\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)
-14 ←na-1 ervések [-17] Én voltam az utolsó, aki hajlandó volt elhinni, hogy Ninda a legnagyobb gondolkodó a Galaxis történelmében. Mert végtelenül szeretem, és nem akartam elfogult lenni. (Hait Kirísz: Ninda, 1.)na‑1 na-2 Arszi 1 [-14] Az benne a különleges, hogy nincs benne semmi különleges. Olyan, mint bármelyikünk. Ha én születek előbb, talán ő ír életrajzot rólam. (Sileni: Ninda élete, 84.) :: Szindoria, Aulang Laip, 43 610. senut karisszinan, 240na‑2 na-3 Arszi 2 [-9] Valamelyik régi bölcs azt mondta, az élet egy utazás. Én azt mondom, ezen az úton is lenni kell pihenőknek. (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 152. sómir, 97. singir)na‑3→
„Az benne a különleges, hogy nincs benne semmi különleges. Olyan, mint bármelyikünk. Ha én születek előbb, talán ő ír életrajzot rólam.”
Sileni: Ninda élete, 84.
Aulang Laip
43 610. senut karisszinan
240
A suaran-fódarangiban ez a hajnal is olyan volt, mint akármelyik másik. Szettirun kétszáznegyvenkor már ott volt a szolgálati helyén, leült hátul egy fotelben, nusummát iszogatott, az emberek jöttek-mentek körülötte, nem szólt hozzá senki. Tudták, hogy ilyenkor nem szabad zavarni, előbb lejön, mint kellene, de igazából még nem ébredt föl. Nem sürgették. Arszinak még nem is telt le a szolgálata, ellátta azt a kevés munkát, ami ilyenkor adódott.
Kétszáznegyvenkilenckor Szettirun kiitta a bögréjét, fölkelt a fotelből és előresétált a központi asztalhoz, mint máskor.
– Mi újság? – kérdezte, mint máskor.
Arszi pedig elmondta, elég röviden, mert éjszaka a suárban az égvilágon semmi nem történt. Néhány beszeszelt fiatal összeverekedett – szétválasztották őket és rendet teremtettek, szóra sem érdemes. Egy hibás takarítógép, néhány hiányosság a parkban. Ilyesmik. Egy átlagos hajnal a suárban, a szokásosnál is nyugalmasabb, mert ezen a reggelen Szindoria ideje nagyjából egybeesett az övékkel, és a szindorok nemigen szoktak éjszaka vagy hajnalban jönni a suárba. A forgalom a nappalinak tizedrésze volt, vagy még annyi sem.
Szettirun éppen bólintott, hogy akkor átveszi a szolgálatot, amikor odatoppant Hingari húmad.
– Van egy kis gond odakint. Betolakodót fogtunk.
– Mi a csoda az, hogy… – kezdte a két fódir pontosan egyszerre, még a szavak is ugyanazok voltak, aztán ettől elhallgattak. Egymásra mosolyogtak.
– Az egyik szemétgyűjtő dimakocsi tetején érkezett, a nyomában egy osztag szindoriai rendőrrel.
– Micsoda?! – pattant föl Arszi. – Talán be is jöttek a suárba?!
– Jaj, dehogy, Arszi. Kint lebzselnek a vonal előtt.
– Igazán rendes tőlük. Szettirun, ha átveszed az itteni szolgálatot, én kimegyek és megnézem.
– Persze, menj csak. Vigyél pár embert, hátha szükség lesz a segítségre. Nem mintha nem bíznék a szindorokban… de a rendőreikben azért mégsem annyira.
– Azonnal intézkedem – felelte Hingari, és elsietett, Arszi pedig kiment a Szimtalvit üzlet elé.
A szemétgyűjtő dimakocsit két szornd őrizte, a tetején ott ült a betolakodó, a kapun túl pedig egyre több volt a fehér egyenruhás helyi rendőr. Arszi csak egyetlen pillantást vetett rájuk, aztán fölnézett a kocsi tetejére.
– Hozzatok egy létrát és szóljatok neki, hogy jöjjön le. Addig én beszélek a rendőrökkel. De ne használjatok fordítógépet, az a gyanúm, hogy megijedne tőle, talán még sose látott effélét.
– Akkor hogyan szóljunk neki? – kérdezte az egyik szornd. – Egy szót se tudunk a nyelvükön.
– Ejnye, hát mutogassatok. És kerítsetek egy tolmácsot, azért valaki csak akad, aki beszél szindorul.
Arszi kiment a kapuhoz két szornd kíséretében. A kifelé haladó sávon állt meg, itt most semmi forgalom nem volt. A rendőrök zavartan pislogtak rá.
– Mi folyik itt? – kérdezte Arszi szúni nyelven, kezében tartva a fordítógépet, aztán hogy nem kapott választ, megismételte hangosabban is. – Azt kérdeztem, mi folyik itt! Mit óhajtanak a szindoriai rendőrség emberei a Testvériség suárja előtt?
– Jó reggelt, asszonyom – lépett oda egy rendőr. – Egy fiatalkorú bűnözőt keresünk, aki…
– A neve, uram? – Arszi csak egy szigorú grimasszal érzékeltette, hogy nem venné jó néven, ha a neki kijáró udvariasságot nem kapná meg. A neki és a Testvériségnek járót.
– Śỳûndà ŶÝmanãḩỳ helyettes őrmester vagyok, asszonyom. Rỳŷnań Vũyśś, Lũakẽàń-Śiollâidṙõp, Városi Rendfenntartók.
A férfi bal kezét a halántékához emelte. Arszi viszonozta a tisztelgést a saját módja szerint: jobb tenyerét középen a mellére tette, majd függőlegesen felmutatta.
– Handimat Szakaran Arszidienin Kertan Ratszá nímud, suaran-fódir, Aulang Laip, Szúnahaum Testvériség. Jó reggelt.
Egyikük sem tette szóvá, hogy egy árva szót sem ért a másik bemutatkozásából.
– Ön ezeknek az embereknek a vezetője?
– Igen, asszonyom.
– Tehát egy fiatalkorú bűnözőt keresnek, aki?
– Sok mindenért keressük, de főként mert kővel megdobta egy emberünket.
– Megsérült?
– Nem tudom, asszonyom, kórházba szállították.
– Jobbulást kívánok neki.
– Köszönöm, asszonyom, igyekezni fogok tolmácsolni neki. Láttuk, amint a bűnöző egy szemétgyűjtő dimakocsi tetején kapaszkodva bejutott a suárba, és biztosak vagyunk benne, hogy még nem jött ki. Természetesen a másik kapu előtt is figyelünk.
Egyikük sem engedett a feszességéből. A hófehér egyenruhás, sisakos, felfegyverzett rendfenntartók félkörbe álltak nyolcan a kapu előtt – vigyázva, hogy mindenkit lássanak, de mégse akadályozzák a forgalmat –, mögöttük egy csomó rendőrautó, s mindenhol a felirat: Rỳŷnań Vũyśś – de ezt Arszi el sem tudta olvasni. Arszi egymaga állt a tárva-nyitva álló, hatalmas kapu közepén, sarujának orra egy ujjnyival a piros vonal mögött. Természetesen nem volt nála semmiféle fegyver. A háta mögött pár lépéssel álló szorndoknál sem. Arszi könnyű kék ruháján csak a nevét jelezte a kitűző, a rangját nem mutatta semmi.
– Gondolom, uram, tudja, hogy nem engedhetem be önöket.
– Magától értetődően tisztában vagyok vele, asszonyom. Nem is próbálnánk jogot vindikálni arra, hogy belépjünk.
– És nem is adhatom ki önnek a bűnözőt.
– Ezt nem tudtam, asszonyom. Kérem, bocsásson meg a tájékozatlanságomért.
A helyettes őrmestert rettenetesen zavarta – sok minden más mellett –, hogy fogalma sem volt, hogy a bemutatkozásnál hallott rengeteg szó közül melyiken szólíthatja a nőt, melyik a neve és melyik a rangja, és az hol helyezkedik el a ranglétrán. Arszi sem tudta, hogy a helyettes őrmester mekkora rangot jelent a szindoroknál. Még azt sem, hogy őrmesternek vagy helyettes őrmesternek szólítsa-e.
De valószínűleg nem túl magas rangú ez az ember, különben tájékozottabb lenne. A szindor hatóságok adnak a formákra, a Testvériség tisztviselőivel szemben pedig különösen ügyelnek rá, hogy betartsák a három lépés távolságot. Nyilván idejük sem volt, hogy magasabb rangút küldjenek ide, meg hát az ügy jelentősége sem igényli. Viszont az udvariassága kifogástalan… igaz, csak azóta, hogy ő megkérdezte a nevét, de ezen nem fog fennakadni, lényegtelen apróság.
– Nagyon egyszerű, uram. A suár területén vagyunk, ami az Aulang Laip része, vagyis a Testvériség felségterülete. Nyilván érti, hogy itt a mi törvényeink az érvényesek. Ezek alapján pedig ha az a fiatalkorú bűnöző bejutott ide, akkor itt is marad, amíg a Testvériség el nem bocsátja.
– Értem, asszonyom. Köszönöm, hogy megtisztelt a magyarázattal. Tud nekem információt adni arról, hogy őrizetbe kívánják-e venni a bűnözőt?
– Mivel mi nem vádoljuk semmivel, nyilván nem, uram.
– Ez esetben talán célszerű, ha átküldjük önöknek a nyilvántartási adatait.
– Örömmel vesszük.
– Javasolni fogom, hogy a feletteseim lépjenek kapcsolatba az ön feletteseivel, asszonyom.
– Rendelkezésükre fognak állni, uram.
– Köszönöm, asszonyom. További kellemes napot kívánok. Köszönöm, hogy időt szakított rá, hogy társalogjon velem. Viszontlátásra!
– Önnek is hasonlóképpen.
A helyettes őrmester tisztelgett, hátraarcot csinált és távozott. Arszi sóhajtott és visszament a Szimtalvit üzlethez. A dimakocsi már elhajtott. A fiatalkorú bűnöző ott állt a suárutca közepén, a szorndok laza gyűrűjében, és zavartan nézett föl rá.
←na-1 ervések [-17] Én voltam az utolsó, aki hajlandó volt elhinni, hogy Ninda a legnagyobb gondolkodó a Galaxis történelmében. Mert végtelenül szeretem, és nem akartam elfogult lenni. (Hait Kirísz: Ninda, 1.)na‑1 na-2 Arszi 1 [-14] Az benne a különleges, hogy nincs benne semmi különleges. Olyan, mint bármelyikünk. Ha én születek előbb, talán ő ír életrajzot rólam. (Sileni: Ninda élete, 84.) :: Szindoria, Aulang Laip, 43 610. senut karisszinan, 240na‑2 na-3 Arszi 2 [-9] Valamelyik régi bölcs azt mondta, az élet egy utazás. Én azt mondom, ezen az úton is lenni kell pihenőknek. (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 152. sómir, 97. singir)na‑3→
ph-19 id [-308] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -245 732 316 szó (704 132+24 041+4143) 5 072 486 betű (4 908 670+163 816) 5 610 018 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2209. nap, 329 szó/nap, 2296 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:1046, 3088 31. 2:51 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |