva a Rírgaun jelvényére. – Húsz nap alatt kitágítja a csarnokot annyival, hogy még egy gépsort beállíthatunk.
  Ninda közelebb lépett, hogy belásson a gép hatalmas fejéhez, amely egyforma kockákban termelte ki a kőzetet. A Rírgaun abban a pillanatban egyszerre megállt, még az imént kiemelt kockákat tartalmazó tálca is mozdulatlan maradt a levegőben.
  – Mondom, hogy szúni – nevetett Anszvon. – Ilyenek a Testvériség biztonsági előírásai. Ami személy szerint engem illet, a felét is elegendőnek tartanám, de hát ez nem vitatéma, én különben is csak egy alkalmazott vagyok, és a főnökeimnek sincsen hatalma átállítani a gépeket. A biztonsági szempontok tekintetében különösen nem.
  Körbejárták a rezzenéstelenül álló gépóriást és a túloldalán az Óngminur teherautót, ami begyűjtötte a köveket.
  – Mit csináltok a kővel?
  – Építőanyag lesz belőle, természetesen. Féltucat világ parkjaiban vannak a sétányok az itt kitermelt kővel burkolva. Itt a főteret, ahol a hajód leszállt, olyan kő borítja, amit egy másik csarnokból vájtunk ki, abban van a hajógyárunk egy része. Azt is érdemes megnézni, nálunk neves hajógyár működik, saját típusaink vannak. Gondolom, nem versenyezhet azzal a hellyel, ahol ti építtetitek a hajóitokat, már csak a méretek szempontjából sem, de nagyon színvonalas kishajók.
  – Láttam őket az áruházban. – Ninda elsétált a Rírgaun közeléből, az pedig tompa morajjal megindult ismét.
  – Á, igen? Nagyszerű. Nos, ha már ezen a részen vagyunk, alkalmam nyílik megmutatni ezt. – Anszvon arrébb sétált egy sorral és rácsapott egy gép oldalára. – Ez történetesen nem szúni, hanem egy simmutai Rona szénátalakító. Egy pillanat… – A mérnök megérintett egy kis képernyőt, amire a gép oldalán felcsapódott egy ajtócska. Benyúlt és kivett egy műanyag dobozt.
  Ninda rápislogott a kis fehér dobozra. Tele volt gyémántokkal. Három-négy sudrígin méretű, téglatest alakú gyémántok voltak benne, színtelenek és színesek, halványkékek, rózsaszínűek, sárgák, mindenfélék, ömlesztve, egymás hegyén-hátán. Az egész vagy két sillendzset nyomhatott.
  – Mi ez?
  – Ez pontosan az, aminek látszik: gyémánt. Nyers gyémánt. A gép darabokra vágva és nyersre csiszolva adja ki, de formára és méretre vágni majd a felhasználáskor kell. Ez ékszerészeti és ipari célra egyaránt jó. Ha… ha megengeded, szeretnélek ezzel megajándékozni a cégünk nevében. Megtiszteltetésnek vennénk, ha elfogadnád.
  Ninda mit tehetett mást, elfogadta. Valahol a Testvériség csillagközi postaszolgálatánál már úton volt egy készlet azokból a hajómodellekből, amiket az áruházban mutatott neki az a fiatalember; persze az Ámhalgin Súfaurira küldte, ők pedig felszállás után átadták a postának, ahogy ilyenkor szokták. Már meg is beszélték a lányokkal, hogy ha ez így megy, nem lesz elég egy polc az emléktárgyaknak, amiket ő kap a világokon. Pedig nem volt kicsi az a polc, de így szükség lesz még egyre.
  – Annál is inkább – érkezett Aini mentális hangja a város másik csücskéből –, mert ezeket a gyémántokat nem szabad csak úgy dobozostul lerakni a polcra, valami kis tablót kell nekik csinálni, hogy rendesen nézzenek ki. Úgyhogy több helyet fognak foglalni.
  A dalverseny harmadik napja hasonlóan zajlott az előző kettőhöz, de most már kiélezettebb volt a küzdelem. A műsor időtartama is hasonló volt az előző két napihoz, ámbár felére csökkent a fellépők száma, de éppen ezért mindenki kétszer szerepelt, és a két pontszámot összeadták.
  Ninda háromszor találkozott Nikergosszal ezen a napon. Először együtt reggeliztek, aztán a férfi elment eleget tenni diplomáciai feladatainak, hiszen mégiscsak egy állam vezetője, aki látogatást tesz egy másik államban. Aztán a műsor stúdiójában beszélgettek pár matit, mielőtt elkezdődött a közvetítés, és végül a miniszterelnök hazakísérte Nindát és családját a szállodába, mint előző nap. Most nem csak az elmaradhatatlan Nomboka volt velük, hanem Antor Varszkavon professzor is, a fhangí jeles tanára, akit eddig betegség akadályozott abban, hogy ideutazzon Szumdanarváról, és most érkezett. Magas homlokán veríték ütközött ki, ahogy az utcán lépkedett, de elhárította a segítséget, a teljes gyógyuláshoz mozognia kell, mondta.
  – Milyen jólnevelten jön mellettem ez a gyermek – pillantott le a professzor. – Kedvében jár egy öregembernek azzal, hogy hozzá igazítja a lépteit.
  – Nem éppen – felelte Ninda. – Én sem szoktam sietni, és velem is lépést tart.
  – Értem. De egyébként izgékony, sokat szaladgáló kislány.
  Sileni önkéntelenül bólintott, a professzor eltalálta. Pedig alig ismerkedtek meg; szemlátomást jó emberismerő.
  – Anvani unokámra emlékeztet, ő volt ilyen nem is oly rég. Már nagyobbacska.
  – Ír már lúmákat? – tudakolta Sileni.
  – No, azokat még nem – mosolygott Varszkavon. – Majd talán később.
  – Khanvon teran lúma szom – thakkra kina thind nikhnan.
  Varszkavon úgy meredt a pöttöm kislányra, aki kapásból kivágott egy lúmát, egyenesen thabbuan nyelven, hogy meg is állt mentében. Lúmát írni nem életkor kérdése, hanem az kell, hogy gondolataink legyenek hozzá.

---

←pd-24 Nikergosz [-17] Albivi tudtommal az egyetlen világ, ahol háromlábú állatok élnek. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ennek valami szimbolikus jelentősége van, csak még nem tudom, mi az. (Ílgaszaumi, Rangáhuap története, 602. sómir, 55. singir)pd‑24 pd-25 gyár [-24] Szerintem aki elég időt tölt a közelében, előbb-utóbb elkezd lúmákat írni. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 260. sómir) :: Hinanarva, 620. 86., sárga nap, 13pd‑25 peq [-1019] A Galaxis annyit tudhatott az esküvőjükről, hogy megtartották. Lélegzet-visszafojtva várták a híreket, akármilyen hírt, amiből valami részlet kiderül, de persze a Testvériség az a Testvériség, és Ninda az Ninda. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 140.)peq→

---

ph-19 id [-487] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -424 (2133 › 60:39) 732 137 szó (703 953+24 041+4143) 5 071 289 betű (4 907 473+163 816) 5 608 821 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2209. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:1046, 3086 30. 18:29

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673